08 - A kólaszemű szörny

Látogatók száma: 49

A zöld szemű szörnyeteg olyan, mint a Nap; leplezhetetlen, éget, ráadásul mindent lát. Olyat is, ami nem mindig igaz. Ez meg olyan, mint a napszúrás.. belefájdul a fejünk :)

Minden rendben ment az első három évben. Az életünk olyan volt, mint a tündérmesék.. Egy kicsit erotikusabb, de akkor is. Boldogok voltunk, volt egy okos, ügyes kisfiunk, tehát minden tökéletes volt. Egy nap, mikor Mikey az oviban volt, úgy döntöttem, a lányokkal töltöm a délelőttöt. Elmentünk egy kávézóba beszélgetni. Hála egy pár évvel azelőtti médiatörvénynek, a riporterek hadai kénytelenek voltak elkerülni minden híresebb embert az utcán, vagy olyan helyeken, ahol nem megbeszélt körülmények között repülnének ránk. Kár, hogy ehhez egy tragédia kellett. Sütizgetés közben a lányok kiszúrták Chestert a kávézóban. Ő nem vett észre minket, de mi mindent láttunk.
-Mit keres itt? – kérdezte Dyna – Nem a stúdióban kéne lennie a többiekkel?
-Fogalmam sincs.. – sóhajtottam
-Biztos Mike-kal van, vagy valamelyik sráccal.. – nyugtatott Mona, de az, aki kijött a mosdóból, és leült Chester asztalához, egyáltalán nem Mike volt, de még csak srác sem.
-Oké, ez meg kicsoda? – kérdezte D meglepetten
-Azt én is szeretném tudni.. – mondtam mély lélegzetet véve. Öt percet voltak még bent, aztán elindultak kifelé. Mikor kiléptek az ajtón, felhívtam.
-Szia, mikor jössz haza?
-Nem tudom, egy óra múlva, kettő.. miért?
-Bent vagy a stúdióban?
-Miért? Amúgy nem.. van egy kis dolgom
-Értem.. Jól van. Csak hiányzol.. Rég voltunk kettesben..
-Sietek Szivem – mosolygott
-Szeretlek
-Én is, szia
Nagyot sóhajtottam, miután letettük. Próbáltam nem arra gondolni, amire a többiek.
-Mi történt? – érdeklődött Mona
-Elég.. titokzatos volt. Nem mondta meg, hol van.. De nem a stúdióban, és azt mondta egy-két órán belül ne várjam.. és az a lány..
-Nem hiszem, hogy megcsal vele..
-És ha mégis? – kérdeztem idegesen
-Ki kell derítened.. – mondta D a kávéját kortyolva
-Nem tehetem.. van egy kis dolgom, vár a munka.. – ahogy ezt kimondtam, egy mosoly kíséretében megráztam a fejem
-Mi az?
-Van egy kis dolgom.. ő is ezt mondta..
Hazamentem befejezni a munkámat, de előbb úgy döntöttem, hogy ledőlök egy időre, míg Chester haza nem ér. Akkor meg tudom állni, hogy elmondjam, amit láttam. Felmentem az emeletre, és eléggé meglepődtem. A lány az ágyunkon ült, farmerben és melltartóban. Chester pedig a fürdőszobából jött ki éppen.
-Reenz nemsokára hazaér, szóval.. – sóhajtott, aztán meglátott – Drágám, te itthon?
-Már nem.. – megfordultam, és lementem a lépcsőn
-Kérlek várj! – szólt utánam, én pedig akaratlanul is megálltam
-Mire várjak? A hazugságaidra? Miért gondoltam egy pillanatra is, hogy velem majd másként bánsz..
-Félreérted, hadd magyarázzam meg..
-Meghallgatnálak, ha nem láttam volna a saját szememmel, ahogy eljöttök a kávézóból, kézenfogva, nevetgélve.. De azt nem gondoltam, hogy elhozod ide, a házunkba. Ez most sok nekem Chester.. majd jövök
Elmentem otthonról, hogy kiszellőzzön a fejem. Azon gondolkodtam, vajon mi másért lenne egy idegen nő a mi ágyunkon, szinte félmeztelenül. Arra jutottam, hogy nem érthetem ennyire félre, semmi másnak nem volt értelme. Lementem a partra. Minden csendes volt, az időjárás kellemes.. Egyedül voltam, és lehiggadtam. Aztán hazamentem. Chester a konyhában ülve várt. Mikor beléptem a házba, felállt, és kijött elém az ajtóhoz. Pár másodperc néma csend után mély levegőt vettem, és elindultam a nappaliba. Mikey bent játszott. Megpusziltam, és elindultam a szobánkba.
-Legalább a fiadról nem feledkeztél el.. – vetettem oda neki a vállam fölött. Nem tudtam elfelejteni, hogy akármennyire is zűrös volt a házasságuk, gyakorlatilag megcsalta velem a feleségét. Miért ne tenné meg újra? Feljött utánam a szobába.
-Mégis miről feledkeztem meg? – kérdezte ártatlanul, és egy percig azon gondolkodtam, hozzá vágjam-e a gyűrűmet. Végül nem tettem.
-Rólunk.
-Soha..
-És az a lány? Bocs, de szerintem igenis elfelejtetted, hogy együtt élünk, hogy a menyasszonyod vagyok, és a 3 éves fiad anyja.. Meg, hogy ez a mi házunk, a mi otthonunk, meg mindent, amit ezek jelentenek..
-Mi a fene ütött beléd? Nem várnád meg, míg elmagyarázom?
-De.. örömmel – leültem az ágyra – Figyelek, úgysem hallottam esti mesét jó ideje
-Lehetetlen veled beszélni.. nem tudom miért próbálom egyáltalán.
-Szóval TE vagy az áldozat, nagyszerű
-Nem, de nem értem, miért nem hagysz beszélni
-Nem értem, mit vártam tőled..
-Az Isten szerelmére Reenz! Adnál egy rohadt percet végre?
-Figyelek
-Az a lány Sarah volt, Brian bátyám lánya
-Aha..
-Aha.. Lakásokat néztünk, mert Los Angelesben fog tanulni mostantól..
-És az ágyunkban kötött ki, félmeztelenül.. Családban marad?
-Lekólázta a pólóját.. adtam neki egy szárazat
-Ez.. nagyon kreatív. Nem akarod leírni, esetleg?
-Kőbe is vésném, mert így igaz..
-És miért nem szóltál erről?
-Mert ma reggel hívott fel, hogy itt van, és megkérdezte, hogy van-e időm segíteni. A kávézóban találkoztunk, és nézelődés közben megszomjazott. A kóláját itta a kocsiban, mikor egy seggfej hirtelen megállt előttem. Majdnem összetörtem a kocsimat, ő meg leitta a pólóját. Hazahoztam, és odaadtam neki az egyik felsődet, hogy átöltözhessen. A helyemben te is ezt tetted volna.
-De miért nem mondtad el?
-Hagytad? Elrohantál, mintha égne a ház, aztán nem vetted fel a telefonod..
-Tudod mennyire rosszul esett téged egy másik nővel látni?
-De nincs másik nő.. Csak te kellesz nekem. Komolyan azt hitted, hogy olyan hülye vagyok, hogy mégegyszer elkövessem azt a hibát, hogy megcsalom a feleségem?
-Mi? Hiba voltam?
-Nem.. basszus.. úgy értem.. – sóhajtott – Előtted.. Megcsaltam. Egyszer.. Részeg voltam, gondjaink voltak..
-Ez meg kéne nyugtasson?
-Sosem csalnálak meg.. bízz bennem..
-Én bízom benned.. kérdés, hogy nyugodtan tehetem-e.
-Ha ez kérdés, akkor még mindig nem ismersz annyira, mint gondolod.
-Ismerlek Chaz, épp ezért volt kiábrándító, amit láttam. Amit gondoltam, hogy látok. Tudod mennyire elképesztő, hogy minden rendben van köztünk? Hogy soha egy veszekedés, soha egy durva szó? Ne érts félre, nem arra vágyom, hogy mindenért összekapjunk, de ez túl tökéletes, hogy igaz legyen. Pesszimista vagyok ilyen téren és megijedtem.. Ne haragudj. Nem kellett volna megvádoljalak, és még szóhoz sem engedtelek jutni.. Vannak rossz tapasztalataim, és megijedtem.. Ne haragudj..
-Mitől ijedtél meg?
-Hogy elveszíthetlek.. Annyi nő vágyik rád, és nálam szebbek is.. érdekesebben is, nálam jobbak..
-Kicsim.. téged szeretlek.. oké? Csak hagyd elmagyaráznom a dolgokat, ha félreértesz valamit, rendben? Nem akarok ilyen helyzetbe kerülni megint. Megértelek, de ne féltékenykedj. Ugyanakkor lehet, hogy én is félreértettem volna.. sőt.. valószínű. Sajnálom, hogy kavarodást okoztunk. Sarah fel sem fogta, hogy mi történt.
-Nem számít.. legközelebb okosabbak leszünk..
-Legközelebb hagysz szóhoz jutni? – kérdezte mosolyogva. Elmosolyodtam, és megcsókoltam.
-Szeretlek..
-Én is szeretlek
Megölelt, és megkönnyebbülten sóhajtottam a karjaiban. De a gondolat még a fejem fölött lebegett; bárkit megkaphatna, bármikor. A kérdés csak az, hogy él-e a lehetőségeivel?