újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Árulás, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

2012. június 21. - Látogatók száma: 84

Egy buta kis barátság történetéből mesélek most Önöknek... de inkább gyermekeiknek. Kérem a történetet mindenki kezelje a helyén...

A fiú felébredt, megtörölte a szemlencséit, és a lány felé fordult. Lila... mint a páva tollán a pettyek. A lányt egy burok vette körül. Az ébredés lila burka – gondolta a fiú. Gyönyörű volt, soha nem látott még ilyet. Párat még hunyorított, és élvezte a látványt, amikor a másik hirtelen kinyitotta a szemét, és ránézett.
- Árultál már el barátot? - kérdezte a lány.
- Én soha! Miért kérdezed? - válaszolt hirtelen indulattal a fiú.
- Nem tudom, talán el akarlak majd árulni.
- De hiszen a barátom vagy. Miért tennéd?
- Igen, de ki akarom próbálni. Veled megtehetem, te is az vagy nekem, tudom, hogy nem bántasz majd érte.
- Tényleg. Nem tudnálak bántani - nézett szomorú szemeivel a fiú a lányra.
- De én se téged - mosolygott a lány.
- Akkor miért akarsz elárulni?
- Nem tudom.
- Akkor most tudod vagy nem? Az előbb azt mondtad, hogy ki akarod próbálni.
- Igen, de akkor összetöröm a lelked.
A lány belül egy áramütést érzett. Valami nagyon rosszul esett neki. Pedig hát, ő akarta bántani a fiút... - Miért nekem fáj ez?! Nem értem.
- Ma cseréltem le a régi aksijaimat, nem lesz könnyű dolgod, erős vagyok - mosolyodott el a fiú.
- Onnan a szekrényről vetted le?
- Igen, miért?
- Mert azokat előtted én kicseréltem a saját használtjaimra. Én is le voltam merülve. Kellettek a frissek nekem is.
- De tudtad, hogy azok ott az enyémek! – mordult fel a fiú. Tegnap együtt töltöttük fel a cellákat.
- De nekem ma reggelre már kellettek a friss aksijaid, tegnap kicsit csaltam, és neked adtam az én energiám egy részét. Csak nem vetted észre.
- Az jó, de biztos jól döntesz, tényleg el akarsz árulni? Teljes töltöttséggel kiszívod az én félig töltött akkumulátoraimat.
A fiúrobot nyikorogva arrébb gurult, egész a falig tolatott. Spórolni próbált az energiájával, csak az egyes fokozatát használta.
- Akkor kezdjük. Felkészültem - szólalt meg. Hátravetette a fém hátlapját, erősen a falnak nyomta, és várta, hogy mi történik.
- De ez így nem megy. Kell valami, amivel el tudlak árulni.
- Tudod, a lelkem, az most nyitott feléd, védtelen vagyok, a frekvenciamotort könnyen elcsavarhatod a közös frekvenciánkról. Hozzáférsz, csak a szemembe kell közben nézned.
- Nem szeretném látni a szemed. Hunyd be!
A fiú még utoljára a lány felé hunyorgott, és körülötte a lila burok sötét feketés-vörösre váltott.
- Becsuktam. Csinálhatod.
A lányrobot közelebb gurult barátjához, belenyúlt a mellkasába, és tekert a frekvencia-potméteren egyet.
- Jaj! - kiáltott fel a lány, és lemerülten lezuhant a szabad karja, majd maga is a fiúra rogyott.

Másnap a Nap első sugarai, egymásba fonódva találtak rájuk. Ahogy telt az idő, a fiúrobot napkollektorai kezdtek életet lehelni az elhangolt lelkébe. Lassan ébredezett a lélek, a szív is elkezdett dolgozni, ütött egyet, aztán kettőt, majd ritmusosan verni kezdett a szívszivattyú motorja. Ahogy a napsugár töltötte a robotot, az egyre erősebbnek érezte magát. Egyik pillanatban már a karját is meg tudta mozdítani, majd a lába kezdett bizseregni, és elindult egész testében az ionkeringés. Amint magára eszmélt, első gondolata a lány volt. Ránézett a mellkasába hatoló robotkarra, és azt látta, hogy a kéz összeforrt az ő lelkével. A lány még kábán feküdt. De az első hűs szellő őt is felébresztette.
- Mi történt velünk? – kérdezte halkan.
- Fura, mégsem tudtál elárulni Fira - nevetett rá a robotfiú.

A cikket írta: bokorur

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. augusztus 17. 12:03

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. augusztus 15. 18:11

A történet remek! Képletesen és valóságosan is megélhető az, amikor valaki, a szívéhez közel állóval olyat tesz, ami nem csak csak a másiknak, de neki magának is iszonyú fájdalmat okoz/hat.
Jó a témaválasztás, a ma emberét idézi. Akár a droidok...
Köszönettel:
Zsomwin

Tisztelt Zsomwin!
Sajnos... igaza van.
Köszönöm, hogy olvasott.
Bokor
2012. augusztus 15. 18:11
A történet remek! Képletesen és valóságosan is megélhető az, amikor valaki, a szívéhez közel állóval olyat tesz, ami nem csak csak a másiknak, de neki magának is iszonyú fájdalmat okoz/hat.
Jó a témaválasztás, a ma emberét idézi. Akár a droidok...
Köszönettel:
Zsomwin
2012. július 30. 11:04

megtekintés Válasz erre: taki - 2012. június 28. 14:43

Bokor Úr!
Gratulálok.
Taki

Tisztalt Taki!
Hűséges olvasómként, köszönöm Önnek, hogy itt járt.
Bokor
2012. július 30. 11:03

megtekintés Válasz erre: Tyson - 2012. június 28. 13:55

Tanár Úr!
Ez is remelk lett!!!! Sokmindent bennevan a barátsággal kapcsolatban.
Tyson

Kedves Tyson!
Köszönöm a dicséretét.
Bokor
2012. június 28. 14:43
Bokor Úr!
Gratulálok.
Taki
2012. június 28. 13:55
Tanár Úr!
Ez is remelk lett!!!! Sokmindent bennevan a barátsággal kapcsolatban.
Tyson
2012. június 28. 12:54

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. június 24. 12:51

Kedves Bokorur!

Edithkéhez írt válaszát én is csat üdvözölni tudom. Hát mit tegyek? A valóságíráshoz közelebb húz a szívem. :-)

Pussz,
Éva

Tisztelt Éva!
Néhányan kértek más jellegű írást, ezt próbáltam. De majd Önöknek is megpróbálok a kedvére tenni.
Bokor
2012. június 24. 12:51

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. június 23. 19:18

Tisztelt Edith!
Egy kis kitérő, egy gyenge próbálkozás volt ez Nékem. Ha jól sikerült, akkor örülök. Visszatérek a valóságíráshoz.
Bokor

Kedves Bokorur!

Edithkéhez írt válaszát én is csat üdvözölni tudom. Hát mit tegyek? A valóságíráshoz közelebb húz a szívem. :-)

Pussz,
Éva
2012. június 23. 19:18

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. június 23. 18:30

Sok minden jutott az eszembe, miközben olvastam az Ön írását. Az árulás kifejezésén gondolkodtam. Aztán meg az energiákon, ki ad kinek és mennyit, és hogyan. Erre felé tendálódunk?
Remek írás, mint mindig. Nyomot hagy az olvasóban.
Üdv: E.

Tisztelt Edith!
Egy kis kitérő, egy gyenge próbálkozás volt ez Nékem. Ha jól sikerült, akkor örülök. Visszatérek a valóságíráshoz.
Bokor
2012. június 23. 19:15

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. június 22. 09:03

Kedves Bokor Úr!
Akár robotok, akár nem, tény, hogy érdekes gondolatokat vet fel. Kemény páncélt növesztünk, érzéketlennek mutatjuk magunkat... Kedves kis mese.
Üdv:Ailet

Tisztelt Ailet!
Jobb lenne ha nem robotvilágban élnénk, de ez a világ ilyen.
Bokor
2012. június 23. 18:30
Sok minden jutott az eszembe, miközben olvastam az Ön írását. Az árulás kifejezésén gondolkodtam. Aztán meg az energiákon, ki ad kinek és mennyit, és hogyan. Erre felé tendálódunk?
Remek írás, mint mindig. Nyomot hagy az olvasóban.
Üdv: E.
2012. június 22. 09:03
Kedves Bokor Úr!
Akár robotok, akár nem, tény, hogy érdekes gondolatokat vet fel. Kemény páncélt növesztünk, érzéketlennek mutatjuk magunkat... Kedves kis mese.
Üdv:Ailet
2012. június 21. 22:08

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. június 21. 21:22

Kedve Bokorur!

A robotok világa megihlette? Köszönjük a régi/új mesét! Egészen emberi valóban.

Pussz, Tündér

Tisztelt Tündér!
A robotvilág hidegsége hasonlít a mienkre.
Bokor
2012. június 21. 21:22
Kedve Bokorur!

A robotok világa megihlette? Köszönjük a régi/új mesét! Egészen emberi valóban.

Pussz, Tündér
2012. június 21. 20:29

megtekintés Válasz erre: dArc - 2012. június 21. 19:47

Hm. Nagyon szemléletes volt két ember egymásra hangolódásának leírása. Csak egy kicsit olyan érzésem volt tőle, mint az általános iskolában, amikor a porzó és a bibe funkcióján keresztül akarta a biosz tanárnő elmagyarázni két ember egyesülését. Egyszer már én is voltam ilyen robotlány. Ráismertem az érzésre.

Tisztelt Darc!
Ez egy kirándulás volt a robotmesék világába (Nékem ez nem áll olyan jól, de megpróbáltam), ami nagyon hasonlít az emberek világára is. Nem csodálom, hogy ráismert a robotlányra.
Bokor
2012. június 21. 19:47
Hm. Nagyon szemléletes volt két ember egymásra hangolódásának leírása. Csak egy kicsit olyan érzésem volt tőle, mint az általános iskolában, amikor a porzó és a bibe funkcióján keresztül akarta a biosz tanárnő elmagyarázni két ember egyesülését. Egyszer már én is voltam ilyen robotlány. Ráismertem az érzésre.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: