11 - Álmaid randija

Látogatók száma: 49

Honnan ismered? Egy barátom barátjának a barátja.. - bárkivel megeshet.. "Egy híres barátom méghíresebb barátjának a szintén világhírű haverja.." Ezt mennyien mondhatják el? Sheila már biztosan.. :)

A stúdióba menet Mike úgy döntött, hogy elkerüli a néma csendet és próbálja szórakoztatni a nyakába sózott barátnőt.
-Szóval.. mióta ismered őket?
-A lányokat? Úgy 20 éve..
-Az igen.. én úgy.. 4 éve találkoztam velük először
-Azért rengeteg dolog történt ezidő alatt.. Sosem hittem volna, hogy ők lesznek a váltás.. Mármint.. nyílván nem leváltottátok az exeiteket, de mennyi esély volt rá, hogy pont velük jöjjetek össze? Ráadásul Te már Mona férje vagy, Reenz pedig Chesterhez ment hozzá..
-Hát igen.. az élet sok meglepetést tartogat.. - sóhajtott Mike
-Hihetetlen meddig hallgattam az ömlengős Linkin Park beszélgetéseiket.. erre tessék..
-Tényleg? - lepődött meg Mike
-Aha.. odáig voltak értetek.. De nem tipikus őrült és gyerekes rajongók voltak.. Mona és Dyna néha, de Reenzy-t nem így ismertem.. Mindig is szerette, de ez sokszor elszomorította..
-Miért?
-Örült Chester boldogságának, de vele akart lenni.. Közben pedig kerülte, ahogy tudta.. Sosem volt egyszerű a csaj.. mindig mindent túlbonyolított.. De mostmár biztos boldog.. valóra váltak az álmai..
-Ha már álmokról van szó.. megérkeztünk - állította le a motort Mike - Készen állsz?
-Nem is tudom - vihogott Sheila - Ideges vagyok..
-Nincs miért.. Justin jófej.. csak add önmagad, arra nagyon felfigyel..
-Azt mondod?
-Azt hát.. na gyere..
Kiszálltak a kocsiból és bementek az épületbe. Pár másodperc a liftben, aztán egy kis séta a folyosókon.. majd Sheila egy ismerős nevetést hallott az egyik ajtó mögül. Mike benyitott és örömmel rázott kezet a nevetés tulajdonosával.
-Hey Mike.. bocs, hogy iderángattalak, de most tud itt lenni mindenki, és sürget a kiadó.. tudod hogy megy ez..
-Persze, semmi gond.. Ő itt Sheila, remélem nem bánod, hogy magammal hoztam..
-Nem.. szia - mosolygott Justin. Sheila természetesen fülig elvörösödött, de azért visszamosolygott. Nem esett nehezére, hiszen legszívesebben a nyakába ugrott volna, de tűrtőztette magát. Egy kis egyeztetés után a srácok munkához láttak. Mike megmutatta, hogy eddig mit remixelt a dalon, aztán átalakították kicsit. Ezt követően Justin felénekelte a szöveget. Ezt még vagy ötször megcsinálták, mire végeztek.
-Nos? Mit gondolsz? - kérdezte Mike a kávéja után nyúlva
-Nekem bejön.. - mondta Justin. A többiek is bólogattak és dicsérték.
-Sheila.. te mit gondolsz? - nézett rá Mike
-Szerintem király lett - mosolyodott el a lány
-Remek.. Mike, isztok velem egyet?
-Jól hangzik, de vezetek..
-Alkohol kilőve.. Sheila?
-Mit? Öhm.. rendben..
-Nem muszáj.. - nyugtatta Justin egy kedves mosollyal. Sheila majdnem kimondta amit gondolt: "Viccelsz? Naná, hogy muszáj! Lehet neked ellenállni?"
-De én.. szívesen..
-Rendben.. Mike, jössz velünk?
-Persze, egy kóla belefér..
Lementek egy közeli bárba és ittak pár pohárral. Aztán Mike a hotelbe vitte Sheilát, összepakolták a holmiját, és visszahozta hozzánk. Éppen rendetraktunk, amibe Mona is besegített, míg Mike-ra várt.
-Sziasztok - nyitottak be felpakolva
-Add csak ide azokat.. - mentem ki hozzájuk az ajtóba - Mike, Chester keresett az előbb.. azt hiszem a konyhában láttam..
-Oké.. - bement a konyhába, addig én bekísértem Sheilát a vendégszobába és segítettem neki kicsomagolni.
-Rendben.. szóval, mi az oka a hatalmas vigyornak az arcodon? - kérdeztem mosolyogva
-Istenem.. - sóhajtott boldogan - Annyira édes volt.. Olyan jó, hogy nem voltunk egyedül, máskülönben biztos letámadtam volna..
-Ejha..
-Imádom.. olyan elképesztő este volt.. annyira édes - áradozott tovább
-Tudom.. - nevettem megértően
-Hé.. hová tervezitek a nászutat?
-Talán Párizsba.. épp ott voltunk, mikor megkért..
-Romantika a köbön, mi?
-Jahm, de szerintem lemondom..
-Miért?
-Nem sok kedvem van most utazni, és amúgy is rengeteg munkám van.. ráadásul Chester meg fog fázni, ez szinte biztos..
-Miből gondolod?
-Egyfolytában beteg.. mindig van valami nyavalyája..
Igazam is volt. Miután a ház üres lett és csendes, elmentem lezuhanyozni. Chester lent volt a nappaliban és netezett. Felvettem pár enyhén szólva is nászéjszakára való fehérneműt, fölé a köntösömet, és lementem hozzá.
-Mindjárt megyek.. - sóhajtott - Válaszolnom kell erre az üzenetre, bár a felét sem értem annak, amit ez a fickó írt..
-Mi lenne, ha olyanra válaszolnál, amit értesz?
-Mire gondolsz? - kérdezte anélkül, hogy felnézett volna a laptopból. Elmosolyodtam és kioldottam a köntösöm. Hagytam, hogy leessen, ezt azért látta a szeme sarkából. Rám is nézett, mit művelek - Na látod? Ezt azonnal felfogtam..
-Reméltem.. Nem kéne kihagynunk a nászéjszakánkat..
-Gondolod? - kérdezte hátra dőlve. Megnyaltam a számat és elvettem tőle a laptopot, aztán lassan az ölébe ültem miközben az ajkait csókolgattam - Tudod mit? - szakított félbe, majd arrébb tűrte a hajam és a szemembe nézett - Semmi sem változott.. gyűrűvel vagy anélkül, Te vagy a mindenem..
Elmosolyodtam, aztán újra megcsókoltam, és vettem egy mély lélegzetet.
-Menjünk fel.. jó lenne összebújni
-Rendben.. - mosolygott. Lemásztam az öléből és felvettem a köntösöm, majd a szobánkba mentünk. Bebújtunk a takaró alá és magához ölelt. - Csodásan néztél ki ma este..
-Köszi.. igyekeztem. Ez volt életem legszebb napja.
-Örülök - adott egy puszit a homlokomra - Remélem még nagyon sok szép napod lesz mellettem.. mint mikor egy év után újra láttalak.. az hihetetlen érzés volt..
-Tényleg hiányoztam?
-Viccelsz? Emlékszel arra a dalra, amit akkoriban írtam? Memories of Losing You..
-Amit Talindának írtál?
-Rólad szólt.. semmi köze nem volt hozzá.
Meglepődtem..
-Ha azt a számot hallottam, úgy éreztem elrontottam a boldogságotokat és azért váltatok el, mert mi aznap reggel..
-A boldogságunkat? - kérdezte nevetve - Édesem, ezt már megbeszéltük..
-És az ajánlás a borítón?
-Üzenet volt neked.. de nem emlékszem pontosan, hogy mit írtam..
-"Mert elvesztésed emléke egy apró fém a szívemben.."
-A karkötőd.. - mosolyodott el
-Mindig azt hittem, hogy a jegygyűrűdre célzol..
-Hát.. ezek szerint mégsem értetted minden szavamat Drágám.. - mondta egy édes mosollyal a szája sarkában. Megcsókoltam és sóhajtva bújtam hozzá.
-Ki gondolná, hogy élete szerelme ilyet írna egyetlen alkalom után.. Főleg, ha még mindig más a felesége.. főleg, ha egy olyan lányról van szó, mint én..
-Milyennek láttad magad?
-Már tudom, hogy szeretsz, és hogy velem akarsz lenni, de mikor elbúcsúztunk, azt hittem totál hülye vagyok.. Naiv, ostoba.. csak egy átlagos lány, aki volt olyan mázlista, hogy álmai hercegének megakadt rajta a szeme. Még sokáig a szívemben őriztem minden pillanatot, amit veled töltöttem, de aztán hülyének éreztem magam és azt hittem becsaptál.. hogy tévedtem veled kapcsolatban. Mert hogy is hihettem volna el? Csak egy egyszerű lány voltam.. egy vesztes a világ másik oldaláról..
-Hé.. ne szidd a feleségem..
-Látod? Nehezen tudom most is felfogni, hogy szeretsz és kellek neked.. szerinted mit érezhettem akkor?
-Szeretlek és kellesz nekem.. és ezt bármikor kész vagyok bizonyítani.. amikor csak szeretnéd
Sóhajtottam, mire ő adott egy puszit a homlokomra, aztán gyengéden megemelte az állam és megcsókolt. Közben végigsimította a bőrömet a nyakamtól a combomig, majd a dereka köré fonta a lábaimat. Újabb sóhajt engedtem szabadon, de ez már annak a jele volt számára, hogy eszemben sincs elutasítani egy csodálatos nászéjszakát..
Reggel a karjaiban ébredtem, miközben ő simogatott és puszilgatott. Megsimítottam a nyakát és megcsókoltam a vállát.
-Jó reggelt.. - suttogtam álmosan
-Jó reggelt - suttogta ő is. Valaminek finom illata volt, úgyhogy mély lélegzetet vettem - Tea.. a kedvenced
-Olyan drága vagy, köszönöm
-Neked minden szolgáltatásom ingyenes.. - elmosolyodtam és megcsókoltam - Vagy majdnem
-Nem akarok felkelni..
-Nem is kell..
-De kell.. rajtunk kívül még két ember van a házban, akikről gondoskodnom kell..
-Mi lenne, ha akkor is ez lenne a létszám, ha nincs vendég a házban?
-Kutyát akarsz venni?
-És így hal meg a romantika - sóhajtott mosolyogva. Megtámasztottam a fejem és békítőn néztem rá.
-Nincs még elég gyereked?
-Veled nincs..
-De neked van.. 3 fiú és egy, akit örökbefogadtál..
-Ezért szeretnék most egy kislányt..
-Nem hiszem, hogy parancsra vagy kívánságra működik..
-Úgy érzem meg tudnál ajándékozni vele
-Biztos ezt szeretnéd?
-Örülnék neki, de nem foglak kényszeríteni.
-Meglátjuk Szivem.. de várjunk még egy kicsit
-Rendben - mosolyodott el ismét - A srácok nemsoká itt lesznek, jobb lesz, ha felöltözöm.. Te csak maradj ágyban, ha ahhoz van kedved
-Nem lehet.. Mikey-nak és Sheilának is szüksége van rám
-Jól van. Remélem a próba nem fog zavarni.
-Ugyan már.. sosem zavartok. Elviszem Mikey-t, aztán főzök valami finomat ebédre és mászkálok egyet a lányokkal..
-Jól hangzik - kikászálódott az ágyból és öltözni kezdett. Én csak vigyorogtam - Mi az?
-Nekem van a legdögösebb férjem a világon - terültem el az ágyon
-Nekem pedig a legdögösebb feleségem, de nem hangoztatom, mert a végén valaki megpróbálja ellopni tőlem..
-Senki sem vehet el tőled..
-A francba.. - viccelődött, én pedig hozzávágtam egy párnát. Visszadobta az ágyra, mellém ült és megcsókolt. Aztán felhívta Shinodát. Ő azt mondta hamarosan befut, de ez nála úgy egy órát jelent. Addig felöltöztem és emberi formát öltöttem, és bementem Mikey szobájába. Éppen várat épített Sheilával.
-Reggelt - mondtam ásítva. Mikey odafutott hozzám és megállt előttem, aztán bámulni kezdett azokkal az édes Bennington szemekkel. Le sem tagadhatta volna, hogy akar valamit. Felvettem és megpusziltam - Mi a helyzet? Éhes vagy?
-Játssz velünk! - ugrott le a karomból. Leültem melléjük és az ölembe emeltem.
-Sheila? Te sem vagy éhes?
-Talán egy kicsit..
-Mit kérsz?
-Nem tudom.. egy szendvics tökéletesen megteszi, de ne fáradj vele..
-Sajtos sonkás melegszendvics?
-Tökéletes - mosolygott
-Inni mit kértek? Tea, kávé, kakaó?
-Kakaó - válaszolt Mikey
-Jól van, mindjárt kész..
Lementem a konyhába megcsinálni a reggelit, aztán megterítettem és lehívtam őket. Megreggeliztünk, közben a srácok már a zeneszobában voltak. Hiszem mit is ér egy zenész saját zeneszoba nélkül..? Bekopogtam és bementem.
-Kértek valamit?
-Kösz nem, Mrs. Bennington - válaszolt Mike
-Nasi, kávé, szendvics?
-Kösz nem, Mrs. Bennington - ismételte Joe
-Élvezitek?
-Igen, Mrs. Bennington - válaszolták egyszerre
-Hát jó..
-Sheila felkelt már? - érdeklődött Mike
-Igen, miért?
-Megmondanád neki kérlek, hogy Justin üzent neki velem?
-Viccelsz? - döbbentem meg
-Dehogy - nevetett - Kaptam egy sms-t, hogy adjam meg neki a számot és hívja fel..
-Öhm.. Sheila? - kiáltottam a konyhába
-Tessék? - lépett be hozzánk - Sziasztok srácok
-Hello - köszöntek vissza
-Reggelt Sheila - mosolygott Mike, aztán leírta egy cetlire Justin telefonszámát és a kezébe nyomta - Tessék
-Mi ez? - kérdezte kíváncsian
-Justin telefonszáma
Két másodperc csend után olyan hirtelen visított fel, hogy megijedtem tőle.
-Drágám, hallasz? - kérdezte Chester kacarászva. Azért mondom, hogy kacarászva, mert aki hallotta már idiótán nevetgélni, az tudja, hogy ez a tökéletes szó rá.
-Majd később.. - mondtam csendesen
-Jesszus.. sajnálom.. de.. úristen!!! - visított megint - Annyira hihetetlen!!
-A jobb fülem mostmár teljesen működésképtelen..
-Köszönöm Mike! - kiáltotta, de befogtam a száját
-Azonnal fel kell hívnom - viharzott ki a szobából. A srácokkal összenéztünk.
-Te jó ég.. - nevetett Joe
-Szerintem aranyos - mosolygott Mike
-Nem te süketültél meg.. - ültem le Chester ölébe
-Jó, hát.. te nem ilyen voltál, ahogy hallottam.. nem lehet mindenki tökéletes - gúnyolódott
-Mi?
-Mesélte, hogy régről ismer.. még mikor kis rajongó voltál..
-Pattanással és havi agybajjal? - élcelődött Joe
-Hahn.. Te leszel az első, akin kiélem a következő havi agybajom.. - nevettem
-Bocs, Mrs. Bennington - vigyorgott rám kedvesen. Lemondón sóhajtottam és elindultam a konyhába. Épp az ajtót nyitottam, mikor Sheila visszaért és a nyakamba ugrott.
-Jesszus.. nyertél a lottón? - érdeklődött Brad
-Simán - válaszolta - Vele fogok vacsorázni
Azt hiszem a mondat végét már csak a kutyák hallották.. de lehet, hogy addigra már teljesen süket voltam. Mindenesetre úgy döntöttem, megóvom a srácokat egy újabb fülgyilkos reakciótól. Kivittem Sheilát a nappaliba.
-Mi van ezekkel a lányokkal? Mindannyian tök aranyosak.. mézben fürdenek és mi vagyunk a darazsak, vagy mi van? Úgy beléjük estünk, hogy hihetetlen.. szinte azonnal.
-Hát.. én szeretek darázs lenni.. - vigyorgott Chester - De szerintem csak arról van szó, hogy normális emberekként kezelnek minket, és mégis érezhető rajtuk egyfajta rajongás..
-Igazad lehet..
Chester egymás után hármat tüsszentett.
-Egs.. - nyitott ablakot Brad - Így.. a bacikkal kifelé..
-Nem hiszem, hogy fertőző.. szerintem ez a tegnapi medencés húzásotok eredménye
-Majd az asszonykád kikúrál.. - nyugtatta Joe
-Mi meg szerzünk neked gyógyszert.. éljen a Brandy! - tette hozzá Mike
-Azt inkább ne.. utálja ha iszok..
-Anyuci megtiltotta?
-Nem tiltott meg semmit.. csak nem szereti.. és őszintén szólva, igaza is van..
-Szóval itthon nem ihatsz alkoholt..
-Ihatok, ahol akarok..
-De?
-De megkért, hogy mértékkel.. ez pedig teljesen rendben van.. szálljatok le rólam
Miután Sheila és én átbeszéltük a Justin dolgot, elhatároztuk, hogy Dynával és Monával töltjük a délutánt, így megkértem Chestert, hogy figyeljen Mikey-ra, míg haza nem érek. A lányokkal a plázát vettük célba. Nem vásárolgatni mentünk, de szerettük az egyik ottani kajáldát. A vége mégis vásárlás lett..
-Mi történt? - kérdezte Mona, mert Sheila túl izgatott volt, és nem tudott nyugton ülni.
-Nem fogjátok elhinni, ez teljesen biztos.. én sem hiszem el..
-Reenzy? - fordult felém Dyna
-Timberlake elhívta vacsizni ma estére..
-Nemár!
-DEmár! - nevetett Sheila - Olyan édes hangja van telefonban.. majdnem elolvadtam
-Mit veszel fel? Csini vagy szexi? - adta a formáját Déé. Sóhajtva ittam bele az üdítőmbe.
-Basszus.. egy rongyom sincs..
-Akkor irány vásárolni - intett a pincérnek Mona. Éreztem, hogy nem úszom meg. Egy órán keresztül kerestük, de megtaláltuk a tökéletes ruhát. Csinos volt, egy kicsit szexis, és közben elegáns is. Aztán a lifthez mentünk, de én már nem fértem be. Betették a lábukat és hatalmas tömeg csődült utánuk. A másikban is voltak páran. Épp üzenetet írtam, így nem figyeltem az arcokat, pedig lehet, hogy nem ártott volna.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink