Funkciók

• Hozzászólások (3)
• Nyomtatás
• Küldés e-mailben

Webáruház

Cikkajánló

• Kedvenc Apukámnak - Pályamű
• A halál öröme
• (Tesco) Gazdaságos szerelem (Pályázat)
• Kicsi lépcső
• Holdherceg és Csillaghercegnő

Emlékezés

Látogatók száma: 42

Öt évvel ezelőtt írtam ezt a pár sort, azóta oly sok minden megváltozott. Jó volt visszaolvasni, emlékezni. Az idő nagy forgatókönyv író.Jobb lett, vagy rosszabb, mindenki döntse el magában. Amit én tudok, az akkor itt jelenlévők közül ketten

már az égi asztalnál beszélgetnek..

Támadt egy ötletem.A mai nap alkalmas arra,hogy kicsit magunkba szálljunk..Beszélgessünk..Egy meghitt,asztal melletti beszélgetésre invitállak benneteket,égő gyertyák mellett.Mindenki azt mesél el magáról,szeretteiről,gondolatairól,amit akar.Többen vagyunk most egyedül,társasmagányban és olyanok is,akiknek talán a sors megadta azt a szerencsét,,hogy szerető társ,gyerekek,unokák mellett tölthetik a mai estétAz ötletet az adta,hogy a barátnőmtől-aki elvesztette férjét sok-sok évi boldog házasság után,-kaptam egy e-mailt,amelyben az állt(remélem,megbocsájtja nekem,hogy közzéteszem ezt az egy mondatot)-"Ica,mikor fog már véget érni ez a mai nap?"Mindez 14 óra körül történt.Nagyon sziven ütött ez az egy mondat.Senki nem mondta neki,hogy gyere,beszélgessünk,emlékezzünk együtt...

Akkor én elkezdem..Elvesztettem szüleimet,testvéremet,férjemet és sok közeli hozzátartozómat.Ahogy az ember megy kifelé az időből,annál jobban csökken körülötte a szeretett emberek létszáma.De ez az élet rendje,az ember végül egyedül hal meg.Én az előbbiek dacára is szerencsésnek mondhatom magam,mert megadatott,hogy mindenkire szeretettel gondoljak.Azt mondják,nem emlékek,hanem szeretet van.Sok benne az igazság.Azt hiszem,a legfontosabb dolgunk,hogy ezt továbbadjuk..

Ilona
Kép:net

A cikket írta: Ilona

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

A földi asztalnál való beszélgetés már hamvában meghal, abban a pillanatban, hogy kimondjuk, mert egy beszélgetés igénye mindannyiunkban a legemberibb lehetne a földi halandó részéről, mint ahogy a barátnőd is megfogalmazta akkor: "Mikor fog már véget érni ez a mai nap?..

Elmondhatnánk többen is, válaszolhatnánk rá: "Ha majd csonkig égnek a gyertyák.. Majd idővel!"..

Csak hisszük, hogy ezzel vége, ezért hallgatunk. Mert ez a nap szokott mindig a leghosszabb lenni, mert nem akarunk elszakadni a szeretteinktől és mindig gyújtunk egy újabb gyertyát, ha leégett, a magunk szenvedését meghosszabbítva ez által..

Ilona

Köszönöm, Éva! Nehéz nap ez mindnyájunk számára...

zsoltne.eva

Szép gondolatok ezek tőled, hogy még a legnagyobb fájdalom közepette is másokra, a mások fájdalmára gondolsz. Mindannyian elmondhatjuk, vagy a legtöbben már ebben a korban, hogy elveszítettük a szeretteink, barátaink legtöbbjét.
Mi, akik még itt lehetünk, emlékezünk a legfájóbb veszteségeinkre, hogy ők már nem lehetnek velünk, köztünk. Beszélni róluk nem könnyű, apámról, anyámról, bátyáimról, nővéremről, barátnőmről, anyám testvéreiről, mamámról... és a többiekről..

De ez a nap valóban, csak az övék! Csak róluk szól!

Csendben emlékezünk mindannyiukra az égő gyertya mellett..