28 - Péntek 13

Látogatók száma: 49

Péntek 13 a boszorkányok óta átkozott, balszerencsés napnak számít. Na persze csak annak, aki hisz a babonában. De az új érzéseimmel nehezen küzdöttem meg, Chester pedig képes lett volna belefulladni egy kanál vízbe.. komolyan.

Nehezen váltam meg tőle. Bár a férjem, és a kisfiam már vártak, én mégis szívesebben maradtam volna mellette egy ideig. Azt viszont nem értettem, miért. Szerettem, vagy sajnáltam? Ezen gondolkodtam hazafelé. Mikor a házhoz értünk, mély lélegzetet vettem, és bementem a házba. Chester odaadta a kulcsaimat az éjjel. A ház üres volt, és csendes. Aztán Vincent szaladt le hozzám az emeletről. Megölelgettem, és adtam neki enni, aztán csináltam magamnak teát. Leültem a kanapéra, és gondolkodni kezdtem. Aztán felmentem csendben, és benéztem Mikey-hoz. Még aludt. Bementem a mi szobánkba. Chester is aludt még, de leginkább egy kiterült békára emlékeztetett. Egy szexi kis békára. Elmosolyodtam, aztán leguggoltam az ágy mellé, és megcsókoltam.
- Édesem... - nyitotta ki a szemeit álmosan.
- Szia - mosolyogtam rá. Megdörzsölte a szemeit és berántott az ágyba maga mellé.
- Szia? - boldogan csókolt meg és ölelt át - Jól vagy?
- Igen, minden rendben.
- Biztos?
- Igen, biztos... - adtam egy puszit a szájára, majd hozzábújtam.
- Elmondta neked az igazat?
- Akarta. De nem tudta.. úgyhogy én mondtam el.
- Örülök, hogy itthon vagy - megcsókolta az orrom és a számat is.
- Igen, érzem.. - mondtam mosolyogva.
- Csak zseblámpa.. Tudod, sötét volt, egyedül voltam.. - vigyorgott kicsit, de láttam a huncutságot a szemeiben.
- Aha.. Szeretlek Lámpás.
- Szeretlek...
Megcsókolt és összebújva pihentünk néhány percig. Örültem, hogy vele lehettem, de közben Pete is eszembe jutott. Vajon mit csinált éppen? Rosszul esett tudni, hogy szeret, és nem csak ARRA kellenék neki. Jó ideig gondolkodhattam ezen, mert Chester már aludt, mikor ránéztem. Lágyan megcsókoltam, aztán lementem a nappaliba dolgozni. Pár órával később lejött hozzám.
- Maradhattál volna még.. - adott egy puszit az arcomra - Azt hittem, csak álmodtam, hogy itt vagy velem.
- És nem így van? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem, mert még most is látlak.
- Talán képzelődsz, vagy még mindig alszol.
Bement a konyhába egy csésze kávéért, aztán visszajött hozzám.
- Vagy ébren álmodom. - elmosolyodtam, és letettem a laptopom. Leült mellém, és megcsókolt. - Elmondod, mi a baj?
- Miért gondolod, hogy baj van? - kérdeztem nevetve, bár majdnem sírtam. Észrevette. Évek óta voltunk együtt, mindent tudott rólam. Letette a kávét, és magához ölelt. Néhány könnycsepp le is gördült az arcomon.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Haragudnál, ha elmondanám...
Mély levegőt vett.
- Lefeküdtetek?
Sóhajtva engedtem el.
- Nem...
- Akkor mi történt? Annál rosszabb nem lehet.
- Rosszul érzem magam miatta... - szegtem le a fejem - Míg ott voltam, megértettem, hogy mit érez irántam, és rossz volt őt egyedül hagyni.
- Nincs egyedül - emelte fel az állam - Sok barátja, és rajongója van.
- De senkihez sincs hazamennie Hemingwayen kívül.
- Kicsim... tudom, hogy kedveled őt. Tudom, hogy sajnálod, amiért egyedül van, és hogy szeretnél neki segíteni, de nem lehet. A feleségem vagy, a gyerekeim anyja. Ugye tudod, hogy barátoknál nem lehettek többek?
- Persze, és nem is erről van szó. Csak olyan szomorú volt.. kedves.. gyengéd.
- Gyengéd? - kapta fel a fejét.
- Nem úgy...
- Édesem, nem segíthetsz mindenkinek. Főleg neki, mivel szeretné, ha vele lennél. De nem lehetsz.
- Szeretnék barátként mellette lenni. Csak nem tudom, hogy nem ártanék-e vele.
- Őszintén? Nem szeretném, ha a csaj, akibe beleestem a barátomként sajnálna...
- Igazad van.. - sóhajtottam.
- Szereted, nem igaz?
- Csak egy kicsit. Ugye nem haragszol?
- Dehogy.. - magához húzott és megcsókolt. - Csak ne vidd túlzásba!
Elmosolyodtam és átöleltem. Pete-ről hosszú ideig nem hallottam. Nem hívott, én nem kerestem. Eltűnt az életünkből. Julie sokat segített visszarázódni a régi életembe, és Dr. Davidson terápiájával rendbe jött a memóriám. A kezelés alatt Julie azt javasolta, hogy pihenjek sokat, és minimalizáljam a munkát, míg teljesen fel nem épülök. Sok időm volt házimunkára, hobbikra, a lányokra.. Sok időt töltöttünk együtt. Chester is sokat volt velem otthon, a srácok is gyakran átjöttek. Éppen próbáltak, mikor eszembejutott valami. Bekopogtam hozzájuk, és bementem.
- Angyal szállt közénk - mondta Chester.
- Már amennyire egy angyal teherbe szokott esni ugyebár.. Nem akarok sokáig zavarni, de szeretnék veled beszélni valamiről.
- Miről?
- Később is elmondhatom, csak átfutott az agyamon.. kijössz?
- Nem hallhatjuk a mocskos részleteket.. - játszotta a sértődöttet Joe. Mike átölelte.
- Jaj Bébi, ne sírj...
Nevetve sóhajtottam.
- Nincsenek mocskos részletek. A kislány szobájáról lenne szó.
- Szívesen festek a kis tündérnek is valamit a falra - ajánlkozott Mike.
- Édes vagy, köszönöm, de a lányokkal csinálom. A mintát is én tervezem.
- De ugye nem most?
- Persze, hogy nem most. Majd, ha már kijött.
- Kijött? - kérdezte Joe - Száműzöd őt. Most van jó helyen, te átkozott nőszemély.
- Oké, ezt meg sem hallottam - nevettem. Chester magához rántott egy csókra.
- Szeretlek, te kis kreatív - mosolyodott el.
- Reméltem - megcsókoltam a nyakát, és belesúgtam a fülébe - Ha már muszáj ilyen sok időt nélküled töltenem..
- Na! Suttogni nem ér - mondta Mike.
- Ez csak ránk tartozott.
- Tudjuk, hogy szexről volt szó - vigyorgott Brad.
- Szex? Hol? - kérdezte Joe.
- Na én... szerintem visszamegyek a lányokhoz, sziasztok!
- Pá, asszonyom - intett utánam Joe.
Sóhajtva ültem vissza a lányokhoz a kanapéra.
- Helyzet?
- Gyerekesek.. főleg Hahn.
- Joe sosem volt normális - nevetett Mona.
- Ha már Joe.. szerintem tetszik neki Dyna..
- Na kössz.
- Rosszat mondtam? - hökkentem meg.
- "Joe sosem volt normális" "Tetszik neki Dyna" - ismételte.
- Ugyan már.. tudod, hogy nem úgy értettem - nevetve öleltem magamhoz egy puszira. Aztán hirtelen Mike rohant ki a zeneszobából egy zacskó jégért a konyhába. Mintha nevetett is volna mellé - Mi történt?
- Semmi.. - nevetett tovább, ahogy visszament a fiúkhoz. Egymásra néztünk a lányokkal, és utána mentünk.
- Mi a fenét csináltok?
Chesternek kellett a jég. Mindenki más röhögött.
- Chaz megbotlott, és a Fender kiherélte - nevetett Joe.
- Legalább nem lesz gondod a harmadik baba szobájára - élcelődött Brad.
- Elég lesz - morgott Chester. Leültem mellé, és próbáltam legalább én nem kinevetni.
- Nagyon fáj? - bukott ki belőlem mégis a nevetés egy része.
- Nem.. mégis mit gondolsz?
- Segített a jég?
- Nem halok bele.. - dörmögött tovább. Sóhajtva néztem rá. Megfogta a kezem - Sajnálom, csak elegem van ebből a napból. Ma már harmadik balesetem volt, és még csak öt órája vagyok ébren.
- Péntek 13 - mondta Dyna.
- Nem hiszek ezekben a dolgokban.
- Akkor simán retardált vagy? - nevetett Mike. Ekkor már Chester sem bírta és elnevette magát.
- Nem tök mindegy? Bezúztam a mogyoróimat..
- Mi volt a másik két baleset? - kérdezett rá Dave.
- Megégettem a kezeimet, mikor megbotlottam a küszöbben egy bögre teával. Aztán elcsúsztam a fürdőszobában, és rohadtul bevertem a könyököm a wc-be..
- El kéne kezdened hinni a balszerencsékben - sóhajtott Dyna.
- Ne bántsátok a férjecskémet.. - öleltem át - Csak rossz napja van..
- Végre valaki, aki megért.. - sóhajtott Chester. Adtam egy puszit a vállára, és elmosolyodtam.
- Nem tehet róla, hogy ennyire béna.. - eltolt magától, és sóhajtott megint. Nevetve csókoltam meg - Bocsi.
- Csak váltsunk témát..
- Nincs kedvetek csinálni valamit este? - érdeklődött Rob.
- Jó ötlet, mire gondolsz?
- Mehetnénk bowlingozni is.. vagy akárhová.
- Jól hangzik - mosolyodtam el.
- Ellenvetés? - nézett körbe Brad. Senki nem szólt semmit, aztán Joe-nak mintha eszébe jutott volna valami.
- Chester nem fogja eltörni a karját, miközben felveszi a cipőjét?
- Nagyon vicces vagy Hahn.. Egyébként, ha már itt tartunk, szerintem neked nem kéne játszanod - az észrevétel nekem szólt.
- Akkor majd szurkolok Mikey-val.
- Annak jobban örülnék - adott puszit az orromra - Úgy is lealáználak.
- Pár hónap múlva is ekkora legyen a szád..
- Tudjátok mi hangzik még jól? - kérdezte Dave - Egy pizza buli.
- A pizza buli király.
- Egyetértek - mondta Brad.
- Éhesek Szakállék, mi? - kérdeztem mosolyogva. Brad elvigyorodott.
- Szóval.. hol is az a pizza? - kérdezete Mike.
Megrendeltük mindenkinek a kedvencét, és jól elvoltunk egész délután. Este elmentünk bowlingozni. Természetesen nem úsztuk meg balesetek nélkül, bár a cipő okozta kartörésre nem került sor. Azért egy kis ápolást kiharcolt magának a kedves beteg, miután lezuhanyoztunk otthon.