Szavalás

2011. június 27. - Látogatók száma: 51

Hiábavalóság

Fényűzés, pompa, jólét
Fojtogatva nyírta lelked ösvényét.
Szavak, dalok, nyughatatlan álmok
Szolgálják átkozott rémálmod.

Fejekben mászkálva zajongtak,
Hipnotizált gondok, olcsó trükkök
teremtett mátrixok,
ráncigálnak szüntelen!

Gyulladt szemek, hajszolt arcok
Bénítják otthonodnak melegét.
Tárgyak, vágyak,
Esztelen álmok, s önös árnyak
Irányítják fejetlen várad!

Utcán lépdelve közönytől sújtott,
Férgeknek viharában,
Keserves ordításod senki nem hallja.
Miért kell, hogy így legyen?

Kéretlen érzések, halk intések
félelemmel döntögetnek, angyalaid ébresztgetnek.
Bizonytalan nemeknek kádjában
Visszatérve magányodba,
lelketlenként folydogálsz tovább!

A cikket írta: diketopiperazin

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

2014. november 17. 14:12

Így, ahogy kiadtad magadból a mérged,
jó lenne tudni mi is a lényeg,
kik keserítik a léted... bár az az idő rég volt.
Ennyi idő alatt, mi eltelt, meg is változhatott...
Hát ez az, ami fontos,...
a többi nem, de ami most van,
az már biztosan számít.

Üdv.
Éva

Pinokkió

2011. október 5. 09:12

Szeretem ezt a stílust, de most kicsit szétszórtnak érzem. Bááár...
Üdv,
Pinokkió