újabb események régebbi események további események
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
02:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:40
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:57
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:14
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:21
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
03:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

06 - Nincsenek véletlenek

2011. szeptember 4. - Látogatók száma: 59

Vannak emberek, akik mindig képesek meglepetést okozni. Akkor is, ha úgy ismerjük őket, mint a saját tenyerünket. Egy híres énekes mellett pedig sosem unatkozik az ember.. és egy tökéletes kapcsolatban sosem boldogtalan..

Mintha érezte volna, hogy róla van szó, Chester megjelent mögöttem. Csendben lopakodott, meg akart lepni. Hirtelen ölelt át, kicsit meg is ijedtem. Megcsókolta a nyakamat, és boldogan sóhajtott. Aztán észrevette, hogy nem vagyok túl vidám.
-Mi a baj? – kérdezte Monára nézve. Ő viszont csak elmosolyodott, és megfogta Dyna kezét.
-Mi most megyünk.. beszéljetek..
Mikor magunkra hagytak, sóhajtottam, Chester pedig elém állt.
-Miről beszéljünk? Miért ilyen furák? – kérdezte nevetve kicsit – Történt valami?
-Nem.. semmi..
-Ha te mondod.. – adott egy puszit a kezemre, én pedig elmosolyodtam – Mindjárt kész vagyunk a mi részünkkel, a kockák majd befejezik a többit
-Az jó
-Éééés.. mi lenne, ha miután visszamentünk a hotelbe.. esetleg..? – mosolygott rám ellenállhatatlanul. Elmosolyodtam ismét, aztán sóhajtottam.
-Meglátjuk.. előbb enni kéne valamit..
-Mit szeretnél?
-Akármit..
-Pizza?
-Nem is tudom, mindjárt megyünk Olaszországba..
-Rendben, akkor szerzek neked valami finom szendvicset, és miután itt végeztünk, elviszlek vacsizni..
-Remekül hangzik
-Biztos minden rendben?
-Persze.. jól vagyok
-Szeretném, ha jól éreznéd magad.. Szeretlek
-Szeretlek
Adott egy csókot, de Joe megint félbeszakított minket.
-Chester Benningtont kérjük a színpadra!!
-Esküszöm lecsapom.. – sóhajtott, aztán visszament a díszletbe. A lányok visszajöttek hozzám, mikor egyedül maradtam.
-Na? Elmondtad? – érdeklődött Dé
-El fogom.. de nem itt, nem most.. majd este megbeszélem vele..
-Ne húzd el sokáig..
-Nem olyan egyszerű ám.. nem állhatok elé, hogy ”képzeld Drágám, gyerekünk lesz”.. ez nem így működik
-Igaz..
Órák teltek el, mióta Chesterrel beszéltem. Sírni tudtam volna. Minél inkább gondolkodtam azon, hogy mit mondok majd, annál idegesebb lettem. Éppen a sminkessel beszélgettem, mikor Chester odajött hozzánk.
-Induljunk, mielőtt Joe meggondolja magát..
-Rendben.. – nevettem, majd elköszöntem a lánytól. Egy kellemes kis étteremben vacsoráztunk, aztán elmentünk sétálni. Nagyon jól esett a friss levegőn lenni, kicsit megnyugtatott. Már sötét volt, de a városban minden fényárban úszott. Megnéztük a Louvre-t, aztán elmentünk az Eiffel-toronyhoz. Leültünk egy padra és átölelt. A csillagos eget néztük csendben egymás mellett. Csupa csupa romantika. Aztán az arcát kezdtem nézni, és úgy éreztem, nem bírom tovább.
-Chester, beszélhetnénk?
-Persze.. miről van szó?
-Én.. nem tudom ezt hogyan mondjam el neked.. Tudod, mindig arra vágytam, hogy veled lehessek.. és ez az álmom valóra vált.. de mi van, ha ezért a többi álmom nem fog majd?
-Nem értem mire gondolsz..
Az arcán láttam, hogy valami rosszat sejt. Rosszul kezdtem hozzá, de nem csinálhattam vissza. Megfogtam a kezét és sóhajtottam.
-Gyereket várok tőled..
-Hogy mi? – kérdezte meglepetten – Mégis.. mióta?
-Gondolom pár hete.. de én is csak délután tudtam meg..
-Hát.. én nem is tudom mit mondjak.. – nézett maga elé sóhajtva. Lenyeltem a könnyeimet. Féltem, hogy így fog reagálni.
-Nem akarod, igaz? – kérdeztem elcsukló hangon. Mély lélegzetet vett és hátradőlt.
-Csak.. meglepődtem.. – mondta aztán rám nézve – Kisbabánk lesz?
Bólintottam, és boldogan ölelt át. A vállamat csókolta, és a hátamat simogatta.
-Akkor örülsz?
Elengedett, arrébbtűrte a hajam és megcsókolt.
-Viccelsz? Persze..
Megkönnyebbülten öleltem meg újra.
-Ha tudnád mennyire szeretlek..
-Gyere hozzám.. - elengedtem, és kérdőn néztem rá – Légy a feleségem..
-Chester nem kell ezt csak mert..
-Nem érted?
-Mit kéne értenem?
Sóhajtott, segített felállnom, aztán féltérdre ereszkedett előttem.
-Drága Reenzy.. – kezdte
-Mit művelsz? – kérdeztem nevetve
-Fogd be – mosolyodott el – Az egyetlen dolog, amit most tőled hallani szeretnék, az egy igen..
-Oké.. – mondtam kicsit megszeppenten. Megcsókolta a kezem, és megköszörülte a torkát.
-Szóval.. Drága, imádott angyalom.. Hozzámjönnél, hogy beragyogd az egész, hátralévő életem?
-Ezt nem kell a gyerek miatt..
Elmosolyodott megint, és egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
-Nem a gyerek miatt.. De ez a tökéletes alkalom.. Szeretném, ha a feleségem lennél..
-Állj fel..
Felállt, és a válaszomat várta. Egy pillanatig nem tudtam, mit is feleljek, de azt igen, hogy nem lesz rá több alkalmam. Nem azért hezitáltam, mert nem akartam, csak elég nagy ugrás volt.
-Nos? – kérdezte kicsit türelmetlenül. Ahogy a szemeit néztem, nem volt több kétségem. Megcsókoltam – Hozzámjössz?
-Igen..
Megölelt, aztán az ujjamra húzta a gyűrűt, és megcsókolt.
-Most alaposan megleptük egymást.. – mondta mosolyogva. Elnevettem magam, aztán boldogan sóhajtottam.
-Na igen.. – nézni kezdtem a gyűrűt
-Tetszik?
-Csodálatos.. mégis mióta tervezed ezt?
-Tartozom egy vallomással.. az a telefonszám, a zsebemben.. nem egy rajongóé volt. Sokkal inkább egy ékszerészé.. és az sem véletlen, hogy most itt vagy velem.. Párizsban.. ezért hívtalak magammal, leginkább.
-Szóval.. akkor is megkértél volna, ha nem esek teherbe?
-Persze..
-És a baba?
-Neki ehhez gyakorlatilag semmi köze nincsen.. de nagyon örülök neki.. viszont ezek szerint nem volt hiábavaló az a sok szerelmes éjszaka.. – súgta a fülembe mosolyogva. Kuncogni kezdtem, ő pedig a nyakamat csókolgatta. Eltoltam magamtól egy kicsit, hogy a szemébe nézhessek.
-Annyira szeretlek.. – sóhajtottam boldogan
-Ugye nem fogsz sírni? – ahogy ezt kérdezte, egy könnycsepp indult útnak az arcomon. Elmosolyodott és boldogan sóhajtott – Hogy nektek nőknek mindent túl kell dramatizálnotok..
-Chester nézz körül.. szerinted hány lánynak adatik meg, hogy ilyen körülmények között kérjék meg a kezét?
-A párizsiak felének..
-Mármint.. egy átlagos lány vagyok, mégis belémszeretett a világ egyik leghíresebb énekese.. ez már hihetetlen, nem? Ráadásul első nap.. és most el akarsz venni feleségül, és Párizsban kéred meg a kezem, több ezer mérföldre az otthonunktól.. a gyermekedet várom.. ez több, mint amiről álmodni mertem volna..
-Hát, ha ezek a körülmények, akkor csak neked adatik meg..
-Annyira örülök, hogy elmentem Berlinbe.. Ha Niki nem nyerte volna meg a jegyeket, eszembe sem jutott volna menni.. és mielőtt találkoztam veled, csak azért voltam ott, hogy őt ne bántsam meg..
-Ennyire nem akartál látni?
-Ennyire féltelek elengedni..
-Mostmár nem kell elengedned.. – mosolygott – Soha többé, ha te is úgy akarod..
-Ez kérdés?
-Nem.. de az kérdés, hogy szeretnéd-e ezt a beszélgetést a szállodában folytatni..
Egy aprócska kacér mosoly futott át az arcán, majd a szemeiben megpihent. Elnevettem magam, és megcsókoltam.
-Örömmel..
Úton a szállodába folyton a nyakamat csókolta, és a kezével a hasamat simogatta. Gyakran súgott dolgokat a fülembe, amelyeket inkább nem írnék le, de annyit mondhatok, hogy nem voltak nagyon mocskosak. Éppen csak annyira, hogy fülig érjen tőlük a szám, és talpig elpiruljak.. Mikor visszaértünk, egy zuhany után bebújtunk a takaró alá. Pár percnyi kekeckedés után úgy döntöttünk, hogy ezt az estét inkább a romantikának szenteljük. Átölelt, és a vállamat csókolgatva aludt el. Én még pár percig ébren voltam, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy feleségül megyek ahhoz, akiről mindig álmodtam. Túl tökéletes volt, féltem, hogy bármikor történhet valami.. és mivel a kapcsolatunk rendben volt, az első gondolatom az volt, hogy a babával lesznek gondok. Habár az álmaim sorban váltak valóra, még mindig sok volt a félelmem. De akkor, ott, a karjaiban fekve.. nagyobb biztonságban éreztem magam, mint valaha bármikor. Talán az tette olyan csodálatossá azt a néhány percet mielőtt elaludtam, hogy a menyasszonyaként ébredek majd mellette.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: