21 - Egyszer, és mégegyszer

Látogatók száma: 50

A zongora az egyik legkedveltebb hangszer. Billentyűi számtalan érzést, hangulatot adnak vissza. A zongorista lehet szomorú, romantikus, szenvedélyes.. a zenével bármit kifejezhet. A zongora közelebb hoz minket a művészhez. Néha túl közel is..

Az estét Mikey-val töltöttük, aztán még dolgoztam egy keveset éjjel. Chester mellettem feküdt az ágyon, és tévét nézett. Közben gyengéden simogatta a combom.
-Szeretlek - mondta aztán pár perc elteltével
-Én is szeretlek - megcsókoltam, és folytattam. Öt perccel később sóhajtott.
-Boldog vagy velem?
Elmosolyodtam.
-Persze, hogy az vagyok. Hogy kérdezhetsz ilyet?
-Mike és Mona megijesztettek. Attól félek, hogy egy nap velünk is megtörténhet.
Félretettem a laptopot és hozzábújtam. Az járt a fejemben, hogy Dyna miket mondott.
-Velünk sosem történhet meg. Ez olyan biztos, mint hogy most itt fekszem melletted - bíztam a szavaimban, de ugyanakkor tartottam is kicsit attól, hogy esetleg egy nap mégis történik valami.
-Az nagyon biztos - mosolyodott el
-Igen - ásítottam. Lekapcsolta a tévét és magához ölelt.
-Aludjunk Szivem - megpuszilt és egymáshoz bújva vártuk, hogy elnyomjon minket az álom.
Eközben Mike még a stúdióban volt. A munkájába menekült a valóság elől, és szinte teljesen elfelejtette a történteket. Egészen addig, míg valaki fel nem hívta. A telefon kijelzőjén az a név villogott, amelynek nem lett volna szabad. Meredten bámulta, és azon gondolkodott, felvegye-e. Felvette.
-Szia
-Szia.. zavarlak? - kérdezte Dyna
-Hát.. nem igazán. Éppen dolgozom, de lassan végzek.. - könyökölt a keverőpultra Mike. Sóhajtva próbált rájönni, hogy miért került ilyen helyzetbe. Sosem volt egy csapodár férfi, sőt, elég konzervatívnak ismerte meg az egész világ. Most mégis veszélybe sodort mindent egy futó kalandért.
-Beengedsz?
-Mi?
-Itt vagyok a stúdiónál..
Mike lehunyta a szemeit. Érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, de hogyan mondhatott volna nemet? Odakint elég hűvös volt már éjjel, ráadásul magát hibáztatta a történtekért.
-Fél perc és megyek.. - mondta. Elmentette a munkáját, és kiment beengedni a lányt. Dyna zavarodott tekintete a lelkéig hatolt - Szia
-Szia..
-Gyere be.. kérsz egy kávét, vagy teát?
-Nem, köszi..
Bementek és leültek. Csendben nézték egymást egy ideig, aztán Dyna nagyot nyelt, és mély lélegzetet vett.
-Hogy kerülsz ide?
-Nem tudtam, mit csináljak.. Távol kéne maradnom tőled, el kéne felejtenem, de nem megy. Könnyebb lenne, ha nem lennél nős, vagy más városban laknánk..
-Figyelj.. - hajolt előre Mike és megfogta Dyna kezeit - Tudom, mit érzel. Szerinted miért vagyok itt éjszakánként? Nincs pofám hazaállítani, és eljátszani, hogy minden rendben van. Sosem tettem még ilyet, és hatalmasat csalódtam magamban. Ne értsd félre, nem miattad..
-Tudom, Mike. Még mindig nem fogtam fel, amit tettünk. Nem tudom, hogyan felejtsem el. Rég bánt így velem bárki is.
A szemeiben ötvöződött a szomorúság és a vágy. Két dolog, ami együtt elég veszélyes. Főleg egy olyan ember közelében, akinél aligha találni jobb embert. Mike vívódott. Szörnyen érezte magát, bűntudata volt, ugyanakkor nem bánta meg. Azt bánta csak, hogy félrelépett, de azt nem, ami történt. Vonzotta őt a lány, aki vele szemben ült, sírástól vörös szemekkel és szamóca színű ajkakkal. Ahogy ezeket az ajkakat nézte, valami megmozdult benne. Dyna elcsukló hangon mondta ki a nevét. Az ajkairól a szemeibe nézett, aztán nagyot nyelt, és megcsókolta. Nem tudta miért, nem tudta hogyan fogja helyrehozni, de megtette. Dyna remegve csókolt vissza, aztán a hűvös éjszaka ellenére kiverte a víz. Egyik dolog történt a másik után..
Mikor felébredtem reggel, Chester nem volt már mellettem. Hatalmasat nyújtóztam, és kimásztam az ágyból. Chester a fürdőszobában volt, hallottam énekelni. Bementem, és a függönyön keresztül néztem, ahogy zuhanyzik. Aztán kijött a zuhany alól borotválkozni. Mosolyogva néztem, amíg észre nem vette, hogy az ajtóban állok. Odamentem hozzá, és a mosdónak dőltem. Mikor kész lett, megcsókolt. Megsimítottam a friss, puha és sima arcát, közben ő a hasamat cirógatta.
-Mikor keltél?
-Úgy egy órája
-Reggeliztél már? - kérdeztem ásítva
-Nem. Gondoltam megvárlak. Mikey viszont már evett.
-Rendben
-Álmosnak tűnsz, biztos fel akarsz kelni?
-Muszáj..
Megcsókolt. Hosszan, édesen, finoman.
-Ezt volt muszáj. Menj vissza aludni, ha szeretnél.
-Nem lehet.
-Akkor menj le, mindjárt megyek én is.
-Oké - ásítottam megint
-Jesszus.. le ne nyelj..
-Be sem férnél a számba - sóhajtottam. Felnevetett, miközben megtörölte az arcát - Eh.. reggel van, oké?
-Menj enni..
Nevetett még egy kicsit, aztán felöltözött. Én már lent voltam. Készített reggelit, míg aludtam, és hozott nekem egy szál rózsát is. Pár perccel később csatlakozott hozzám, és reggeli közben egy rakás dologról beszélgettünk. Többnyire Monáról és Mike-ról volt szó. Végig optimistán állt hozzá.
-Nem hiszem, hogy egy nap csak úgy felkelt és rájött, hogy nem szereti már.. ez nem így működik - kortyolt a teájába
-Talán.. most nincs rá szüksége. Vagy történt valami, amiért nem állnak most közel egymáshoz.
-Hogyan? Tudsz valamit a dologról?
-Mike-nak.. kalandja volt valakivel. Nem akar elválni, és biztos nem történik meg újra, de Monának ezt nem kell tudnia még..
-De.. mikor? Hol? Hogyan történhetett ez meg? Kivel?
-Chester.. nem mondhatom el. De beszélj vele, kérlek.
-Fogok.. de neked ehhez semmi közöd, ugye?
-Nem, dehogy - hökkentem meg - Miért lenne?
-Csak.. eszembejutott, hogy azt mondta Pete hülye lett volna, ha nem hozza ki a legtöbbet a helyzetből veled a forgatáson..
-Hasonló helyzetbe sem kerültem Mike-kal soha
-Tudom..
-Hogyan tartod ma otthon?
-Jó ötlet lenne szerinted?
-Egy próbát biztosan megér. Mármint, legalább lesz idejük megbeszélni.
-Rendben - sóhajtott - Beszélek vele, megmondom, hogy menjen haza kibékülni.
-Imádnivaló vagy
-Csak való?
-Dehogy.. imádlak Édesem
-Ez jobban hangzik - elmosolyodott és megcsókoltuk egymást. Befejeztük a reggelinket, aztán bement a stúdióba. Mike még nem volt ott. Ami azt illeti, Brad-en kívül senki sem. Épp a gitárját hangolta át.
-Végre egy emberi lény.. - mosolyodott el. Chester leült mellé.
-Mizújs Brad? Hol van mindenki?
-Rob elkapott valamit.. Dave fogalmam sincs hol van, de Joe mindjárt visszajön
-Akkor felébresztem a Shinodát.. úgy is mindig ő ébreszt, megérdemli a bosszút.
-Ne fogd vissza magad.. - nevetett Brad. Chester felhívta Mike-ot. Még aludt, de a nintendós csengőhangja azonnal felébresztette. Mondjuk a nintendós csengések elég idegesítőek, még a holtakat is felébresztenék.
-Igen? - szólt bele álmosan
-Jó reggelt Szivem - köszönt Chaz vidáman. Brad csak kuncogott magában. Mike megdörzsölte a szemeit és felült az ágyban.
-Chaz.. nem éppen a te hangodra vágytam most
-Ú ez fájt. Beletaposol a szívembe.
-Bocsi.. Miért is hívsz Szivemnek? Melegfront van, vagy mi? - kérdezte ásítva
-Annyira hiányoztál, hogy fel kellett hívjalak.
-Mennyi az idő?
-Úgy fél órával több, mint amit megbeszéltünk.
-Komolyan? Milyen nap van?
-Szerda
-Bocsi.. egy órán belül ott vagyok
-Már alig várom, hogy lássalak. Beleremeg a térdem az izgatottságba - játszott tovább Chester. Bad hangosan felnevetett, Mike viszont csak sóhajtott - Rosszat mondtam?
-Nem.. csak korán van még hozzád. Sietek.
-Szia Cica
Joe kávéval tért vissza.
-Mike volt az?
-Igen, de nem baj, ha délben hazaküldöm? Gondjai vannak, rendbe kell hoznia őket.
-Felőlem - mondta Brad
Mike hamarosan megérkezett, de elég szétszórt volt. Nem tudott a munkára koncentrálni, és elég kimerültnek tűnt. Délben Chester kivette a kezéből a billentyűzetet.
-Jössz ebédelni?
-Nem, köszi..
-Pedig kéne - célozgatott Chester
-Akkor megyek..
Elmentek egy kis étterembe, és rendeltek.
-Jól hangzik az ananászos csirke.. rég ettem.. te mit kérsz?
-Bökd ki, hogy mit akarsz - sóhajtott Mike
-Mióta is ismerjük egymást?
-Régóta.. miért? Randira akarsz hívni?
-Nem.. csak szeretném, ha elmondanád, mi van veled. A feleséged attól fél, hogy elveszít, és tudom, hogy rengeteget dolgozol, de ez eddig nem volt probléma.. és.. hogyan csalhattad meg egyáltalán?
-Mi?
-Vannak dolgok, amiket a legjobb barátaid észrevesznek rajtad.. Minden más lehetőséget kizártam már.
-Az ilyet nem veszik észre az emberek.. Elmondta neked?
-Ki?
-Hát Dyna
-Te lefeküdtél Dynával? - kérdezte Chester suttogva. Nagyon meglepődött, de igyekezte visszafogni magát. Nem akart feltűnést.
-Nem egészen feküdtünk..
-Hagyd a rohadt vicceidet haver, hogy tehetted ezt?
-Na várj.. honnan tudsz Dynáról?
-Elmondta Reenzy-nek, és ő nem mondta el ki az, de arra kért, hogy beszéljek veled, de Mónival ne.. neked viszont el kell mondanod Mike. Valahogy meg kell oldanod.
-Mi van, ha nem akarom?
-Már miért ne akarnád?
-Újra megtörtént..
-Micsoda?! Mégis mióta kavartok?
-Zongoraleckéket vesz tőlem és hétfőn.. tudod.. valahogy csak megtörtént. Meg akartam vele beszélni az éjjel, de.. - sóhajtott
-Ezt nem hiszem el, Mike..
-Ne oktass ki, rendben? Te is megcsaltad Talindát
-Az nem ugyanaz. A házasságunknak komoly problémái voltak, tudod jól.
-Honnan veszed, hogy a miénknek nincsenek?
-Csak nincs időtök egymásra. Még nincsen vége..
-Sosem fogja megbocsátani.
-De megpróbálhatod helyrehozni. Jobb, mint feladni, nem?
-Talán
-Felejtsd el Dét és újra önmagad leszel. Nézz magadra.. totálisan szét vagy esve és fáradt vagy. Ez nem te vagy.
-Mi van, ha nem tudom elfelejteni?
-Menni fog. Összpontosíts a házasságodra. Menj haza és puhítsd meg a feleséged.
-Előbb Dynával kell beszélnem
-Ugyanaz lenne a vége, szerintem ne találkozz vele, ha nem muszáj.
-Ha nem tudok ellenállni, akkor már késő megmenteni a házasságom
-Előbb-utóbb úgy is el kell mondanod neki..
-Tudom - sóhajtott Mike
-Menj haza, próbáld meg..
Mike felállt a helyéről és elindult hazafelé, de út közben kapott egy üzenetet "Beszélnünk kell. Hívj, ha tudsz - Dyna" Sóhajtott és felhívta.
-Szia - szólt a telefonba Dyna
-Szia.. miről akarsz beszélni?
-Találkozhatnánk? Itthon vagyok..
-Rendben.. - ment bele Mike - Mindjárt ott vagyok
Pár perc múlva kopogott az ajtón.
-Gyors voltál.
-A közelben jártam..
Néhány másodperces csend ereszkedett rájuk, aztán szinte egyszerre sóhajtottak.
-Sajnálom, hogy.. belerondítottam az életedbe. Nem akartam ilyet tenni senkivel..
-Nem csak a te hibád - nyugtatta Mike
-Mike én nem tudom mi folyik itt.. kezdek többet érezni irántad..
-Minél többet? - kérdezte meglepetten, de választ nem kapott - Figyelj.. sajnálom, hogy fájdalmat kell okoznom, de ezt abba kell hagynunk..
-Tudom.
-Szeretem őt.. bármi történt is. Meg kell próbálnom helyrehozni. Neked pedig meg kell ezt értened..
-Tudom.. nincs semmi baj - sóhajtott Dyna, aztán az ablakhoz ment és Mike megfogta a kezét
-Sosem akartalak bántani.. okosabbnak kellett volna lennem, mindent tönkretettem..
-Ne mondd ezt. Ha akkor este nem csókollak meg, eszedbe sem jutott volna.. Van ötleted, hogyan hozzuk rendbe?
-Megpróbálom neki elmondani, ami történt. Nagyon fog utálni és megvan rá minden oka, hogy soha ne bocsásson meg, de azért félek őt elveszíteni.
-Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de.. mi lenne, ha sosem tudná meg?
-El tudnád hallgatni előle?
-Nehezen.. - mély levegőt vett és lenyelte, amit gondolt. Mike közelsége legkevésbé sem bűnbánatot ébresztett benne - Az én hibám, Mike. Majd én elmondom neki.
-Azt nem hagyhatom. A férje vagyok, nekem kell elmondanom. Mindketten bűnösök vagyunk.
-Szeretnék segíteni..
-Nézz ránk. Ez egy elég fura ötlet.. - sóhajtott. Dyna kétségbeesett szemei teljesen lehangolták őt is. Legszívesebben magához szorította volna, de nem akart elcsábulni - Nem fogom neki megmondani, hogy te voltál az. Legalább téged megvédhetlek. Így is épp elég lesz neki, hogy megcsaltam.
-Sajnálom, hogy gondot okoztam.. - mondta Dyna könnyes szemekkel szipogva - De ami volt, az..
-Tudom.. - suttogta Mike, közben Dyna karját simogatta bátorításképp - Most mennem kell. El kell mondjam, minél előbb.
-Igen..
Mike adott egy puszit az arcára, és hazament. Dyna lefeküdt az ágyra és órákig csak sírt. Nagyon bánta, hogy ezt tette Mónival, de azért érezte magát leginkább bűnösnek, hogy nem bánta meg, ami közte és Mike között történt. Megpróbált megnyugodni, de álomba sírta magát.