19 - Barátok és feltörekvők
Látogatók száma: 66
Barátság, kapcsolatok, házasság - ezekben sok közös van, például a kételkedés, a bizonytalanság. De a barátságból mikor lesz kapcsolat, a kapcsolat mikor változik vissza barátsággá? Meg tudjuk akadályozni a nem kívánt változásokat? Vissza lehet csinálni?
Amíg a baba odabent volt, a munkám nagy részét otthon végeztem. Szerencsés voltam, hiszen nem feltétlenül kellett bent lennem az irodában ahhoz, hogy levelekre válaszoljak, vagy cikkeket írjak meg. Nem voltam állandóan otthon, de ha nem volt muszáj, Chester nem engedett ki a házból. Nagyon aggódott értünk és ebből néha viták is kerekedtek. A pocakom kerekedésével arányosan. Be akartam menni a magazinhoz egy konferenciára, de esett az eső, és Chaz rémeket látott. Vezetni például szinte sosem engedett. Már öltöztem, mikor feljött egy csésze teával a konyhából.
- Hová készülsz?
- Pár nap és lapzárta, be kell mennem egyeztetni a részleteket..
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Esik az eső.. kicsit megcsúszol, vagy karambol lesz.. nem akarom, hogy bajod essen..
- Chester, csak 4 hónapos - sóhajtottam. - Nem ülhetek itthon egész nap.. egy rakás dolgom van a ház körül is.
- Attól még vigyáznod kell magatokra.. elég egy rossz lépés..
- Chester.. nem lesz bajom.
- Akkor megyek veled.. nem hagylak egyedül.. - már húzta volna a cipőjét, de elvettem tőle.
- Jól vagyok. Nem esik bajunk. De ha megnyugtat, a terhesség második felében ki sem teszem majd a lábam, ha nem muszáj.
- De nem akarom, hogy történjen valami..
- Miért nem kötsz az ágyhoz és ítélsz szobafogsága, amíg meg nem születik?
- Nem akarlak bezárni.. én csak biztonságban akarlak tudni. Ez olyan nagy baj?
- Mikey-val tényleg voltak gondjaink, de nem aggódtál ennyire. Mióta vagy ilyen érzékeny és ideges?
- Nem tudom.. biztos, mert kislány.
- Már értem.. - mosolyogtam - Figyelj.. ha nem akarod, nem megyek be.. de kell dolgoznom. Felhoznád a laptopot a nappaliból?
- Éhes nem vagy?
- Biztos tudni akarod? - kérdeztem nevetve.
- Annyi undorító cuccot ettél össze a héten, hogy semmi sem tántoríthat el.. - adott egy csókot - Szóval mit kér, asszonyom?
- Egy kis gyümölcs jól esne.
- Megint majonézes narancs? - fintorgott.
- Mikor ettem én majonézes narancsot? - kérdeztem nevetve. Elmosolyodott és adott egy puszit.
- Akkor mit kérsz?
- Nem tudom Chaz.. gyümölcsöt.. akármit..
- Hozok mindenből egy kicsit, amit találok, és majd válogatsz, jó?
- Köszönöm.
Felhozta nekem a laptopot, aztán felöltözött és elment gyümölcsre vadászni. Addig munkához láttam. Csak 5 üzenetre válaszoltam, többre nem volt se kedvem, se energiám. A kellő hangulat nélkül pedig nem lehet normális tanácsokat adni. Ráadásul kicsit szédültem, de egy pohár víz segített. Aztán ledőltem aludni. Mikor Chester hazaért és letette a gyümölcsöket a konyhában, valaki csengetett.
- Szia - köszönt meglepetten - Gyere be!
- Reenzy itthon van? - kérdezte Mona.
- Fent van.. De te jól vagy? Elég.. furán nézel ki.
- Nem tudom, hogy vagyok.. - sóhajtott.
- Baj van Mike-kal? - érdeklődött a karját simogatva. Móni mély levegőt vett és úgy sóhajtott megint.
- Nem is tudom.. de jó lenne beszélni valakivel.
- Értem. Szólok neki, hogy itt vagy - feljött hozzám, de mivel aludtam, így csak megpuszilt, és visszament a nappaliba - Elaludt.
- Jól van. Megkérnéd, hogy hívjon, ha ráér?
- Én ráérek.
- Nem is tudom.. nem akarlak zavarni. Igazából őt sem, de ő nagyon jó barátom és van érzéke a hosszú, kapcsolatterápiás beszélgetésekhez..
- Nekem is - mosolyodott el Chester - Ráadásul nagyon jól ismerem Mike-ot, ki mástól kérhetnél vele kapcsolatban tanácsot?
- Igaz, de nem akarlak feltartani..
- Nem tartasz fel. Van most időm, és ha segít, akkor meghallgatlak.
- Köszönöm - ölelte át Mona.
- Semmi baj, hé.. ne sírj.. tönkremegy a sminked - ahogy ezt mondta, Móni elkezdett nevetni - Na erről beszélek.. Na mesélj, mit cseszett el az az idióta?
- Semmit.. de azt hiszem, én igen..
- Mi történt? - lepődött meg Chester.
- Ti milyen gyakran..?
- Most nem igazán..
- Általában..
- Nem tudom, nem számolom.. kétszer, háromszor naponta..? - mondta kicsit megszeppenve. Nem volt szokása ilyesmiről beszélgetni, de tudta, hogy ha ő megnyílik, akkor Mona is szívesebben elmondja mi a baj, és talán tud segíteni. Így jár az ember, ha egy empatikus pszichológust vesz feleségül.
- Kétszer vagy háromszor.. hetente
- Ezen vesztetek össze?
- Én kezdtem, mikor megkérdeztem szeret-e még. Elmondtam neki, hogy magányosnak érzem magam, mert mostanában nem igazán látjuk egymást. Mindketten sokat dolgozunk, és alig van időnk egymásra.. de ő ugyanúgy dolgozik tovább, mintha nem is léteznék..
- Próbáltad megbeszélni vele?
- Igen, persze, egy csomószor.. De lassan már arra sincs ideje, hogy meghallgasson. Azt hiszem kezdem úgy érezni, hogy nem akar már velem lenni..
- Ez hülyeség.. miért ne akarna?
- Fogalmam sincs.. nem szeret már, vagy megunt, vagy csak nem vagyok elég szexi.. ki tudja..
- Biztos, hogy szeret.. ismerem, hidd el..
- Akkor mi a gond? Nem akar már? Vagy mi történt velünk? - kérdezte könnyes szemekkel. Chester magához ölelte és sóhajtott.
- Semmi sem történt.. talán csak sokat dolgoztok és szükségetek van egy romantikus estére, vagy valami hasonlóra.. és szerintem azt is tudom, hogyan segítsek.
- Tényleg? - bújt ki az öleléséből Mona. Chester elmosolyodott és adott neki zsepit.
- Tényleg.. csak menj haza, és beszélj vele. Én meg hazaküldöm holnap.
- Úgy remélem, hogy minden rendbejön.. - sóhajtott.
- Így lesz, nyugodj meg..
- Nagyon örülök neked és Reenzynek.. olyan boldogok vagytok együtt.. néha irigykedem is..
- Nem kéne - nevetett Chester - Ha tudnád, miket eszik mostanában..
- Miket?
- Múltkor mogyoróvajas szalonnát evett sajttal, aztán.. sós vanília jégkrémet és egy pillanatig megkívánta a narancsos-tejfölös rántottát is..
- Jesszusom.. - nevettek együtt
- Jah.. alig várom, hogy mit csinál majd ezekből a gyümölcsökből, ha felkel.. ilyen téren olyan, mint MacGyver.
- Hát.. elég erős gyomra volt mindig - tette hozzá Mona, aztán megcsörrent a telefonja - Igen? Nem.. várj meg, pár perc és ott vagyok.. - letette - Ne haragudj, most mennem kell..
- Rendben, menj csak..
- Köszi még egyszer..
- Barátok vagyunk, akármikor számíthatsz rám..
Megölelték egymást, aztán Móni hazament. Chester feljött hozzám az emeletre és leült az ágy szélére. arrébb tűrte a hajam és megcsókolt, aztán cirógatni kezdett.
- Szia - ébredtem kicsit borzongva az érintésétől.
- Szia. Rendben vagy?
- Kicsit fáj a fejem, de majd elmúlik.. - ásítottam.
- A gyümölcsök a konyhában vannak, felhozzam neked?
- Hagyd csak, lemegyek.. - elindultam lefelé, de megszédültem a lépcsőn. Szerencsére velem jött és utánam kapott. Nem estem volna le, mindig fogom a korlátot, bárhol is lépcsőzöm.
- Lassabban, jó?
- Látod.. el sem kell hagynom a házat.. itt is kitörhetem a nyakam.
- Ez nem volt vicces.. képzeld el mi lett volna, ha nem vagyok itt és leesel.
- Akkor fel sem kelek az ágyból személyes testőrség nélkül..
- Szerintem az lenne a legjobb, ha a földszinti szobába költöznél, míg babát vársz..
- Ne reagáld túl.. majd óvatosabb leszek..
- Helyes.. - sóhajtott. Két poharat láttam a nappaliban.
- Ki volt itt?
- Móni.. most ment el.
- Miért nem ébresztettél fel?
- Megoldottam - elmosolyodott és a mosogatóba vitte a poharakat.
- Hogyan?
- Azért jött, mert úgy érzi, hogy Mike nem szereti már..
- Szegénykém.. - sóhajtottam leülve.
- Beszélgettünk, megnyugtattam, és megígértem, hogy holnap szerzek Mike-nak egy szabadnapot.
- Chester Bennington, folyton lenyűgözöl.. - felálltam, odamentem hozzá, és megcsókoltam.
- Semmit sem csináltam..
- Dehogy nem.. - öleltem át hálásan és boldogan - Angyal vagy!
- Hát.. a mennyben élek egy igazi csodával, de nem nevezném magam angyalnak..
- Vigyázol rám, aggódsz értem és finom gyümölcsöket hozol - mosolyodtam el. Magához húzott és megcsókolt.
- Akkor ez az angyal a Pokolban végzi, mert nagyon akar veled vétkezni..
- Már vétkeztünk Édesem.. épp ezért vagyok terhes.. - nevettem - Viseld a következményeit.. Szenvedj.. bocsi.
- Bűnhődöm is.. de egyáltalán nem bánom.
- Én csak egy kicsit.. - mondtam a gyümölcsöket mosva.
- Persze, én is.. valamennyire.. de a terhesség után bármikor megtehetjük.
- Most is lehet, csak óvatosnak kell lennünk.. - ültem le az asztalhoz.
- Már majdnem félidőben vagyunk, mostmár ezt a pár hónapot kibírom.
- Ahogy gondolod.. - elkezdtem szőlőt enni.
- Most csábítani próbálsz? - kérdezte sóhajtva. Elnevettem magam.
- Ha csábítani akarnálak, banánt ennék, nem gondolod?
- Nem akarom elképzelni, ahogy banánt eszel..
- Ha te mondod.. - pár gyümölccsel később megfogta a kezem, segített felállni, így szemtől szemben voltunk. Ettem tovább. Láttam rajta, hogy nem áll messze az önuralma elvesztésétől, úgyhogy elmosolyodtam, letettem a gyümölcsöt és kicsit oldalra döntöttem a fejem. Elmosolyodott és sóhajtva megcsókolt. Mind tudjuk, mi történt azután.. ;)
Miután vétkeztünk, szőlővel etettem, ahogy az ölemben feküdt és beszélgettünk.
- Annyira örülök, hogy ilyen sok időt tudok veled tölteni..
- Én is!
- Nem akarom, hogy elhidegüljünk - megpróbált megcsókolni, de megcsörrent a telefon. - Vagy, hogy folyton félbeszakítsanak..
- Nyugi - adtam egy puszit a homlokára és felvettem a telefont - Igen, tessék?
- Szia - köszöntött Pete.
- Szia!
- Beszélhetünk?
- Attól függ, miről?
- Szóval nem.. - sóhajtott.
- Szóval nyögd ki - eltakartam a telefont a kezemmel. Éreztem, hogy hosszúra fog nyúlni a beszélgetés - Drágám, ezzel felmegyek inkább.. eltarthat egy ideig.
- Oké - kibújt az ölemből, én pedig elindultam felfelé.Chester felvette a telefont a konyhában.
- Reenzy? - kérdezte Pete.
- Itt vagyok.. - sóhajtottam - Mondd, mit akarsz?
- Elcsesztem.. sajnálom.. rosszul kezdtem hozzá - sóhajtott ő is.
- Mégis mihez?
- Az ismerkedéshez..
- És? Mit vársz most tőlem?
- Szeretnélek megismerni. Normálisan. Minden hátsó szándék nélkül.
- Részeg vagy? - gúnyolódtam.
- Nem.. talán túlságosan is józan.. Sajnálom az egészet, kezdjük tiszta lappal..
- Miért?
- Mert kedvellek.. tetszel nekem.. Jó lenne ezt megbeszélni.
- Vannak barátaid, nem?
- De ez csak ránk tartozik.. nem lehetünk barátok?
- Mindketten tudjuk, hogy többet akarsz barátságnál.. és ha akarnék, sem adhatnék neked ennél többet.
- Nem tudok nem rád gondolni azóta a csók óta..
- Pete.. - sóhajtottam.
- Szeretnélek látni..
- Írd be a nevem a Google-be.. - szaladt ki a számon. Mit akar ez tőlem? Chester közben majdnem lebukott. Szerencsére nem nevetett hangosan, így továbbra is fültanúja volt a beszélgetésnek.
- Miért vagy velem ilyen?
- És te miért nem szállsz le rólam? Pete, nem vagyunk 15 évesek, nem kaphatsz meg mindenkit és mindent amit akarsz. Tőlem főleg nem. Fogd fel. Amúgy is, mióta vagy ilyen önfejű és idegesítő?
- Mióta elveszítettem a családomat.. - mondta egy kisebb szünet után - Rengeteget változtam, mióta Ashlee elhagyott..
- Teljesen érthető, és nagyon sajnálom, hogy így történt.. Tudom, mennyire fáj az ilyesmi, de tovább kell lépned. Évekkel ezelőtt történt.. nem élhetsz folyton a múltban.
- Veled el tudnám felejteni.
- Figyelj rám Pete.. - adtam fel végül egy sóhajjal - Kedvellek, tudod jól. Úgyhogy legkevésbé sem akarlak megbántani, de kérlek ne foglalkozz velem. Nem segíthetek neked..
- Randiztam egy lánnyal az éjjel..
- És? - kérdeztem meglepetten. Majdnem hozzátettem, hogy "miért gondolod, hogy érdekel?", de nem tettem. Nehéz időszakon volt túl, nem akartam még én is bunkó lenni.
- Kedves volt.. aranyos.. szép.. nagyon szép.. - kezdte sóhajtva - Beszélgettünk és meghívtam egy italra.. aztán mikor feljöttünk hozzám..
- Igen..
- Semmi sem történt.. tudod miért?
- Transzvesztita volt?
- Miért gúnyolódsz?
- Csak nem értem, mi közöm az egészhez. Van pszichológusod.. miért engem traktálsz ezzel? - igen, elvesztettem a türelmem. A legkevésbé sem érdekelt, kivel mit csinál, vagy mit nem.
- Semmi sem történt köztünk.. miattad. Itt voltunk és mindketten akartuk.. de nem tudtam megtenni. Mert nem vele akartam. Azt kívántam, bárcsak te lennél..
- Miket beszélsz? - hökkentem meg. Néhány csók után ilyet nem mond az ember.
- Azt hiszem szeretlek..
- Hisz nem is ismersz.. Pete, hagyjuk ezt. Nem akarlak megbántani, de ehhez az kell, hogy ne provokáld ki. Jó srácnak tartottalak mindig és kedvellek is, de ne zaklass ezzel többé. Nagyon sajnálom, hogy ennyire mélyponton vagy, de nem hívogathatsz emiatt. Semmi sincs köztünk, nem is lesz soha. Férjnél vagyok, gyerekeink vannak..
- Csak egy fiad van, nem?
- Terhes vagyok, Pete.. - sóhajtottam. Pár másodpercig csendben ült a vonal másik végén. - Nézd.. nem engem szeretsz. Emlékeztetlek valakire, és úgy érzed vonzódsz hozzám. De nem így van.
- Bárcsak veled lehetnék, hogy megtudjam..
- De nem leszel.
- Nem akarlak zaklatni, de olyan jó a közeledben. Megnyugtatsz, eltereled a figyelmemet.. szükségem van valakire, aki pont olyan mint te. Kérlek érts meg..
- Megértelek és hidd el, segítenék. De amíg így érzel irántam, bármit is érezz, még csak pszichológusként sem lehetek melletted.
- Tudom.. igazad van. Nem is tudom, miért hívtalak.. ez tényleg nem a te problémád, megvan a magad élete..
- Így van.. de te nem vagy a része, Pete.
- Egy nap talán elnyerem a barátságod..
- Úgy legyen.. őszintén - mosolyodtam el.
- Ne haragudj, hogy zavartalak.. szia.
- Viszlát Pete!
Letettük és egy kis ideig csak bámultam magam elé. Sosem szerettem lerázni az embereket. Főleg azokat, akik gondokkal küzdöttek. De volt egy határ, és ezt nem léphettem át. Akkor sem, ha tényleg kedveltem a hülyeségei ellenére is. Mély lélegzetet vettem és lementem a nappaliba. Chester a tévét nézte. Leültem mellé. Hosszan csókolt meg, aztán adott egy puszit a homlokomra és elmosolyodott.
- Szeretlek - mondta. Ha nem mondta volna, akkor a szemeiből olvastam volna ki, vagy csak éreztem volna abból, ahogy csókolt. Viszont nem értettem, miért a csók, miért a vallomás.
- Szeretlek - mondtam én is egy mosollyal. Hozzábújtam és nézni kezdtem a tévét.
- Ki volt az?
- Csak egy barát.. - sóhajtottam. Elmosolyodott és megpuszilta a homlokom - Mi az?
- Semmi - sóhajtott boldogan - Most el kell mennem, de egy óra múlva jövök. Valamit el kell intéznem a stúdióban.
- Rendben
Magamra hagyott a gondolataimmal, a tompa fájdalommal a mellkasomban, de azzal a tudattal, hogy ő mindig mellettem lesz. Hálát adtam az Égieknek, amiért megajándékoztak vele. Csak azt nem értettem, hogy Peter Lewis Kingston Wentz-t mi a fenéért sózták a nyakamba? Igyekeztem nem foglalkozni ezzel a kérdéssel, és nekiláttam a takarításnak.
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egyensúly. :)
Végigolvastalak :) Tetszett, várom a folytatást.
Üdv, Zsizsik
Én is hajlamos vagyok fura dolgokat összeenni :D Ami pedig a gyors ütemet illeti.. hát.. naponta egyet teszek fel ezentúl. Első héten kettő volt, hogy ne csak a "butább" első részeket olvassák. De lehet, hogy ritkítom. Tényleg elég gyorsan halad. Hétvégén szerintem nem teszek fel. Lesz, aki türelmetlen lesz majd, de pont ez lesz a jó rész.. :D Majd írok naplót. Egyébként én már utolérem magam lassan a fordítással. Kéne egy kis szünet, igazad van :)
Ha ilyen ütemben haladsz nem foglak utolérni az olvasásban. :)
És most kapaszkodj: szeretem a forró lángost megsózva és megkenve nutellával, hogy ráolvadjon, vagy ugyanezt a sós lángost kajszilekvárral. Mindenki elhűl, hogy megsózom és utána teszem rá az édeset. Pedig ugye ez tök normális? Ezenkívül kamaszkorom óta szeretem a panírozott rántott cukkinit szilva vagy kajszilekvárral. Ez már nekem is meredek külső hallásra. Viszont finom. Ehhez képest a sült hús vagy a krumplipüré barackbefőttel teljesen normális, csak a zuram a Tibi van rajta kiakadva. Ja, és sosem voltam még állapotos. :)
Jó volt a cikked, kicsit belepillantottam.
És most kapaszkodj: szeretem a forró lángost megsózva és megkenve nutellával, hogy ráolvadjon, vagy ugyanezt a sós lángost kajszilekvárral. Mindenki elhűl, hogy megsózom és utána teszem rá az édeset. Pedig ugye ez tök normális? Ezenkívül kamaszkorom óta szeretem a panírozott rántott cukkinit szilva vagy kajszilekvárral. Ez már nekem is meredek külső hallásra. Viszont finom. Ehhez képest a sült hús vagy a krumplipüré barackbefőttel teljesen normális, csak a zuram a Tibi van rajta kiakadva. Ja, és sosem voltam még állapotos. :)
Jó volt a cikked, kicsit belepillantottam.