újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Újra egyedül!... (1)

2013. január 31. - Látogatók száma: 56

Ez még a múlt, amikor élvezettel vettem birtokba a kapott ajándék órákat, perceket… (Ha már nagyon összekuszálódnak a tennivalók bennünk, akkor érdemes előkapni egy régi cikket, ami eszünkbe juttatja, hol is hagytuk abba?...)

Emlékeztetőül:

2011. április 4-én végre visszataláltam régi önmagamhoz. Mindig is imádtam egyedül lenni. Olyankor körülvesz a csend, a béke, a nyugalom. Nem vágyom senkire, mondjuk ez könnyedén teljesül, hiszen nem jön senki.

Ahogy ott ülök az asztal mellett (most éppen nélkülöznöm kell) és hátamat forrón tűzi a nap, iszom a finom hideg sörömet, nem is kell más. Közben nézelődök. Fiatal még az idő, kicsit elódázom a munkát. Megvár. Felmérem a terepet, szemezek a kerttel. Még nem hasonlít arra, amit szeretnék, de végre ismerős érzések kerítenek hatalmukba. Mindig így szoktam. Körbenézni.

Csodálatos az idő. Élvezem a napsütést, a meleget. Egy szál trikó már elég. A csizma is lekerült végre a lábamról, nincs szükség már rá. A magam ura vagyok, én határozom meg mikor emelkedek fel az asztal mellől és fogom meg azt a nagy metszőollót és állok neki a fák metszésének. Nekem így is tetszenek. Már látszik rajtuk hol lesz a termés, ha lesz egyáltalán. Egy két nap és virágba borulnak. Rózsaszín az alma-, fehér a körtefa virága. Meseszép.

Most egy kicsit közelebb megyek. Felnézek a fa csúcsára és megállapítom, igen csak sok lesz a dolgom. De egyszer mindent el kell kezdeni. És tudom, addig nem állok meg, amíg be nem fejezem!

Szemembe süt a nap, de tűröm. Élvezem, ahogy a kezem nyomán valami változik. Nem lehet abbahagyni, mert akkor felemás lesz, és hogy nézne ki egy felemás almafa? Még nem végeztem, de már a körte fára tekingetek. Még nem tartok ott, majd. Nem sürget senki. Van idő bőven. De azt már tudom, másra már nem fog jutni. - Ne légy elégedetlen! Megteszed, ami tőled telik - fegyelmezem magam.

Egy kis nehézségem adódik, amikor eljutok a közepéig. Ott a legmagasabbak az ágak. Nem érem el, akárhogy is nyújtózkodom. Kerítek egy létrát, és nekitámasztom a fának, hogy biztosan álljon, de bizonytalanul lépek fel az első fokára. - Ez nem fog menni, állapítom meg, nem elég biztonságos. Visszacipelem a tesómhoz - nem könnyű - és a jól bevált saját hokedli megint megteszi a nehéz létra helyett.
Felpattanok rá és minden megoldódik se-perc alatt, ami eddig elérhetetlennek tűnt. Megszabadítom hosszú távra a koronájától, ami már lassan eléri a vezetéket. Körbejárom a fát és megcsodálom a művem. Elégedett vagyok. - Igen, állapítom meg magamban, ezt jól csináltam. De még nincs vége.
Nem röstellem összeszedni a gallyakat, fontos tevékenység, útban lennének, mert gyorsan nő a fű.

Megyek a következő fához és már tudom, nem állok meg, amíg be nem fejezem.
Ugyanaz pepitába, csak egy kicsit másként. Ez egy körtefa, mások a szabályok. Emlékszem. Mint egy kehely, úgy kell kinéznie. Már kezd hasonlítani hozzá.

Csak elkezdeni volt nehéz, a többi már jön magától, vagyis tőlem.

Amikor a harmadik fával is végeztem, egy kicsit mintha elfáradtam volna. Nem hiába szoktam mondani, a munka nemesít, no és fáraszt. Ez a fáradtság viszont megérte, ahogy nézem a munkám eredményét és virtuálisan megveregetem a vállamat.
Remélem meg fogja hozni a gyümölcsét...

Folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. január 31. 14:49

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2013. január 31. 14:18

Kedves Éva!

Élmény volt olvasni ahogy írsz a tavaszi munkálatokról. Azt pedig sose bánd, hogy egyedül vagy! Ha van ott valaki úgyis beleszól. :)

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!

Ebben tökéletesen igazad van! Ha mégis odatéved valaki, soha nem veszi észre, hogy mennyit dolgoztam. Kivétel nélkül. Én nem tudom hogy van ez, de leesne a karikagyűrű bárki ujjáról, ha egyszer azt mondaná: Ez igen. Ügyes voltál! Ezt mind egyedül csináltad?
Nagyon hiányzik az elismerés, mert ugyan magamnak csinálom, de néha kifelé is.
Annak örülök, hogy te érzed mennyire fontos nekem! :-)

Pussz,
Éva
2013. január 31. 14:18
Kedves Éva!

Élmény volt olvasni ahogy írsz a tavaszi munkálatokról. Azt pedig sose bánd, hogy egyedül vagy! Ha van ott valaki úgyis beleszól. :)

Pussz,

Tündér
2013. január 31. 13:54

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. január 31. 10:51

Úgy könnyű ám, hogy csak kilépsz és már ott is vagy. Ezt a lányom mondta a háttérben. :-)
Ja meg még azt is, hogy nekünk két busszal kell menni, és még gyalogolni is. Ami neki nehezen megy....
Ezt én mondom: De akkor miért nem marad otthon?... :-)
Erre meg azt mondja: - Mert már unom a banánt!
- Milyen igaza van! :-)

Pussz!

Igaza van, tényleg könnyű. :)
2013. január 31. 10:51

megtekintés Válasz erre: Virág - 2013. január 31. 10:36

No, olyan gyönyörű idő van, hogy én is megyek metszeni.

Puszi! :)

Úgy könnyű ám, hogy csak kilépsz és már ott is vagy. Ezt a lányom mondta a háttérben. :-)
Ja meg még azt is, hogy nekünk két busszal kell menni, és még gyalogolni is. Ami neki nehezen megy....
Ezt én mondom: De akkor miért nem marad otthon?... :-)
Erre meg azt mondja: - Mert már unom a banánt!
- Milyen igaza van! :-)

Pussz!
2013. január 31. 10:36
No, olyan gyönyörű idő van, hogy én is megyek metszeni.

Puszi! :)
2013. január 31. 09:47
Óóóóóó! Ez a versike önmagáért beszél... Igyekszem odafigyelni mindenre. Olyankor, amikor kicsit megpihenek és támaszkodok. De igenis észreveszek minden apró rezdülést. Az én figyelmemet nem kerülheti el semmi. Kifinomult érzékkel rendelkezem. És a rigó éneke, az valami csodálatos! :-)
2013. január 31. 09:31
Szia, Évi!

Ne légy türelmetlen! Nemsokára újra elfáradhatsz, kis idő még és jöhet az idei metszés.De vigyázni kell magadra, a fa nem fog elszaladni másnapra sem, azaz az erődet be kell osztani, nem egyszerre kell elvégezni mindent..A türelem az, amit leginkább meg kell tanulnunk..nekem is..

Pussz. Ilona



2012. november 25. -

Ha néznéd..

Oh , te szegény bolond

egyre kerget, űz a gond

miközben a gyomot kapálod

nem veszed észre

körötted a világot.

Nem látod, hogyan cikázik

fűszálak közt fürge gyik

vagy amint a vakond

körülnéz ijedten, vakon.

Nem hallod a rigót

lombok közt trillázni,

nem látod a bogarakat

leveleket rágni

a tücsköket sem hallod

szépen muzsikálni.

Látnád, amint a napsugár

tükröződik rózsa szirmán

pihennél a füvön heverészve

néznéd elmélyedve

hogyan csillog

a kerti tó vize.

De nem, te csak hajszolod

az időt, űzöd a gondot

ha mindezt látnád
akkor lennél boldog..

A cikket írta: Ilona B
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: