Bizony, barátom…

Látogatók száma: 40

Sárgul a fákon a levél, ne félj, ez már a te időd, a vénasszonyok nyara, amely múltba űzi a hőséget, akkor is, ha az ódzkodik téli álmához megvetni ágyát. Nézd át a ruhatárad, hamarosan foga lesz az időnek, a hideg mardos reggelente, és éjjel a félig nyitott ablakon becsapkod az őszi eső. Teszi dolgát a természet, nem kérdez és biztatást sem vár, ahogyan évről évre mantrázza az évszakok változását, rád hárítva az alkalmazkodást, mégis időnként meglep egy szokásostól eltérő forró nyárral, majd elaltat az azt követő lanyha téllel, s hagyja, hogy számba vedd a fűtési költségen megspórolt forintjaidat, és akkor rázza meg az ég párnáit, rád szabadítva milliom hópelyhet, melyet ráadásul később megfagyaszt, te pedig csúszkálsz a jégen, s nem mindig ott landolsz, ahová eljutni szeretnél.
A sors is ilyen, megtapasztalhattad négy évtizedes munkával töltött idő alatt, csakhogy elfeledted, hiszen a nyugdíjas lét kényelemre szoktat, miután véget értek a korai felkelések, az éjszakába nyúló túlmunkák, gyerekeid felnőttek, csupán magadra lenne gondod, mint egy gyereknek, lehetnél önfeledt, gondtalan, szenvedélyeinek élő, még ereje teljében lévő ember, homo ludens, ha nem zárkóznál be fizikailag és szellemileg is lakásod falai közé, vélelmezve feleslegessé válásod, mert az embert a munka tenné emberré, amire korosztályod bélinek egyre kevesebb a lehetősége, ott vannak a fiatalok, kell nekik a helyed, keseregsz, pedig nincs igazad.
Vedd már észre, kérlek, hatvanas nyugdíjasnak lenni igazi jutalomjáték, gondolj arra, bármit megtehetsz, mire eddig nem volt időd és energiád, építhetsz gyufaszálból palotát, kifoghatod kedvenc folyódból a cápát, termelhetsz bio zöldséget a kertben, megnézhetsz minden focimeccset, utazgathatsz, míg pénzzel bírod, majd játszhatsz zsírost ulti helyett, s ha nem fáj fejed, és eszed is helyén van, mesélhetsz unokádnak a megszépült régi szép időkről, miközben vele együtt lépsz az útszéli pocsolyába, mert az olyan jó buli, s had bosszankodjon miatta a nagymama. Mikor iskolába jár a gyerek, illa berek, nád a kerek, együtt vettek betűt és szót, formáltok belőlük kerek mondatot, és számoltok mindent, mit csak láttok. Néhány év múlva ő magyaráz neked, s te örülsz, ha megérted, mégis büszkén csillog a szemed, elvégre a te nevelésed.
Ne törődj vele, ha itt fáj, ott meg szúr, az csak öregedő tested piszkálódása, a lélek a fontos, amely fiatal marad mindaddig, míg érdekel a körötted lévő világ, s a virágról nejed jut eszedbe, és még tudod, mit kezdj vele.
Bizony, barátom, nincs lefújva a mérkőzés, még csak most kezdődik a harmadik harmad!

A cikket írta: Yolla

előző cikk következő cikk

3 szavazat