Egykor volt nyaram...

Látogatók száma: 51

Mégis csak meg kellett győződnie róla, milyen hatással lesz rá az éjszaka, mert a nappal kiábrándítóan melegen kínálta magát, hogy alig győzte folyadékkal pótolni az izzadságcseppeket... Gondolatai sem voltak, annyira kitikkadt, csak hagyta egyszerűen lebeszélni magát, hogy elinduljanak haza ebben a forróságban. Segítő társa egyetlen mondata végül meggyőzte...

- Minek az a sok munka, ha egyszer sem szentelsz időt, hogy élvezd is... csak rohansz mindig haza,... mi vagy ki lehet otthon, ami magadnál fontosabb,...hiszen augusztus van, lassan vége a nyárnak és a kerten kívül nem ismersz más kikapcsolódást?...

Hogyan is értette volna meg vele azt, hogy neki a kikapcsolódást éppen hogy a munka jelenti, a kerti munkába fektetett energiája. Az oldja benne a felgyülemlett feszültséget. Rácsodálkozni ráér a legközelebbi alkalommal, amikor újra kimegy, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta... Hogy más volt ez régen?..., mert jelen voltak anyja, apja, bátyái, akkor pótolta be a jelen lemaradását, mint aki tudja, hogy egyszer mindennek vége lesz... Vége lett és velük együtt az eltöltött szép, egykor volt nyaraknak is...

A munkával mégis szemmel láthatóan szépen haladtak... a forróság ellenére is - a végeredményt várva - a kíváncsiságuk erősebbé tette az elviselését. Csak a teraszra ne kellett volna felmennie időnként, két fűnyírás között, mert ha lehet ott megrekedt a meleg, nem járt a levegő és még kíméletlenebbül csapta mellbe az elviselhetetlen hőség...

Kánikula volt ez a javából! Embert s állatot nem kímélt e nevezetes napon...
Mígnem felhők gyülekeztek az égen, égi áldás, kiadós nyári zápor kíséretében, hogy a várva várt eső végre megérkezzen...
Érezhetően felfrissültek tőle és a munkát is abbahagyták erre a kis időre...
panaszra nem adott okot, az eső elől senki, semerre sem futott... kezüket az égiekre emelték, hogy arcukat esővízben megfürösszék.

Új erőre kaptak eközben, mind a kettőjük kezében egy-egy dobozos sörrel, hogy a medve bőrére igyanak egyet előre, egyet meg utána... a pezsgőről megfeledkeztek, mit a munka befejezéséig a fagyasztóba tettek, ott is felejtették pechükre, mert pezsgő helyett jeges üdítő lett belőle...

De mégis megérte kivárni, mert az idő nekik dolgozott, mire a munkát befejezték, a jégcsap is feloldódott!...

Nézd az eredményét!
Örülj vele!
Ugye, hogy megérte?!