30 - Így jártam keresztanyáddal

Látogatók száma: 49

Az élet egy olyan kiszámíthatatlan mókuskerék, amely bármikor okozhat meglepetéseket. Főleg Los Angelesben. Köztudott, hogy LA az Államoknak az a része, ahol bármikor beleütközhetünk kedvenc énekesünkbe, vagy színészünkbe. Szó szerint.

Éjjel Pete-tel álmodtam. Olyan dolgokat tettünk, amelyeket az életben soha nem tehetnénk. Szerencsére Chester nem tudott csendben beosonni, mikor hazaért, ezért aztán fel is ébredtem. Felkapcsoltam a lámpát. Csak három órát aludtam, de legalább nyolcnak tűnt.
- Bocs Szívem, aludj csak - suttogta, mikor adott egy puszit - Nem akartalak felébreszteni
- Nem számít.. - ásítottam.
- Mindjárt jövök, elmegyek zuhanyozni.
Mire visszajött, már majdnem aludtam, de mikor bebújt mellém a takaró alá, hozzábújtam, és belélegeztem bőrének friss, és kellemesen izgató illatát. Imádtam zuhanyzás után hozzábújni. A bőre egyszerre volt forró, és frissítően hűvös. Puha és lágy érintésű. Adtam pár puszit a nyakára, aztán simogatni kezdtem a mellkasát.
- Azt hittem, álmos vagy.. - elmosolyodott és adott egy puszit a homlokomra.
- Mintha ébredeznék..
- Na ne mondd.. - lejjebb csúszott a matracon és megcsókolt. Újra hozzábújtam, egyre szorosabban, ragaszkodóbban. Egyszerűen ellenállhatatlan volt, bármennyire is álmos voltam.
- Milyen volt az estétek? - kérdeztem újra a mellkasát karmolászva.
- Nagyon jó volt, már csak te hiányoztál. Majd legközelebb velünk jössz.
- Meglátjuk.. - ásítottam megint.
- Legközelebb talán Dyna is tovább marad velünk.. - sóhajtott.
- Mert mi van Dynával?
- Mona és Mike egyfolytában smároltak. Szerintem féltékeny volt.
- Szegény lány.. - sóhajtottam én is.
- Jah. Teljesen egyedül van..
- Nincs egyedül - támasztottam meg a fejem - Itt vagyunk neki.
- Tudom, de ez nem változtat azon, hogy ti férjhez mentetek, neki pedig senkije sincs.
- Akkor majd keresünk neki valakit.
- Mire gondolsz?
- Nem is tudom. Rég mászkáltunk együtt. Elvisszük valahová a héten, hátha felszed valami pasit magának..
- Csak nehogy neked is sikerüljön - puszilta meg a számat. Ennyivel be is érte volna, én viszont nem. Megfogtam az állát, és visszahúztam egy csókra. Hosszú, szenvedélyes csók volt. Aztán elmosolyodtam.
- Ha így történne, lekoptatom. Megnyugodhatsz.
- Remélem is - súgta a fülembe. Utána fáradtan sóhajtva nézni kezdte a plafont. - Kéne aludni.
- Kéne.. - mondtam ismét a mellkasát simogatva. Elmosolyodott és elvette a kezem, aztán betakarózott. - Zavar?
- Zavarjon? - kérdezte a fejét felém fordítva, hogy olvashasson a szemeimből. Elkalandozott a gondolatom, ez pedig egy hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Lemondón sóhajtott kuncogó szemekkel, és újra a plafont kezdte nézni. Megnyaltam a számat és becsúsztattam a kezem a takaró alá. A karmolászás továbbra is a mellkasára korlátozódott.
- Egy takaró nekem nem akadály..
- Vettem észre.
- Abbahagyom, ha zavar..
- Nem zavar.
- Akkor miért vagy undok? - kérdeztem megpuszilgatva a mellkasát. A szobát betöltő sóhaj arra engedett következtetni, hogy próbál uralkodni magán. Az pedig, hogy a fejünkre rántotta a takarót, arra, hogy nem sikerült.
Szerencsére Pete nem jelent meg újra az álmomban aznap éjjel. Az exem viszont igen. Arról szólt az álmom, ahogy megismertük egymást, ahogy a kapcsolatunk alakult, és ahogy véget ért. Reggel megint 7 órakor ébredtem - kezdtem hozzászokni. Chester még aludt. Csendben kibújtam mellőle, lementem teát csinálni, aztán a gyerekeket nézve el is kortyolgattam az emeleten. Mikey is aludt még, Adie viszont már az ágya fölött táncoló plüssállatkákat kémlelte. Letettem a teámat, felvettem a kislányt a karomba, és leültem vele a fotelbe. Ahogy a szemeit és a mosolyát néztem, mintha megállt volna az idő. Mikor Chester megunta, hogy az ajtóban figyel minket, odajött, és megpuszilta.
- Szia - köszöntem egy mosollyal.
- Szia - leült mellénk és megcsókolt - Mióta vagy ébren?
- Mennyi az idő?
- Mindjárt fél 10.
- Igen? - lepődtem meg - Negyed 8 körül keltem fel..
- Nem tudtál aludni?
- Megmondtam, hogy álmodj szépeket.. - mosolyodott el
- Elnézést uram, legközelebb így lesz - mondtam kicsit szemrehányóan, de igyekeztem mosolyogni.
- Mit álmodtál?
- Valamit az exemről.. ne is törődj vele.
- Az exedről? - csodálkozott - Pete Wentz nem lepne meg.
- Vele is.
- Édeshármas?
- Nem.. - sóhajtottam mosolyogva - Vele akkor álmodtam, mikor hazaértél.
- Legközelebb nem ébresztelek fel - hajolt közelebb mosollyal az arcán. - Tegyél zoknit a kilincsre.
- Majd észben tartom.. - csókoltam meg. Megcsörrent a telefonom a másik szobában - Felvennéd?
Átment a szobánkba, én addig visszatettem Adie-t a kiságyba. Mikor visszajött, mögém osont és hátulról átölelte a derekam. A nyakam kezdte csókolgatni, aztán odaadta a telefont.
- Julie keres.
- Szia Julie! - köszöntem vidáman.
- Szia - mondta álmosan - Irigyellek. Be sem kell jönnöd, és fitt vagy hajnalok hajnalán..
- Mindjárt 10 óra.. - hökkentem meg.
- A szomszédomnak mondd. Egész hajnalban azt hallgattam, ahogy a férjével veszekszik a villanyszámláról és az internetes pornóról..
- Na szép, pedig nem laksz rossz környéken - nevettem.
- Gondoltam rá, hogy átmegyek, és odaadom nekik a névjegykártyádat. Boldogítsanak téged.. - élcelődött.
- Miért is hívtál eredetileg? - kérdeztem mosolyogva.
- Ja igen. Eddie-nek az az ötlete támadt, hogy délutánra értekezletet szervez. Kettőkor kezdünk. Nem lesz hosszú, de fontos lenne.
- Rendben, ott leszek.
Mikor letettük, Chester kivette a kezemből a telefont, és magához rántott egy csókra.
- Mondtam már, hogy ez a kedvenc pizsamám?
- Alig van rajtad valami.
- A tiédről beszélek.. - lecsúsztatta a pántot a vállamon, és csókolgatni kezdte a bőröm - Visszabújsz velem az ágyba?
- Csábító, de nem lehet.
- Miért? - folytatta a nyakamon. Elléptem tőle.
- Van egy fiunk. Meg kéne etetni.
- Még alszik.
Ebben a pillanatban berontott a szobába. Chester sóhajtva nézte a kis törpét az ajtóban.
- Csak szeretnéd - súgtam a fülébe, és adtam egy puszit a nyakára. Lementünk a konyhába, és elkezdtük a napot. Mikey a lábát lóbálva ült a széken, míg mi reggelit csináltunk.
- Kitalálod, mit csináltam neked? - guggoltam le mellé a földre.
- Palacsintáááááááát - kiáltott boldogan. Elnevettem magam és megpusziltam.
- Igeeeeeen - kiáltott Chester is - Végezzük ki őket!
- Előbb a bacikat.. - mondtam - Vidd vissza a macit a szobába, és mosd meg szépen a kezed.
Visszafutott a szobájába, addig megterítettem. Chester csak nézett, és mosolygott. Éreztem, ahogy végigmér.
- Olyan guszta vagy - igazolta a gyanúmat. Felnevettem.
- Chester..
- Komolyan. Imádom a hajad, a mosolyod.. a pizsamád.. - a nadrágom derekánál fogva próbált magára húzni, de rácsaptam a kezére. Megfogta a kezem és az ölébe rántott. Megcsókolt, hogy maradjak, de gyengéden megharaptam a száját - Hé!
- Viselkedj már..
- Na riszálj el innen akkor.. ne is lássalak - sóhajtott. Egy huncut mosoly azért megbújt a szemeiben. Nevettem és megpusziltam, aztán felálltam az öléből. Rácsapott a fenekemre.
- Elképesztően közönséges vagy.
- Rossz az ízlésed - mosolyodott el - Steve is megmondta.
- Steve?
- Aki összeadott minket.
- Jah igen.
Egy kicsit még nézett, aztán gyengéden megfogta a kezem és maga felé fordított. Sóhajtottam.
- Kezeltesd magad..
- Most nem azért.. csak.. azon gondolkodtam, kik legyenek Adeline keresztszülei.
- Ez jó kérdés.
- Joe és Dyna? - vetette fel teát iszogatva.
- Joe? Te rábíznál egy gyereket?
- Nem hiszem - nevetett.
- Na látod.
- Akkor kik?
- Nem tudom. Majd eldől.. - sóhajtottam - Mikey hol van?
- Talán elvitték a fürdőszobaszörnyek - meresztette nagyra a szemeit, aztán vihogott egy sort. Sóhajtottam, és elmentem megkeresni. Békésen aludt az ágyában. Adtam neki egy puszit, betakartam, és visszamentem a konyhába. Leültem a palacsinták társaságában. Chester csak nézett, gondolkodva.
- Chaz? - kérdeztem
- Gondolkodom..
- Min?
- Azon, hogy vajon kibírom-e, míg felérünk a hálószobába..
- Hát nagyon remélem.
- Miért?
- Mert jobb, ha nem ébreszted fel a fiadat.
- Miért? Olyat látna, amit nem szabad? - kérdezte egy fél mosollyal.
- Igen.. hogy megeszem a reggelijét.
Fél 1 körül kezdtem el készülődni az értekezletre. Összeszedtem a cuccaimat, lezuhanyoztam, megmostam a hajam.. Egy óra múlva kész voltam. Kicsit csúsztunk a kezdéssel, de addig is rengeteget beszéltem Julie-val. Érdeklődött az állapotomról, Adeline-ről, a Pete-tel kapcsolatos zavaros érzéseimről.. aztán betoppant a tárgyalóba egy új arc. Sosem láttam még, de valakire nagyon emlékeztetett. Kiköpött mása volt Pete-nek. Legalább is ez volt az első gondolatom, mikor megláttam. Ezért aztán kicsit meg is zavart. Az értekezlet végén menekülőre fogtam, és a sietségben szó szerint belefutottam Billie Joe Armstrongba. Az egyik kedvenc énekesem volt, mióta csak az eszemet tudtam. Őt és a feleségét szüleimként szerettem és tiszteltem.
- Elnézést, Mr. Armstrong.. - pirultam el kicsit.
- Semmi gond - mosolygott rám. Összeszedtem a bátorságom, és olyat tettem, amit még soha.
- Ha már így összefutottunk.. tudom, kinőttem már ebből az egész rajongósdiból, de kérhetnék egy aláírást?
- Hogyne. Kaphatok egy nevet?
- Reenzy - mosolyodtam el. Gondolkodva nézett rám - R-e-e-n-z-y.
- Nem.. - nevetett - Tudom, hogy írják. Reenzy Benningtonhoz van szerencsém?
- Igen - lepődtem meg.
- A feleségem folyton rólad beszél.
- Igazán? - kérdeztem megilletődve.
- Hogyne. Nagyon nagyra tart azért, amit csinálsz. Ahogyan csinálod. Mást sem hallok szerdánként.. - mosolygott.
- Hűha.. - nevettem - Ez most.. zavarba hozott.
- Miért?
- Furán hangzik, de szüleimként szeretlek titeket Adriennel..
- Na várj. Te vagy az a lány, akiről Mona mesélt egyszer?
- Kicsi a világ.. - mosolyodtam el. Ha emlékeztek még, Billie a hátával járt Monához gyógymasszázsra egy időben.
- Tényleg az - sóhajtott aranyosan - Kár, hogy a feleségem nincs itt. Most nekem is kell kérnem tőled egy aláírást..
- Hogy én adjak autogramot NEKED? - hökkentem meg. Ha nem lettünk volna emberekkel körülvéve, bizonyára dobtam volna egy hátast a meglepetéstől.
- Vagy akár velem is jöhetsz, és meglepheted. Hogy hangzik?
- Ha nem zavarom vele..
- Dehogy. Otthon süt-főz éppen. A fiúk hazajönnek a hétvégén, mindennek ragyognia kell.. különben megzakkan.
- Értem
- Ráérsz?
- Igen. Hogyne. Csak előbb felhívom a férjemet.
Kicsit izgatott voltam, de próbáltam nem kimutatni. Komoly munkám volt, felnőtt nő voltam, és a többi, és a többi.
- Szia Cica - szólt a telefonba Chester. Legszívesebben visítottam volna, de megkíméltem inkább.
- Szia, csak szólni akartam, hogy később megyek haza..
- Elhúzódott az értekezlet?
- Nem.. Találkoztam valakivel.
- Wentz?
- Nem.. - sóhajtottam - Billie Joe Armstrong.
- Ott van melletted?
- Igen, miért?
- Akkor nem kérdezem meg, hogy ki az. Majd rákeresek a neten. Nem akarom megsérteni.
- Rendben - nevettem.
- Akkor később. Érezd jól magad. Szeretlek.
- Szeretlek - mondtam mosolyogva. Letettük és sóhajtottam.
- Mehetünk?
Bólintottam, és elindultunk az otthonukba. Teljesen olyan volt, mintha tiniként az első randimra készülnék. Billie szerint aranyos volt az izgatottságom, szerintem kicsit zavarba ejtő.
- Olyan gyerekesnek érzem magam - nevettem, mikor beléptünk a házba.
- Eszedbe ne jusson - mosolygott rám barátságosan - Édesem!
- Konyha!
Billie megfogta a kezem, és bevezetett a konyhába. Mutatta, hogy maradjak csendben, lepjük meg Adie-t. Adrienne Nesser Armstrong. Akinek még nem tiszta, hát elmesélem. Adrienne, becenevén Adie, egy teljesen hétköznapi lány volt, aki elment egy Green Day koncertre, még a 90-es években. Az együttes már akkor ismert volt, és egy egyetemi fellépésükön Billie Joe kiszúrt egy lányt a tömegben. Azóta ez a lány két fiút szült neki, férje mellett az Adeline Records társtulajdonosa lett, és a kiadó ruházati márkájának, az Adeline Streetnek az egyik alapítója. A hírnév, és a sikerek ellenére teljesen átlagos háziasszony volt, aki imádta a férjét. A kislányom pedig emiatt kapta az Adeline nevet. Ez a nő most alig pár méterre tőlem, és éppen süteményeket sütött a hétvégére.
- Milyen napod volt? - kérdezte Billie, mintha ott sem lennék. Adie meg sem fordult, csak mesélni kezdte a napját. Főzött, mosott, takarított, sütött, stb. Házitündér.
- Hulla fáradt vagyok.. - sóhajtott végül - Neked milyen napod volt?
- Remek. Az új srácok nagyon jó zenét csinálnak, szerintem lesz még velük munkánk. Beszéltem Frankkel, jobban van már.. és összefutottam valakivel egy magazinnál..
- Milyen magazin? - vette ki a sütőből a tepsit Ade. Továbbra sem fordult meg, én pedig igyekeztem nem elárulni, hogy ott vagyok.
- Daily Spot..
- Viccelsz?! A kedvencem.. - mondta a sütiket tálcára téve. Elkezdett mesélni, hogy mennyire szereti a cikkeinket, a rovatunkat, még a horoszkóp is rendszeresen beválik neki - Azt írták, hogy a héten a párom meglepetéssel állít haza, szóval kezdhetsz gondolkodni..
- Már nem kell - mosolygott Billie - Hoztam neked valakit..
- Kit? - fordult meg kíváncsian a nő. Egy pillanatra fogalma sem volt, hogy ki vagyok.
- Adie.. hadd mutassam be neked.. Reenzy Benningtont
- Na ne szórakozz.. - hökkent meg. A reakciója kicsit rosszul esett. Reméltem, hogy nem az jár a fejében, hogy "de hiszen ez egy kis csitri". Szerencsére nem. Egyszerűen csak meglepődött. Odajött hozzám, és úgy ölelt át, mintha évek óta ismernénk egymást. Egyre furcsábban éreztem magam.
- Kicsit érzékeny, mióta a fiúk elköltöztek. Szerencse, hogy hétvégente meglátogatnak minket, különben már nem bírnám - magyarázott Billie mosolyogva. Adie leintette és elmosolyodott.
- Ne haragudj, csak.. olyan fiatal vagy. Mármint.. ettől csak jobban szeretlek és tisztellek. Hihetetlen, hogy mennyire értesz az emberek nyelvén. Gyakran olvasom a rovatodat.
- Állandóan - javította ki Billie.
- Jó, nagyon gyakran. Gyere, ülj le, kérsz egy sütit?
- Nem tudom.. kérek.. köszönöm - ültem le megszeppenten.
- Rá hoztad a frászt.. - ült le mellém Billie.
- Azt azért nem.. - nevettem.
- Emlékszel Monára?
- Mona.. hmm.. valami rémlik.
-Aki kimasszírozta a hátamból az összes nyavalyámat.. ő mesélt Reenzy-ről egyszer. Ő az a nagyon jó barátnő, aki úgy szeret, mintha a szülei lennénk.. - hozott még nagyobb zavarba Billie. Próbáltam nem kimutatni, hogy izgulok.
- Komolyan? - lepődött meg Adie. Olyan aranyos volt, nem lehetett nem mosolyogni rajta.
- Komolyan - mondtam
- Örülnék, ha a lányom lennél - vallotta be - Tetszik a stílusod, a személyiséged.. a logikád..
- Hajaj, női logika.. ez olyan téma, amit nekem nem kell hallani - állt fel Billie az asztaltól. Megfogtam a kezét.
- Maradj.. kérlek. Lenne valami, amit szeretnék megkérdezni.
Leült, és összenéztek Adie-vel. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam legyűrni a torkomban dobogó szívemet.
- Kérdezz nyugodtan.
- Nos.. nem tudom, mennyit tudtok rólam, de született egy kislányom. Adeline Rose.. - a nevére kicsit felkapták a fejüket. Vajon miért.. - Szeretném, ha ti lennétek a keresztszülei. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de úgy érzem, hogy okkal találkoztam ma Billie-vel..
Megint egymásra néztek. Billie elmosolyodott, Adie szemében pedig mintha meghatottságot láttam volna. Aztán ő is elmosolyodott, és átölelt.
- Nagyon szívesen..
- Egy ideje gondolkodunk már Chesterrel a keresztszülőkön, de mivel fontosak vagytok nekem, ezért gondoltam megkérdezem..
- Chester? Chester Bennington? - kérdezte Adie.
- Igen, nem tudtad?
- Azt hittem, csak véletlen egybeesés. Lehet vagy ötezer Bennington az országban.
- Hát.. szerencsére nem az - nevettem.
- Hogy találkoztatok? - érdeklődött Adie
- Ahogyan ti - mosolyodtam el - Rajongóként megismertem, aztán felfigyelt rám, és onnantól ment minden magától.
- Tényleg? Hát nem furcsa? Ott állsz a tömeg kellős közepén, ezer más lány között, és mégis téged szúr ki. Ez őrület.
- Tudom - nevettem
- Hát lányok.. kellemes pletykálást. Nekem most mennem kell - állt fel Billie a helyéről. Adott egy csókot Adie-nek - Szeretlek, este jövök.
- Szeretlek!
- Viszlát Reenzy, örülök, hogy megismertelek - adott pár puszit, aztán magunkra hagyott minket. Adie-vel rengeteget beszéltem, és elég közel kerültünk. Rengeteg volt bennünk a közös, és nagyon jót beszélgettünk. Teljesen feloldódtam a társaságában, és már nem voltam zavarban. Mintha régi barátnők találkoztak volna évekkel később. Este 7 óra körül mentem haza. Chester és Mikey a nappaliban játszottak, Adie pedig édesen aludt mellettük a kiságyban. Megpusziltam, és leültem a kanapéra.
- Anyu, nézd mit építettünk! - ugrott fel mellém a kisebbik Bennington
- Hű, egy egész vadnyugati város.
- Mikor jöttél, cowgirl? - kérdezte Chester.
- Most, az előbb - mosolyodtam el.
- Gyerünk Michael Ray, szedjük össze a kincseket, lekéssük a postakocsit.
- Hová mentek?
- Szülinapozni. A fiad barátnőjéhez.
- Nem is a barátnőm!
- Blablabla.. menj, mosd meg azokat a fogakat.
Míg Mikey a fürdőszobában volt, mi elpakoltuk a játékait.
- Chester. Megharagudnál, ha azt mondanám, hogy találtam keresztszülőket Adie-nek?
- Nem. Kiket?
- Armstrongékat.. - mondtam kicsit félve. Nem szerettem fontos dolgokban nélküle dönteni.
- Rendben - mosolyodott el.
- Komolyan? - lepődtem meg - Csak mert.. olyanok, mintha a szüleim lennének.. és már megkértem őket, de persze még nem fix, a véleményed kérem előbb.
- Döntés elfogadva. Egy fincsi csókért cserébe.
Elmosolyodtam, és hosszan megcsókoltam. Aztán megnyalta a száját, és folytatta a pakolászást.
- Köszönöm.
- Milyen volt a zöld nap? - kérdezte a dobozt a kanapéra téve. Leült mellém, és átölelte a derekam.
- Tényleg rákerestél?
- Persze. Ismerős volt a név, és ismerem is őket, az együttest meg főleg, csak hirtelen nem jutott eszembe az arca.
- Olyan kedvesek. Adrienne szinte a rajongóm.. olyan ideges voltam és esetlen.. - nevettem sóhajtva - Hihetetlenül jó nap volt
- Örülök, Szívem!
- Szeretlek - sóhajtottam ismét, ezúttal boldogan.
- Akkor még jobban örülök - megcsókolt, aztán Mikey útra készen megállt az ajtóban.
- Mikor jössz?
- Elviszem, és jövök is haza. Ottalvós buli.
- Rendben.. a szülők telefonszáma megvan, ugye?
- Persze. Ne idegeskedj.
Nem idegeskedtem. Csodás nap volt, alig vártam, hogy Chester hazaérjen, és együtt fejezzük be egy romantikus, szerelmes éjszakával. Az imáim meghallgattattak, mert bő egy óra múlva már együtt filmeztünk az ágyban, közben nassoltunk, beszélgettünk, a film után pedig összebújva álomba merültünk.