17 - A nagyképűség színei 2/1

Látogatók száma: 53

Minden nő örül, ha van valaki, aki odafigyel rá, bókol neki, figyelmes és jelképes, szívből jövő ajándékot ad neki néha. Elég egy szál virág, már a mennyekben érzik magukat. De mi van, ha ehelyett a Pokolba kerülnek..?

Miután tisztáztam magamban, hogy csak rossz időszakon megyek keresztül, visszamentem a srácokhoz. Leültem Chester ölébe és adtam neki egy puszit.
- Kellek még? - a mosolyából ítélve félreértette, vagy csak szeretett volna másra gondolni - Mármint a videóban..
- Nyugodtan hazamehetsz - nevetett Mike - De a férjed még itt tartom egy kicsit, ha nem baj.
- Rendben.. - elköszöntem mindkettejüktől egy-egy puszival.
- Köszi, hogy vállaltad.
- Szívesen - mosolyodtam el, aztán Chester visszahúzott egy csókra.
- Jól vagy?
- Persze.. otthon találkozunk. Szeretlek.
- Én is.
Miután kiléptem az ajtón, Chester várt pár percet és átment Pete öltözőjébe. Mike utána indult.
- Chester várj..
- Mire?
- Mire? Pont ez a kérdés.. mire készülsz?
- Meglátjuk.. - bement és becsukta az ajtót.
- Chester.. - lepődött meg Pete.
- Mit akarsz a feleségemtől?
- Semmit, miért?
- Tényleg rámozdultál, nem igaz?
- Nézd én..
- Nem igaz??
- Haver, nyugi.. semmi sem történt!
- Nem vagyok a kicseszett "haverod"! Ha hozzáérsz, vagy csak megfordul a fejedben.. ha megint felhívod.. én kiheréllek!
- Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? Semmi sem történt.
- És nem is fog. Remélem érthető voltam.
- Nyugi. Úgysem látom többé.
- Komolyan ajánlom, hogy maradj távol tőle.. felfogtad?
Chester visszament Mike-hoz, aki aggódva nézte amint a táskájában keresgél.
- Hívjam a helyszínelőket..?
- Életben van..
- Akkor a mentőket?
- Nem bántottam.. - sóhajtott - Kijössz velem? Rá kell gyújtanom.
- Szóval.. mi történt?
- Wentz egy barom.. de nem ér meg 20 év börtönt..
- Ne haragudj, hogy rávettem Reenzy-t erre.. nem tudtam, hogy ez lesz.
- Nekem már akkor gyanús volt, mikor felhívott, hogy csináljunk számot.. Tudod, szerintem mindent előre eltervezett.
- Miért tette volna?
- Néztél már a feleségemre férfi szemmel?
- Meg is ölnél érte.. - nevetett Mike.
- Nem.. most komolyan.
- Eleinte.. mikor még jártatok.. persze akkor sem alaposan, csak futólag megjegyeztem, hogy mekkora mázlista vagy..
- Wentznek ez nem elég.. el akarja majd venni tőlem.. bármiben lefogadom.
- Szerintem túlreagálod. Kihasználta a lehetőséget. Én is megtenném, és te is..
- Igen, jó, de bassza meg.. mit éreznél a helyemben?
- Talán ugyanazt, de az én nejem más kategória.. ő bele sem menne egy videoklipbe..
- Tényleg.. bunkó vagyok.. veletek minden rendben?
- Persze, minden jó. Épp egy klubbot készülünk nyitni.. részben étterem lesz.
- Hol?
- A parktól nem messze. Az ő ötlete volt, ma intézi a papírmunkát.
- Mi lesz a neve?
- Kenji's.. lehetett volna kreatívabb, de örülök neki..
- És a házas élet? - kérdezte Chester mosolyogva.
-Az a szokásos..Általában kijövünk, de pár napja is összekaptunk..
- Miért?
- Semmi érdekes, valami hülyeség megint. Gyakran vitatkozunk mostanában..
- Mi nem igazán szoktunk.
- Mert folyton szexeltek és nincs rá energiátok.. - nevetett Mike.
- Mi a tanulság? Szexelj többet, vitázz kevesebbet!
Míg ők viccelődtek, én hazaértem. Levetkőztem, felvettem valami kényelmesebbet, hallgattam zenét, dolgoztam.. de Pete folyton a fejemben járt. Úgy döntöttem felhívom, életben van-e még.
- Igen? - amint meghallottam a hangját, letettem.
- Fenébe.. - sóhajtottam. Felhívtam megint - Pete? Bocs.. szétkapcsolt.
- Jobban csókolsz, mint hazudsz.. - mosolygott - De legyen, elhiszem..
- Helyes..
- Miért hívtál?
- Mit? Jah.. csak meg akartam kérdezni valamit.
- Figyelek.. - mosolygott.
- Jobban vagy?
- Jobban.. de nem ezért hívtál, ugye?
- Mi másért hívnálak? - hökkentem meg.
- Nem tudom..
- Ez az.. csak tudni akartam. Úgyhogy szia.
- Szia..
Kicsit hülyén éreztem magam, miután letettük. Tudni akartam, jobban van-e, és Chester nem esett-e neki. Folytattam a munkát, aztán felhívtam Julie-t. Nem csak munkatársak voltunk, hanem nagyon közeli barátnők is.
-Daily Spot, Reenzy Bennington telefonja.
- Szia Julz.. Mikor végzel ma? 2-kor?
- Igen, miért?
- Találkozhatnánk délután?
- Este 7-ig szabad vagyok. Történt valami?
- Nem is tudom.. át tudnál jönni?
- Mikor?
- Amikor neked jó..
- Rendben.. 4-kor ott leszek.
- Köszönöm Julie, akkor később..
- Szívesen Drágám!
Míg Julie-t vártam, kitakarítottam, főztem, elmentem Mikey-ért. Mikor hazaértünk, Chester már a konyhában ült és elég dühösnek tűnt.
- Szia Szivem - megcsókoltam - Ettél már?
- Akartam..
- Mi tartott vissza? - kérdeztem leülve. A nappaliba ment és egy csokor rózsával jött vissza - Ez mi?
- A tiéd..
Közepes méretű csokor volt. Középen vörös, körülötte sárga, a szélén pedig fehér rózsákkal.
- Miért kapom?
- Jó kérdés.. nézd meg a kártyát!
Nem értettem, de azt hittem ez csak egy aranyos, romantikus poén. Hát tévedtem. A kártyán ez állt: "Így épül fel a kapcsolatunk" Aláírás: Pete Wentz
- Ez meg mit jelentsen? - kérdeztem meglepetten
- Azt én is szeretném tudni
- Chester én ezt.. nem tudom megmagyarázni, én sem tudok semmiről..
Mély levegőt vett, kikereste Pete számát és odaadta a telefont.
- Hívd fel, vagy én fogom..
Felhívtam és csak remélni tudtam, hogy nem lesz ebből balhé.
- Foglalt.. - sóhajtottam és letettem - Chester hidd el, nem tudom mi ez az egész..
- Biztos? - bólintottam és megcsörrent a telefon - Ő az? Hangosítsd ki..
- Igen?
- Hello, Pete vagyok. Kerestél?
- Igen..
- Megkaptad a virágokat?
- Igen.. és kedves tőled, köszönöm, de miért kaptam? - félve kérdeztem, és ha rajtam múlt volna, fel sem hívom.
- Értetted a virágok jelentését? A színeket?
- Igen, azt hiszem.. tisztaság, irigység..
- Szerelem..
- Mi van? - kérdeztem nevetve. Chester nem tűnt túl vidámnak.
- Vagy vonzalom.. jelenleg ez a megfelelő szó..
- Pete.. nem is ismersz engem.. de ha így lenne sem számítana, férjnél vagyok és nem érdekelsz.
- Tudom.. mit gondolsz, miért vannak sárga rózsák a csokorban?
- Ne zaklass, rendben? Kedves vagy, de ne küldj nekem rózsát többé. Vagy akármi mást..
-Tudom, hogy nem volt jó ötlet, amit reggel csináltam, de már elmondtam.. - Chester felvette a telefont és kikapcsolta a kihangosítást.
- Ide figyelj Wentz.. megmondtam, hogy szállj le róla, nem? Milyen nyelven értenéd meg végre? Hagyd őt békén, vagy legközelebb nem leszek olyan diplomatikus - alig hittem a fülemnek. Még sosem hallottam így beszélni senkivel.
- Miért fenyegetsz állandóan? Hozzá sem értem..
- Mert annyi azért van benned, hogy ha nem akarja, nem közeledsz..
- Akarná, ha nem lenne a feleséged..
- De az. Úgyhogy teszek rá. Elmondom még egyszer, jegyzetelsz? Reenz az én feleségem, és az is marad. Nem veheted el tőlem, és ha megpróbálod, meghalsz. Lediktáljam, vagy le tudtad írni?
- Megijedtél, mi? Tudod, hogy megkapnám, ha akarnám..
- Álmaidban. Felejtsd őt el és csinálj amit akarsz a rohadt rózsáiddal. Remélem felfogtad.
Miután letették, csak bámultam rá.
- Mi a franc van veled?
- Nem értem mire gondolsz.
- Egy csokor miatt fenyegeted? Normális vagy?
- Ez nem csak a virágokról szól!
- Akkor mégis mi a fenéről?
- Rólad. El akar venni tőlem.
- Nem inkább rólad szól ez az egész? Elegem van ebből a kanháborúból.. Nem unod még? Ember vagyok, a fenébe is. Nem egy kicseszett tárgy.
- Te vagy a mindenem..
- Hát nem épp ez a megfelelő mód, hogy kimutasd..
- Akkor hogyan? Nézzem végig, ahogy megszerez magának?
- Ne feledd, hogy ahhoz én is kellek.. és sosem tennék veled ilyet, míg okot nem adsz rá. Márpedig ahhoz igen nyomós érv kell, hogy bármi fájdalmat okozzak neked.. Az igyekezete nem elég ehhez.
- Mennyi esélye van nálad?
- Édesem.. mennyi esélye van, hogy kiszeretünk egymásból? Ha emlékszel, mennyire szeretlek, azt is tudod, hogy mindig így lesz. Egy csokor rózsa, vagy egy színészi csók semmit sem változtat ezen.
- Kérlek válaszolj őszintén - sóhajtott már kicsit nyugodtabban - Tényleg csak színlelted azt a csókot?
-Nem tudtam.. kihasználta a helyzetet. Lehet, hogy igazi volt, de akkor is csak a videónak szólt, és semmit sem jelentett..
- Akkor nem színészkedtél?
- Nem tehettem.. nem akartam tönkretenni a jelenetet..
- És semmit sem jelentett..
- Semmit, esküszöm..- közelebb lépett és gyengéden magához ölelt - Nyugodj meg, rendben?
- Sajnálom, csak annyira fontos vagy, nem akarlak elveszíteni!
- Nem fogsz..
- Tudom, de Wentz.. - a szájára tettem az ujjam és megcsókoltam.
- Ne foglalkozz vele, én sem teszem - elmosolyodott és átölelte a derekam, aztán lehelt pár csókot a nyakamra, a fülem alá. Felsóhajtottam.
- Ismerem ezt a sóhajt.. - a hangja duruzsolt és a falnak tudtam volna menni tőle - Csak nincs valami baj?
Az ajkaimat ízlelgette. Imádott kekeckedni, én pedig azt imádtam, ahogyan ő imádta.
- Igazából.. lenne itt valami.
- Mi lenne az? - kérdezte az államat puszilgatva. Elnevettem magam és kicsit eltoltam magamtól.
- Tudod, hogy szívesen folytatnám, de sajnos nem lehet..
- Miért? - kérdezte megint az ajkaimmal játszva.
- Julie átjön nemsokára..
-Miért? - húzott közelebb magához. A diszkrét célzásban sosem volt jó.
- Mert beszélnem kell valaki pártatlannal.. - abbahagyta és rám nézett - Julie szívesen meghallgat és hasznos tanácsokat szokott adni..
- Én is itt vagyok neked, bármit elmondhatsz.
- Tudom Szívem, de jobb, ha vele beszélek..
- Titkolsz valamit? - lepődött meg.
- Nem..
- Akkor mit nem hallhatok? Nem bízol bennem?
- Chester kérlek.. - sóhajtottam és vázába tettem a rózsákat - Néha beszélnem kell vele a munkám miatt..
- Ez mi volt?
- Mi volt mi?
- Megtartod a virágokat?
- Ki kéne dobnom?
- Hát ez.. tudod mit? Tartsd meg, nem érdekel.. - elindult az ajtó felé.
- Most hová mész?
- El.. legalább nem hallom a titkaidat..
- Chester.. - sóhajtottam.
- Hagyj engem békén!
Kiment a házból és becsapta az ajtót. Sóhajtva néztem a rózsákra. Nem is szerettem soha a vágott virágot, egy vitát egy szál rózsa sem érdemel meg. Kidobni mégsem akartam. Elég ronda csokor volt, de szerencsétlen virágok nem tehetnek róla, hogy egy seggfejtől kaptam őket.. pár perccel később Julie-val beszéltem meg ugyanezt.