újabb események régebbi események további események
01:54
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:47
Ilona módosította a naplóbejegyzését
17:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:41
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:31
Visszafogott Vénusz módosította a naplóbejegyzését
18:16
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:20
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:55
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
01:48
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Tündér módosította a naplóbejegyzését
16:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:37
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
01:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:03
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:18
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:38
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába

Névnap

2013. február 10. - Látogatók száma: 59

Jutka barátnőm valójában Julianna, és úgy döntött, hogy tegnap délután megünnepeljük a névnapját.

Három napra visszajöttem Pestre, elintézendő ügyes-bajos dolgaimat. Gyorsan felhívtam a barátaimat, hogy itthon vagyok.

Jutka azonnal rám zúdította, mennyire lefoglalt, nem ér rá semmire, s hogy mennyire élvezi a nyugdíjas létet. Közel egy órát beszélgettünk és amint letettem a telefont, belekezdtem teendőimbe.

Közben összedobtam egy székelykáposztát, az majd kitart, amíg itthon vagyok, ám megszólalt a telefon és Jutka közölte, hogy átprogramozza az idejét és átjön hozzám, megünnepeljük az egy hét múlva esedékes névnapját. Nekem már más sem hiányzott, de jött, hóna alatt egy üveg borral és késő estig maradt. Érezte a fővő káposzta illatát, szeretem a székelykáposztát, közölte és amikor elkészült, el is tüntetett három tányérnyit. Megittuk a bort, amit hozott, majd a késő délutáni ebéd után az én boromat is. Ahhoz képest, hogy sietett és csak egy rövid időre ugrott fel, az esti film megkezdése után öt perccel kezdett szedelőzködni, hogy elindul haza.

Jutka barátnőmmel együtt jártunk középiskolába. A magas, vékony, örökké nevetős lány matek tagozatra járt, így nem egy osztályba jártunk. Kollégisták voltunk, más-más faluból érkeztünk, és sokat mondok, ha a négy év alatt tíz mondatnál többet beszéltünk.

Pedig jóban voltunk és összetartottunk, hiába rivalizált egymással a két osztály. Dönőkével, az alacsony, kövér, ám a matematika és fizika rejtelmeit kiválóan ismerő, egyébként Jutka osztálytársnőjével, kimondottan jó viszonyban voltam, megírta a fizika leckéimet, én meg oroszból és irodalomból segítettem neki. Ma matematikus, fizikus férjjel és két zseniális gyerekkel áldotta meg a sors.

Visszatérve Jutkához, kiderült, hogy anyáink gyerekkorukban barátnők voltak, csak elsodorta őket egymástól a sors. Anyukám kérdezgette, miért nem barátkozunk, de csak hallgattam, mit mondjak, nem egyformán láttuk a világot.

Eltelt vagy tizenöt év, már mindketten a fővárosban éltünk, amikor véletlenül összefutottunk, s attól kezdve Jutka jelen van az életemben. Ragad rám, mint a pióca, azzal a különbséggel, ha akkor sem lehetett levakarni, ha jól lakott.

Nem tud főzni, de szeret enni, mindent és sokat. Az elmúlt harminc évben egyszer voltam nála vendégségben, akkor is elrontottam a gyomrom. Hanem Jutka hetente kétszer minimum megjelenik nálam, ha már itt van, akkor itt is eszik, nem is akármennyit.

A párommal együtt gondoskodtunk az anyósomról is, aki egy Pesttől hatvan kilométerre lévő városban élt, és közel kilencven évesen már nem tudott főzőcskézni magának, arról meg tudni sem akart, hogy előfizessünk neki. Hetente kétszer telepakoltunk az Astra csomagtartóját ételes dobozokkal és vittük a mamának, hétvégeken pedig elvégeztük nála a házimunkákat is.

Mindent tudtunk Jutkáról, azt is, amire nem lennénk kíváncsiak. Sanyi jókat mulatott a viselt dolgain, sokszor félórákat beszélgettek telefonon, ha nekem nem volt időm vagy türelmem meghallgatni az ezredszer elmesélt történeteit. Páromnak áldott nagy türelme volt, sokszor úgy ugratta, hogy azt barátném észre sem vette, s Sanyi ezen jókat mulatott.

Történt pedig, hogy az ötvenedik születésnapját is nálunk ünnepelte, hozott is egy üveg bort meg egy doboz fagyit, ennyivel járult hozzá az ünnep sikeréhez.

Főztem egy nagy fazék babgulyást, csak hús volt benne egy kiló, gondoltam, hogy jut anyósnak is, meg nekünk is marad még egy napra való, és a párom kívánságára túrós csusza volt a második fogás. Ám, ha már ünnepeljük Jutka születésnapját, vettünk neki egy könyvet, és két üveg bort is, nehogy szomjan maradjunk.

Arra kaptam fel a fejem főzés közben, hogy Jutka magyarázza a páromnak, hogy ezután, ha megkérdezik, hány éves, azt mondja, hogy negyven múlt, de, replikázott Sanyi, tedd hozzá, hogy tíz évvel.

Barátném meggyőződése, hogy sokkal fiatalabbnak néz ki nálam, mert, szerinte, a súlyfeleslegem miatt, én egy évet sem tagadhatok le magamról. Csakhogy nem is akarom fiatalabbnak hazudni magam, mert minden ráncom kemény munkába került, egyébként is, még mindig jobb, ha azt mondják, hogy koromhoz képest milyen fiatal vagyok, mintsem annak ellenkezőjéért sajnáljanak.

Szóval, elkészült a vacsora, s mindketten biztattak, hogy ne szedjem ki tálba, csak úgy tegyem az asztal közepére a nagy fazékban, tudnak ők abból is szedni. Hallgattam rájuk, kevesebbet kell mosogatni. Azzal sem bíbelődtem, hogy kiadagoljam az ételdobozokba, mert nagyon forró volt, ráér az később is.
Mi már a túrós csuszával is végeztünk, amikor Jutka még mindig a levessel bíbelődött.

Végre elvehettem előle a leveses tányért és a fazekat is visszatettem a tűzhelyre. Már annyit hűlt a leves, hogy nyugodtam kiszedhettem a műanyag ételdobozokba. Egy szem hús sem volt volt benne, csak néhány csipetke meg zöldség kavargott a több, mint négy liternyi lében.

Abban már nincs semmi, kiettem belőle, szól oda Jutka, elvégre én vagyok az ünnepelt. Sanyikám, fordult a páromhoz, töltenél még egy pohár bort, le kell nyomatnom, mert nincs helye a csuszának.

Szóval, vigyázzatok Jutkával, mert olyan, mint a skót, aki otthon egy cukorral issza a kávét, vendégségben meg hárommal, mert igazából kettővel szereti.

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. február 27. 23:46
Csoda jó tükörkép a "Jutkáknak!"
2013. február 11. 17:13
Jaj, Yolla, de jót derültem az irásodon! Főleg azért, mert nekem is van ilyen barátnőm, mélyen átérzem a csalódásod, hogy csak hús nélküli bablevest vihetsz az anyósodnak.. Remekül megirtad! :)

Puszi , Ilona
2013. február 11. 09:04
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2013. február 11. 08:47
Szia Yolla!

Szinte látom magam előtt Jutkát, ahogy a nagy fazékból egyre csak szedi és szedi a jóféle babgulyást! Érdekes emberek vannak...
Nagyon tetszett ez az írásod is!

Pussz,

Tündér
2013. február 10. 10:34

megtekintés Válasz erre: - 2013. február 10. 10:26

Szia Yolla!
Én is ismertem ilyen Jutkát!
Ha akkor jött látogatóban, amikor sütöttem valamit, akkor nem volt szabad az egész tányér süteményt elé tenni, mert addig nem távozott, amíg a tányérban egy szem is maradt. Az sem jutott eszébe, hogy gyermekeim még sem kóstolták, rólunk nem is beszélve.

De ismertem olyant is, akihez ha felugrottunk a párommal egy kávéra, akkor megkínált az aznap készített almás pitéjével is.
A tenyerébe tett kettőt darabot és - egyetek felszólítással - az orrunk elé tolta.



pusz
Juli

Kedves Juli!

Jól sejtettem, hogy valamennyiünknek megvan a maga Jutkája, azért is írtam.

Pussz: Yolla
 
2013. február 10. 10:26
Szia Yolla!
Én is ismertem ilyen Jutkát!
Ha akkor jött látogatóban, amikor sütöttem valamit, akkor nem volt szabad az egész tányér süteményt elé tenni, mert addig nem távozott, amíg a tányérban egy szem is maradt. Az sem jutott eszébe, hogy gyermekeim még sem kóstolták, rólunk nem is beszélve.

De ismertem olyant is, akihez ha felugrottunk a párommal egy kávéra, akkor megkínált az aznap készített almás pitéjével is.
A tenyerébe tett kettőt darabot és - egyetek felszólítással - az orrunk elé tolta.



pusz
Juli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: