A szív szavára

Látogatók száma: 53

Nem lesz más csak pazarlás, és állapot. Amit nem kaphatsz meg a saját bőrödön tapasztalva, nincs is már szó rá. Mint a szív, amely nem kap gondoskodást senkitől sem, tőled sem.

A saját bőrödön át tapasztalod, azt hogy mibe került volna, ha akkor megteszem, ezt vagy azt. Nincs más kérdésed, mint hogy mennyi lett volna időben az, hogy választom a kellemeset, a hasznos nélkül? Együtt a hasznossal, na jó kicsit ittasan a szív a szív szavára, nem lesz több, mint egy ködös felvonás. Egy olyan darab az életben maradásért, amely nélkül az ember fuldoklik és soha hátat fordítva annak, aki mindent megtett...hogy boldognak lásson a gondolatban. A gondolataim foglalom össze, hiszen lehet, ez az utolsó, amit elmondhatok. Utópia, vagy tehetetlen tétlen valóság fonódása?! Ugyanis utolsó szó jogán a szívem azt mondja, hogy nincs még a való feladásával sem több, mint megelégedettség, kielégítése vágynak vagy akaratnak a testnek és léleknek. A szellem ennél többre hivatott. Több mint szerencse, ha kapunk egy kis kaput, arra, hogy az érzelmek előtérbe kerüljenek. Nincs is mit kérdeznem, nem igen van olyan feltevésem, amit nem kaptam volna meg...nincs mit kezdenem a sok lehetetlenséggel szemben, amit magam kértem volna önmagamtól? Van úgy, hogy százszor megborzongok, és egy kis kapzsiság miatt szabadon eltűnődöm, mi lett volna, "ha nem baj" - gondolom és a legpuhább percekben is önmagam adom. Mert a felejtés nem azon gondolatokon keresztül, amelyek eljutnak emberekhez, egy bizonyos emberhez, aki nem csak a fejével hanem szívén keresztül is értékel. Értékeli a másik bölcs állapotát, a szerencse forgandóságát, és a legtöbbször a megfogható valóságot...a valóság másik bölcsője, az a születése a gondolatoknak, és a legjobb módja, hogy nem szakítsunk félbe semmilyen esemény, mert látni véled a szemeddel, a szíveddel, de azt suttogja - nem szabad mindent a válladra teríteni. El fogod kendőzni a szemérmességed, a szerelmed, és nem vagy több mint egy állat, nem szokásod kérni, nem szokásod kapni. Ugyanúgy érzelem nélküli leszel, mint egy madár, csak csicseregsz, és kirakják a madáretetőt a kertbe - netalán kalitkában leszel és csak énekelhetsz. Benned a dal olyan formán fog megszületni, mint aki szeretne máshová is eljutni, gondolatban és reménnyel teli folyóból inni mint egy kis farkas...mint egy békés farkas, aki nem csak nyúzott és menekülő félben lévő állat volnál, mert az állatok is inkább az ember nélkül élnek olyan életet, ami a természetes.

támogatóink