TuShots - Az Én Harcom Részlet
Látogatók száma: 50
Sajnos csak ennyit rakok fel belőlle.
Az Én Harcom
Párnám örömtől könnyes így alszom el
Mert mindig van valami így ringat el
Tán a zene, vagy egy őszinte, baráti ölelés
A bajnak itt ehhez, már nem lehet köze, és
A jó íródik porba, a rosszat vésik a kőbe
Hogy hányan dőlnek e tőrbe, gyerünk, nézzél körbe
Küzdesz a nappal, küzdesz magaddal
Küzdesz a számlákkal a mindennapi gonddal
Mely az enyém, a tiéd és mindazoké,
Akik azért lettek hazugok, mert az igaz út nekik nem oké.
Emberek a porban, gyarapszik a számuk
A meglét lett a sztenderd, nem, pedig az álmuk
Ami fáj nekem, hogy nem becsülünk, és nem is vesszük észre
Hogy örömök nélkül lesz egyszeriben, mindennek vége
Mellesleg költőileg kérdezem, tőled
Miért várod hogy, szeressenek, ha már magadból kiölted?
Vannak vágyaim, elveim, és álmaim
Képzeld ember, vagyok én, is mint megannyi társaim
Hogy ne tudjanak bántani a dolgok, eltakarom az arcom
Így elkészült maszkom, ez így lett a harcom
Emberek ezrei, alkotta láncsor
Néha te sem látod az erdőt a fáktól
Tudom, hogy nehéz megértened, az erejét
A szónak, ha hozzád normálisan szólnak
Nagyon ritka hogy én összekulcsolom a kezemet
Hogy imába foglaljam ezt az emberi elegyet
Kik tapossák a földet, és egymást is tapossák
Nem igazán látom, hogy hol van szabad ország
Mert nincs ezen a bolygón olyan talpaltnyi terület
Ahol a béke és a csend honol, nem, pedig a gyűlölet (Erősebb hangétel)
Társadalmi korlátok, erőszak és bánat
A lelki sebeimbe én is, bezártam párat,
Nem vagyok rá büszke mert hát, bennem is van gyűlölet
Hogy honnan fakad, vagy mi okból keletkezett, még kérdezed
Azt nem tudom, csak, azt hogy a fejben van a hiba
A lelki béke hiánya, vagy a kicsinyes vita
Te a ravaszt meghúznád egy ártatlan gyerekre
Az is komoly hogy egy ilyen jusson eszedbe
Én is harcolok, többnyire magammal látod
De közösen teremthetnénk egy sokkal szebb világot
A cikket írta: tushots
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Barátom Te egy nagyon Klassz EMBER vagy, s főleg kiváló elme. Meghajlok tudásod, kifejezésmódod és megnyilvánulásod előtt.
Már megint olyat mutattál, magadból, ami előtt csak tisztelegni tudok. Fantasztikusan jó írás Gratulálok. Üdvözlettel Éva.
Ez az!
"Néha te sem látod az erdőt a fáktól
Tudom, hogy nehéz megértened, az erejét
A szónak, ha hozzád normálisan szólnak"
Pussz,
Éva