Amikor a kutyám rajzolt
Látogatók száma: 58
Amikor a kutyám rajzolt, nem lévén hüvelyk és mutatóujja, igyekezett ezt a feladatot a képességeihez és adott kereteihez mérten megoldani.
Egyetlen természet adta eszköz állt a rendelkezésére, és ez bizony az a szerves, szilárd halmazállapotú anyag volt, ami a fenekén távozott az emésztés végeztével. A dolog úgy állt, hogy a kutyámnak kicsi kutya kora óta baj volt az emésztésével. Nem tudta jó kutyához hűen megemészteni a csontot, husit; ezért mikor ilyet evett bizony jelentős problémával nézett szembe a produktum világra juttatását illetően. Ilyenkor küszködött, kínlódott, majd egy hirtelen ideának köszönhetően gyors mozdulattal ráült, és szétdörzsölte a szép zöld gyepen.
Utána hazamentünk. Bogi tudta mi vár rá. Remegve megállt a bejárati ajtó mellett, fenekét odanyomta a fehér falhoz, amin ekkor keletkezett egy kicsi barna (szar)pötty. Majd a következő pillanatban végigcsúsztatta a hátsóját a falon merőleges irányba, így megrajzolván az "I" betűt a pont alá, majd letottyant a fenekére.
A szobák ajtói ilyenkor már be voltak zárva, csak a kitárt fürdőszoba ajtó hívogatta a fürdetésre várót. Ölembe kaptam, fejemet az ég felé fordítottam, igyekeztem szájon át aprókat lélegezni, beemeltem a kádba, fenekét a zuhanycsap felé fordítottam. Sose jöttem rá, miért tiltakozott annyira a földrajzi tájolást illetően, de valamiért nem tetszett neki a farral keletre pozíció, mert néhány másodperc alatt csapott egy 180°-os fordulatot és farral nyugatnak vette az irányt. Közben húzott egy vastag barna csíkot vízszintesen a kád falára.
A fürdetést nem részletezem. A kutya kapott hideget-meleget.
Fürdés után örömében fejével (miközben az ominózus fenék az égnek meredt) végigdörzsölte magát a lakásban található összes szőnyegen, a régen porszívózottakat előnyben részesítette, közben közepes hangerővel röfögött. Utána hempergett egy keveset, amíg a tiszta bundácska kellőképpen fel nem szedte a lakás összes morzsáját, porcicáját. Úgy gondolom, állatot annyiszor nem fürdettek élete során, mint én az ebemet. Ha rendben lezajlott az emésztés folyamata, talált más okot a fürdetésre, és ezek nem az esős idő miatt következtek be; nem bizony, nem két pár sáros tappancskáról volt szó. Ezek az okok a természetüket illetően ugyanazok a szerves barna dolgok voltak, csak ezek eredetileg nem képezték a Bogi tulajdonát. Sajnálatomra még csak nem is a kutyatársai által, gazdi felelőtlensége miatt otthagyott micsodák voltak. Bogi kiválasztotta ("ha az ember legjobb barátja a kutya", akkor a kutya legjobb barátja az ember) az emberbarátai parkokban elhagyott dolgait. Ezek általában nagyok voltak és frissek. Bogi mámoros győzelemmel vetette magát beléjük, a fülétől a farkáig összekente magát, bőven jutott a nyakörv alá is. Nem írom le, mit éreztem, elég annyi hozzá, hogy a mondás szerint a nemkívánatos elemekhez "bottal sem nyúlnak hozzá", ezzel szemben én pont bottal oldottam meg a hazaterelést.
A szakirodalom szerint ő vadászkutya volt, - hozzáteszem, életében nem vadászott - és, mint ilyen álcázta magát saját szagának elfedésére, ezért dögbe, koszba, ürülékbe hempergett.
Annyira nem volt vadászkutya, hogy még futni sem tudott, ha mégis megpróbált, akkor kurta hátsó lábainak mozgása leginkább egy nyuszi ügetésére emlékeztetett. Kicsi kövér szőrmók volt, alomalja kiskutya, marmagassága messze elmaradt a társaitól.
Soha senki nem nézte fajtatiszta foxinak, mert az Istenadtán nem volt egy árva pötty sem (lehet ezt próbálta egész életében pótolni a barnával), kurta lábacskái voltak, és birkabundára emlékeztető puha göndör szőre.
Boglárka 2007. karácsonyán halt meg. Öreg volt, beteg volt, betegebb volt, mint gondoltam.
2008.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nem semmi volt a kitartásod, amivel gondoztad!
Kaptál egy 5-öst tőlem ezért a kedves írásodért! Szeretettel: Angyal
Elején gondolkodtam, ez most jó vagy rossz sztori/írás?! De a végén megesett rajtatok a szívem (bevallom az orrom kisebbre húztam; ez olyan pavlovi reflex lehetett). Így begyűjtöttétek a max. pontomat.
Egy állat az ember szívéhez nőhet, én is inkább macskás vagyok, de sajnáltam én már teknőst, meg pockot is...
Üdv, Pinokkió