31 - Furcsa helyzetek
Látogatók száma: 52
Mikor megpróbáljuk elnyomni a születőben lévő kötelékeinket, a levegő megtelik feszültséggel. Próbálhatjuk elrejteni, letagadni, de ha elkezdünk vonzódni valakihez, a jelenléte egyre jobban feszélyez. A feszültség pedig átalakul valami erősebbé..
Ahogy azt Chesterrel megbeszéltem, pár nappal később elmentünk a csajokkal egy kellemes bárba. Dyna persze nem tudta, hogy miért. A hely teljesen rendben volt, nyugodt, pasivadászatra tökéletes. A bár ugyanis tele volt helyesebbnél helyesebb férfiegyedekkel. Sokan vetettek ránk szemet, de a flörtölősebbeknek diszkréten felmutattam a gyűrűmet. Általában egy mosollyal intettek felém a poharukkal, és feladták. Monával is próbálkoztak, de ő csak megrázta a fejét. Dyna unottan iszogatta a koktélját.
- Dyna? - érdeklődtem a lelki jelenléte felől. Mintha teljesen máshol járt volna, és sejtettem is, hogy merre.
- Hmm?
- Szia - mosolyogtam rá - Merre jársz?
- Csak gondolkodtam.
- Mi a baj? - kérdezte Mona végigsimítva a kezét. Dyna mély levegőt vett.
- Csak gondolkodtam.. - ismételte.
- Akkor ébresztő, mert az a pasi már vagy 5 perce folyamatosan téged néz.
- És? Dögös?
- Nézd meg magad - böktem oldalba.
- Nincs kedvem randizni.. - sóhajtotta.
- Ne depizz már. Ez a hely tele van férfiakkal.. - biztattam.
- Akkor sincs..
- Menjünk haza? - kérdezte Mona együttérző mosollyal. Beleittam az italomba. Móni, ha tudnád..
Egy pincér állt meg az asztal mellett egy pohár pezsgővel.
- Ezt az az úr küldte a pulttól.. - tette le elém, majd átment egy másik asztalhoz felvenni a rendelést.
- Úgy tűnik valaki kiszúrt magának.. - vigyorgott Mona.
A pult felé fordultunk, és megvártuk, míg eloszlik a tömeg a szemünk elől. Aztán megláttuk a pasit fekete ingben és farmerben. A bárnál iszogatta a koktélját, közben engem nézett.
- Hogy kerül ez ide? - kapta fel a fejét Dyna.
- Nem tudom.. - válaszoltam még mindig őt nézve - Kell egy kis levegő, ne hagyjátok, hogy kövessen.
Felálltam az asztaltól és kimentem a teraszra. Az óceán látványával próbáltam megnyugtatni magam. Mikor meglátta, hogy kimentem, Pete elindult a terasz felé. Mona az útját állta.
- Hagyd őt békén.. kérlek.. nem teszel neki jót..
- Ne haragudj, de ezt tőle szeretném hallani.. - Monára mosolygott, és megpróbálta kikerülni. Ő viszont nem engedte.
- Nem mehetsz ki hozzá.. ő kért meg erre.
- Szeretnék vele beszélni. Azt csak nem tilos.
- Pete.. - sóhajtott Mona.
- Végignézheted. Semmi olyat nem fogok mondani vagy tenni, ami felzaklatná. Rendben? Megváltoztam.
Mona nem szólt semmit. Pete megkerülte, és kijött hozzám a teraszra. A lányok kíváncsian figyeltek minket.Mikor hallottam az ajtót nyílni, mély lélegzetet vettem, és beleittam a koktélomba. A pezsgőjét az asztalon hagytam. Nem volt mit ünnepelnem. Megállt mellettem, a kezét pedig a korlátra tette. Hatalmasat lélegzett a friss, óceáni levegőből.
- Szép esténk van..
- Volt.. - elindultam befelé, de megfogta a kezem. Megfordultam és sóhajtottam.
- Utálsz? - kérdezte szomorú szemekkel.
- Nem. De nem akarlak látni.
- Miért?
- Azért Pete, mert nem lehet. Egyikünknek sem tesz jót.
- Más ember lettem. Komolyan. Csak hagyd, hogy bizonyítsam. Elöről szeretném kezdeni veled - a kezét nyújtotta felém.
- Mit művelsz? - kérdeztem sóhajtva.
- A nevem Peter Lewis Kingston Wentz. A sorban a harmadik. Szeretnék a barátod lenni, ha megengeded.
Egy ideig csak a szemeit néztem, és próbáltam rájönni, hogy mit is akar valójában? Újabb trükk volt, hogy a közelemben legyen, vagy az igazság, és megváltozott? Megfogtam a kezét és magamhoz húztam. Átöleltem és engedtem a büszkeségemből. Pár másodpercig a vállamon pihent, aztán egy sóhajjal el is engedett.
- Nem tudom, hogy hihetek-e neked..
- Hihetsz. Nem akarom, hogy utálj. Nem akarom bonyolítani sem az életed.
- Akkor mit akarsz? Megfektetni?
- Miért nem tudod elhinni, hogy nincsenek ilyen szándékaim? Nem vagy ám olyan jó csaj, mint hiszed - mosolygott rám. Felnevettem, és megráztam a fejem.
- Remélem.
- Figyelj.. ha azt akarom, hogy barátok legyünk, akkor őszintének kell lennem veled.
- Végre egy mondat, ami jól hangzik a szádból.. - gúnyolódtam mosolyogva. Megfogta a kezeimet és a szemembe nézett.
- Nagyon tetszel nekem, és nem csak kívülről. Ez igaz. De nem használnálak ki semmilyen szinten. Amíg nem érzem, hogy te is akarsz engem, addig nem fogok közeledni. Rajtad múlik.
- Na ez nem hangzott olyan jól.. - sóhajtottam lemondóan. Kezdtem megbánni, hogy nem löktem át a korláton azonnal - Sosem fogod azt érezni, hogy akarlak. Ebben biztos lehetsz. Előbb lennék apáca.
Egyértelmű volt, hogy hülyeséget beszélek. Tudta ő is, de nem mondta ki.
- Tisztelem a kitartásod.. - mondta, aztán adott egy puszit az arcomra, és elengedte a kezem - További kellemes estét, szia.
Bement és magamra hagyott. Egy kis ideig még kint maradtam, aztán elfogyott a koktélom is, és visszamentem a lányokhoz. Addigra ő már sehol sem volt a bárban.
- Mi történt? - kérdezte Dyna.
- Azt mondta megváltozott és a barátom akar lenni. Valami tényleg furcsa volt.
- Akkor hiszel neki?
- Felébredtél, tündérem? - mosolyodtam el - Amúgy nem tudom. Szeretném elhinni. Végül is nem hazudott nekem, és talán én is ezt tenném hasonló helyzetben..
- Biztosan nem - jelentette ki határozottan Mona.
- Akárhogy is, egy barátság senkinek sem árt, igaz?
- Amíg barátság, addig nem is. A helyedben nem maradnék vele kettesben - hajtotta fel a pezsgőmet Dyna.
- Rendben Anyu - nevettem. Egy órát töltöttünk még a bárban, ezidő alatt Dyna kicsit feloldódott, és táncolt, flörtölt, de mégsem talált senkit magának. Viszont nem ez volt az utolsó csajos esténk. Chester az ágyon ülve böngészett a neten, mikor hazaértem. Levettem a cipőmet, a ruháimat, és fehérneműben bújtam be mellé az ágyba.
- Hello Mrs. B. Milyen volt az este?
- Tök jó..
- ..aztán?
- Aztán kaptam egy italt, amit nem én rendeltem.
- A két szép szemedért? - kérdezte mosolyogva.
- Valami olyasmi. Pete küldte a pulttól..
- Wentz? Még él? - gúnyolódott letéve a laptopot a szőnyegre. Ekkor vette csak észre a hiányos öltözékű nőt a takaró alatt - Hűha. Meleged van?
- Talán egy kicsit.. - nyaltam meg az ajkaimat. Semmit nem akartam.. egyelőre.
- Pete izgatott fel? - kérdezte gonoszkodva. Nem gondolta komolyan, de nem találtam viccesnek - Bocsánat..
- Alig beszéltünk pár szót.. - sóhajtottam.
- És az baj?
- Miért lenne baj? - húztam össze a szemöldököm
- Csak mert úgy mondtad, mintha bántana, hogy hanyagol..
- Jah nem.. dehogy. Kimentem a teraszra, ő meg követett.
- Remélem lekoptattad.
- Majdnem..
- Reenzy az istenért.. - sóhajtott.
- Megváltozott.. nem tehetek róla. Ne nézz így rám.
- Akkor legközelebb szavazzunk rá, mikor új elnököt kell választani..
- Vicces.. tudtad, hogy politológiát tanult az egyetemen?
- Most már tudom..
- Drágám.. csak a barátságom akarja.
- Meg a bugyidat az ágya mellett..
- Megváltozott.. higgy nekem.
- Ha Wentz megváltozott, én vagyok a Húsvéti nyuszi..
- Akkor kapcsold ki a gépet és vonszold ide a tojásaidat.. - sóhajtottam kicsit célzásszerűen. Közelebb bújt és megcsókolt.
- Mondjak valamit?
- Na mondd..
- Már rég kikapcsoltam.. - magához húzott és simogatni kezdett - És a répámmal többre mennél..
- Olyan közönséges vagy - nevettem. Átöleltem a nyakát, és hosszan megcsókoltuk egymást.
A következő néhány hétben többször is összefutottam Pete-tel. Egyszer még Chester is velem volt, de ő egyáltalán nem örült ennek. Na nem mintha én ugráltam volna örömömben, hogy láthatom őt. Pete visszafogott volt, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint azelőtt. Ez Chesternek is feltűnt, így alábbhagyott a gyűlölködés is köztük. De azért rajta tartotta a szemét, ahogy én is. Aztán kiderült, hogy Pete összejött valakivel. Ez kicsit bebiztosította a kettőnk viszonyát, így nem bántam, ha találkoztunk valahol. Egy éjjel, mikor Chester turnén volt a srácokkal, Pete elhívott egy hármas randira. Be akarta mutatni a titokzatos lányt. Ahogy azt be is vallotta, szeretett volna olyat találni, mint én, hogy leszállhasson rólam. Nem mintha kényszerítette volna bárki is, hogy nyomuljon. Értékeltem az igyekezetet, amit abba fektetett, hogy beváltsa az ígéretét, és szigorúan barátként bánjon velem. Ezért hát bementem. Mona vigyázott a kicsikre, így a saját babájára is fel tudott készülni. Pete, Allison, és én elmentünk egy buliba. Az este kellemesen alakult, Allie aranyos lánynak tűnt. Mikor kiment a mosdóba, Pete átült mellém, és izgatottan kérte ki a véleményem.
- Nos? Mit gondolsz róla?
- Kedves lány, szimpatikus.
- Szerinted működhetne? Összeillünk?
- Nem tudom. Ezt neked kell érezned és eldöntened. Szerintem semmi gond nincs vele. Adj neki esélyt, semmit sem veszíthetsz.. - válaszoltam mosolyogva.
- Ahj, nem is tudom. Nem olyan, mint te..
- Pete.. - sóhajtottam - Nem kell olyannak lennie. Érezd magad jól a társaságában, és szeresd a személyiségét.
Amint ezt kimondtam, Allie kicsit tántorogva jött ki a mosdóból. Sokat ivott az este, de ez nem látszott rajta. Mindkettőnknek megfordult a fejében, hogy esetleg beszedett valamit. Őszintén sajnáltam Pete-et. Nagyon igyekezett. A bulinak akkor lett vége, mikor Allison Pete nyakába borított egy pohár bort. Teljesen véletlen volt, de elég kínos így is. Pete intett a pincérnek, hogy minden rendben, kéri a számlát, addig én megpróbáltam nagyjából letakarítani az asztalt. Fizetés után elindultunk hazafelé. Allie a hátsó ülésen aludt, mikor Pete felsóhajtott egy pirosnál.
- Előbb hazaviszlek téged, aztán őt is.. nem árt, ha kialussza magát.
- Igen, eléggé ki van ütve.
- Csak egy buta liba.. sajnos.
- Majd találsz egy másikat.. - próbáltam felvidítani. Elmosolyodott.
- Egy másik buta libát?
- Nem.. - nevettem vele. Lassan pedig hazaértünk. Az ajtóig kísért. - Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam.
- Én is. Az ingemet leszámítva.
- Ha azonnal kimosod, talán megmentheted..
- Nem számít, egy rakás ilyen ingem van otthon - mosolygott megint. Talán attól, hogy kicsit spicces voltam, de a mosolya egyre ellenállhatatlanabbnak tűnt.
- Szóval fel vagy készülve az ilyen balesetekre?
- Lebuktam - nevetett - Egy rakás buta libával randizok. Fél szekrényre való áldozható pólóm van. De megyek.. - átölelt és megpuszilt - Jó éjt!
- Jó éjt - mosolyodtam el, mikor elengedett. Kinyitottam az ajtót - Nem mész?
- Tudod, a trollok.. nem akarom, hogy elraboljanak - suttogta. Felnevettem, és elejtettem a kulcsaimat. Egyszerre akartuk felvenni, de lefejeltük egymást. Kinevettük magunkat, aztán sóhajtottunk.
- Sajnálom..
- Nem számít, de fejből nincs raktáron.
- De a buta libák most már fejelnek is, készülj fel rá - adtam egy puszit a homlokára - Nagyon fáj?
- Nem..
- Helyes - nevettem megint - Véletlen volt, bocsi. Készülj fel az ilyenekre is.
- Nem vagy buta liba.
- Akkor csak ügyetlen és fáradt.. na szia.
Megfogta a kezem, és visszahúzott egy csókra. Egy pillanatig nem tudtam, hogyan is reagáljak, de aztán visszacsókoltam. Leginkább, mert nem kaptam levegőt. Azonkívül, mint mondtam, kicsit be voltam csípve. Oldódtak a korlátaim. Annyira, hogy valahogy bementünk a házba, és becsuktuk az ajtót. Szevedélyesen, vadul csókoltuk egymást, éheztünk egymás testére. Pár ruhadarab le is került rólunk. A falnak támasztott, és a dereka köré emelte a lábaimat. Úgy csókoltuk egymást, ahogy még soha senkit. Azon az éjjelen éreztem először biztosan, hogy vágyom rá, hogy kell nekem.
- Nem hiszem el, amit csinálunk.. - mondta két csók között.
- Én sem.. - nyögtem halkan, ahogy átöleltem a nyakát, és közelebb húztam. Szorosan magához ölelt, és a kanapéra vitt. Az alsóneműn kívül minden lekerült rólunk.
- Ha tudnád, mennyire akarlak.. - sóhajtotta a nyakamba, és tovább csókolóztunk. Az egész helyzet annyira szenvedélyes volt, olyan fojtogató.. ennek ellenére még elég józanság volt bennem ahhoz, hogy el tudjam tolni magamtól.
- Pete, ne.. - suttogtam mikor végre meg tudtam szólalni. A nyakamat csókolta, közben a lábaimat simította végig. Gyenge voltam, és egész testemben bizseregtem.
- Most akarsz leállítani? - kérdezte mikor újra megcsókolt.
- Nem tehetjük.. tudod, hogy befejezném, ha lehetne..
- A legjobb dolgokat általában nem lehet.. Megpróbáltam megállni, de nem ment..
- Ne tedd ezt velem.. - a szavaim ellenére nagyon is kívántam. Az önuralmam elveszni látszott, ő pedig nem úgy tűnt, hogy le tudna állni.
- Akarlak. Szeretlek.. - csókolt meg újra - Érzem, hogy te is akarod..
Úgy éreztem, hamarosan felrobbanok a karjaiban, ha nem enged el. Egy másodpercre eltoltam magamtól. Ennyi volt a szerencsém.
- Menj.. kérlek menj haza.. - suttogtam zihálva. Mindenem reszketett, levegőt pedig alig kaptam.
- Biztos? - kérdezte a szemeimbe nézve. Szenvedélyesen megcsókoltam, de mikor kezdtünk megint elvadulni, elvettem a kezeit a mellkasomról.
- Egészen biztos.. kérlek.. Mielőtt nem késő.
- Rendben.. jól van.. - nagyot nyelt, próbált lehiggadni, de tudtam, hogy legszívesebben darabokra tépne - Nem tudlak itt hagyni.. így nem..
Így. Vágyakkal tele. Így. Ahogy talán többé sosem lehet velem. Újra megcsókolt, és nem utasítottam el. Legszívesebben azonnal magamba rántottam volna. Mindketten ki voltunk éhezve a folytatásra, de tudtuk, hogy sosem fejezhetjük be. Nem tehettük. Úgy éreztem elájulnék, ha folytatnánk, egyre nehezebben lélegeztem. Legalább 50 fok volt a szobában. Amikor a mellkasomat csókolta, egyre lejjebb haladva, és a kezével megpróbált megszabadítani a "felesleges" ruhától, felemeltem az állát a hasamról. Pár pillanatig csak néztük egymást. Döntenünk kellett. Megtesszük, és nincs visszaút, vagy győz a hűségem, és a történtek ellenére elutasítom. Egymás szemeiben kerestük a választ, miközben tudtuk, hogy most kell megállnunk. Vadul csókolt, utoljára, aztán összeszedte a ruháit és elviharzott. Nem kellettek szavak. Percekkel később is kegyetlenül zakatolt a szívem, ahogy a karjaiban az imént. Még mindig fojtogatott a csókja, és az egész testem libabőrös volt. Ezzel egy időben olyan melegem volt, mintha szaunában feküdnék. Mikor végre lehiggadtam egy kicsit, felmentem az emeletre, és lezuhanyoztam. Mikor lefeküdtem az ágyba, csak rá tudtam gondolni. Éreztem az érintését, a csókjait, a leplezetlen vágyat, hogy befejezzük. Eltartott egy ideig, mire el tudtam aludni.
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Akkor jó :) Mármint, hogy életszaga van. Azért írtam, hogy valószerűtlen, amiért te azt, hogy itt-ott mesés..
Valószerűtlen? Nem hinném...én pont azért szeretem a történeted, mert nagyon is valószerű, még ha itt-ott mesés is, hidd el, élet szaga van. Én már csak tudom. Megéltem ezt-azt, amit mások még gondolatban sem...
Én pedig külön élvezem, hogy olvashatom a véleményeket :) Nagyon jól esik, köszönöm! Ami a problémás karaktereket illeti.. hát, legalább nem túl idealizált a történet. Elég valószerűtlen, hogy ilyesmi történne, de pont a zűröktől lesz élethű. Senki sem tökéletes.. és lehet egyszerre két embert ugyanúgy szeretni, csak ritka.. :)
De, sajnos a gondolat befolyásoló ereje a legnagyobb, mint ahogy majd be is bizonyosodik. Mindettől függetlenül nem tudom abbahagyni az olvasást. És külön élvezem, hogy hozzá is tudok szólni, ezt ugye egy könyvnél nem lehet megtenni...
Itt még csak testi vonzalom volt.. Egyébként igazad van. Gondolattal kezdődik. De a gondolatainkat és az érzéseinket kevésbé tudjuk irányítani, mint a cselekedeteinket. Ha tudjuk irányítani magunkat, akkor hűségesek tudunk maradni, mert egy gondolat nem elég, hogy befolyásoljon minket.
"Vagy győz a hűségem..." Miről beszél ez a liba?? Hűség? A megcsalás a gondolattal kezdődik, nem kell ahhoz szex. Az én nézetem az, ha lefekszel valakivel, csak úgy érzelmek nélkül egy heves pillanatban, kevésbé megcsalás, mint az, amikor a lelked, a szíved adod másnak. Nem kell vele lefeküdni, sokkal jobban megcsalod a másikat, becsapod...áááááá