A suszter cipője

Látogatók száma: 62

Idomulj a korhoz!

Jó dolog az internet, valóban nagyon sok információt és ismeretet hordoz, megkíméli az embert attól, hogy felesleges adatokat tároljon fejében, egyébként is, a megszerzett és nem használt tudás egy idő után már kopik, s itt fel lehet frissíteni.
Az ismerőseinkkel, barátainkkal sem kell már a presszóban vagy a kocsmában találkozni, elég, ha belépsz valamely társasági oldalra, s máris annyi ismerősöd lesz, amennyit csak akarsz.
Ismered a francia közmondást, mely szerint a barátaim barátai az én barátaim is? Jól hangzik, de nem egészen igaz.
Elkapja az embert a hév és nézelődik, főleg akkor, ha van ideje, mint nekem, nyugdíjasnak. Valamivel agyon kell csapni az időt, mégsem mehetek állandóan földközi utakra, elég, ha Soroksár alsóra eljutok, oda is csak azért, mert odáig is jó a nyugdíjas bérlet, amiért még fizetnem kell, ezért jól ki is használom. Heti kétszer elmegyek a BKV-val a két megállónyira lévő piacra, havonta egyszer az orvoshoz, egyébként meg itthon teszek-veszek.
Szóval nézelődök a neten, s látom, hogy egyik tárasági oldalon fenn van a barátnőm lánya, aki három éve elvált, azóta kutya-macska barátságban van a volt férjével, a kisfiuk meg hol egyiküknél, hol meg a másikuknál van. Ott vallásosnak neveli, itt meg materialistának. A barátnőmtől tudom, hogy az új párja és a kisfia között nehezen alakult ki a jó kapcsolat. Tény azonban, hogy a gyerek felügyeletét sohasem hagyja a párjára, inkább a nagymamára bízza a teendőket.
Váltunk néhány szót a társasági oldalon és dicsekszik a lány, hogy az új párjával indítottak egy párterápiás oldalt, nézzem meg.
Megnéztem.
Felhőtologatás az egész.
Rendben van, tudjuk, hogy a suszter cipője mindig lyukas, meg azt is, hogy aki tudja csinálja, aki nem, az meg tanítja, stb.
Azt tartom borzasztónak, hogy a hozzájuk fordulók az hiszik, hogy jó tanácsokat kapnak, szakértőktől.
De miért is csodálkozom ezen, amikor a televízióban távgyógyítanak, jósolnak, pénz varázsolnak az üres zsebekbe, mindegyiket jó pénzért, stb.
Rájöttem, hogy irigykedek! Most, hatvan évesen, amikor eddig soha eszembe sem jutott ilyesmi!
Egész életemben azt csináltam, amihez értek. Nem is lettem gazdag, még csak tehetős sem. Jól éreztem én, hogy a tudással csak a baj van.
Ideje lenne pénzt keresni.
Nézzük csak, mihez nem értek?
Borzasztó nagy a választék. Zavarban vagyok. Nehéz választani a milliom egy közül olyat, amelyről elhitethetem másokkal, mekkora szakértője vagyok, anélkül, hogy azonnal lebuknék.
Megvan!
Telkeket kellene árusítani a Marson! Ott még ember sem járt.
Lázasan keresem a neten a Curiosity marsjáró műholdas fotóit.
A tett halála az okoskodás!
Ideje nekilátnom a parcellázáshoz, nehogy megelőzzön valaki!
No, pá, most megyek, mert sok a dolgom!
Előjegyzéseket, kétmillió dolláros foglaló megfizetése mellett, máris fogadok!