újabb események régebbi események további események
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

07 - A boldogság sugara

2011. szeptember 5. - Látogatók száma: 55

Kisbabát várni sosem egyszerű, főleg, ha félelmeink vannak. De ha van mellettünk valaki, aki megnyugtat egy mosollyal, akkor minden rendben mehet, és az egész nem "terhesség", hanem "áldott állapot" :)

Úgy döntöttünk, hogy csak a baba születése után házasodunk össze. Nem egy gyűrű, vagy egy papír tartott minket együtt, és nem akartam, hogy pletykák induljanak útnak. A média mindig imádta a sztorikat, mikor a híresség feleségül vette terhes barátnőjét.. természetesen ez az újságokban a baba miatt történik, és nálunk nem ez volt a helyzet. Csak a rokonok és a barátok tudtak az eljegyzésről, pontosan emiatt. A hónapok gyorsan teltek, szerencsére gondtalanul – az orvos szerint nagy eséllyel veszélyeztetettek voltunk. Ennek ellenére minden rendben ment, egészségesen. Az utolsó hónap körül kezdett csak kellemetlenné válni, és életrekeltek az aggályaim is. Gyakran ébredtem elviselhetetlen görcsökre. Chester sokat aggódott, és nem szívesen hagyott otthon, egyedül, pedig a lányok gyakran voltak mellettem. Mikor esténként kezdtem fájni, az asszisztensem, Julie tanácsára egy kád melegvízben relaxáltam. Kezdettől fogva sokat köszönhettem neki, csodás barátnő és munkatárs volt. Chester gyakran tartott velem. Egy ilyen fürdőzés közben nem elég, hogy görcseim voltak, még a baba is rúgott párat.
-Remélem mostmár kijön..
-Még pár hét – nyugtatott, miközben megmosta a hátam és adott egy puszit a vállamra – Remélem minden rendben lesz..
-Ijesztő ez a veszélyeztetett terhesség.. – sóhajtottam és hátradőltem a karjaiba – Kezdek félni, hogy a végére lesznek bajok..
-Ne tedd.. semmi bajotok nem eshet. Egészséges vagy, vigyázol magadra, a fiunkra is.. semmi sem történhet.. Igaz, kishaver? - kérdezte a hasamat simogatva – Nem okozol gondot anyunak..
-Kishaver.. – mosolyodtam el – Mi legyen a neve?
-Gőzöm sincs
-Kéne valami, ami jól hangzik a vezetékneveddel.. és ha lesz középső neve, jól hangzana, ha alliterálna az elsővel..
-Aham..
-Vagy.. a keresztneve legyen két vagy három szótagos, a középső pedig kettő, vagy egy.. – elmosolyodott – Mi az?
-Lefogadom, már tudod is a nevét..
-Nem igazán
-Milyen nevek tetszenek?
-Nem is tudom.. a Michael tetszik.. vagy Nathan.. Matthew, Jake..
-Michael Jake Bennington?
-Nathan Ray? – megrázta a fejét – Michael Ray?
-Michael Ray Bennington.. nekem tetszik – mondta mosolyogva
-Nekem is.. éééés.. ha már Michael, mi lenne ha ők lennének a keresztszülők?
-Rendben – súgta a fülembe és megcsókolta a nyakam – Szeretlek Gömbi
-Én is téged – mosolyodtam el – Be kéne menni
-Tegyük azt..
Magunkra csavartuk a törölközőt, és bementünk a szobába.
-Olyan furcsa.. – sóhajtott leülve – Van egy rakás fiam, és még sosem éreztem ezt.. Mintha Mikey-t jobban várnám.. Gondolom azért, mert ennyire szeretlek..
-A volt feleségeidet is szeretted.. – ültem le mellé
-Igen, de te teljesen más vagy.. igazából nem értem, de nem is fontos.. – elmosolyodtam és megcsókoltam, aztán begörcsöltem – Jól vagy?
-Igen.. - nyögtem, de megint görcsöltem egyet
-Feküdj le.. hívjam az orvost?
-Ne.. nem kell még.. jobban vagyok – dőltem le az ágyra sóhajtva
-Akkor jó.. Nem vagy éhes? Hozzak valamit enni, vagy inni?
-Egy szendvics jól esne..
-Mivel? – kérdezte öltözés közben
-Akármi jó lesz..
-Mindjárt jövök – adott egy puszit és lement a konyhába. Mikor visszajött, újabb fájdalmaim voltak. Letette a szendvicset az éjjeli szekrényre, és leült mellém. Megfogta a kezem, és cirógatni kezdett.
-Nem akarom még ezt..
-Csak lélegezz lassan, jó?
-Igyekszem..
-Beviszlek a kórházba, amint jobban leszel.. Rendben? – kérdezte aggódva
-Nem kell.. komolyan.. Nem szükséges
-Édesem kérlek.. hidd el, az.
-Előbb hívd az orvost.. Ha ugyanezt mondja, bemegyek a kórházba.. – sóhajtott – Kérleeeeek
-Jól van, de egyet fog érteni velem.. – míg felhívta az orvost, megettem a szendvicsem – Hamarosan úgy is be kell menned a kórházba, úgyhogy szerintem össze kéne pakolnunk neked pár dolgot..
-Nem leszek ott sokáig..
-Egy hétig biztos.. Főleg, ha gondok is lehetnek. Ott jobban tudnak segíteni, ha valami baj lenne..
-Semmi rossz nem történhet, te magad mondtad
-Tudom, de ne makacskodj már ennyire.. az egészségetek a legfontosabb..
-Tudom – sóhajtottam – Mikor jön át az orvos?
-Azt mondta nemsokára.. itt van a közelben – fel akartam kelni, hogy becsomagoljak, de nem engedte – Majd én, hagyd..
-Terhes vagyok, nem hadirokkant.. – mondtam nevetve, de megint begörcsöltem – Basszus Mikey..
-Hadirokkantnak számítasz, feküdj vissza – adott egy puszit, és pakolt tovább.
-Nem lépsz meg egy nővérkével, míg ott vagyok, ugye? Vagy ne hagyjalak egyedül?
-Jah.. hát ez nem volt vicces, de ha ennyire bízol bennem.. – sóhajtott pakolászva. Felültem az ágyon és elmosolyodtam.
-Gyere ide.. – a kezéért nyúltam, és odajött hozzám. Leült az ágyra, és megfogta a kezem – Sajnálom, csak félek.. Szeretlek..
-Én is, pont ezért aggódom. Ne akarj mindig olyan önfejű lenni..
-Csak utálom a kórházakat..
-Én is, de most muszáj lesz.. – Csengettek. Sóhajtva néztem az ajtó felé – Ne aggódj, minden rendben lesz. Mindjárt jövök.
Adott egy puszit a homlokomra, én pedig elkezdtem öltözni. Lement, és beengedte az orvost. Pár perc múlva jöttek fel együtt.
-Jó estét Anyuka, hogy vagyunk ma este? – kérdezte mosolyogva, aztán leült az ágy szélére
-Mostmár jobban.. – válaszoltam, ő pedig megmérte a vérnyomásom, meghallgatta a szívverésünket, stb..
-Milyen gyakran vannak görcsei?
-Elég gyakran – válaszolt Chester helyettem. Tudta, hogy megpróbálnék kibújni a kórház alól.
-Inkább csak fájdalmasak.. – javítottam ki
-Örömmel látom, hogy készülődnek a kórházba. Ilyenkor már ajánlott.. Kicsit biztonságosabb lenne ott kivárni a babát. Egyébként minden rendben van odabent, csak hamarabb akar megszületni a kissrác.
Igaza volt. Másnap bementünk a kórházba, és egy hétig maradtam.
Chester minden nap meglátogatott, és gyakran hozta be a lányokat, vagy a srácok valamelyikét. Aztán a kisfiunk, Michael Ray Bennington, végül megszületett – pár óra fájdalmas vajúdás után.
Amikor az orvos azt mondta, hazamehetek, villámgyorsan pakoltam össze a cuccomat, aztán Chester hazavitt.
-Olyan jó itthon lenni – mondtam a táskámat a kanapéra téve. Magához ölelt és megcsókolt.
-Olyan jó itthon látni.. Van egy meglepetésem
-Egy mid?
-Gyere – megfogta a kezem és felmentünk az emeletre. Chester az egyik hálószoba ajtajához vitt, és benyitott – Amíg nem voltál itthon, berendeztük.. remélem tetszik
A szoba tökéletes volt. Igazi kisbabaparadicsom. Nem volt túlzsúfolt, nem volt eltúlzott, tökéletesen olyan volt, amilyenre én is gondoltam. Visszafogott, de gyönyörű. A falon pedig egy gyerekmintás, eredeti Mike Shinoda festmény. Szóhoz sem jutottam.
-Chester ez csodálatos.. – nyögtem ki végül – Elképesztő vagy.. köszönöm..
-A lányok sokat segítettek, Mike-ról nem is beszélve.. megkértem, és azonnal elvállalta.
-Alig hiszem el.. ez a szoba tökéletes
-Ugye nem fogsz sírni? – kérdezte nevetve, miközben átöleltem
-Nem, csak.. annyira szeretlek titeket.. – mondtam letörölve a könnyeimet – Főleg téged..
-Én is szeretlek.. mindannyian szeretünk
-Azt sem tudom, hogyan köszönjem meg ezt nekik..
-A legelső bababulinkon – mondta mosolyogva
-Mi? Egy buli?
-Igen – mosolygott megint – De most pihenj..
-Inkább Mikey-val maradnék.. még mindig alig hiszem el, hogy túl vagyunk ezen.. Furcsa érzés anyának lenni..
-Tudom – mondta – Akkor maradj, nekem úgy is dolgom van a stúdióban. Mindent megtalálsz a hűtőben, ha éhes lennél.. Bármi kell, csak hívj
-Rendben.. köszönöm
-Szeretlek Anyuci – megpuszilt, aztán a babát is – Téged is szeretlek kisöreg
-Mikor jössz?
-Nem maradok soká..
-Rendben.. – mosolyogtam
Chaz bement a stúdióba, így egyedül maradtam a kisbabával. Jó érzés volt őt a karomban tartani, ahogy a fotelben ültem. Olyan aprócska volt, annyira aranyos. Úgy aludt, mint a tej, és mikor kinyitotta a gyönyörű barna szemeit.. mintha azt mondta volna, hogy „anyu mostmár ne aggódj, jól vagyok”. Elmosolyodtam és kifolytak a könnyeim. Még mindig érzékeny voltam, és végre fellélegezhettem. Minden a lehető legjobban ment, és nem esett semmi bajunk. Mikey mindent megváltoztatott. Sokkal jobban éreztem magam a bőrömben.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: