Baljós előjelek…
Látogatók száma: 57
Nem is törődött vele mindaddig, amíg látott, de amikor már szemüveg után kellett keresgélnie, rájött, hogy valami nagyon nem stimmel. Ennyire nem lehet előrehaladott az idő fényes nappal, hogy már szinte sötétedik, hiszen nemrég ébredt fel…, idejekorán.
Abbahagyta hát a megkezdett munkát és kiment a teraszra. A távolból sötét felhők gyülekeztek, egyik éppen a napot takarta… Ez okozhatta a napfogyatkozást, de az alól sehogy sem akart többé kibújni. Perceken belül sötétség borult az egész tájra. Hatalmas szél kerekedett, belekapaszkodva az amúgy is kidőlő félben lévő fákba. Közülük kettővel ő rendelkezik. Na - gondolta ezzel sem lesz semmi gondja, a természet majd megoldja, de az egyre sűrűsödő villámlások és dörgések nem voltak már túlzottan barátságosak, ezért jobbnak látta kissé beljebb húzódni a házba. Imádta a vihar minden formáját, ami egyre csak közeledett, de még nem tudott teljesen kibontakozni. Nem telt bele azonban sok idő, hogy ez a vágya is teljesüljön. Ilyet már rég tapasztalt.
Ennek fele sem térfa, lesz itt még akkora csinnadratta, hadd el had, csak ki kell várnia, addig is elnézegeti, hogyan válik a Duna előbb még olyan szelíden fodrozódó kékes-zöld vize egyre haragosabb sötétszürkévé.
Önkéntelenül nyúl a villanykapcsoló után, hogy megnézze bent a szobában mindent rendben hagyott e, valami vacsorának valót sem ártana elkészíteni, hiszen már kopog a szeme az éhségtől… Napok óta nem evett főtt ételt. Már megint vacakol ez az égő!?... Ideje lenne kicserélni - morgolódik és a hűtőhöz lép, hogy kivegye a fagyasztóból legalább az előkészített csülköt, amit úgy megkívánt. Ekkor döbbenten tapasztalja, hogy minden vízben ázik. Mit ázik, úszik. Nem is az égővel van itt a baj?.. Na még csak ez hiányzott!!! Áramszünet!!! Éppen, amikor megjött volna az étvágya egy kis csülökpörköltre?… De mint mindig, a jobbik oldalát nézte most is a dolognak… Eszébe sem volt ezen tovább bosszankodni, mint, amennyit muszáj, hiszen eddigre már legalább kiengedett a fagyból a csülök is…
Megborzongott a hirtelen lehűlt levegőtől. Most vette csak észre, hogy mennyire fázik… Akkor sem fog kétségbeesni, hiszen nem tarthat ez tovább, pár óra és nekiláthat a vacsora készítésének. Napok óta hideg ételen tengődik, ki gondolta volna előre, hogy ez lesz a hetek óta tartó hőség után, amikor még a főtt ételt sem kívánta.
Nem késlekedhet tovább! Itt, az üdülősoron nem mostanában lesz újra áram, azt már sejtette. A szomszédjai is hasonló cipőben járhatnak, mint ő – gondolta. Mit tehet ilyenkor egy éhes, de leleményes ember? Cselekszik. Elő a fahasábokkal! Még jó, hogy ezen legalább nem spórolt, a legjobbat, a tölgyfát választotta. Van elég! Nincs is ennél talán jobb?... Percek alatt már lobogott is a láng, izzott a parázs és másra sem tudott gondolni ettől kezdve, mint a korgó gyomrára és a csülökpörköltre, amit azon mód, ahogy szokta előkészítve, a gondosan eligazított izzó fahasábokra ráhelyezett. Már csak arra kellett ügyelnie, hogy az egyenletesen főjön és ahhoz tartani tudja a kellő hőfokot… Eddigre egyszerre volt melege, hol meg fázott, kint sötétbe borult az ég, csattogott a villám, bent pattogtak a fahasábok, az illatok meg úgy szétterültek, hogy még a harmadik szomszéd is odakiáltott…
- Mi jót főz, szomszéd, aminek ennyire hívogatóan íncsiklandozó az illata? Csak nem a kedvencemet?...
(Mi ez, ha nem felhívás keringőre? – somolygott a bajusza alatt és odakiáltott az embernek, vagy az asszonynak, mindegy is, hiszen mindkettőjüknek szólt a meghívása.)
- Aztán gyertyákat ne felejtsenek hozni magukkal, mert hangulatos ugyan a kandalló, de még korai lenne egész áldott éjszaka tüzelni?!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Igy van ez, Évi, mindennek megvan a jó és rossz oldala. Kicsit el is csodálkoztam az írásodon-gondolom, Rólad szól,-mert elővetted az optimista oldaladat, amit eddig ügyesen titkoltál. De így jó ez, tudod, mit mondanak, az úr a sz...ban is úr, bocsi a kifejezésért. Örülök, hogy feltaláltad magad! :-)
Ha velem fordult volna elő, futkostam volna, mint pók a falon... nem ért volna fülig a szám az biztos... Az első baljós jelek után - talán - menekülőre fogtam volna, nem vagyok én Bátor, a kutya?! :-)