újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

33 - Gondok reggelire

Látogatók száma: 51

Olykor-olykor mindenki elcsábul egy friss, meleg, puha, finom, illatos péksütire. De mi történik, ha a péksüti egy jelkép, és ha megesszük, belemegyünk valamibe, amibe nem kéne? Ha a megadás jelképe, az elcsábulásé? Na ezért nem hagyta ő sem..

Egyik éjjel, mikor az ágyon ülve dolgoztam, közben tévéztem, valaki bejött a szobába. Természetesen Chester, bejelentés nélkül. Szótlanul tette le a táskáit, kikapcsolta a tévét, elvette a laptopot, és megcsókolt. Közben a karjára fektetett, így fel tudott velem mászni vízszintesbe. A csókjaiban érződött az elmúlt néhány hét magánya. Mintha levegő után kapkodna egy medence alján. Többet, és többet akart. Aztán abbahagyta, és a szemembe nézett, miközben simogatta a bőröm, és csókolgatta a számat. Aztán mély, érzéki hangon szólt hozzám.
- Szia.. hiányoztál.
- Na ne mondd.. - mosolyodtam el. Az ő arcán is megjelent egy mosoly, aztán hosszan megcsókolt megint. Mikor a nyakamra csúszott, felsóhajtottam - Annyira hiányoztál..
- Mennyire?
- Nagyon nagyon.. nagyon..
- Mi lenne, ha te és én.. hmhm? - lehelt egy forró csókot az ajkaimra. Teljesen beleremegtem.
- Hmhm?
- Mhmm.. - mosolyodott el. Magamra rántottam és megcsókoltam megint, aztán együtt hümmögtünk tovább. Teljesen felpezsdített, megtöltött élettel. Egymás karjaiban pihentünk, miután végeztünk. Éreztem, ahogy zakatol a szíve, aztán szép lassan lehiggad. A kezével a hátamat simogatta, aztán megcsókoltuk egymást, és elaludtunk. Ugyanebben a helyzetben ébredtem fel reggel, mikor megcsörrent a telefonom. Kimásztam az ágyból, és felvettem. Pete volt az.
- Várj egy kicsit - suttogtam, míg magamra rángattam valami ruhát, aztán kimentem az erkélyre - Itt vagyok.
- Megfáztál?
- Nem. Csak nem akartam felébreszteni Chestert.
- Á.. értem. Szóval hazajött.
- Igen. Mit akarsz?
- Gondoltam beszélhetnénk a történtekről - sóhajtott.
- Napokig nem hívtál, miért pont most olyan fontos ez?
- Nem mertelek keresni. Azt hittem haragszol rám. Viszont.. folyton te jársz a fejemben. Fel akartalak hívni, de nem ment.. aztán Rólunk álmodtam, és úgy voltam vele, lesz, ami lesz, megpróbálok veled beszélni..
- Pete.. nem haragszom rád, de most épp nem alkalmas. Máskor kéne erről beszélnünk.
- Persze, megértem.. menj csak vissza hozzá, biztos hiányzott.. - mondta csüggedten. Nem tudtam, hogy a féltékenység, a csalódottság, vagy csak a felismerés beszélt belőle. Sóhajtottam.
- Hagyom aludni, nagyon kimerült.
- Találkozhatnánk esetleg? Velem reggelizhetnél..
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
- Tudok egy jó helyet, mennyei croissant csinálnak helyben.
- Imádom a croissant.. - ismertem be pár másodperc hallgatás után. Elmosolyodott.
- Egy óra múlva ott vagyok érted.
- Nem mondtam semmit..
- Friss, meleg, vanília krémes croissant.. - suttogta a fülembe.
- Meggyőztél. Utállak.
- Mondd ezt akkor, amikor a város legfinomabb péksütijét eszed.. - nevetett - Na.. szia.
- De ez.. nem randi.
- Nem randi - mosolygott - Szia!
- Szia!
Bevittem a telefonomat, és néztem még Chestert egy kicsit. Nagyon hiányzott, hihetetlenül boldog voltam, hogy végre megint vele lehetek. Egy nagy mosollyal indítottam a napomat. Lezuhanyoztam, hajat mostam, és mikor épp öltöztem, Chester felébredt.
- Jó reggelt - ásított. Felmásztam az ágyra, és megcsókoltam.
- Jó reggelt!
- Hová indulsz?
- Egy barátommal reggelizek, utána megyek az irodába.
- Nem maradhatnál inkább velem? - bújt hozzám álmosan.
- Mindjárt indulnom kell.
- Mondd le.. gyere vissza.. - adott egy csókot, majd még egyet, egy újabbat, és egy ráadást - Gyönyörű vagy.
- Félálomban nem túl hihető - mosolyodtam el. Megcsörrent a telefonom.
- Kivel reggelizel? - mivel nem válaszoltam, nem is kellett már - Ugye viccelsz?
- Édesem. - sóhajtottam. Felült az ágyon és azonnal felébredt az agya is. Talán túlságosan is.
- Pete-tel találkozgatsz?
- Csak egy reggeli, mi ebben olyan rossz?
- Hát Pete.
- Édesem, már megbeszéltük - megsimogattam a kezét, de nem nyugtatta meg. Igaza is volt.
- De miért kell vele barátkoznod? - megszólalt a csengő. Chester sóhajtott - Kicsim..
- Rendben. Elküldöm.
Megkerestem a kulcsaimat.
- Hagyd. Menj. Ne is lássalak - mosolygott.
- Mi? - lepődtem meg. Megcsókolt.
- Jó étvágyat a reggelihez.
- Chester, nem kell ezt. Kedvem sincs kimozdulni.. - megint telefon. Sóhajtottam.
- Ahogy akarod.. - dőlt vissza az ágyra.
- Utálom, mikor ezt csinálod.
- Nem veszed fel a telefont?
Felvettem.
- Szia.. figyelj.. nem tudok veled reggelizni, valami közbejött.
- Felébredt..
- Igen. De nem úgy értve, szóval..
- Hagyd csak, ne magyarázkodj - sóhajtott.
- Valami baj van?
- Nincs, de jó lenne beszélni.. majd legközelebb.
- Mi lenne, ha együtt ebédelnénk? - Chester mély levegőt vett - Ismerek egy kis éttermet a Daily Spottól nem messze.
- Jól hangzik - mondta - Akkor délben.
- Szia4
Mikor letettük, Chester kérdőn nézett rám. Igazából ölni tudott volna a szemeivel, csak nem engem. Pedig megérdemeltem volna.
- Ezt most komolyan gondoltad?
- Be kell mennem dolgozni, az ebédidőm szabad. Ha már le kellett mondanom a vaníliás croissantról..
- Én mondtam, hogy menj.
- Nem Chester, te azt mondtad, hogy NE menjek, aztán azt, hogy menjek ha akarok. De persze csak azután, hogy lemondtam róla.
- Igen, mert ez volt a bizonyíték, hogy engem választanál, ha arra kerülne a sor.
- Ezt a hülyeségeid nélkül is tudnod kéne - elkezdtem összeszedni a holmimat. Gondolkodva figyelt.
- Mióta ő a jó fiú, és én a rossz?
- Amióta piszkálod őt. Hihetetlen, hogy alig érsz haza, máris ez megy megint. Együtt töltöttünk egy csodálatos éjszakát, de megint ugyanaz a nóta.
- Bocs, hogy nem díjazom, hogy a feleségem randizgat egy seggfejjel, aki meg akarja húzni - kimászott az ágyból és elindult a fürdőbe - Hetekig voltam távol, de ne aggasszon, készülődj csak a randitokra az első közös reggelünkön.
- Ez nem randi. Te is gyakran eszel a srácokkal, nem?
- Az azért nem ugyanaz.
- Ez sem több, mint reggeli egy baráttal. Most már ebéd.
- Igen, és legközelebb ugrik egy szintet, és hazavisz egy baráti vacsora után, mi?
- Nem ismered őt..
- Hatásosan debütált.
- Megváltozott.. hidd már el.
- Persze.. te már csak tudod, igaz? Nem veszed észre, hogy csak be akar hálózni?
- Semmi sem történik, ha én nem akarom.
- Akartad valaha?
- Igen - válaszoltam pár másodperc csend után - De semmi sem történt.
- Hogy mondod? - jött ki a fürdőszobából. Leültem az ágy szélére.
- Úgy egy hete, mikor felhívtál.. amikor Pete bemutatta a barátnőjét, Allisont.
- Igen..
- Volt egy kis baleset, és le kellett rövidítenünk az estét. Hazahozott, és minden totál normális volt, amíg meg nem csókolt. Ittunk egy keveset, és hagytam magam, de csak csókolóztunk. Nem történt más.. de majdnem.
- Ezt nem hiszem el Reenzy.. - mondta idegesen, egy csepp csalódással a hangjában. Mély levegőt vett - Mi történt egészen pontosan?
- Semmi, esküszöm.
- Miért nem?
- Mert nem akartam. Szeretlek.. elvesztettem a fejem, de leállítottam. Megértő volt, nem erőltette. Ő is tudja, hogy nem történhet több.
- Még ennyi sem.
- Még ennyi sem..
- Nagyszerű..
- Kérlek, Chester.. nem is vele akartam lenni. Azt akartam, ami történt volna.. de nem vele. Azért állítottam le, mert jobban szeretlek mindennél.
- És akkor most mit vársz tőlem?
- Nem várok el semmit.. csak arra kérlek, ne haragudj rám. Hidd el, sosem csalnálak meg.
- Mármint.. mit akarsz, hogy ezek után bízzak benne?
- Bennem bízz. Szeret annyira, hogy ne próbálkozzon, ha nem akarok semmit. Sőt, tényleg megváltozott.
- Állandóan ezt bizonyítja, milyen igaz - mondta gúnyosan.
- Ha nem változott volna meg, nem találkoznék vele..
- És amíg összejárkáltok, köztünk semmi nem lesz? Mert egyre inkább úgy tűnik.
- Miről beszélsz? Múlt éjjel is jó volt.. - mosolyodtam el.
- Mindegy. Felejtsd el. Csak annyira hiányoztál és utálom, hogy nem telik el nap anélkül, hogy ne hallanám a nevét - folytatta volna, de megcsókoltam - Fogd csak be a számat.. - sóhajtott, aztán újra megcsókoltam. Majd újra, megint, és mégegyszer. Utána átöleltem.
- Nagyon szeretlek.. és sajnálom, hogy elszúrtam a reggelünket. Elvesztettem a fejem a múltkor, de több ilyen nem lesz.
- A fejed ott van, ahol lennie kell.. és még nem késő újrakezdeni a napot.. - adott egy puszit a vállamra, aztán a nyakamon haladt felfelé a fülemig - Szeretlek. Csak elegem van abból, hogy része az életednek.
- Csak barát.
- Remélem is, mert nem osztozom a szerelmeden.. - elmosolyodtam, és megcsókoltuk egymást - Olyan jól esik így ölelni téged..
- Deja vu.. - nevettem. Ellökött az ágyon, és fölém mászott.
- Az lenne? - megcsókolt, aztán a szemembe nézett, és lágy, duruzsoló hangon beszélt, miközben a nyakamat cirógatta - Akkor meg tudod mondani, hogy most mi fog történni?
- Nem is tudom..
- Mi lenne, ha emlékeztetnélek?
Végigsimítottam a mellkasát, aztán átöleltem a nyakát, és közelebb húztam. Adtunk egymásnak néhány puha, nedves, szerelmes csókot, aztán felfrissítette a memóriámat.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Elég rossz pszichológus a csaj. Pete egy alattomos...khm, fütty...mennyire ismerem ezt az embertípust!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: