Nehéz kérdés
Látogatók száma: 60
Mostanában annyit töprengek... A legegyszerűbb dolgot sem tudom véghez vinni. Gondolatban már megszületett az ötlet, de a megvalósítástól egy kicsit fázom... Nem véletlenül... Pedig milyen egyszerű lenne és minden egy csapásra megoldódna...
Ahol régen laktam, a külvárosi lakótelep apraja, nagyja tudomásul vette, ha két fa között kihúzott szárítókötélen frissen mosott ruhákat lengetett a szél, ott lehetőleg nem fociztak a gyerekek. Ott nem jelentett ez gondot. (Azért arra nagyon kíváncsi lennék mekkorát néznének az emberek itt, a kertvárosi lakótelepen, amikor kihúznék egy vagy kettő szárítókötelet, és felcsipeszelném a frissen mosott ruháimat?)...
Pár óra leforgása alatt, amíg megfőtt a család ebédje, az asszony időnként kipillantva az ablakon meggyőződve, hogy hiánytalan meg vannak a ruhák,... nem volt oka a nyugtalanságra, folytatta tovább a megkezdett munkáját. A gyerekek is tudták, anyjuk is így szokta és nagy ívben elkerülték azt a helyet.
Azokra a tégla házakra azért is gondolok szívesen vissza, mert padlással és pincével voltak ellátva, amit egymás között megosztva használhattak a ház lakói. A család szükségét minden szempontból kielégítette. A padláson hol kolbászok, füstölt áruk lógtak, felcímkézve a rudakon, véletlenül se a szomszédét akasszuk le, tévedésből. Kicsit távolabb, télvíz idején a frissen mosott ruhák reggelre keményre fagytak..., a kötélről alig lehetett leszedni őket. Jutott hely bőven a kacatoknak is. Rendesen ki volt használva. Egyik házból a másikba a kémény mellett keskenyen hagyott sávon át, egy ember kényelmesen átjuthatott, mit rejteget a másik ház padlásának tere. A lakótársak szokásai már ott is szembetűnő különbségeket mutattak, a rendet illetően nem volt két egyforma padlás, se pince.
Egész éven át a mosókonyhaként funkcionáló helyiség, télen disznóvágásnak adott helyet. Azért érdekes ez a párosítás, de a szükség az emberek igényességét is kicsit lejjebb faragta. Rend és tisztaság uralkodott ebben a helyiségben, mert azt senki sem kockáztatta volna meg, hogy kibeszéljék, ezért maguk után nem hagytak nyomokat.
A legtöbb családnak megadatott az erkély, ami szintén több funkciót látott el. Alkalmas volt még arra is, hogy nyáron a legnagyobb melegben a csillagos ég alatt hajthattam álomra a fejem, megegyezve egymás között a tesóimmal, hogy mikor, melyikünk élhet eme kiváltsággal. Nem mindig az erősebb győzött.
Ott nem jelenthetett az sem gondot, hogy feltegyek egy, több képet is a falra, vagy áthelyezzem, ha éppen olyan kedvem volt, csak beütöttem egy szöget és kész. Falvédő nélkül el sem tudtam volna képzelni az ágy mellett a felületet. Valahogy barátságosabb képet nyújtott, a nélkül üresnek éreztem volna. Itt meg nehéz kérdés, nem csak egy képet feltenni a falra. Szakember segítség nélkül hiába próbálkoznánk. Most éppen azon gondolkodom, hogy mit csinál vajon az én asztalosom? Állandóan a nyakamra járt... pancser munkát végzett, mert leszakadt a fregolim... Azóta, hogy utoljára "kielégítettem", megkapta a jussát, a tájékomra sem jár, addig?... Naponta kaptam az üzeneteket. Ideje lesz a körmére nézni hol veri be a szögeket?... Nehéz kérdés!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
A cikk olvasása közben nem gondoltam, hogy erre a végeredményre jutsz, de csattanónak elfogadom. :-)) Az idők sajnos változnak, így vagy úgy, ilyen az élet.
Pussz, Tündér
De legalább eljutottál a végéig. Azt csak dáfke írtam, mert a lényeg, hogy leszakadt a fregolim. Nagy gond... És azt csak az asztalosom tudja a helyére illeszteni. Neked mondjam mit jelent, ha nélkülözni kell? :-)
Puszi,
Éva
A cikk olvasása közben nem gondoltam, hogy erre a végeredményre jutsz, de csattanónak elfogadom. :-)) Az idők sajnos változnak, így vagy úgy, ilyen az élet.
Pussz, Tündér