újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

05 - Chester és a kémia

2011. szeptember 4. - Látogatók száma: 62

Új élet, új tapasztalatok, új élmények, minden új. De a félelmek a régiek.

A költözködés úgy egy hónapott vett igénybe. De a turné előtti utolsó éjszakát már a házban töltöttük. Felavattuk az új otthonunkat. Na természetesen nem ÚGY.. oké, úgy is. De ez nem fontos. Most még. Szóval, minden rendben ment. Rengeteg kreativitást, energiát, és időt fektettünk bele. Néha annyira kimerültek voltunk, hogy szinte azonnal elaludtunk, mikor hazaértünk. Mindent mi csináltunk. Falat festettünk, bútorokat választottunk, lakberendeztünk.. Nem akartam másra bízni, mert így lett a ház személyes. A miénk. Aztán elkezdődött a turné. Természetesen a srácok mindenhol őrületes bulit csaptak. Sok helyre látogattunk, bejártuk Európát. Habár Dyna nem volt, úgymond, a csapat tagja, magunkkal vittük mindenhová. Szikrázott valami Joe és közte, de ők nem igazán érezték. Mi viszont kíváncsian vártuk, hogy melyik pillanatban törik meg a jég. Éppen egy párizsi hotelben voltunk, mikor a lányokkal sétálni indultunk. Kicsit megszédültem, mikor felálltam. Mona kapott utánam, bár annyira azért nem szédelegtem.
-Hé, lassabban! – nevetett Dyna
-Csak túl gyorsan álltam fel – mondtam az igazságnak megfelelően. Sokszor fordult elő, hogy beleszédültem egy-egy hirtelen mozdulatba.
-Teljesen elsápadtál.. minden rendben? – kérdezte Mona még mindig a karomat fogva
-Kicsit émelygek.. majd elmúlik – úgy néztek egymásra, hogy fel sem kellett tenniük a kérdést – Nem.. felejtsétek el. Csak ez a francia konyha készít ki.. ki tudja milyen bogarak vannak benne meg csigák..
A gondolattól elkezdett felfordulni a gyomrom. Ittam egy korty vizet, és leültem.
-Ahogy gondolod..
-Biztos vagyok benne.. – amint elindultunk sétálni, elmúlt minden bajom – Látod? Csak friss levegő kellett..
Órákig mászkáltunk a belvárosban. Sosem voltam az a vásárolgatós típus, de szerettem kirakatokat nézegetni. Különösen az ajándékboltokét. Szerettem a dísztárgyakat, megnyugtattak. Közben a srácok egy helyi zene TV-nél adtak interjút. Gyakori volt az új lemezek után, de szerencsére nem zaklatták őket állandóan. Az életünk meglepően nyugodt volt. Vacsorára értünk vissza a szállodába, szinte egyszerre.
-Merre jártatok? – kérdezte Chester, mikor leültem mellé egy puszi kíséretében
-Hatalmasat sétáltunk – válaszolt Mona. Mike odaadta neki az étlapot.
-Mit kértek enni?
-Nézzük csak..
-Azt hiszem lefekszem.. kicsit kimerültem.. – sóhajtottam
-Veled menjek? – simította végig a hátamat Chester
-Nem, nem.. maradj csak.. – adtam egy csókot az arcára, és felálltam a helyemről – Jó éjt srácok..
-Jó éjt Reen..
Felmentem az emeletre, és próbáltam pihenni. Kimerített a sok utazgatás, a séta, ráadásul a gyomrom még mindig nem volt rendben. Azon gondolkodtam, mi olyat ehettem, amitől így éreztem magam, hiszen mindig is undorodtam a tengeri herkentyűktől, a csigáktól, bogaraktól.. Még hamburgert sem ettem szívesen, mert a gyors éttermi kaják illatától teljesen rosszul voltam. Kicsit később valamivel jobban voltam, így sikerült elaludnom. Chester úgy egy óra múlva jött fel hozzám, és bújt be mellém a takaró alá. Lent a többiek a következő állomásról beszélgettek.
-Alig várom, hogy Olaszországba menjünk – mondta Joe – Úgy ennék már egy igazi pizzát..
-Viccelsz? Betegre fogom magam zabálni – tette hozzá Rob
-Jut eszembe.. – vágott közbe Mona – Szerintetek sincs Reenz jó bőrben?
-Reenz jó bőr.. – mondta Joe, de Dyna megütötte a vállát – Hé!
-Örülj, hogy nem Chestertől kaptad..
-Talán csak beteg.. előfordul. Emlékszem, mikor azt a gusztustalan csirke akármit hozta fel a szobapincér.. emlékszel Rob? – nevetett Mike – Majdnem kidobtam a taccsot..
-Az, amelyiket utána ledobtuk a konyha teraszára? – kérdezte Rob nevetve – Az valami borzalmas volt..
-Szerintem terhes – mondta Dyna. A többiek elhallgattak.
-Reenzy terhes? – kérdezte Joe
-Nem tudom – sóhajtott – Csak.. folyton szédül, nem érzi jól magát..
-Őt kérdezted már?
-Azt mondta, hogy biztos a kaja tett be neki..
-Vagy nem akarja elmondani senkinek – tette hozzá Brad
-Nem.. túl régóta ismerem. Ha gyereket várna, és tudna róla, világgá kürtölné. Semmit sem szeretne jobban, mint az anyaságot..
-És ha nem Chester az apja? – kérdezte Joe
-Kizárt.. – mondta Mona – Ha tényleg gyereket vár, akkor az tőle van..
Joe-nak megcsörrent a telefonja.
-Igen? Nem.. Igen.. Jah.. Nemmm.. Nem.. Igen.. Oké
-Ez mi volt? – nevetett Mike
-A holnapi forgatás miatt hívtak.. tudod, az új klipp. Minden rendben van, már csak oda kell mennünk, és le kell forgatnunk.. csak van egy kis gond..
-Igen? Mi az?
-Beteg a hybrid csaj.. – sóhajtott Joe – Ki fogja így ellopni Chester szívét?
-Mi van a szívemmel? – kérdezte Chester visszaülve az asztalhoz
-Nincs partnered holnap a klippben..
-Akkor? Lefújva?
-Ha szerzel egy csinos csajt reggelig, aki holnap rádmászik egy videóban, akkor megoldhatjuk..
-Nem könnyű.. – sóhajtott Mike
-Nem biztos.. Mi van Reenzy-vel?
-Nekem jó, ha neked jó..
-Nekem tökéletes. Már csak az a kérdés, hogy veszem rá?
-Egyszerűen.. – mondta Joe – Felmész, simized kicsit, begerjed, aztán ha folytatni akarja, el kell fogadja a felkérést
Mindenki csendben nézte, aztán Chester sóhajtott.
-Na jó.. ez beteg. De úgy alszik, mint a tej.. baromi sokat sétálhattatok..
-Már reggel sem érezte jól magát.. – mondta Dyna
-Hogy érted?
-Csak ezek.. a furcsa kaják, tudod.. Ne is törődj vele, kiheveri – nyugtatta Mona. Nem akarta feleslegesen összezavarni a szálakat. Ez egyike volt azon tulajdonságainak, amiket imádtam benne.
-Azért megkérdezed, ha reggelre jobban lesz? – kérdezte Mike – Ha nem megy bele, akkor elhalasztjuk..
-Persze, megkérdezem..
Még beszélgettek néhány órát, aztán Chester visszajött hozzám. Bebújt mellém, átölelt, megpuszilta a vállam, és elaludt. Csókokkal ébresztettem reggel.
-Szia.. – mosolyogtam, mikor kinyitotta a szemeit. Hozzámbújt, és megcsókolt.
-Reggelt.. jobban vagy?
-Jobban, mint?
-Mint tegnap.. Hallottam, hogy nem érezted jól magad. Mi a baj?
-Csak túl hirtelen álltam fel, és megszédültem. Biztos a vérnyomásom. Meg ezek a kaják.. finomak, de a gyomrom nem bírja őket. De most.. mint látod.. ezerszer jobban vagyok..
-Igen, azt látom.. – mosolyodott el – Viszont..
-Igen?
-Még mielőtt letepernélek, kérdeznem kell valamit.. – elmosolyodtam, és megpusziltam az orrát
-Hajrá
-Múlt éjjel kaptunk egy hívást.. A lány, akivel forgatnánk holnap, lebetegedett, és kéne valaki, aki helyettesíti.. Gondoltam beugorhatnál helyette, ha nem gond..
-Mi a történet?
-Volt az a becenevem.. Tudod, Vegyész.. ne kérdezd miért..
-Igen, emlékszem
-A videóban tudós leszek, aki a halott feleségét klónozza.. de egyik klón sem tökéletes.. folyton javít a hibákon, végül az utolsó már pontos mása a szerelmének. Ez leszel te.. Aztán persze happy end, meg boldogság..
-Érdekesen hangzik, melyik dalhoz készül?
-Nobody But You – felelte egy mosollyal
-Az egy gyönyörű szám.. imádom, mint mindent amit énekelsz..
-Tényleg?
-Tényleg..
-Mit szólsz ehhez? Légy az enyém Bébi, ne kelljen kétszer kérni..
Nevetve teljesítettem a kérést. Utána lezuhanyoztunk, és elindultunk a stúdióba a srácokkal.
-Jó napot madárkáim – köszöntött minket Joe. Egy ”Én vagyok a főnök” feliratú pólót viselt.
-Kiült az egoizmus a mellkasodra.. – mondta Chester
-Nem viccelődünk a főnökkel! – bekapcsolta a megafont – Chester! Chester Bennington! Irány az öltöző! Gyerünk emberek, tegyétek a dolgotokat..
-Élvezed, mi? – nevetett Mike
-Naná.. – mikor Chester megcsókolt, a fülünkbe kiabált – Öltöző! Sminkes!
Chester elvette a megafont.
-Fogd már be! – kiáltott bele, majd eldobta, mikor az öltözőbe mentünk
-Mi a..? – sóhajtott Joe, felemelve a padlóról meggyalázott kedvencét – Nem akart megbántani, ne haragudj rá..
-Ööö.. inkább nem kérdezek semmit – nevetett Mike – Megnézem a hangosítást..
A forgatás nagyszerű volt. Jól szórakoztunk, de történtek apró balesetek is. Mint mikor Joe ráordított Chesterre, mire ő a lábára ejtett egy lombikot tele valami kék löttyel. Nem kell mondjam, kicsit pipa lett. Szünetet kért, míg letakarította magát, addig mindenki pihent kicsit. Én a mosdóba mentem, megmosni az arcom. Mona utánam jött.
-Hé.. jól vagy?
-Igen.. menj vissza..
-Ne hívjam ide Chestert..?
-Nem, hagyd most.. Joe már kiborította, nem akarom, hogy még értem is aggódjon..
-Ne hozzak valamit? Vizet, gyógyszert, tesztet?
-Tesztet? Megmondtam, hogy.. – próbáltam befejezni a mondatot, de megszédültem, és fájni kezdett a fejem
-Tudod mit? Nem szólok Chesternek, de csinálj egy tesztet.. A kedvemért..
-Jól van..
Körülbelül 20 perc múlva ért vissza. Jobban voltam már, és Chesterrel is beszéltem közben.
-Itt vagyok.. készen állsz? – kérdezte Mona aggódva
-Essünk túl rajta..
Bementem a mosdóba, és megcsináltam a tesztet. Addigra már Dyna is ott volt velünk. Megvárták, míg kinyitottam az ajtót, és leültem egy székre. Bejöttek, becsukták az ajtót és elkérték a tesztet. Mindketten meglepetten ugrottak a nyakamba.
-Pozitív lett.. gyereked lesz! – mondta Dé vidáman
-Nem biztos.. ez csak egy teszt.. nem mindig pontos..
-A jelek igazolják.. ne makacskodj.. mikor mondod el Chesternek?
-Majd.. kérlek ne szóljatok neki.. Senkinek..
-De elmondod neki, ugye?
-Persze, mit gondolsz..? – kérdeztem sóhajtva. Nagyon örültem a hírnek, de ugyanakkor aggódtam is. Mi van, ha Chester nem örül majd? Mi van, ha a régi félelmeim megalapozottak voltak, és elveszítjük a kisbabánkat? Mindig aggódtam, hogy nem lehetek majd anya, hogy nem leszek elég erős hozzá, és valahányszor elgondolkodtam ezeken, féltem megtudni. Fogalmam sem volt, hogyan mondjam el Chesternek, de nem titkolhattam el..

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 18. 17:20

megtekintés Válasz erre: Reenzy - 2011. október 19. 16:51

*hónapot. Egy T-vel. Miért csak most vettem észre? :D

Én, a fő nyelvtani kritikus észre sem vettem...vagy már javítva van?? Réd megy a mai napom :-)))
2011. október 19. 16:51
*hónapot. Egy T-vel. Miért csak most vettem észre? :D
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: