újabb események régebbi események további események
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

23 - Bűnös és megbocsátó

Látogatók száma: 63

"Az emberek sosem voltak tökéletesek, Mike. Bármennyire is szeretnénk, hogy azok legyenek." - ez a tökéletlenség egy bizonyos határig megbocsátható. De sok minden befolyásolja, hogy kinek hol a határ. Leginkább az, hogy mennyit jelent számunkra a vétkes.

Amíg nem tudott Mike-kal beszélni, Mona egy hotelben töltötte a napokat. Mike sokszor próbálta felhívni, vagy megkeresni őt, de Móni nem hagyta. Egy nap, mikor a bárban voltunk, odajött hozzánk egy Daniel nevű férfi. Úgy 180 magas lehetett, barna hajú, barna szemű, édes mosollyal. Engem teljesen Mike-ra emlékeztetett. Szerintem Mónit is, csak nem is vette észre.
-Elnézést - kezdte a már említett édes mosollyal - Meghallottam, miről beszélnek.. és őszintén szólva meglepődtem. Egy ilyen gyönyörű nőnek nem szabadna ennyire szomorúnak lennie, főleg ilyen csodás időben..
Ez a bók egyértelműen nem nekem szólt, hanem Móninak. Így aztán őt néztem, nem is a pasast. A szemeiben végre megint láttam egy kis reményt, az arcán pedig megjelent egy erőtlen mosolykezdemény. Örültem neki, ugyanakkor fájt is. Mike és ő olyanok voltak, mint zsák és a foltja. Nem tetszett, hogy valaki megpróbálja kimosni a foltot a zsákból. De talán már nem is kellett. Móninak nagyon imponált a helyzet, mintha egy kis önbizalmat merített volna Daniel szavaiból.
-Nos.. köszönöm
-Nem tudom, tolakodásnak venné-e, ha meghívnám vacsorára?
Aggasztott, hogy egy hotelben laknak, és találkozni fognak. De ez nem az én dolgom volt, bár megpróbáltam beszélni a fejével, miután Daniel eltűnt a liftben.
-Ez jó ötlet? - kérdeztem aggódva
-Ne ítélj el. Szükségem van rá, hogy valaki értékesnek tartson..
-Megértem, de Mike..
-Mike megcsalt, Reenzy. Bárhogy is próbálok megfeledkezni erről, nem tudok megbocsátani. Sem neki, sem magamnak. Hogy volt képes más nővel lenni? Hogy tudta utána azt mondani, hogy szeret? Azt sem tudom mikor, hányszor tette meg..
-Tudom milyen, nekem nem kell mondanod.. - sóhajtottam. Megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Hálás vagyok, hogy segíteni akarsz. De nekem most ez segít. Daniel.
-Akkor remélem finom lesz a vacsi.. - mosolyodtam el kényszeredetten. Mike fontos volt nekem, ahogyan ő is. Nem akartam, hogy szenvedjenek. Ha legalább ő jobban lesz, nekem már elég.
Háromszor vacsorázott együtt Daniellel, és mintha kicserélték volna. Nevetett, vidám volt, jobban érezte magát a bőrében. Törődésre és kedvességre volt szüksége, ezt pedig megkapta tőle. Mikor Mike rájött, féltékeny lett, és kétségbeesett. Lassan elveszítette a reményt, hogy visszakapja a feleségét. Mindent megpróbált, hogy beszéljenek, de Mona sorra kikosarazta. Így velem beszélt.
-Szia, Mike vagyok..
-Szia.. mi újság?
-Ugyanaz, minden egyes nap.. meg tudnád kérni, hogy legalább egyszer beszéljen velem telefonon?
-Mike.. megpróbálom, de nem ígérek semmit. Teljesen rajta múlik.
-Tudom, és nem is várok csodát.. szerinted visszakaphatom még?
Eszembejutott, amit Mona Danielről mesélt.. és az, ahogyan mesélte.. Mike.. nagy csata előtt állsz. Mély levegőt vettem, és igyekeztem kíméletes lenni.
-Nem tudom.. majd megpróbálok vele beszélni rólad. Utána többet tudok majd mondani neked.
-Köszönöm.. Hogy van?
-Hát.. jobbam. Néha úgy érzem, kezd továbblépni..
-Mit.. mit értesz az alatt, hogy továbblépni?
-Nézd Szivem.. - sóhajtottam - Nem fogok hazudni. Szerintem nem kapod őt vissza.
-Az nem lehet.. ne mondd, hogy ő és az a pasi..
-Milyen pasi? - lepődtem meg
-Nem tudom, hogy hívják. Múltkor láttam őket együtt kijönni valahonnan.
-Daniel.. rendes pasi. Nincsenek együtt, ha erre gondolsz. De jó hatással van rá..
-Értem..
-Ne add fel, még bármi lehet.. - próbáltam nyugtatni, de ez nem csak neki szólt. Én is igyekeztem elhinni, hogy még meg lehet menteni őket.
Móni úgy másfél hétig találkozgatott Daniellel, és Mike egyre kevesebb reményt táplált. Chester és a srácok megpróbálták őt felvidítani, de nem jártak sok sikerrel. Mike estéi egyformák voltak: hazament a stúdióból egy üres, csendes, nyugodt házba. Megvacsorázott és tévét nézett, aztán lezuhanyozott, és lefeküdt aludni. Mint aznap este. Vacsora után lekapcsolta a tévét és felment az emeletre zuhanyozni. Meglepetés várta, mikor kijött a fürdőszobából. Mona az ágyon ült és őt nézte. Mike nem tudta mit mondjon, ezért Móni sóhajtott és a falon egy képet kezdett nézni.
-Miért tetted? - kérdezte aztán hűvösen és szomorúan. Mike leült mellé. Együtt nézték az esküvői képet a falon.
-Hidd el kérlek.. nem akartam ezt tenni veled. Magával ragadott egy eszelős pillanat, és nem is gondolkodtam.. megtörtént, és nem volt visszaút.
-Ki volt az? - kérdezte őt nézve. Mike meg akarta kímélni Dynát, ezért a legegyszerűbb választ nyögte ki.
-Nem ismered.. én is alig.
-Hányszor történt ez? - Mike nem válaszolt. Leszegte a fejét és sóhajtott - Mike.. hányszor csaltál meg?
-Kétszer - válaszolta végül
-Miért tetted meg másodszorra?
-Én.. nem tudom.. fogalmam sincs.. - vallotta be őszintén. Mona is érezte, hogy az igazat mondja. Mike nem a hazugságairól volt híres, és szemmel láthatóan megbánt mindent.
-Jelentett neked.. bármit is?
-Nem.. semmit.. és ha tudnám, visszacsinálnám.. - Móni szemeibe nézett, mintegy nyomatékosítva a szándékát - Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Borzalmas volt nélküled. Nagyon hiányoztál..
-Tudod, ugye, hogy nem voltam egyedül?
-Tudom.. - sóhajtott
-Nagyszerű srác. Kedves és romantikus, rengeteget beszélgettünk.
-Értem - mondta a szőnyeget bámulva ismét. Szinte hallotta, ahogy Móni azt mondja szereti Danielt és el akar válni.
-Jó barátok lettünk - folytatta. Mike felnézett az arcára - Semmi sem történt.
-Miért? - kérdezte kicsit remegő hangon. A fejében pedig újra hallotta Mona hangját "mert szeretlek".
-Mert bármi is történt, tudom, hogy neked is nehéz volt. Tudom, hogy megbántad, és nem tennéd meg újra. Az emberek sosem voltak tökéletesek, Mike. Bármennyire is szeretnénk, hogy azok legyenek.. én sem vagyok az. Ezért nem tettelek boldoggá.. de ez a hét megváltoztatott, és remélem ezután nem lesz másra szükséged.. - megfogta a kezét és simogatni kezdte az ujjait - Szeretlek
-Megbocsátasz? - Mike hangja elhalkult az örömtől, amit ez a néhány mondat ébresztett benne - Utálom magam, amiért ennyi fájdalmat okoztam, nem tudom, hogyan tegyem jóvá, vagy hogyan legyek jobb férjed.. de igyekszem..
-Mike.. - mosolyodott el Mona
-Tessék?
-Fogd be.. - megcsókolta Mike-ot és magával húzta, ahogy lefeküdt az ágyra. Valahogy csak kibékültek.. ;)
Én eközben Julie-val vacsoráztam egy kis étteremben, a város másik végében. Rengeteget beszéltünk munkáról, róla és az exéről, Chesterről és rólam, és Mike és Móni is szóba kerültek.
-Mindjárt jövök - álltam fel a helyemről és kimentem a mosdóba. Mikor elindultam vissza az asztalunkhoz, Pete-be botlottam. Gyakorlatilag szó szerint - Pete.. szia. Ne haragudj, csak..
-Semmi gond. Chesterrel vagy itt?
-Ami azt illeti.. nem.. egy barátnőmmel.
-Értem. Hogy vagy?
-Viccelsz velem? Miért érdekelne, hogy vagyok? - estem neki azonnal. Fáradt voltam, legkevésbé sem voltam a humorára hangolva.
-Érdekel, mert törődöm veled.
-Tégy egy szívességet, és törődj magaddal inkább.. - továbbmentem volna, de megfogta a karom. Mély levegőt vettem és visszafordultam.
-Sajnálom.
-Mit? Hogy tahó vagy?
-Pontosan.. - mosolyodott el. Mivel én nem tűntem békülékenynek, sóhajtott és levette rólam a kezét - Komolyan bocsánatot kérek tőled, Reenzy. Rosszul indítottam, bunkó voltam.
-Az nem kifejezés.
-Figyelj.. most mennem kéne, de szeretnék veled beszélni. Nyugodt körülmények között.
-Mik neked a nyugodt körülmények? - kérdeztem karbatett kézzel
-Mondjuk egy kávé mellett, két óra múlva?
-Kávé? Este 11kor?
-Akkor.. tea.. kakaó.. meleg tej és csokis keksz.. a lényeg, hogy beszéljünk.
Láttam rajta, hogy őszintén beszél, és úgy éreztem, egy esélyt megérdemel. Legfeljebb elküldöm a fenébe, és ugyanitt kötünk ki.
-11kor. A Morgans bárban. Ne késs, mert nem várlak meg.
Visszamentem Julie-hoz és elmeséltem mi történt.
-Jó ötlet?
-Nem tudom. De ha megint elszúrja, akkor rájövök, hogy nem veszítek vele semmit.
-Kedveled, nem? Mint Mona azt a Danielt..
-Elég figyelmet kapok Chestertől, nincs szükségem egy kanos seggfej bókjaira - mondtam gúnyosan, belekortyolva a borba, amit a vacsora mellé kértem.
-Nem feltétlenül kell ehhez hanyagolva lenni. Egy nőnek mindig jól esik, ha egy férfi felfigyel rá, bókol, megpróbál közeledni.. és valljuk be, Pete Wentz nem éppen a legrosszabb pasi a világon. Bármelyik nő boldogan ugrana fejest az ágyába.
-Bármelyik, de én biztos nem
-Erre koccintsunk
Koccintottunk. Két óra múlva pedig már Pete ült velem szemben.
-Feszültnek tűnsz - jegyezte meg pár perc elteltével - Ennyire irritállak?
-Figyelj Pete.. nem tudom, mit képzelsz magadról, hogy úgy rámmozdultál a forgatáson, és azt sem értem, a virág minek kellett.
-Elrontottam, tudom. Sajnálom, rendben? Nem tudok tenni ellene. Úgy érzem, kellesz nekem.
-Rossz ajtón kopogtatsz, nálam ez nem jön be.
-Pedig nem olyannak látszol, aki ellen tud állni a vágyainak.
-Ha lennének vágyaim veled kapcsolatban, valószínűleg nehezen tenném. De nincsenek. Nem szeretem, ha nyomulnak rám. Főleg akkor, ha foglalt vagyok, vagy netán házas - mutattam fel a gyűrűmet. Elmosolyodott, megnyalta a száját, és ivott egy kortyot a teájából.
-Tudod.. ha annyira nem érdekellek, akár el is mehetnél. Haza a férjedhez.
-Ki akarom deríteni, hogy mit akarsz valójában - hajoltam közelebb, hogy jobban lássam a szemeit. Talán nem kellett volna. Egyrészt, mert gyönyörű szemei voltak, megbabonázott, ahogy nézett. Másrészt, mert ő is közelebb hajolt hozzám. Pár centi volt az ajkaink között, és nagyon úgy tűnt, hogy csak én bánom a helyzetet. Sóhajtottam és hátradőltem a széken. Elmosolyodott megint, és kavargatta a teáját.
-Nézd. Ha adsz nekem egy esélyt, bebizonyítom, hogy csak a barátod akarok lenni. Kedves nőnek tűnsz, értelmesnek, szerintem egyből észrevennéd, ha kikezdenék veled.
-Mintha próbáltad volna már - döntöttem kicsit oldalra a fejem - Bocs, de nem vagyok vevő a bókjaidra. Tartogasd meg másnak.
-Aranyos, mikor bosszankodsz.
-Élvezed, igaz?
-Mit? Hogy hatással vagyok rád? Hogy felkavarlak? Hogy szétvet tőlem a vágy? Ugyan Reenzy.. lazíts már. Viccelek. Nem vagyok mostanában valami humoros, de nem gondoltam komolyan. Kezdjük tiszta lappal. Ígérem.. maximum az arcodat puszilom meg, azt is csak engedéllyel. Mint barát.
-Az a szerencséd, hogy gyűlölni nem tudok senkit. Különben már rég a sitten ülnél zaklatásért.
-Nem zaklatásért.. bókokért. De azért még senkit nem csuktak le - felsóhajtottam és karba tettem a kezem - Ne csináld ezt. Érdekellek. Ha nem is többként, de mint emberként, igen. Különben nem jöttél volna el.
-Elcseszett velem született anomália, hogy mindenkinek adok új esélyt. De kezded elszúrni a tiédet. - letettem a karom és sóhajtottam - Nézd. Nem utállak, nincs veled bajom, nem haragszom rád. Egyszerűen kellemetlen helyzetbe hoz a viselkedésed. Nem, nem azért, mert beindulok, ha elmosolyodsz.
-Miért? Így van? - heccelődött. Mivel látta rajtam, hogy nem tartom viccesnek, igyekezte magát visszafogni - Bocsánat, folytasd.
-Nagyon sokat változtál, mióta Ashlee elhagyott. Nem voltál ilyen rámenős. Azt a Pete Wentzt kedvelem, aki akkoriban voltál. Ő lehetne a barátom, minden gond nélkül. Ez a tolakodó barom viszont nem. Ha a barátom akarsz lenni, akkor változz meg.
Felálltam az asztaltól és elővettem a tárcám.
-Hagyd, a vendégem vagy.. - mondta szintén felállva a helyéről. Letette a pénzt az asztalra, én pedig eltettem a tárcám. Kimentünk az étteremből és elkísért az autómig - Tényleg sajnálom, hogy ilyen paraszt voltam. Igazad van, nem jellemző rám..
-Legalább igyekszel változni.. csak azt nem értem még mindig, hogy miért akarsz ennyire a közelemben lenni.
-Emlékeztetsz valakire, aki nagyon hiányzik.
-Ha az anyádra célzol, látogasd meg - mosolyodtam el. Ő is elmosolyodott, aztán sóhajtott. Adtam egy puszit az arcára és kinyitottam az ajtót - Jó éjt Pete. Örülök, hogy tisztáztuk.
Be akartam szállni a kocsiba, de visszarántott egy csókra. Egy hosszú, forró csókra.
-Ne haragudj, de nem bírtam ki.
-Ezt ne csináld többé.. - lenyeltem a zaklatottságom, és megtöröltem a számat. Beszálltam a kocsiba, és elindultam hazafelé. Már csak az volt a kérdés, hogy miért voltam zaklatott. Ennyire zavart, vagy ennyire tetszett?

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Este 11-kor egy kisgyermekes kismama mi a francot keres egy idegen férfival egy kávéházban? Amúgy jó, mint mindig, csak az én normámba ez nem fér bele :-)) de ő nem is én vagyok. Szerencsére. Mert a pasi fején landolt volna a forró kakaó...bár el se mentem volna. ;-))

megtekintés Válasz erre: Reenzy

Csak nyugodtan. Időd, mint a tenger :)

Még ez a jó! :)

megtekintés Válasz erre: Virág

Még csak a harmadiknál tartok… van lemaradááááásooooom! De már a negyedik jön! :) Egyszer majd ide is eljutok. :))))

Csak nyugodtan. Időd, mint a tenger :)
Még csak a harmadiknál tartok… van lemaradááááásooooom! De már a negyedik jön! :) Egyszer majd ide is eljutok. :))))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: