Barátnőm
Látogatók száma: 52
Néha arra gondolok, hogy nem lenne rossz valaki a faluban, egy barátnő, aki közel van és szavak nélkül is ért, és akkor se unatkozik, ha épp nincs kedvem beszélni senkivel, így vele sem, mert nem tudok, mert máshol járok. Csak úgy együtt lenni szavak nélkül. Nem nyaggat, hogy mondjak már valamit, és az se zavarja, ha épp nyakig vagyok merülve a saját fejemben, és lehet vele kapucsínózni és sétálni és kertészkedni. De ha meg úgy van, akkor be nem állna a szánk, és egyszerre két vonalon folytatnánk a beszélgetést. Néha főznénk valamit és ha olyan kedvünk lenne, akkor nagyokat aludnánk a tévé előtt, ami semlegesíti az utcán szirénázó autókat. De aztán arra gondolok, hogy többször szeretek egyedül lenni mint társaságban, és gyakran szeretnék elbújni csak úgy a világ elől, vagy csak két hétig masszívan könyvfüggő lenni, és ha lenne egy ilyen barátnőm, akkor minden bizonnyal igen nehéz sora lenne mellettem. És legtöbbször igen jókat tudok beszélgetni a legkedvesebb barátnőimmel kapucsínózás közben, még akkor is, ha 200 km-re laknak. Azután pedig rájövök, hogy igenis van egy barátnőm, aki mindenhová követ, a kertbe, a konyhába, az ágyba, még a wc előtt is megvár a mosdónál, és bármit mondok neki az köztünk marad. Aki odajön és a kezét a szívemre teszi és figyel, mert pontosan érzi, ha baj van, nem lehet átvágni. Ha ideges vagyok azt is megérzi és le kell nyugodnom, különben faképnél hagy míg elmúlnak a felhők. És aztán rájövök, hogy az igazán jó barátnőim talán messze vannak, talán ritkán találkozunk, de attól még ugyanolyan erős a kapcsolatunk mintha a szomszédban laknának. Talán még többet is beszélünk pont ezért. De van mellettem valaki, velem jár hűségesen nap mint nap és az ágyam végén alszik. Julcsi.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ó, Virág, hányszor gondolok én ugyanerre! Bárcsak ittlennél! Itt a faluban sokat "kisérleteztem" már, hogy legyen egy barátnőm, eleinte összejártunk a szomszédokkal névnapokon, de aztán az is abbamaradt. Ma már feladtam a "harcot", mert nem találtam hasonló embert, mint akit Te is keresel.Pedig mindig nyitott ember voltam, mégsem sikerült. Igy maradtam egyedül és a táv-kapcsolataimmal. Arra gondolok, így rendelte az Isten, valamiért, mert mindennek oka van.Velem van ez az állandóan rajtam lógó kutya, mint a macskád, ő hűséges hozzám és én ennek is örülök. Nem tudom, mi lesz velem, ha egyszer eltávozik. Te még fiatal vagy, ne add fel, tenni kell érte és meglátod, sikerülni fog, talán pont akkor, amikor nem is számítasz rá. Kívánom Neked, hogy így legyen! :-)
Aztán, ha viszem a férjem a gyógytornára, akkor ott szoktunk a gyógytornásszal, vele egész összebarátkoztunk. :)
Lehet tényleg velem van a baj, nincs is igazán ezeken kívül igényem többre. Amikor kint vagyok külföldön, akkor viszont nagyon jó a két kolléganőm. Elmegyünk együtt enni, néha étterembe, néha egymáshoz.
Szerintem is egy jo baratnore, esetleg tobbre minden nonek szuksege van. A cica az nagyszeru, ugyanakkor erdemes ember baratnoben is gondolkodni. Nekem pont olyan baratnoim vannak, amilyeneket te is szeretnel magadnak. Kataval egyutt bujunk el, es olvasunk. Judittal egyutt kirandulunk. Marikaval pedig tudjuk, hogy vagyunk egymasnak, mert o sajnos messze lakik. Es persze mindengyikkel mehet a kapucsinozas barmikor barhol. :)
A cica miatt irigyellek, az igazi hús-vér barátnő hiánya miatt kicsit sajnállak,... mert hazagondolok. Nekem is volt - legalábbis én mindig azt hittem - barátnőm. Tavaly itthagyott, még mielőtt elmondhattam volna neki, mit érzek, de szerintem úgyis tudta... úgyhogy ne késlekedj, ha hiányzik, keresd fel! :-)