Árulás, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...
Látogatók száma: 87
Egy buta kis barátság történetéből mesélek most Önöknek... de inkább gyermekeiknek. Kérem a történetet mindenki kezelje a helyén...
A fiú felébredt, megtörölte a szemlencséit, és a lány felé fordult. Lila... mint a páva tollán a pettyek. A lányt egy burok vette körül. Az ébredés lila burka – gondolta a fiú. Gyönyörű volt, soha nem látott még ilyet. Párat még hunyorított, és élvezte a látványt, amikor a másik hirtelen kinyitotta a szemét, és ránézett.
- Árultál már el barátot? - kérdezte a lány.
- Én soha! Miért kérdezed? - válaszolt hirtelen indulattal a fiú.
- Nem tudom, talán el akarlak majd árulni.
- De hiszen a barátom vagy. Miért tennéd?
- Igen, de ki akarom próbálni. Veled megtehetem, te is az vagy nekem, tudom, hogy nem bántasz majd érte.
- Tényleg. Nem tudnálak bántani - nézett szomorú szemeivel a fiú a lányra.
- De én se téged - mosolygott a lány.
- Akkor miért akarsz elárulni?
- Nem tudom.
- Akkor most tudod vagy nem? Az előbb azt mondtad, hogy ki akarod próbálni.
- Igen, de akkor összetöröm a lelked.
A lány belül egy áramütést érzett. Valami nagyon rosszul esett neki. Pedig hát, ő akarta bántani a fiút... - Miért nekem fáj ez?! Nem értem.
- Ma cseréltem le a régi aksijaimat, nem lesz könnyű dolgod, erős vagyok - mosolyodott el a fiú.
- Onnan a szekrényről vetted le?
- Igen, miért?
- Mert azokat előtted én kicseréltem a saját használtjaimra. Én is le voltam merülve. Kellettek a frissek nekem is.
- De tudtad, hogy azok ott az enyémek! – mordult fel a fiú. Tegnap együtt töltöttük fel a cellákat.
- De nekem ma reggelre már kellettek a friss aksijaid, tegnap kicsit csaltam, és neked adtam az én energiám egy részét. Csak nem vetted észre.
- Az jó, de biztos jól döntesz, tényleg el akarsz árulni? Teljes töltöttséggel kiszívod az én félig töltött akkumulátoraimat.
A fiúrobot nyikorogva arrébb gurult, egész a falig tolatott. Spórolni próbált az energiájával, csak az egyes fokozatát használta.
- Akkor kezdjük. Felkészültem - szólalt meg. Hátravetette a fém hátlapját, erősen a falnak nyomta, és várta, hogy mi történik.
- De ez így nem megy. Kell valami, amivel el tudlak árulni.
- Tudod, a lelkem, az most nyitott feléd, védtelen vagyok, a frekvenciamotort könnyen elcsavarhatod a közös frekvenciánkról. Hozzáférsz, csak a szemembe kell közben nézned.
- Nem szeretném látni a szemed. Hunyd be!
A fiú még utoljára a lány felé hunyorgott, és körülötte a lila burok sötét feketés-vörösre váltott.
- Becsuktam. Csinálhatod.
A lányrobot közelebb gurult barátjához, belenyúlt a mellkasába, és tekert a frekvencia-potméteren egyet.
- Jaj! - kiáltott fel a lány, és lemerülten lezuhant a szabad karja, majd maga is a fiúra rogyott.
Másnap a Nap első sugarai, egymásba fonódva találtak rájuk. Ahogy telt az idő, a fiúrobot napkollektorai kezdtek életet lehelni az elhangolt lelkébe. Lassan ébredezett a lélek, a szív is elkezdett dolgozni, ütött egyet, aztán kettőt, majd ritmusosan verni kezdett a szívszivattyú motorja. Ahogy a napsugár töltötte a robotot, az egyre erősebbnek érezte magát. Egyik pillanatban már a karját is meg tudta mozdítani, majd a lába kezdett bizseregni, és elindult egész testében az ionkeringés. Amint magára eszmélt, első gondolata a lány volt. Ránézett a mellkasába hatoló robotkarra, és azt látta, hogy a kéz összeforrt az ő lelkével. A lány még kábán feküdt. De az első hűs szellő őt is felébresztette.
- Mi történt velünk? – kérdezte halkan.
- Fura, talán mégsem tudtál elárulni...
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
időrendi sorrend
A történet remek! Képletesen és valóságosan is megélhető az, amikor valaki, a szívéhez közel állóval olyat tesz, ami nem csak csak a másiknak, de neki magának is iszonyú fájdalmat okoz/hat.
Jó a témaválasztás, a ma emberét idézi. Akár a droidok...
Köszönettel:
Zsomwin
Sajnos... igaza van.
Köszönöm, hogy olvasott.
Bokor
Jó a témaválasztás, a ma emberét idézi. Akár a droidok...
Köszönettel:
Zsomwin
Bokor Úr!
Gratulálok.
Taki
Hűséges olvasómként, köszönöm Önnek, hogy itt járt.
Bokor
Tanár Úr!
Ez is remelk lett!!!! Sokmindent bennevan a barátsággal kapcsolatban.
Tyson
Köszönöm a dicséretét.
Bokor
Gratulálok.
Taki
Ez is remelk lett!!!! Sokmindent bennevan a barátsággal kapcsolatban.
Tyson
Kedves Bokorur!
Edithkéhez írt válaszát én is csat üdvözölni tudom. Hát mit tegyek? A valóságíráshoz közelebb húz a szívem. :-)
Pussz,
Éva
Néhányan kértek más jellegű írást, ezt próbáltam. De majd Önöknek is megpróbálok a kedvére tenni.
Bokor
Tisztelt Edith!
Egy kis kitérő, egy gyenge próbálkozás volt ez Nékem. Ha jól sikerült, akkor örülök. Visszatérek a valóságíráshoz.
Bokor
Edithkéhez írt válaszát én is csat üdvözölni tudom. Hát mit tegyek? A valóságíráshoz közelebb húz a szívem. :-)
Pussz,
Éva
Sok minden jutott az eszembe, miközben olvastam az Ön írását. Az árulás kifejezésén gondolkodtam. Aztán meg az energiákon, ki ad kinek és mennyit, és hogyan. Erre felé tendálódunk?
Remek írás, mint mindig. Nyomot hagy az olvasóban.
Üdv: E.
Egy kis kitérő, egy gyenge próbálkozás volt ez Nékem. Ha jól sikerült, akkor örülök. Visszatérek a valóságíráshoz.
Bokor
Kedves Bokor Úr!
Akár robotok, akár nem, tény, hogy érdekes gondolatokat vet fel. Kemény páncélt növesztünk, érzéketlennek mutatjuk magunkat... Kedves kis mese.
Üdv:Ailet
Jobb lenne ha nem robotvilágban élnénk, de ez a világ ilyen.
Bokor
Remek írás, mint mindig. Nyomot hagy az olvasóban.
Üdv: E.
Akár robotok, akár nem, tény, hogy érdekes gondolatokat vet fel. Kemény páncélt növesztünk, érzéketlennek mutatjuk magunkat... Kedves kis mese.
Üdv:Ailet
Kedve Bokorur!
A robotok világa megihlette? Köszönjük a régi/új mesét! Egészen emberi valóban.
Pussz, Tündér
A robotvilág hidegsége hasonlít a mienkre.
Bokor
A robotok világa megihlette? Köszönjük a régi/új mesét! Egészen emberi valóban.
Pussz, Tündér
Hm. Nagyon szemléletes volt két ember egymásra hangolódásának leírása. Csak egy kicsit olyan érzésem volt tőle, mint az általános iskolában, amikor a porzó és a bibe funkcióján keresztül akarta a biosz tanárnő elmagyarázni két ember egyesülését. Egyszer már én is voltam ilyen robotlány. Ráismertem az érzésre.
Ez egy kirándulás volt a robotmesék világába (Nékem ez nem áll olyan jól, de megpróbáltam), ami nagyon hasonlít az emberek világára is. Nem csodálom, hogy ráismert a robotlányra.
Bokor