TV vásárlás (3), avagy kiugrik a nyúl a TEXÓ-ból...

Látogatók száma: 49

Egy nem irodalmi csevegés Tysonnal...

Bokor: Úgy látom kedves Barátom, megfizetted a tanulópénzt.
Tyson: Igen, meg... de a franc se figyelmeztetett az Úron kívül...
Bokor: Ki más kellett volna, hogy figyelmeztessen? Nem elég az Atyaúristen?
Tyson: Ezesetben jobb lett volna egy TEXÓ-s alkalmazott tanár úr. Ha ha ha...
Szóval belenyugodtam...
De ekkor már biztos voltam benne, hogy a JVC-nek sem volt semmi baja (kamu lehetett a tízből kilenc vissza szöveg), csak valami svingli volt a háttérben, mert a kedvesképű eladónk hozta ki nekem a felbontott csomagolású Sony-t is... talán nem véletlen. Baleknak nézett.
Bokor: Az Úr majd kiosztja neki, ami jár...
Tyson: Tudom tanár úr. Nem aggódom ezért.

Tyson: Elhoztam a TV-m...
...és ekkor jött a negyedik kálvária.
Bokor: Szűzanyám...
Tyson: Amikor hazahoztam, az élettársammal kezdtük összeszerelni. Vagyis kezdtünk volna. Ugyanis a talpába nem ment bele az egyik csavar. Nem adtak hozzá szerszámot. És valami extra csavar volt, amit be kellett volna tekernem a helyére, kerek fejjel, de sehogy nem tudtam beerőltetni.
Bokor: Kombinált fogó...
Tyson: Pedig nekem aztán minden szerszámom megvan, ami létezik...
Bokor: :D
Tyson: A végén egy oldalvágó segített. A kerek csavarok egyetlen technikája... Plussz kellett azért egy hosszúkarú fogó, amivel ugye erőt adtam. Jó is lett volna, de azzal az utolsó pár milliméterhez nem fértem hozzá.
Bokor: Áááááá!!!
Tyson: Ekkor kitekertem és a kisműhelyemben öt millit levágtam a csavarból, lesorjáztam és kész volt a megoldás.
Bokor: Mester!
Tyson: Addig persze az asszony tartotta a TV-t.
Bokor: Úristen!
Tyson: Na ekkor sikerült fizikailag összeraknunk az új televíziónkat.
Bokor: És miét nem vittétek vissza Barátom? Így a garancia...
Tyson: Tanár úr??? Ezek után már a szívünkhöz nőtt a készülék. Éreztem, hogy ezt az utat nekem valamiért végig kell járnom.
Bokor: Gratulálok...
Tyson: Beraktuk a helyére...
Bokor: Isten alaposan megdolgoztatott téged...

Tyson: És akkor jött az ötödik kálvária.
Bokor: Ne már!
Tyson: És nem az utolsó...
Összedugtuk amit kellett, megnyomtuk a távkapcsolóján a bekapcsoló gombot, és meg se kukkant az édes.
Bokor: Óóóóó, ilyen nincs. Én momentán az első húsz perces várakozás után hagytam volna ezt a TV-t a TEXÓ-nak.
Tyson: Elkezdtünk Irmával kínunkban röhögni.
Bokor: Lassan már nekem is fáj.
Tyson: Távirányító...
Ha ha ha...
Kifogyott az elem... Irma hozott új elemeket. De csak bontottat talált.
Beraktuk.
Azzal se kapcsolt be.
Óáááááááááá!
Erre már én kerestem újakat. Addig túrtam az elemes fiókomban, amíg nem találtam vadi új alkáli elemeket.
Bokor: Akkor vége volt végre, és működött?
Tyson: Ha ez ilyen egyszerű lett volna...
Azzal se kukkant meg.
Elkezdtünk gondolkodni.
Most akkor vihetem vissza?!
Nem hiszik majd el, hogy nem én machináltam meg.
(Még ott mondani is akartam a pultos csajnak, hogy ha technikai hiba kell, arról én tudok gondoskodni, mert villanyszerelő is vagyok.)
Bokor: De nem mondtad?
Tyson: Szerencsére nem.
Bokor: Ki sem próbáltátok, amikor elhoztátok???
Tyson: Nem...
Szóval, úgy nézett ki, hogy szerelhetjük szét (a levágott csavarral) a TV-nket.
Bokor: Ájjáj!
Tyson: Közben azért az asszony elkezdte nézni a használati utasítást.
Bokor: Okos!!!
Tyson: ...Míg én a TV hátulján leszereltem a biztosítékok helyének vélt dobozfedőt.
Bokor: Új TV... garancia.... (Fogom a fejem Barátom!)
Tyson: Tudom tanár úr, de a férfivér...
Bokor: Hm...
Tyson: Közben Irma mutatja, hogy a használati utasításban van egy bekapcsoló gomb, a készülék oldalán.
Bokor: Ez kellett a TV-dhez, egy okos nő, nem csavarhúzó...
Tyson: Ha ha ha...
Bekapcsoltuk, és MŰKÖDÖTT!!!
Bokor: Vége a kálváriának? Vagy még ráadásként van valami?
Tyson: Nem tanár úr, jött a hatodik.

folytatom...