Kiszolgáltatottnak lenni nem jó.
Látogatók száma: 72
Persze, hogy nem, de van, hogy nincs más út.
A barát kincs, akire mindig számíthatsz. Ezeket a barátságokat gondosan ápolni kell, akárcsak a növényeket.
Barátokat az internet által is találtam, és maradandónak bizonyulnak, hisz már évek teltek el.
Volt, aki barátnak mutatta magát, de hamar kitudódott valójába ki is. Ők lemorzsolódtak anélkül, hogy én tettem volna ellene bármit is.
Kiszolgáltatottnak lenni nem jó.
Keringenek a neten bölcs gondolatok: Ha nem ismersz, ne ítélj! Vedd fel a cipőm, és járd végig az utam. Sorolhatnék még párat.
Nehéz küzdelmes volt eddigi életem; így a vége felé, gondoltam egyszer csak nyugalommal és békével telik majd. Hát nem. Jön mindig valami, ami a küzdelmet, küzdést nem engedi egy percre sem felengedni.
De ez nem baj. Így tudja meg az ember valójában mire is képes. Nem kell tanult, intelligens embernek lenni, egyszerű hétköznapi emberre is szükség van. Ilyen vagyok én. A terheim az elmúlt hónapok alatt egyre mélyültek. Eljutottam addig a pontig, vannak dolgok, amihez már segítség kell. Nem szégyellem, mert a betegséget (utálom a szót, sosem használom, helyette a nyavalyáim nekem szimpatikusabb), nem loptam, ahogy más sem. Persze, ha megnéznek, meg ormótlanul nekem támadnak: úristen mi történt veled – azt nem szeretem.
Tisztességesen feltett kérdésre válaszolok: magam sem tudom, esetleg egy örökletes valami. Elvagyok vele. Igen elvagyok, dolgozom, annyit, mint talán eddigi életemben sem. Persze lassabban és sokszor kínlódva. De inspirál, hogy amit kitűzök magam elé feladatot, azt meg tudom csinálni. Ha abban akadályoznak, - mert ugye van, aki mindent megtesz annak érdekébe, hogy ne érezzem már magam olyan vidáman -, akkor lázadok. De még mindig finoman. Nem tanultam meg, hogy egy-egy kitörés, nem a gyengeségemet mutatja, mert, aki gátlástalan velem szemben, azzal nem szabad kesztyűs kézzel bánni.
Kiszolgáltatottnak lenni nem jó. Ám, ha vannak barátok, akire lehet számítani, csak egy telefon, és már jön is a segítség. Így volt ez az elmúlt napok egyikén.
Aggódtam, mert barátnőm megbetegedett és rá számíthatok leginkább. Megnyugtatott, semmi gond, majd helyette beszerzi nekem a gyermeke, amire szükségem van, és majd ő elhozza másnap.
Ma reggel szomorúan hívott: - Valahogy szedd össze magad és gyere el. Nem tudok menni.
- Hát az nem megy, képtelen vagyok rá. – mondtam neki.
- Jó akkor megoldom. Szólok ismét a gyereknek.
És tényleg, hamarosan jött is a „gyerek”, felpakolva, hozta, amire szükségem volt.
Azért ilyenkor egyáltalán nem érzem jól magam, szeretném én is valamivel „meghálálni” az önzetlenséget, hiszen a barátság sem csak arról szól, adni jó. Oda-vissza működnie kell.
Az elsőt bármiből odaadni, jó érzés. Megfogtam egy rántani való csirkét, és örömmel oda adtam.
De így tettem az első marék borsóval, az első négy darab uborkával és így kaptam én is zöldbabot, zöldborsót és a tavasz kezdetén palántákat, amik már terméssé alakultak, amiből szintén lehet „adakozni”.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Klárikám! Csipkerózsika felébredt, cikkeid egy kis pihenés után egyre jobbak. Ez a barátságról szóló igazán mutatja milyen ember vagy. Mi ugyan személyesen nemtudjuk segíteni egymást,de remélem az is segít, hogy csetelve, vagy telefonon időnként kicseréljük gondolatainkat. Puszillak, cikkedhez gratulálok!
puszi
Szia Klári!
Valóban nem jó érzés a kiszolgáltatottság... Az igazi barátság arról ismerhető fel, hogy észreveszi, ha bajban vagy... felajánlja a segítségét, talán még kérned sem kell, mert ismeritek egymást, tudja mire van leginkább szükséged, és olyan helyzetbe belátható időn belül nem fogsz kerülni, hogy ugyanolyan formában viszonozni tudnád... de van más megoldás, amiben viszont te tudsz jeleskedni, segíteni... pl. amiről te is írsz...
A baráti önzetlenségnek erről kell szólnia, ha elesett állapotba kerül az ember oda-vissza számítani tudjanak egymásra...
Éppen a napokban tapasztaltam meg milyen jó érzés megosztani az utolsómat a másik, még rosszabb helyzetbe kerülővel...
Puszi
Ha megtapasztaltad, akkor tudod, jó segíteni, ha van lehetőséged ...
Remélem soha nem lesz senki, aki csak rám számíthat ... :)
puszi
Valóban nem jó érzés a kiszolgáltatottság... Az igazi barátság arról ismerhető fel, hogy észreveszi, ha bajban vagy... felajánlja a segítségét, talán még kérned sem kell, mert ismeritek egymást, tudja mire van leginkább szükséged, és olyan helyzetbe belátható időn belül nem fogsz kerülni, hogy ugyanolyan formában viszonozni tudnád... de van más megoldás, amiben viszont te tudsz jeleskedni, segíteni... pl. amiről te is írsz...
A baráti önzetlenségnek erről kell szólnia, ha elesett állapotba kerül az ember oda-vissza számítani tudjanak egymásra...
Éppen a napokban tapasztaltam meg milyen jó érzés megosztani az utolsómat a másik, még rosszabb helyzetbe kerülővel...
Puszi