Egy hétvégém Orsolyával
Látogatók száma: 284
Két nap eltávot kaptam itthonról. A körülményekbe ne menjünk bele, kellett már egy kis kikapcsolódás.
Nem titok, hogy az oldalon Orsolyával fűz össze a legrégebbi barátság, valahogy egymásra akadtunk a kibertérben.
Adott volt a lehetőség, töltsek el velük, náluk egy hétvégét. Nosza, buszra fel, irány Salgótarján! Nagyon hideg volt, a fűtött busz melege után leszálltam a jéghideg peronra, tanácstalanul tekingetve körbe - körbe, merre lehetnek vendéglátóim. A busz, megelőzve saját magát, a menetrendet, jókora előnnyel ért a nógrádi megyeszékhelyre, ám, ezt előre nem tudta senki.
Rágyújtottam egy cigire, jó barát, mindig velem jön, majd megcsörrent a mobilom. Férjem hívott, hogy rendben odaértem -e, nyugtázta, szabad az estéje, nem fordulok vissza.
Akkor megláttam őket. A kis családot, amint nekem háttal, az állomás másik végében, a beérkező buszokat figyelik. Óvatosan a hátuk mögé lopakodtam, majd megszólítottam barátnőmet, igen, igaz, itt vagyok. Hosszú percekig el sem engedtük egymást, szólni sem tudtunk, csak álltunk a hidegben, és örültünk egymásnak. Férje, és kislánya türelmesen várta, hogy csillapodjanak érzelmeink, és ők is sorra kerüljenek az ismerkedési esten.
Otthon elképesztő fogadtatásban volt részem, jelentem, nem csak holmi dicsekvés Orsolyánktól, hogy a férje milyen jól főz, hanem maga a valóság. Terülj - terülj asztalkám, előtte koccintás jóféle házi pálinkával, ami úgy égette a torkomat, ahogy a boldogság könnyei a szemünket.
Egymás szavába vágva csak meséltünk, meséltünk, hajnalig, míg végül elnyomott mindenkit az álom.
Másnap megismerhettem Orsolyaanyukát, és Orsolyaapukát. Tüneményes emberek, látszik, hogy békében, szeretetben élnek több évtized házasság után is, rajongva a három lányukért, és az unokákért.
Orsolyahugicával, aki két csodálatos gyerkőc édesanyja, elsőre megtaláltuk a közös hangot, innét üzenem neki, lesz még folytatás. Köszönet a szép délutánért.
Vasárnap eljött a búcsú ideje, zaklatottan, de mégis boldogan indultunk a buszhoz. És akkor eltört a mécses, alig tudtuk elengedni egymást.
Nagyszerű embert, feleséget, barátnőt ismertem meg Orsolyában, de azt hiszem, ez nem is lehetett volna másképp. Mert ő ilyen. Szívét - lelkét beleadja mindenbe. A házasságába, a munkájába, az írásba, a barátságba.
Orsolyám, maradj mindig ilyen, köszönöm a hétvégét, és ne feledd, amit ígértél!!!
Találkozunk!
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm az oldalnak, hogy egymásra találtunk és a barátainknak Évának, Adának, Zsötemnek és persze sorolhatnám még, hogy támogattatok bennünket és, hogy szerettek minket! Tudjátok az élet oly rövid, de a kapum a barátaim előtt nyitva áll! Ha bárki erre jár és úgy gondolja beugrana akár egy kávéra jöhet nyugodtan! Köszönöm Judit az írást, melyet Én is siratok, bár már ma megölelhetnélek újra! Kívánom mindenkinek találja meg azt amit keres az életben Én már rátaláltam! Puszi mindenkinek! Orsolya
Puszi Nektek, szeretettel:
Zsötem :)
Puszi,
Ada
A napló tudósításon keresztül, fényképekkel illusztrálva már értesültünk a valóban nagy eseményről. Örömmel vettük, és most a leírása e találkozás pillanatát hűen visszaadta.
Az együtt töltött hétvége felejthetetlen emlékeitek közé fog tartozni, ami igazi boldogsággal tölt el valamennyiünket ezen a lapon, ahogy percre figyelemmel kísértük a nagy eseményt.
Az ilyen baráti kapcsolatok örök érvényűek és a következő alkalomig kitölti szinte a mindennapokat egy-egy gondolat erejéig.
Kívánom, hogy sokáig tartson, mindannyiotok életében maradandó, ne csak egy szép emlék legyen ez a nem mindennapi barátság. :-)
Szeretettel,
Éva