újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

27 - Közeledés

Látogatók száma: 53

A kíváncsiság nem csak "öregít", ahogy mondják, de gondokat is okozhat. Vannak dolgok, amelyeket nem lenne szabad feszegetnünk. De ahogy Éva, én sem tudtam ellenállni a tudásvágyamnak.. ő egy almába harapott bele, én pedig egy sor újabb problémába...

Furcsa érzés volt Pete mellett ébredni reggel. Leginkább, mert már emlékeztem a fontosabb dolgokra, ráadásul míg aludtam, újabb dolgok jutottak eszembe. Szerencse, hogy ilyen iramban javult az állapotom, különben olyat tettem volna, amit utána nagyon megbánnék. Ugyanis nem csak azért volt furcsa a helyzet, mert tudtam az igazat, hanem azért is, mert ez a kis idő vele ráébresztett, hogy mennyire kedvelném, ha nem lenne egy barom. Ezzel egyidőben sajnáltam is azért, amin keresztülment, de haragudtam is rá. Csókokkal ébresztett, és egy keserédes mosollyal.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt - nyújtóztam.
- Hogy aludtál?
- Jól - mondtam mosolyogva - Te?
- Rólad álmodtam. Hozzám jöttél...
- Beszélhetnénk erről?
- Persze.
- Én... nem emlékszem, mennyire szerettelek, és miket terveztünk. De amíg nem emlékszem ezekre, nem szeretnék hozzád menni. Az nem lenne őszinte. Kérlek érts meg.
-Megértem. Tudod.. egy ideje alig várom, hogy minden reggel melletted ébredjek. Szeretlek.
Őszintén mondta, és őszintén sajnáltam.
- Sajnálom, hogy várnod kell..
Megcsókolt, de nem viszonoztam. Furcsállotta.
- Valami baj van?
- Nem, miért?
- Nem csókoltál vissza.
- Csak.. nem értem, miért nem emlékszem rád. Mesélj rólunk. Tudom, az orvos azt mondta, hogy ne terhelj információval, de rémesen érzem magam, amiért ennyire eltávolodtam tőled.
- Közelebb érezlek, mint valaha.. - mosolyodott el. Én is elmosolyodtam. Ezt bátorításnak vette, és újra megcsókolt. Tényleg közelebb voltunk egymáshoz, mint bármikor előtte. Fizikailag is, és lelkileg is. Ez pedig egyre jobban aggasztott.
- Ne haragudj, de szeretném, ha kicsit szüneteltetnénk ezt az egészet. Amíg nem jut eszembe.
- Mit szeretnél tudni?
- Hogy hol találkoztunk, hogyan ismertük meg egymást.. hogy kérted meg a kezem, a fontos dolgokat.. - alig vártam, hogy vajon elkezd-e hazudni. Nem játszadoztam, nem élveztem, csak próbáltam rájönni, hogy mit is akar tőlem pontosan. Hogy miért érdekelt, ne kérdezze senki.. én magam sem tudtam. Felkeltette az érdeklődésem.
- Egy liftben találkoztunk. Csodásan néztél ki. Nagyon tetszettél.. aztán a sors a karjaimba lökött. Beragadtunk, és elkezdtél pánikolni, én pedig megnyugtattalak.
- És az eljegyzés? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem vagyunk jegyesek. De már beszéltünk arról, hogy mennyire örülnék, ha hozzám jönnél.
- Chester miatt nem tudtál eljegyezni?
- Mire gondolsz? - lepődött meg.
- Mikor megkérdeztem, ki ő, azt mondtad, hogy nem fontos.. csak az, hogy itt vagyok veled. Gondolom megbántottalak, és ő volt az oka.
- Valami ilyesmi.
- Értem.. de ugye nem csaltalak meg?
- Sosem tennél olyat. Mindig tudod, hogy mikor állj le. Még ha akarnád, sem mennél túl messzire, ha tartozol valakihez.
Meglepően őszinte volt. Az igazat mondta. Nem hazudott semmiben, de azt sem mondta, hogy másképp van. Egyre inkább sajnáltam a magányáért. Elmosolyodtam. Ő szomorúnak tűnt, aztán mély levegőt vett. Gyengéden cirógatni kezdte a bőröm, aztán megcsókolt. Romantikus, érzéki pillanatok voltak. Ha nem lettem volna terhes, bizonyára megpróbált volna mégtöbbet kihozni a helyzetből. Ha éjjel próbálta volna, mielőtt elmentem Chesterhez, talán engedtem is volna neki. De ahogy mondta, ismertem a határaimat.
- Elmegyek zuhanyozni.. - kimásztam az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé. Az ajtóban visszafordultam. A plafont nézve feküdt az ágyban - Pete..
- Tessék? - kérdezte feltámaszkodva.
- Jó itt veled.
Bementem a fürdőszobába, elkezdtem zuhanyozni, ő pedig pár percig még gondolkodott. Aztán bejött a fürdőbe. Nem jött be a zuhany alá, csak nekitámaszkodott a mosdónak, és úgy nézett. Meztelenül sem látott a kabin üvege miatt, de éreztem, hogy ha elég önző lenne, csatlakozna hozzám.
- Jó, hogy itt vagy.
- Hol máshol lehetnék?
- Bárhol.. Sehol..
Láttam rajta, hogy azon gondolkodik, elmondja-e az igazat. Ahogy azt is, hogy nehezére esne engem elengedni. Mikor végeztem, úgy döntöttem, megkönnyítem a dolgát.
- Mi a baj? Látom rajtad, hogy valami nincs rendben..
- Itt vagy velem, mi baj lehetne? - adott egy törölközőt. Magamra tekertem és kiléptem a zuhanykabinból.
Odajött hozzám, és lágyan megcsókolt. Vallomás volt, szavak nélkül. Némán nézte a hasamat egy ideig, közben a kezeimet fogta.
- Pete.. - sóhajtottam végül. Felnézett a szemeimbe - Tudom..
- Mit?
- Néhány dologra nagyjából már emlékszem.. de sok részlet homályos még.. - mély levegőt vett. Nem tudta, mit mondjon.. - Nincs semmi baj. Nem hazudtál nekem..
- De az igazat sem mondtam el.
- És miért?
- Tudom, hogy amit tettem, az nem helyes.. de több okom is volt rá.
- Menjünk be a szobába, szeretném hallani őket.
Visszamentünk a szobába és felöltöztem. Aztán leültem mellé az ágyra és figyeltem.
- Először is.. azért hoztalak el, mert össze voltál zavarodva, és látszólag én voltam az egyetlen, aki valamennyire ismerősnek tűnt. Nem akartalak magadra hagyni. Másodszor pedig saját érdekből. Annyira más, mikor veled vagyok. Úgy érzem, van remény. Nem feltétlenül veled, csak általában. Harmadszor.. a csókjaid olyan őszinték voltak és ártatlanok, mintha esélyt kaptam volna a fentiektől, hogy veled lehessek kicsit. Szerettem volna egy kis időt veled tölteni.
- Miért kellek neked ennyire? Semmi olyan tulajdonságom nincs, amit ne találhatnál meg tíz lányból ötben.
- Nem tudom, de megőrülök tőle.
- Bárcsak ne tudnám, hogy ennyire szeretsz..
- Miért? Úgysem érdekellek.. - a hangjában egy cseppnyi szemrehányás vagy gúny sem volt érezhető, sokkal inkább pesszimista volt.
- Hát épp ez az.. - sóhajtottam. Bárhogy is akartam titkolni, az egyre erősödő vonzalmamat és rokonszenvemet nem tudtam elnyomni.
- Mióta tudod az igazságot?
- Éjjel elmentem Chesterhez. Mindent elmondott.. aztán eszembe jutottak a fontosabb részek.
- Akkor a csókok ma reggel..
- Ki akartam deríteni, hogy meddig hitegetsz még. Játszanom kellett.
- Meddig mentél volna el, hogy rájöjj?
- Amint látod, nem túl messzire.. - mosolyodtam el. Váratlanul megcsókolt. - Ezt miért..?
- Tudnom kellett, mi a különbség.. - súgta az ajkaimra. Megnyaltam a számat, ő pedig újra megcsókolt. Ezt már viszonoztam. Akaratlanul, de viszonoztam. - Ne menj haza!
- Ezt nem kérheted tőlem. És ha már itt tartunk.. kérlek tartsd magad távol tőlem egy ideig, rendben? Jobb lesz úgy mindenkinek. Hidd el, nem szívesen hagylak magadra, de semmi nem lehet köztünk.
- Már jó ideje vagyok egyedül.. legalább egy rövid ideig feldobtad az életem.. - mosolygott szomorúan. Őszintén? Nagyon megsajnáltam. Tudtam, hogy megbánom, de megcsókoltam. Ezúttal megjátszás nélkül, de lelkiismeret furdalással. Egy pillanatra úgy éreztem, bárcsak kettő lenne belőlem, hogy egyikünk Pete mellett maradhasson. Abban a pillanatban arra is rájöttem, hogy mi is van köztünk pontosan. Az ő szerelme és vágyai, a kölcsönös vonzalom, és az én zavaros érzéseim, leginkább sajnálatból, törődésből és szeretetből mixelve. A csók után szorosan magamhoz öleltem, utána egy szó nélkül hazamentem. Alig szálltam be a taxiba, elfogott egy furcsa érzés. A házat néztem, ahogy elindultunk. Lelki szemeimmel láttam őt, ahogy egyedül az ágy szélén ülve bámulja a szőnyeget. Ahogy minden nap, amit otthon tölt, egyedül telik.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Reenzy

Jogos.. de nem az a típusú nő, aki hozzászokott a bókokhoz és a tolakodó, szenvedélyes pasikhoz. Főleg nem Pete Wentz személyében.. Sok minden játszott közre ennél a fejezetnél. Leginkább az, hogy miért kell neki? Mire lenne képes, hogy elérje a célját? Kihasználná, hogy sebezhető? Megbízhat benne? Egy ilyen elcseszett pszichológus lélek pedig mindent meg akar tudni a "páciensről" :)

Elcseszett pszichológus lélek...igen ez találó. Én is voltam sokáig, rá is ment majdnem a saját boldogságom. De tanultam belőle, így a hsz-eket a mostani énem írja. 3 évvel ezelőtt még egészen másként láttam volna....

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Ez a baj a nőkben...a sajnálat. Sajnálatra nem szabad alapozni. És Reenzy itt rendesen elcseszte. Két nagy pofon után haza kellett volna mennie...vagy nem, vissza se kellett volna mennie...

Jogos.. de nem az a típusú nő, aki hozzászokott a bókokhoz és a tolakodó, szenvedélyes pasikhoz. Főleg nem Pete Wentz személyében.. Sok minden játszott közre ennél a fejezetnél. Leginkább az, hogy miért kell neki? Mire lenne képes, hogy elérje a célját? Kihasználná, hogy sebezhető? Megbízhat benne? Egy ilyen elcseszett pszichológus lélek pedig mindent meg akar tudni a "páciensről" :)
Ez a baj a nőkben...a sajnálat. Sajnálatra nem szabad alapozni. És Reenzy itt rendesen elcseszte. Két nagy pofon után haza kellett volna mennie...vagy nem, vissza se kellett volna mennie...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: