újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

10 - A nagy nap

Látogatók száma: 40

A nők többsége alig várja, hogy egy szimbolikus fehér ruhában oltár elé álljon azzal a férfival, akit teljes szívéből szeret, és aki viszont szereti őt. De mi történik, ha sem a pár, sem a násznép, sem a pap nem átlagos, vagy épp normális?

A szervezést a lehető leghamarabb elkezdtük. Elég gyorsan ment, mert csodás barátaink voltak, akikre mindenben számíthattunk, ha segítség kellett. A támogatásuk rengeteget számított és a Shinoda esküvőhöz hasonlóan, most is mindenki kivette a részét. Dynával a dekoráción dolgoztam, míg Mona a menüt intézte. A ruhámért pedig együtt mentünk el. Mire is menne egy menyasszony a legjobb barátnői nélkül, nem igaz? Mike a ceremónia technikai részét vállalta, Chester az esküjével küzdött, és titokzatos hívásokat intézett. Valamiben sántikált, de nem volt időm kideríteni, hogy miben. Minden gyorsan ment, mert egy időben intéztük a feladatokat. Nem volt nagy ünnepség egyébként, néhány barátot hívtunk el és egy-két rokont, akikkel tartottuk a kapcsolatot.
A lányokkal éppen az esküvői szalonban voltunk.
- Ki intézi a meghívókat? - kérdezte Dyna míg én öltöztem.
- Chester.. miért?
- Csak úgy.. eszembe jutott. Azt hittem elfelejtettük..
- Semmit nem felejtettük el.. csináltunk listát és minden intézve..
- Hány ember is lesz ott?
- Nem is tudom.. úgy 50..
- Végül melyik helyszínt választottad? - kérdezte Mona a ruhákat nézegetve
- Az udvart.. de semmit sem tudok.. Dyna titkolózik előttem..
- Még szép - mosolyodott el - A fenébe is, gyere már ki. Látni akarom a ruhád!
- Mindjárt.. - nyugtattam meg, és pár másodperccel később kiléptem a fülkéből - Nos?
- Hű.. ez hihetetlenül tökéletesen illik hozzád.. - bókolt Mona - Hol szerezted?
- Én terveztem.. Tudod milyen válogatós vagyok, de nem volt türelmem átnyálazni 600 oldal ruhát.. az nem én lennék. Ráadásul olcsóbb is volt. Nincs értelme egy vagyont költeni valami puccos ruhára, amit egyszer veszek fel..
- Elég gyorsan kész lett..
- Ismerem a varrónőt.. és elég egyszerű ruha. Nincs benne semmi extra..
- Csak te - javított ki Dyna
- Ó köszi - nevettem - Örülök, hogy kimondtad helyettem..
- Milyen szerény.. - mosolygott.
- Szóval? Mit gondoltok?
- Tökéletes.
- Mesésen nézel ki - mondta Mike, ahogy belépett.
- Az istenedet Mike.. - nevettem megint - Megijesztettél.
- Rossz a lelkiismereted.. így nem állhatsz oltár elé.. - viccelődött egy mosollyal.
- Egy templomban még számítana is, de az udvarban kétlem.. a lelkiismeretemmel pedig minden rendben, csak beosontál..
- Igaza van - helyeselt Mona.
- Na szép.. - sóhajtott Mike - Déé, Te is egyetértesz?
- Tényleg osontál - nevetett ő is.
- Hárman egy ellen.. Hát jó, akkor hazaviszem a meghívó mintákat.. és a vendéglistát is.. - sarkon fordult, de Mona elkapta a karját és ellopta tőle a borítékot - Chester azt mondta kérjelek meg, hogy nézd át a listát, és ha van olyan, akit nem akarsz látni, vagy valaki, aki nincs rajta, akkor írd rá..
Egy hét múlva az esküvőn minden a legnagyobb rendben ment. Nagyon izgultam és alig vártam, hogy túl legyek rajta. Nem mintha bárki is kényszerített volna.. Maga a szertartás este volt, amit nem értettem, de bíztam Dyna ötletében. Mikor Mike az oltárhoz kísért, és megláttam a fényeket fölöttünk, mindent megértettem. Olyan volt, mintha csillagok ragyogtak volna az égen. Nem volt giccses, de annál gyönyörűbb. Az udvar úgy volt berendezve, mint egy kisebb kápolna. Meghitt volt, szerény, romantikus. Egyszerűen tökéletes. Hamarosan Chester titkos hívásai is lelepleződtek, mikor felcsendült egy hang. Beyoncé Knowles hangja. Tudta mennyire szeretem a hangját, és őt magát is, hiszen Chester által lehetőségem volt sok olyan emberrel összeismerkedni, akikről régen csak a neten vagy magazinokban olvastam. Ez mégsem változtatott meg. Ugyanaz a lány sétált az oltárhoz, aki annak idején Berlinben összefutott a kedvenc énekesével. Míg ezeket végiggondoltam, kétszer folytak ki a könnyeim a csodálatos dal hallatán. Akkor nyugodtam csak meg, mikor Mike és én odaértünk Chesterhez. A szemei elfeledtettek velem mindent. Azt is, hogy mi is történik éppen.
- Ne sírj Kicsim, nem lesz olyan rossz.. - viccelődött halkan. Elmosolyodtam és megtöröltem az arcom.
- Utállak.. - súgtam kicsit talán nevetve. Megfogta a kezem és sóhajtott.
- Ne idegeskedj.. - meg akart csókolni, de valaki rászólt.
- Ez még nem az a rész! - mondta a hang, és mindannyian nevettünk.
- Bocs.. tényleg.. de olyan ellenállhatatlan..
Elmosolyodtam, lenyeltem az idegességem, aztán elkezdtük. Chester elővette az esküjét, majd én is az enyémet. Zseb híján a melltartómból húztam elő a kis papírt, bár tudtam pontosan, hogy mit akarok majd mondani. Közönség előtt viszont mindig leszerepeltem, így biztos, ami biztos.. A melltartós mozdulatom mindenkit megmosolyogtatott, és ha nem tudtam volna, mi jár Chester fejében, azt mondanám, hogy zavarba jött. De pontosan tudtam, és ezzel szerintem nem voltam egyedül.
Nem tudtuk ki kezdje, de a pap megtörte a csendet. Nem normális pap volt - a szó minden értelmében -, hanem egy kedves, felszentelt ismerősünk, Steve. Így aztán meg sem lepődtünk, mikor elkezdte a mondandóját.
- Szóval.. azért gyűltünk egybe ma este, mert ez a szerencsétlen volt olyan mázlista, hogy ez az ízléstelen nő igent mondott a házassági ajánlatára.. - mondta kicsit mosolyogva. Mivel mindenki ismerte őt, ezért tényleg vicces volt, ráadásul a feszültséget is oldotta.
- Köszi.. - mondta Chester, majd a vendégekre nézett - Más valaki, esetleg, aki összeadna minket?
- Fogd be.. - intette el Steve. Rám nézett, és mivel én csak mosolyogtam Chesterre, sóhajtott. - Rendben.. legyünk komolyabbak. Azért vagyunk itt, hogy tanúi legyünk annak, ahogy ez a nő és ez a férfi összeköti életét a házasság szentségében. Reméljük tudják mit csinálnak, úgyhogy halljuk a fogadalmakat..
Engem nézett, szóval én kezdtem. Nagyon ideges és izgatott voltam, mégis csak egy esküvő volt.. Valószínűleg életem legboldogabb napja. Örültem, hogy nálam volt a papírom, így biztos nem ronthattam el. De ahogy Chesterre néztem, ahogy felidéztem minden addigi élményünket, mindenki más megszűnt.
-Amikor.. legelőször meghallottam a hangod, semmit sem tudtam rólad. De valahogy mégis ismertelek. Beköltöztél a szívembe és a lelkembe, és sosem reméltem, hogy akár csak láthatlak majd, és most itt állsz, mellettem, készen arra, hogy a feleségeddé fogadj, és a szerelmemen kívül semmit sem ígérhetek, csak hogy életem végéig veled maradok, nem számít mi történik. Szeretni és tisztelni foglak, míg a Halál el nem választ..
Chester elmosolyodott, mikor meglátta, hogy könnyesek lettek a szemeim. Aztán a vendégek felé lobogtatta a papírját.
- Esküszöm nem beszéltünk össze, de majdnem ugyanezt írtam.. - sóhajtott, én pedig csak nevettem. Aztán megfogta a kezem és a szemembe nézett. - Talán csak annyit mondanék még, hogy kétlem, hogy jelen pillanatban, órában.. ezen a napon.. bárki is boldogabb lenne nálam. Talán csak te. Emlékszem, mikor először sétáltunk. A szemedbe néztem és álmok, magány, és őszinte szerelem néztek vissza rám. Aztán megismertelek, és rájöttem, hogy mindenkiben téged kerestelek már korábban is. Most pedig itt vagy velem, pillanatokon belül a feleségem leszel, és alig hiszem el.. Annyira gyönyörű vagy, annyira szeretlek.. Veled akarok lenni életem végéig. Szeretni és tisztelni foglak, míg a Halál el nem választ.
- Hát ez elég hosszú volt.. - sóhajtott Steve, de én csak mosolyogtam.
- Egy élet is kevés lenne mindent elmondani..
- Ámen.. na lássuk azt a csókot..
Nem kellett kétszer mondania. Soha életemben nem voltam olyan boldog, mint abban a pillanatban. Aztán valaki odajött hozzánk. Egy régi barátom. Örömmel öleltem át Sheilát, hiszen évekig nem láttam.
- Annyira hiányoztál.. hogy kerülsz ide?
- Egy kis segítséggel - mosolygott a lányokra.
-Úgy örülök, hogy látlak!
- Én is - ölelt át ismét. Chester a hátam mögé állt és megcsókolta a nyakam - Teljesen lehetetlen, mi?
- Chaz, ő itt Sheila, egy nagyon jó barátnőm.
- Örülök, hogy megismerhetlek - mosolygott rá, aztán adott még egy csókot.
- Mutasd magad.. - mondta Sheila - Nem hiszem, hogy valaha láttalak volna fehérben.. nagyszerűen áll pedig.
- Azért remélem nem csak a színe tetszik.
- Persze hogy nem.. elképesztő ez a ruha.
- Hát még a szekrényben milyen elképesztő lenne.. - tette hozzá Chaz.
- Miért? - kérdeztem
- Mert akkor biztos nem lenne rajtad.. - suttogta a fülembe.
- Olyan majom vagy.. - nevettem.
- Először hívtál majomnak a feleségemként..
A vendégek csókot követeltek, úgyhogy meg is kapták. Aztán Mike és Joe felkapták Chestert és bedobták a medencébe. Ami egyébként nem volt túl jó ötlet, mert magával rántotta őket, ami sok nevetést és szidást eredményezett. Végül nehezen kimásztak a vízből.
- Vegyetek fel száraz ruhát, mielőtt megfáztok.. - nevettem, ők pedig elindultak befelé - Ne! Eszedbe ne jusson ilyen vizesen bemenni a házba vagy esküszöm neked hogy..
Mikor ezt kimondtam, Chester elkezdte levenni a ruháit.
- Hű, ingyen műsor - örvendezett Dyna.
- Várj te hülye.. - sóhajtottam és elindultam felé. Steve legurított egy pohár pezsgőt.
- Mily csodás a szerelem..
- Hozok nektek törölközőt.. remélem nem akartál levetkőzni!
- Persze, hogy nem.. - azért én kinéztem belőle. Sóhajtottam és bementem a házba.
- Fenébe.. - mondta Dyna.
- Hallottam! - szóltam ki, aztán három nagy törölközővel mentem vissza az udvarra - Tessék.. a garázsban levetkőzhettek.. törölközzetek meg és kerítsetek száraz ruhát..
- Értettem Anyu.. - viccelődött Chester, majd véghezvitték a küldetést. Addigra mi már betereltük a vendégeket egy kisebb fogadásra. Mivel az esküvő este volt, mindenki vacsorázott előtte, de torta és pezsgő azért mindenkibe fért még. Éppen Sheilával beszélgettem, mikor Mike megsimította a vállam.
- Szia - üdvözöltem vidáman egy öleléssel - Köszönöm, hogy kísértél..
- Nagyon szívesen, de azt hiszem el kell búcsúznom..
- Történt valami?
-Nem, nem.. ne aggódj.. De mondtam, hogy remixelem Jus egyik számát, és most írt SMS-t, hogy ugorjak el a stúdióba.. Nem bánod? Elég sűrű programja van..
- Jus?
- Timberlake.. - ahogy ezt kimondta, Sheila szemei megakadtak rajta - Rosszat mondtam?
- Nem.. csak.. odáig van érte, tudod hogy megy ez.. Egyébként rendben, nem bánom, menj csak. Holnap úgy is találkozunk
- Igaz - mosolygott, aztán puszival köszöntünk el
- Umm.. Elnézést.. nagyon bánnád, ha veled mennék? Csendben leszek, esküszöm.. - próbálkozott Sheila
- Nem bánnám, de elég unalmas lesz..
- Az mindegy.. de Justin az.. Isten..
- Rendben.. rögtön jövök, és indulhatunk.. - először Chesterhez ment, elköszönni, aztán szólt Monának, hogy van egy kis dolga. Addig valami eszembe jutott.
- Sheila.. meddig is maradsz itt?
- A hétvégére..
- Melyik szállóban?
- A Hamilton Grayben..
Mikor Mike visszajött, a mosolyomból már látta, hogy tervezek valamit.
- Mike.. kérhetek egy szívességet?
- Persze.
- Megtennéd kérlek, hogy a stúdió után elmész vele a Hamilton Graybe a holmijáért, és visszahozod hozzánk?
- Persze, legalább haza tudom vinni a feleségem.
- Reenz, nem kell ezt.. - ellenkezett Sheila.
- Egy szót se.. van hely számodra, van pótolnivalónk, és így egyedül sem leszel..
- Nem is tudom hogyan köszönjem meg akkor..
- Már megköszönted azzal, hogy eljöttél..
Átöleltem, aztán elindultak Justin Timberlake stúdiójába.. Közben én megkerestem Beyoncét a nappaliban és megköszöntem a dalt.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: