újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

18 - A nagyképűség színei 2/2

2011. szeptember 11. - Látogatók száma: 52

Minden nő örül, ha van valaki, aki odafigyel rá, bókol neki, figyelmes és jelképes, szívből jövő ajándékot ad neki néha. Elég egy szál virág, már a mennyekben érzik magukat. De mi van, ha ehelyett a Pokolba kerülnek..?

Sóhajtva engedtem be Julie-t, miután Chester elviharzott. Őt megpróbáltam hívni, de nem vette fel.
- Szia!
- Szia.. köszi, hogy jöttél..
- Ugyan már.. - mosolygott Julie - Hű.. de szép ez a csokor!
- Undorító.. - sóhajtottam és adtam neki inni.
- Szerintem is.. de nem akartam leszólni Chester ízlését..
- Nem tőle kaptam, szóval mindegy.. - odaadtam neki a kártyát.
- Pete Wentz.. ez az a Pete Wentz?
- Lődd agyon, ha létezik több is..
- Értem.. miatta vagyok itt?
- Jahm..
- Nem tudod lekoptatni?
- Nem igazán..
- Mi történt?
- Először egy liftben találkoztunk. Bent ragadtunk és megnyugtatott.. tudod, a tömeg, a tériszony.. Aztán felhívott volna, de nem én vettem fel.. úgyhogy felkérte Chestert, hogy csináljanak közös számot. Ma forgattuk a klipjét.
- Miért akart felhívni?
- Randira akart hívni..
- De Chester vette fel és improvizált..
- Igen.. aztán elintézte, hogy legyen közös jelenetünk a videóban. Így kerülhetett hozzám közel..
- Hát.. nem hülye
- De én az vagyok. Megcsókolt, erre felpofoztam. Újraforgattuk a jelenetet és nem tudom mi történt, de elgyengültem..
- Megcsókoltad.. Chester mit mondott?
- Dühöngött.. megbeszéltük, de aztán jöttek ezek a rózsák..
- Haragudott?
- Rávett, hogy hívjam fel kihangosítva.. Aztán megfenyegette és alig hittem a fülemnek. Azt mondta, hogy meghal, ha csak eszébe jutok.. ettől én lettem dühös..
- Miért ment el ilyen idegesen? Összefutottam vele az utcán..
- Mert nem dobtam ki a rózsákat.. és mert veled beszélek, és nem vele..
- Miért nem dobtad ki? Nem is szereted a virágokat, a pasi idegesít.. és valljuk be, még a csokor is ronda.
- Megkérdeztem miért küldte.. azt mondta szimbolizálja az érzéseit irántam..
- Te nem vonzódsz hozzá egészen véletlenül?
- Nem.. - mondtam határozottan.
- Reenz.. senkinek sem mondom el, de neked segítene, ha kimondanád..
- De nem.. mindig kedveltem, de egy seggfej és undorodom tőle. Olyan.. erőszakos, rámenős, durva és beképzelt..
- És dögös.. - tette hozzá - Figyelj.. a helyedben megpróbálnék nem foglalkozni vele. Dobd ki a virágokat és felejtsd el.. gondolj a szuper szexi férjedre.. ne kockáztass semmit
- Tudod min sértődött még meg?
- Chester?
- Az a baja, hogy vannak dolgok, amiket veled megbeszélek, de vele nem. Azt mondta, hogy azért megy el itthonról, hogy véletlenül se hallja a titkaimat..
- Felhívod?
- Kéne?
- Előbb vagy utóbb, de beszélnetek kell.. miért halogatnád?
- Igazad van.. - megpróbáltam megint felhívni, de nem vette fel. Mike volt vele a stúdióban. A telefon csak csörgött, csörgött..
- Nem veszed fel? - kérdezte Mike.
- De.. - felvette és hidegen szólt bele - Szia!
- Szia.. hol vagy?
- Bent a stúdióban.
- Tudunk most beszélni, vagy hívjalak fel később?
- Tudnánk most is, de inkább majd otthon.. nemsoká megyek.
- Rendben.. várlak.. - sóhajtottam - Szeretlek Chaz..
- Én is téged..
- Te is engem, mit?
- Szeretlek, tudod jól..
- Szeretem hallani.. na jó.. hagylak dolgozni, üdvözlöm Mike-ot, szia..
- Szia..
Letettük és mindketten sóhajtottunk.
- Mi történt? - fordult meg Mike a székkel, majd hátradőlt és belekortyolt a kávéjába.
- Wentz.. ő történt. Rózsákat küldött neki.. a leggiccsesebb csokrot, amit valaha láttam. Három színt, hogy szimbolizálja mit érez az ÉN feleségem iránt..
- Viccelsz?
- Reenzy megtartotta őket, pedig utálja a vágott virágot.
- Erre te megsértődtél, és inkább eljöttél otthonról..
- Ezzel annyira még nem lett volna bajom, de kiderült, hogy titkolózik..
- Mit titkol előled? - lepődött meg Mike, aztán leesett neki, hogy mit kérdezett - Jó.. szóval.. szerinted mit titkolhat?
- Fene tudja öregem.. megkérte az egyik kollégáját, hogy találkozzanak, mert szeretne beszélni valakivel.. de én ezt nem értem.. Miről beszélnek, amiről velem nem beszélhet?
- Vannak dolgok, amiket az ember egy baráttal szívesebben megbeszél.. főleg a nőknél. Néha jobb is így nekünk - nevetett - Az is lehet, hogy csak pletykálnak, vagy dolgoznak..
- Lehet..
- Akárhogy is, szerintem haza kéne menned, hogy beszélj vele..
- Jó, de..
- Nincs de.. - szakította félbe Mike - Menj..
Chester úton volt hazafelé, mi pedig Grace-ről és Pete-ről beszélgettünk, valamint arról, hogy milyen feszültnek érzem magam miattuk. A nappaliban voltunk, mikor Chester hazaért. Bejött hozzánk egy szó nélkül, megfogta a kezem, felállított a helyemről és megcsókolt.
- Hű.. - mosolygott Julie.
Egy szót sem tudtam szólni, de nem is kellett. Chester helyettem is beszélt.
- Sajnálom az egészet Kicsim.. Szeretlek nagyon!
- Tudom - mosolyogtam.
- Talán jobb, ha megyek - állt fel Julie a kanapéról - Van miről beszélnetek, nekem pedig.. mosnom kell, meg ilyenek..
- Köszönök mindent..
- Szívesen. Sziasztok..
Kikísértem Julie-t, aztán háttal nekidőltem az ajtónak. Chester közelebb jött, és megállt velem szemben.
- Elmondod, miről beszéltetek?
- Kérlek Chester.. - sóhajtottam - Nem titkolok el semmit előled, de van amit vele könnyebb megbeszélnem..
- Ezt már mondtad.. de szeretném, ha tudnád, hogy nincs olyan, amiről ne beszélhetnél velem is.. - szomorú szemekkel nézett rám. A törődése pedig annyira imponált. Sóhajtottam, mire megfogta a kezem és adott rá egy puszit.
- Grace-ről és Pete-ről beszéltünk.. Elmondtam neki, mi történt, és megbeszéltük, hogyan hatnak rám ezek a dolgok, hogy mit érzek ezekkel kapcsolatban..
- És mit érzel?
- Összezavarodtam. Nem tudom, hogy mi történik, hogy miért történik.. csak kavarognak a gondolataim..
- Kedveled őt, igaz?
- Mindig kedveltem.. de ez most túl sok volt egyszerre..
- Többet is érzel iránta..?
- Nem.. - elmosolyodtam és megsimítottam az arcát. Láttam rajta, hogy örömmel hallotta ezt. Átölelt, aztán megcsókoltuk egymást - Szeretlek Mr. Bennington!
- Szeretlek Mrs. Bennington.. - elmosolyodtam és megcsókoltam megint - Mi lenne velem nélküled?
- Ezen nem kell gondolkodnod.. mindig melletted leszek.
- Remélem..
- Kérlek ne idegeskedj Pete miatt, amíg engem nem érdekel..
- Ígérd meg, hogy sosem hagysz el miatta..
- Esküszöm. Te vagy az életem.
- Tudom.. - sóhajtott, aztán megcsókolt megint, de ez a csók teljesen más volt. Elgyengített, beleremegtem. Miután halkan a nevét sóhajtottam, a nyakamtól a mellkasomig végigsimított, aztán lassan és gyengéden ölelte át a derekam. A blúzom alá csúsztatta a kezét és forró tenyerével simogatni kezdte a hátam. Beleborzongtam ezekbe a romantikus és érzéki pillanatokba. Aztán a szülőség örömeként Mikey jött oda hozzánk.
- Apu, apu!
Elmosolyodtam, Chester pedig mély levegőt vett és próbált lehiggadni. Aztán leguggolt mellé.
- Mizújs?
- Mikor kaphatom meg a kutyust? - nézett ránk nagy szemekkel. Chesterrel összenéztünk, aztán megnyalta a száját.
- Mi lenne, ha írnál a Mikulásnak, hogy Karácsonyra hozzon neked egy kistesót?
- Drágám.. - sóhajtottam.
- De az még olyan messze van!
- Épp ezért írd meg a levelet minél hamarabb!
- De én kutyát szeretnék - görbülni kezdett a kis szája, és bár nem kényeztettük el, volt, amire nem tudtunk nemet mondani. Tényleg sokat volt egyedül.
- Megkapod a kiskutyát - könyörültem meg rajta. A szemei szomorúságát felváltotta egy örömteli csillogás és egy nagy vigyor. - Tudod már, milyet szeretnél?
- Igen, gyertek - felszaladt a lépcsőn és mentünk utána. Egy rajzot vett ki a fiókjából.
- Ilyet kérsz? - kérdeztem, mikor a kezembe nyomta a képet. Bólintott és vigyorgott tovább.
- Mi lesz a neve?
- Vincent.
- Akkor holnap délután elmegyünk, keresünk egy ilyen kutyát, rendben? - megölelt és megpuszilt minket - Jól van, irány vacsorázni!
- Nem vagyok éhes - mondta Mikey.
- Enned kell.. hogy leszel olyan erős, mint én? - kérdezte Chester. Kinevettem, aztán a szám elé tettem a kezem, mikor csúnyán nézett rám.
- Bocs.. - kuncogtam a tenyerembe - Kicsim, ha nem vagy éhes, akkor menj a fürdőszobába, mindjárt megyek én is.
- Anyu még neeee.. szeretnék még játszani!
- Rendben, de aztán megfürdünk, jó?
- Oké!
Játszani kezdett, mi pedig átmentünk a szobánkba.
- Édesem.. - csukta be az ajtót Chester.
- Hmm? - kédeztem zuhanyzáshoz vetkőzve.
- Egyedül van.. nem vicceltem, mikor azt mondtam, legyen még egy babánk..
- Már megbeszéltük.. belementem, nem?
- De.. - megcsókolt, aztán felkapott az ölébe - Még mindig nevetsz azon, amit Mikey-nak mondtam?
- Nem tudom.. - nevettem, mikor lefektetett az ágyra és rámfeküdt - Szerintem így sem, úgy sem menekülök most előled..
- Miért? Szeretnél?
Megcsókolt és nem hagyott válaszolni. Gyengéd volt, szerelmes, romantikus.. ugyanakkor szenvedélyes is, érzéki.. mintha mesterművet akarna létrehozni. Valószínűleg sikerült, mert a végeredmény magáért beszélt, és pár hét múlva ismerős tüneteket tapasztaltunk.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: