Egy gondolat bánt engemet... (Pályázat)
2011. június 3. - Látogatók száma: 82
Hajnalban arra ébredek, átölelnélek, de nem lehet
Csak egy gondolat vagy, egy betegség
Mely elmém szüleménye, s nem jelenség
Pedig fognám a két kezed, suttognám a szép neved
De nem lehet, mert nem is vagy, csak fantom az égbolt alatt
Nincs neved, nincs jellemed, nincs véred, se fegyvered
Csak egy zakatoló gondolat, mitől a fejem szétszakad
Ennyi vagy csupán, de mégis érted fűt a vágy
Érzem, hogy engem nézel minden áldott éjszakán
És én nézném, ahogy a hajnal az arcodra borul
S várnám míg a felhő fejünk felől elvonul
Hiába nézlek, nem látlak, nem érezlek, de várlak
Várom igen, azt a napot, várom azt a gondolatot
Mikor a vágy életre kel, s két kezemmel érhetlek el
Mert eljöhet a pillanat, mikor gondolatom testet ragad
De addig maradsz vágy az éjben, nihil, agyam kereszttüzében
Sóhaj a napsütésben, vagy bánat a hóesésben
Ölelés a rettegésben, várakozás egy szívverésben
Hozzászólások
időrendi sorrend
Remélem, egyszer megtalálod ŐT!
Bianka:)
A címről azonnal más folytatás jutott eszembe, de ez akár elhanyagolható is lehetne.
Számomra ez romantikus de félelmetes. Nagyon tetszett, de úgy, mint a telihold....késő éjszaka nézem, mert lenyűgöz, de félek az emberből lett farkastól. Ha érthető, mire célzok. Ha nem, talán még magam sem tudom. Egy fantomot vágyni, veszélyes és édes.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Kemény vers, talán kicsit pályázaton kívüli is a mondanivalójával. A cím tényleg lehetett volna más, egyébként a vers nem rossz.
Üdv,
Pinokkió
Tehát nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy minden verssor nagybetűvel kezdődjék, hanem csak akkor, ha az a mondatnak is első betűje. Érthetőség miatt, és a hangsúlyozást is megkönnyíti.
Én
Gondolom a három pont " az ágyban párnák közt halni meg"-et pótolja.
Valaki ezzel a címmel, már ért el sikereket.
Nem Tom
Tamás