újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az éber szomszéd esete

Látogatók száma: 43

Mint már írtam sokszor, nem csak én vagyok beteg, hanem édesanyám is. Sajnos leesett a lábáról, és ágyban fekszik és rendbe kell tartani ami bizony az ízületi problémái miatt nehéz és bizony minden mozdítás fájdalommal jár, bármilyen óvatosan szeretném .

Sajnos olykor hangosan jajong, és az agyér elmeszesedése miatt kiabál is, és bizony a nagyon vaskos panel miatt kihallani a lakásból, hogy hangosan jajong, és kiabál, hogy fáj, de hát lemosni és tisztába tenni, rendbe tenni az ágyat kötelező alatta, és mellette, körülötte.
Van gondom, van problémám, és injekció kúrát is írtak fel számára, tehát még az orvost is várom minden alkalommal, ami ugye külön kis figyelmességet igényel, hogy ne legyen minden manszos, szóval teszem a dolgom amit kell. Ezt talán csak az érti igazán, aki hasonlón átment, átélt.
Szomszédomban lakó hölgynek új barátja akadt. El eddig nem találkoztam vele, de a hétvégén megismerkedtünk csütörtökön.
Én tettem a dolgom, édesanyám jajongott, és a fordításnál kiabált, hogy fáj!
Éber szomszédom a folyosón a lépcsőházban ezt meghallva hívta a rend éber őreit, a rendőrséget, hogy valami bűntény folyik a szomszédban. Gondolom szóltak neki várja meg őket azonnal jönnek.
Közben megérkezett az orvos is. Ketten fordítottuk édesanyámat, mikor Ő ismételten kiabált, hogy fáj, és csengettek az éber őrök. A doki kezében a tűvel szólt menjek nyissak ajtót, addog térddel megtámasztja, és beadja az injekciót.
Mit mondjak két termetes teljes kilátást eltakaró határozott személlyel találtam magam szemben, akik félre tolva beléptek, és meglepődve nézték a dokit, aki épp végzett a szobában a művelettel.
Na innen jött egy kis kérdezz felelek játék. A doki magát igazolva elmesélte és megmutatta a rend őreinek mi a helyzet és mi a probléma forrása.
A rendőrök távozóban elnézést kértek, és elég hangosan figyelmeztették a szomszédot, hogy előtte becsöngethetett volna megnézni mi van?
- Uraim, és ha épp gyilkosság folyik mit tehettem volna? - kérdezte a szomszéd.
A rendőr széttárta a karját.
Na ezt megúsztam, de még most is rajtam nevetnek a házban, hogy a rendőrség kijött egy pelenkázásra és egy injekciózásra.
Mit mondjak, azóta beszéltem a szomszédommal, hogy ha lecseréli a barátját először világosítsa fel, hogy beteg lakik a szomszédságban, aki fájdalmában kiabál is olykor!!
Mindent próbálok, jól tenni, de nem mindig sikerül, és sokszor kihallani a jajgatást, de hát ez van.

A cikket írta: Divi Éva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Anyu

Kedves Divi Évi!

Nagyon megértelek,mert jártam hasonló cipőben ha rövid ideig is.
Drága anyósom miután betegsége után már magunkhoz vittük haza a korházból,egy ideig egész jól elvolt velünk.Amit még meg tudott tenni önállóan azt tette,sokat beszélgettünk.Aztán történt valami agyi defekt és az utolsó két hétben ő is jajgatott kiabált,sőt káromkodott szegénykém.Nyár volt,minden ablak nyitva,csoda,hogy nem jártunk úgy mint te.Éjjel is jajgatott,kiabált,felváltva aludtunk a párommal.Nagyon nehéz ezt megélni.Az már nem is ő volt,csak néha rövid időre jött elő az akit ismertünk.Egyedül még nehezebb lehet ezt végigcsinálni.Ahogy Zséva írja,amikor rajtunk van a sor,bírnunk kell!Sok erőt kívánok !Puszillak

Köszi Anyu !

Nehéz, de hát mit tehetnék. Ő sem dobott el, vagy hagyott el, mikor beteges gyermek voltam, most rajtam a sor. Nehéz dolog látni a leépülést, sokszor a tehetetlenség fáj a legjobban, de szerencsére vannak olyan barátaim, akik olykor elhívnak, elvisznek kicsit pár órára, vagy feljönnek beszélgetni, hogy eltereljék a gondolataimat és a figyelmemet. Sajnos lassan már diplomázom ápolásból, de hát minden egyes eset más, és végtelen nehéz. Ápoltam a vastagbél rákos édesapámat, gondoztam 2 és fél évig, mire a Teremtő megkegyelmezett szenvedéseinek. Aztán az öngyilkos hajlamú Öcsémet, akinek sokszor lelki segítség kellett, aztán az élettársam édesanyját, aki cukorbeteg volt fél lábbal, és közben megvakult. Most édesanyám lett a soros, de ha ennyi mindenkin segítettem, akkor csak a lelkem és a testem végső akaratával is ápolnom kell Őt is.Mérhetetlen erő, hit és kitartást igényel, de bírnom kell, ahogyan Évi is írja, nem adhatom fel, ez a karmám, vagy a küldetésem ki tudja ?! Végig kell harcolnom a miért megismeréséhez. Köszönöm szeretetteljes támogatásotokat.

Köszönöm, puszi Éva.
Kedves Divi Évi!

Nagyon megértelek,mert jártam hasonló cipőben ha rövid ideig is.
Drága anyósom miután betegsége után már magunkhoz vittük haza a korházból,egy ideig egész jól elvolt velünk.Amit még meg tudott tenni önállóan azt tette,sokat beszélgettünk.Aztán történt valami agyi defekt és az utolsó két hétben ő is jajgatott kiabált,sőt káromkodott szegénykém.Nyár volt,minden ablak nyitva,csoda,hogy nem jártunk úgy mint te.Éjjel is jajgatott,kiabált,felváltva aludtunk a párommal.Nagyon nehéz ezt megélni.Az már nem is ő volt,csak néha rövid időre jött elő az akit ismertünk.Egyedül még nehezebb lehet ezt végigcsinálni.Ahogy Zséva írja,amikor rajtunk van a sor,bírnunk kell!Sok erőt kívánok !Puszillak

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Évi !

Mit mondjak néha meghalni sincs időm, nem hogy írni, vagy olvasni. Nappal és este is mosni kell, tisztálkodtatni, és hát akkor még a saját bajom sehol sincs. A főzésről, vagy vásárlásról nem is beszélek. Olyan jó lenne néha legalább egy nap aludni, és magammal is törődni, de hát ez nem játék, hogy leteszem és majd felveszem. Így szenvedek. Éjjel meg bezuhanok és pár perc és már alszom is.Megvisel fizikailag, és lelkileg egyaránt a dolog.Nehéz, és minden nappal nehezebb. Csak bizakodom a jó sorsban!!
Puszillak Éva.

Csodálom a kitartásod, mert ehhez bizony nagy fizikai és lelkierőre van szükség... Egyszer tapasztaltam meg, mit jelent a tehetetlensége egy hozzátartozómnak... hát bizony sírva fakadtam, hogy ezt én nem bírom már!... De valaki, a munkahelyi környezetemből még időben rám ripakodott, igaz csak telefonon... "Ez most a te dolgod!... Bírnod kell!... Nélküled is megy a munka!... Anya vagy és ő a gyereked!..." - mondta mindezt nekem egy szintén egyedülálló anya... Valamit tudnia kellett, amit addig én nem... Soha nem felejtem el azt ahogy velem akkor beszélt! Igaza volt!

Puszillak és kitartást kívánok!
Szia Évi !

Mit mondjak néha meghalni sincs időm, nem hogy írni, vagy olvasni. Nappal és este is mosni kell, tisztálkodtatni, és hát akkor még a saját bajom sehol sincs. A főzésről, vagy vásárlásról nem is beszélek. Olyan jó lenne néha legalább egy nap aludni, és magammal is törődni, de hát ez nem játék, hogy leteszem és majd felveszem. Így szenvedek. Éjjel meg bezuhanok és pár perc és már alszom is.Megvisel fizikailag, és lelkileg egyaránt a dolog.Nehéz, és minden nappal nehezebb. Csak bizakodom a jó sorsban!!
Puszillak Éva.
Hát nem könnyű az életed, kedves Évike!... Rég beszélgettünk... és ha egy pillantást vetnél néha a bejegyzéseinkre, akkor tudnád nálam sincs mostanában ok az örömködésre... :-(

Puszillak
Kedves Moderátor !

sajnos géphiba miatt kétszer került fel a cikk, kérlek töröld az egyiket !!! segítségedet előre is köszönöm !!!
Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: