újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Több, mint barát!

Látogatók száma: 66

Gyertyát gyújtok, és emlékezem Zoltánra, aki a barátom volt annyi éven át, és akit soha nem fogok elfelejteni...

Keze ismét a fejem búbján landolt. Megállás nélkül simogatta a hajam, amit ki nem állhattam akkor régen. Mindig igyekeztem elkapni a fejem, ha ilyen mozdulatot próbált rajtam gyakorolni. Nem szerettem gyengének, gyámoltalannak látszani. A máskor oly kellemetlen érintés elől most mégsem akartam kibújni. Hagytam. Lehet, annyi erőm se volt, hogy tiltakozzak. Eddig erre nem volt szükség, hogy így vigasztaljon és éppen ő. Hatására elkezdtem sírni. Patakokban hullottak a könnyeim, de most ezt sem bántam. Egy pillanatra átfutott az agyamon, volt idő, amikor éppen ezt az embert sirattam, akkor senki se volt, aki megsimogat, és most megpróbál engem ő vigasztalni egy másik férfi miatt, aki nekem okozott fájdalmat.
Ő a barátom volt! Régi soha nem felejtett barátom, akihez valamikor erős szálak kötöttek, melynek egyszer vége lett, de utána is, bármikor fordulhattam hozzá, ha nagy volt a baj.

(Nem bírtam tovább! Napokra, hetekre bezártam magam a négy fal közé és azzal gyötörtem, kínoztam magam, miért kellett ennek így történnie? Elment. Éppen akkor, amikor a legkevesebb oka volt erre. Máskor, bármikor megtehette volna, de nem most, amikor minden olyan szépen kezdett alakulni. Az ünnepek, az előkészületek, a várakozás, ami a hétköznap egyhangúságát felváltotta, egy rövid időre elfeledtette a gondokat, bajokat, ami mindig is ott feszült kettőnk között. Csak idő kérdése volt mikor pattan ki. De a legrosszabbkor és a legváratlanabb pillanatban következett be.

Január elseje volt, az új év kezdete. A lehetőségek újra gondolásának első napja, a változtatások időpontja, a fogadkozások, tervek, célok, elhatározások, megvalósítások kezdete. Micsoda nagy szavak vállnak egy csapásra semmivé, ha éppen erre az időszakra összpontosul minden addig elfojtott bánat, harag, nézeteltérés, gyötrelem, düh. Nem lehetett előle kitérni. Megtörtént. Visszafordíthatatlan mondtuk ki a sértő szavakat. Mindegy ki volt az elindítója, a lényegen mit sem változtatott. Szakítottunk. Elküldtem. Éppen akkor, amikor minden olyan szépen kezdett alakulni.)

Összeroppantam. Egy hétig bírtam és akkor felvettem a telefont. A vonal másik végén a géphang megszólalt. Megszoktam, már nem zavart, hiszen nagyon nagy betegség következménye volt, hogy elvesztette a hangszálait. Nem így az elején, amikor először szembesültem azzal, amikor beleszólt a telefonba. Készületlenül ért. Egy robot hangján szólalt meg. Nem volt annak se színe, se csengése, csak egy monoton, recsegő, rezegő robothang. Szörnyű volt a tudat. És mégis, amikor felfedezni véltem a mondanivalója mögött a már rég nem hallott, de szeretett humorát, halványan kezdett emlékeztetni az eredeti hangjára. És már nem számított, hogy ez nem ugyanaz. Akkor is ő volt. Az az ember, akinek valamikor először éppen a hangjába lettem szerelmes.

Mit meg nem tett értem! Megint megpróbálta a lehetetlent. Jól ismert. Hiába próbáltam lebeszélni róla, hajthatatlan maradt. Felvállalta az összekötő kapocs szerepét, szinte a tolmácsom volt, a békebíró kettőnk, a barátom és közöttem, és ment, hogy feloldja az addigra már feloldhatatlant. A bölcs öreg, a barát, mindent megpróbált. Hiába. A butaságunk, a hiúságunk, a büszkeségünk sokkal erősebb volt minden érvénél, ami végleg eldöntötte mindkettőnk sorsát. Nem tettük meg azokat a lépéseket, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy rendbe hozzuk, amit egy pillanat alatt tönkre tettünk. Kevés volt ő ehhez, de mégis megpróbálta... Nyugodjon békében!

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Látod ez így van, és mégis beleesünk a saját csapdánkba. Én most épp nem ott tartok, pedig nem szeretek haraggal elválni senkitől. Ma adtam ki a mérgem. Nem volt szép, de fordítva sem. Pedig tudom úgy, ahogy mondod, sosem lehet tudni. És az nagyon bántana.

Muszáj megnyugodni!

Igen, néha sajnos nagyobb a méreg, minthogy át tudja az ember gondolni a dolgokat. Aztán mikor lejjebb csitul, már lehet, hogy kimondta/megtette, amit nem kellett volna. A lényeg az, hogy van, aki képes belátni, hogy nem jól cselekedett és ez a lényeg! Most Te is épp' azt mondod, hogy nem volt szép. Tehát rájöttél, mégha a másik ember sem viselkedett szépen.

Remélem, már megnyugodtál!

Szép napot!

megtekintés Válasz erre:

Szia Kedves Éva!

:-(

Köszönöm! Tudom, hogy sosem szabad haraggal elválni, nem is szoktam senkitől! Éppen azért, mert sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, a következő pillanat.

Megnyugvást kívánok!

Látod ez így van, és mégis beleesünk a saját csapdánkba. Én most épp nem ott tartok, pedig nem szeretek haraggal elválni senkitől. Ma adtam ki a mérgem. Nem volt szép, de fordítva sem. Pedig tudom úgy, ahogy mondod, sosem lehet tudni. És az nagyon bántana.

Muszáj megnyugodni!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Gyuszkó!

Te a barátnődet, én egy igaz barátomat veszítettem el. Kívánom, hogy egy ilyen társat találj az életben. És bárhogy alakuljon is kettőtök kapcsolata, akár külön utakra tévedtek, egyszer ott volt a szeretet. Sohase váljatok el egymástól haraggal, mert az élet túl rövid, és kiszámíthatatlan. Kihez fordulna az ember a bajban?

Szia Kedves Éva!

:-(

Köszönöm! Tudom, hogy sosem szabad haraggal elválni, nem is szoktam senkitől! Éppen azért, mert sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, a következő pillanat.

Megnyugvást kívánok!

megtekintés Válasz erre:

Kedves Éva!

Sajnálom! Nyugodjon békében! ...és Neked is megnyugvást kívánok!

Kedves Gyuszkó!

Te a barátnődet, én egy igaz barátomat veszítettem el. Kívánom, hogy egy ilyen társat találj az életben. És bárhogy alakuljon is kettőtök kapcsolata, akár külön utakra tévedtek, egyszer ott volt a szeretet. Sohase váljatok el egymástól haraggal, mert az élet túl rövid, és kiszámíthatatlan. Kihez fordulna az ember a bajban?
Nagyon közel álltatok egymáshoz, szomorú, borzasztó elveszíteni egy ilyen barátot, aki biztos pont volt az életedben! Nagyon sajnálom! :(
 
Kedves Éva!

Sajnálom! Nyugodjon békében! ...és Neked is megnyugvást kívánok!

megtekintés Válasz erre: Tyson

Szijjja Éva!
Látom közelt állt hozzád. Nyugugyon békében!!!! Jó lett a cikk, szomorú :(
Tyson

Igen kedves Tyson, közel állt hozzám. Egy éve ment el. A legjobb barátom volt.

Köszönöm, hogy olvastál!

Éva
Szijjja Éva!
Látom közelt állt hozzád. Nyugugyon békében!!!! Jó lett a cikk, szomorú :(
Tyson

megtekintés Válasz erre:

Nagyon szerettem a Zolit.Nagyon nyugis pasi volt.Mindenkihez volt egy két jó szava.
joboszi

Tudom Katikám! Sokan szerették, köztük anyu és a Marcsiék. Értett az emberek nyelvén, erős jellem volt, okos, határozott, de konok is tudott lenni és rettentő nagy kitartása volt, de még az is kevés volt ahhoz, hogy minden úgy történjen, ahogy azt ő szerette volna...

Éva
 
Nagyon szerettem a Zolit.Nagyon nyugis pasi volt.Mindenkihez volt egy két jó szava.
joboszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: