A faház lakója
Látogatók száma: 53
Az egy utcából és két sor házból álló üdülőtelepen a folyó felőli telkek mindegyike stéggel is rendelkezik, lévén, hogy a hátsó telekhatáruk maga a Duna. A rajtuk lévő építmények azonban meglehetősen különböznek egymástól, egyik lakóháznak is alkalmas lenne, másik meg alig komfortosabb a szerszámoskamránál.
A kettő közöttihez tartozik a főút felőli bekötőút elején lévő faház, melyet láthatóan ügyes mesterember épített vagy húsz évvel ezelőtt, betonalapra, előtetővel, verandával és bevezette az áramot is. Tulajdonosa gondosan karban tartja, láthatóan frissen festett az épület, és a tető sem lehet több három évesnél. Alapterülete mindössze tizenöt négyzetméter, de belvilága olyan magas, hogy a fekvőhelyek és a tárolók a belső galériára kerültek. Kétlapos rezsó és a hősugárzó teszi komfortossá és egyben lakhatóvá a faházat. Összesen két nyílászáróval rendelkezik, egy ablakkal az utca felé, és a bejárati ajtóval a veranda felől. Még egy jellegzetességgel rendelkezik, az utca felőli homlokzatán szabályos fém tartóban állandóan ott lobogtatja a szél a magyar zászlót. Ezért hívják a faházat zászlós háznak.
Késő ősztől kora tavaszig senki sem jár ki az üdülőkbe, csak az út túloldalán lévő telkekre néha beugrálnak az őzek és garázdálkodnak a kertekben.
A legközelebbi település egész pontosan hat kilométer, amely gyalogosan kissé hosszú séta, ám kocsival mindössze néhány perc. Előfordul, hogy a faluból a szerelmespárok, ha magányra vágynak, kikocsikáznak az üdülőtelepre és a szabad partszakaszon romantikáznak. Ott található a telep egyetlen ártézi kútja is.
Ám nem csupán a szerelmesek látogatják a telepet, hanem a rossz szándékú emberek is, ezért az üdülő tulajdonosok felfogadták Jani bácsit, a kortalan öregembert, hogy vigyázza a telepet ősztől tavaszig. Összedobtak neki kétszázezer forintot, és emellett állják a zászlós ház áram költségét is, mert abban lakik az öregember, novembertől egészen április végéig. Mindössze egy ősrégi Szokol rádió biztosítja számára a külvilág híreit, meg Mancika, a falu boltosa, akinél hetente egyszer bevásárol.
Rendszerint hétfő reggel indul útnak, és majdnem dél van, mire visszaér, megrakodva, két vekni kenyérrel, zsírral, szalonnával, hagymával, fűszerekkel, tojással, liszttel, cukorral és teával. Két zsák krumplit is kap ősszel, így azt tekinti élelmezése alapjának.
Egyik bevásárló útja során, a vörös hajú szépasszony, a falu legszebb és legkikapósabb özvegye, Paula asszony leszólította, hogy nem akar egy kiskutyát, szívesen adná, mert nem akarja tovább etetni a kis korcsot. A hathetes kiskutya minden volt, csak nem szép. Úgy nézett ki, mint egy kölyök farkaskutya karikatúrája, de a szemében az élni akarás tüze lobogott, s gyámoltalan léptekkel odaszaladt Jani bácsihoz, megnyalta csizmája orrát és úgy nézett fel rá, olyan keserves reménnyel, hogy nem volt szíve otthagyni. Paula asszony, annak örömére, hogy megszabadult a korcstól, felajánlotta, hogy kéthetente ad az öregnek egy doboz kutya szalámit, de csak ebben a szezonban.
Tűzként terjedt a hír a faluban, hogy meghibbant Jani bácsi, mert képes volt befogadni Paula asszony korcs kutyájának kölykét, holott magának sincs elég elesége. Két pártra szakadt a falu lakossága, egyik fele derék dolognak tartotta, a másik fele szerint pedig meghibbant az öreg.
Jani bácsi attól kezdve, Árvával jár a faluba bevásárolni, és a telepen járőrözni is kettesben járnak.
Reggeli után beülnek a csónakba és végig csorognak a vízparti telkek előtt. Lassan Árva szeme is meglátja az oda nem illő dolgokat, s heves ugatással jelzi az öregnek, hogy figyelj, gazdi, macska költözött a piros tetős házba, a másiknál meg meglazult a cserép, feltépte a vihar.
Délután, a szieszta után, két óra körül, gyalogosan sétálnak az egyetlen utcán, egészen a végéig, visszafelé pedig a szemben lévő házsor mögött, a csalitoson átvágva térnek haza.
Napirendjükön mit sem változtat az időjárás, akár süt a nap, akár eső esik, vagy hull a hó, megejtik a két körutat.
Árva eleinte a vadnyúl nyomába ered, s alig tudja visszaparancsolni az öreg.
- Nem úgy van az, Árva barátom, nem illik elcsellengeni a gazdi mellől, meg aztán az sem illik, hogy kihagyj a finom falatoktól.
Drótot szerez és hurkokat tesz ki, hátha belelép a kóbor nyúl. És belelép, szerencsére, így hús is kerül az asztalra, a hal mellé, mert rendszeresen horgásznak is, hiszen nem fagy be a víz, nincs kemény tél.
Mancika, a boltos asszony, híreszteli is fűnek, fának, milyen szépen fejlődik Árva, és mintha Jani bácsi is többet adna magára, képzeljék el, újabban még borotválkozik is, sugdossa az asszonyok fülébe, és, teszi hozzá, a lejárt szavatosságú konzerveket ingyen odaadja nekik, had’ boldoguljanak. Ezzel aztán bolhát tesz az asszonyok fülébe, s elindul a versengés, ki mivel tudná jobbítani az öreg életét. Hoznak is suttyomban Mancikához levetett, de jó állapotú, tiszta ruhaneműt, kaska zöldséget, szakajtónyi almát, hogy adja oda Jani bácsinak. A falu egy szem hentese, heti két kiló csonttal járul hozzá Árva élelmezéséhez. Ennyi mindent már nem lehet kézben hazacipelni, ezért a kínai boltos Mancikán keresztül, ad neki egy fém, négygörgős bevásárlókocsit is.
Március elején, egy napfényes reggel, Árva rendkívül izgatott, pedig fényesen süt a nap, melegszik az idő, a fákon csiripelnek a madarak, és a folyó egykedvűen csordogál a medrében.
Jani bácsi megsimogatja a kutya fejét, duruzsolva beszél hozzá, hogy nincs semmi baj, ott a reggelije, takaros szalámi karikákkal teli az etető tálja, egyen csak, mert utána kezdődik a reggeli műszak. Mindhiába, Árva meg sem szagolja az eleséget, pedig máskor úgy fal, mint a kiéhezett hiéna, csak hegyezi a fülét, az utca felőli kerítést figyeli, vakkant is, majd reszketve az öregre néz, mintha mondaná, hát nem veszed észre, baj van!
Az utóbbi hetekben sokat nőtt Árva, izmos testű, erős kutya lett belőle, aki ha belecsimpaszkodna az öreg nadrágjának a szárába, elhúzná őt a kapuig is.
- Jól van, Árva, azért még megihatom a teámat? Utána megnézzük, mi lehet az oka az izgatottságodnak!
Langyosra hűlt a cukros, fekete színű tea, így már nincs is kedve meginni, mert forrón az igazi. Felveszi a kabátját, fejébe nyomja a kalapját és indulhatnak. Eszébe jut, hogy magával vigye a vastag, kifaragott botját, az olyan tekintélyt parancsoló eszköz, lehet rá támaszkodni és hasznára válhat akkor is, ha a kóbor kutyákat kell elzavarni. Hiszen mi lehet más, ami Árvát izgatja, hiszen rajta kívül nincs itt a telepen egyetlen ember sem.
Kinyitja a kaput, Árva azonnal kiszalad az útra, s elindul a tér felé, majd megáll, hogy bevárja a gazdáját.
A kis füves tér közepém, alig egy méterre a kúttól, nyitott ajtajú fekete BMW parkol, melynek kormányára ráborult a vezetője, kinek bal keze élettelenül lóg. Szaporázza lépteit Jani bácsi, óvatosan megtapintja a férfi nyakán az ütőeret, csak utána próbálja óvatosan ülő helyzetbe hozni. Véres lesz a keze, mert az ismeretlent valaki erős tárggyal tartón ütötte.
Letekeri nyakáról a sálját, megvizezi a kútnál és megtörli vele a férfi arcát.
Hiszen ez a Baka Feri! Hogyan kerülhetett ide? Mi történt vele?
Nem hagyhatja itt, orvosra is szükség lenne, de mielőbb be kell vinni a házba és észhez kell téríteni. Az a kérdés, hogyan boldogul a maga százhatvanöt centijével, hatvan kilójával a kilencvenkilós, nagydarab férfivel? Másodpercek alatt eszébe jut a megoldás és ráparancsol Árvára, hogy vigyázzon a férfira, amíg visszaér. Vakkant a kutya, érti, mi a dolga és le sem veszi szemét az eszméletlen férfiről.
Jani bácsi feltesz a rezsóra egy nagy fazék vizet, felmelegszik, mire visszaérnek. Felszalad a galériára, lehozza az egyik matracot, rádob egy tiszta plédet, majd a sarokból kihúzza a bevásárlókocsit és siet vissza a térre.
Micsoda szaglása van Árvának! Megérezte a vér szagát.
Fél óra múlva észhez tér Feri, zúg a feje, hasogat a tarkója, és szomjas, mintha homokot evett volna, pedig felesége tükörtojást és sült szalonnát tett eléje reggelire.
- Igyál, Feri, cukros tea van benne! – hallja a jellegzetes, karcos férfihangot.
Valaki felemeli a fejét, szájához teszi a bögrét és ő kiissza a teát az utolsó cseppig.
- Te vagy, Kalászos Jani?
- Én vagyok, nyugodj meg, és ne mozogj.
- Hol vagyok?
- Nálam, a Duna parton, egy kis faházban. Eszméletlenül találtalak a kocsidban.
- Erika… hol van Erika?
- Egyedül voltál.
- Nem voltam egyedül…
- Orvost kell hívnom hozzád a faluból.
- Nem kell…
- Dehogynem. Csak nem olyan egyszerű. Nekem nincs telefonom.
- A mobilom… a zakóm zsebében…
Háromnegyed óra múlva egyszerre ér ki a mentő és a rendőrségi autó. Jani bácsi elhadarja a történteket, hogyan talált rá Árva segítségével Baka Ferire, hozta a házba és próbálta észhez téríteni. Közben a mentőorvos megvizsgálja a beteget, és megdicséri az öreget, hogy a segítsége nélkül sokkal nagyobb baj lenne.
Amint elment a mentő, a rendőrök kérték, hogy mutassa meg a kocsit és újra mondja el, mi történt.
- Hanem, kérnénk a maga iratait is.
Először nem is érti, mi köze van az egésznek az ő irataihoz, majd körülményesen előkeresi a személyi igazolványát.
Árva követi, amerre csak megy az apró helyiségben és el sem mozdulna mellőle, s ha valaki egy méternél közelebb megy hozzá, máris rámordul.
- Hamis a kutyája, Kalászos úr? Jobb, ha megköti.
- Tudja, hogy lejárt a személyi okmánya?
- Honnan tudja az áldozat nevét?
- Mit keres itt maga, ebben a nyaralóban, amikor az Kisbéri Domonkos nevén van?
Záporoznak a kérdések, négyen kérdeznek négyfélét.
- Uraim, valójában hajléktalan vagyok. Szívességből használhatom ezt a nyaralót október végétől április végéig, ennek fejében vigyáznom kell a telep üdülőházaira. Hetente egyszer bemegyek a faluba, vásárolni. Ott kaptam Árvát, Paula asszonytól. Ami Baka Ferit illeti, Árvának köszönheti, hogy rátaláltam. Még nem tettük meg a reggeli szokásos körutat. Egyébként Ferit harminc éve ismerem. Együtt jártunk egyetemre, és tíz évig dolgoztam a cégénél. Utána munkanélküli lettem, és a feleségem is elhagyott, nála maradt a ház, a kocsi és a gyerekek. Én meg hajléktalan lettem.
Ismét a kérdések, miért mondott fel neki Baka Feri, miért hagyta ott a felesége, mi dolga a telepen, stb, stb. Mintha nem tanú lenne, hanem egy köztörvényes bűnöző.
- Uraim, nekem körül kell néznem a telepen. Az a fekete BMW a Feri kocsija, amelyik a bevezető út melletti füves téren áll, a kút mellett. Amíg megnézik, addig Árvával megtesszük az elmaradt reggeli körutunkat a csónakkal.
Az nem egészen úgy van, az egyik rendőr, Kovács II. tizedes is velük megy. Csodálkozik is rendesen, amikor Árva jelzi, hogy Szucsákék házánál gond van. Kikötnek és körbejárják a nyaralót, melynek utca felőli ablakának redőnyét letépte a szél. Délután Janinak lesz munkája vele, mire megjavítja.
Visszaülnek a csónakba és mennek tovább.
- Mondja, Kalászos úr, honnan tudta a kutyája, hogy leszakadt a redőny? Hiszen innen nem is látni.
- Nem tudom, Árvától kérdezze meg.
Meleg az idő, lassan dél lesz. Éhes Jani bácsi is, meg Árva is, de a tegnapról maradt nyúl pörköltön nem akarnak osztozni senkivel. Jó lesz az vacsorára is.
De addig még sok víz lefolyik a Dunán.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Látod - látod, a gondjaidat így is lehet egy kis időre
feledni! Ez is az írások mellett szól! Ismét a szépen
szóló tolladat használtad! Lám - lám, az enyémnek
kicsorbult a hegye...
Meg vagyok indulva! Lassan már kezdem szégyellni
magam, hogy nem akaródzik semmit sem írni!
Elhatároztam, hogy már ezentúl nem is dicsérlek, csak
ha nem tetszik az írásod, akkor kíméletlenül megmondom!
De szerencsére nem tudsz rosszat írni! Az írásaid tele vannak
derűvel, élettel, bölcselettel. Lehet nekem bármilyen felkapott
agyon kitüntetett író, a Te írásaidat a legtöbb meg sem közelíti!
A Te írásod megérint, elábrándoztat....
Na, nem fényezlek tovább, mert kinövöd a nadrágod... (:-D)
Pusszantlak drága barátnőm: emillio
Azért érdemes írnom, hogy Téged elkapjon az ábrándozás!
Puszillak: Yolla
Látod - látod, a gondjaidat így is lehet egy kis időre
feledni! Ez is az írások mellett szól! Ismét a szépen
szóló tolladat használtad! Lám - lám, az enyémnek
kicsorbult a hegye...
Meg vagyok indulva! Lassan már kezdem szégyellni
magam, hogy nem akaródzik semmit sem írni!
Elhatároztam, hogy már ezentúl nem is dicsérlek, csak
ha nem tetszik az írásod, akkor kíméletlenül megmondom!
De szerencsére nem tudsz rosszat írni! Az írásaid tele vannak
derűvel, élettel, bölcselettel. Lehet nekem bármilyen felkapott
agyon kitüntetett író, a Te írásaidat a legtöbb meg sem közelíti!
A Te írásod megérint, elábrándoztat....
Na, nem fényezlek tovább, mert kinövöd a nadrágod... (:-D)
Pusszantlak drága barátnőm: emillio
Ölellek.
Nagyon élveztem ezt a kis novellát. Egészen megszerettem a Jani bácsit, a főhőst. Rendes az öreg, meg a kutyája is... A negatív szereplőkről jobb ha nem is teszek említést. Azok nem a szívem csücskei... Na ugye, így is lehet/ne!... Náluk az összefogás már javában működik... Legalábbis remélem nem csak a te jóvoltodból, és meghagysz ebben a tudatomban... Sajnálnám ugyanis, ha nem így lenne. :-)
Pussz,
Éva
Még valami eszembe jutott. Nálunk a telken is jó lenne egy ilyen "örző-védő", nem fájna többet a fejem.