36 - Szakadék

Látogatók száma: 49

Egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik fél okot ad féltékenységre, egy éjszakai kimaradás végzetes is lehet. Főleg, ha magyarázkodással, és félreértéssel párosul. Egy félreértett éjszakai kimaradásnál pedig nincsen rosszabb.

Mint mondtam, Chester nélkülem ébredt fel reggel. Sóhajtva nyúlt a telefonjáért. Alig múlt fél hét, így rájött, hogy valószínűleg nem aludtam otthon. Felült az ágyban, és megpróbált felhívni. A telefonom a táskámban szólalt meg, ami az ágy mellett volt. Mély levegőt vett, felöltözött, és felhívta Dynát.
-Szia Dyna, Chaz vagyok
-Szia, mi újság?
-Reen ott van nálad? - kérdezte sóhajtva
-Igen.. még alszik.
-Ha felébredt, mondd meg neki, hogy szeretnék vele beszélni.. - leült az ágyra, aztán felkapta a fejét. Tüsszentést hallott az erkélyről. Mély levegőt vett, mikor meglátott. - Most mennem kell, szia
Kijött hozzám az erkélyre, és kérdőn nézett rám. Sőt.. szinte vallatott a szemeivel.
-Szia - nyújtóztam ásítva
-Szia. Mit keresel itt?
-Úgy tűnik, elaludtam.. - tüsszentettem újra - És meg is fázhattam
Megcsörrent a telefonom, ő vette fel.
-Jesszus, Reenzy.. hol vagy? Chester most hívott, hogy itt vagy-e nálam. Azt mondtam, még alszol, de bárhol is vagy, azonnal menj haza..
-Akárhol is volt, most itthon van.. - mondta Chester, aztán ledobta mellém a telefont, és karbatette a kezét - Szóval? Merre jártál éjjel?
-Dynával voltam. Ittunk, buliztunk.
-Aztán?
-Aztán sétáltam - mondtam az igazságnak megfelelően. Sétálni mentem, mielőtt elmentem Pete-hez.
-Miért hagytad itthon a telefonodat?
-Nem hagytam itthon. Még éjjel hazajöttem, le is feküdtem melléd, de hajnalban felébredtem. Ittam egy teát az erkélyen, és úgy tűnik, elaludtam.
-Máshogy kérdezem. Vele voltál? Dyna ugyanis nem tudja, mégis fedezett.
Nem válaszoltam, a hallgatás pedig beleegyezés. Jelen esetben felért egy igennel. Elindult az ajtó felé.
-Hová mész? - álltam fel a karosszékből
-Nem érdekelnek a részletek..
-Milyen részletek?
-Lefeküdtetek, nem? És én még elhittem, hogy "jaj Chester, csak barátok vagyunk"
-Mert így is van.
-Akkor miért fedezett a barátnőd? Bár ő sem jobb nálad, kiálltok egymásért.
-Ne keverd őt bele, és ne beszélj így róla. Egyébként sem történt semmi Pete és köztem.
-De odamentél.
-Oda.. de semmi nem történt.
-Piáltál, elmentél a szeretődhöz, és semmi nem történt. Rossz Benningtonnak jössz a meséiddel. Minek mentél oda? Lefogadom hatalmas örömmel fogadta a lehetőséget, és alaposan ki is használta. Mióta csak ismer, erre várt, te meg felkínáltad magad.
-Nem vagyunk szeretők, és semmi sem történt. Meg sem próbálta.
-Akkor minek mentél oda?
-Meg akartam tenni múlt héten.. legalább is vágytam rá.. mégsem történt meg. Leállítottam, mert az irántad érzett szerelmem mindennél erősebb. Múlt éjjel nagyon ideges voltam a haláltéma miatt, és ittam is.. Eleget, hogy odamenjek.
-Szóval az én hibám?
-Igen, a te hibád. De semmi sem történt.. Nem rajtam múlt.. - sóhajtottam leülve - Nem akarta megtenni. Aztán beszélgettünk, és hazajöttem..
-Jaj, te szegény. Akkor, gondolom, meg kéne köszönjem neki? Szent Pete Wentz nem dugta meg a feleségem, habár ő odament, és tálcán kínálta fel magát?
-Miért gondoltam, hogy megérted, amit mondok? Hihetetlen vagy.
-Tudod, mi a hihetetlen? Hogy elhittem, hogy a barátságon kívül semmit nem akarsz tőle. De úgy néz ki, én vagyok az egyetlen, aki az utadban áll, és tudod mit? Már én sem. Menj csak vissza hozzá, és fejezd be, amit elkezdtél. Ha már annyira akartad. Nehogy miattam kelljen lemondanod egy másik férfi ágyáról.
Nagyot csattant mögötte az ajtó. Igaza volt. Borzalmasan éreztem magam. Ittam, amit nem szoktam, és elmentem Pete-hez, amit nem kellett volna. Erre nincs bocsánat. Az alkohol pedig nem mentesít a felelősség alól. Sosem tettem ilyet azelőtt, és nem is értettem, hogy tehettem egyáltalán. Pont vele, pont Chesterrel. Mély levegőt vettem, és felhívtam Dynát.
-Szia.. - sóhajtottam
-Ree, annyira sajnálom, azt hittem, te vetted fel.. - mondta idegesen - Alig vártam, hogy visszahívj. Megpróbáltalak fedezni, nagyon kiakadt?
-Kicsit.. de köszi.
-Mi történt múlt éjjel? Kérlek, mondd, hogy nem csináltál hülyeséget.
-Nem, de nem rajtam múlt. Szerencsére tényleg megváltozott..
-Chester mit mondott?
-Elviharzott.. mindent elmondtam neki.
-Hová ment?
-Nem tudom. Azt mondta, hogy nem áll többé az utamba, és visszamehetek Pete-hez. Legyünk boldogok, ilyesmi..
-Akkor most mi lesz? - kérdezte aggódva
-Megvárom, hogy hazajöjjön, és megpróbálok vele beszélni. Még Pete-tel is beszélnem kéne..
-Rengeteget változtál miatta..
-Hogy érted? - kérdeztem meglepetten, bár nagyjából azért tudtam, mire gondol. Azért nem ártott, hogy tőle is hallottam.
-Mielőtt találkoztál vele, minden tökéletes volt Chesterrel. Az életed egy álom volt, és boldogok voltatok. Amikor elkezdtél közelebb kerülni Pete-hez, minden a feje tetejére állt.Tudom, hogy baromi dögös pasi, és hogy kedveled, de kérlek vedd észre, hogy mit művelsz a házasságotokkal. Ez nem te vagy. Tudom, hogy sosem bántanád Chestert, de egyfolytában ezt csinálod. Tudom, hogy folyton megállsz, de el sem kéne kezdened.
Igaza volt. Akkor is, ha ő már elkövette ezt a hibát. Nem tudtam, hogy miért csinálom, és hogy miért nincs több eszem, de igaza volt.Eközben Chester Pete-tel beszélt telefonon, amire nem számítottam. Aztán Chester egy bárba ment, hogy legurítson néhány pohárral. Az én hívásaimra nem válaszolt. Rengeteget gondolkodott, aztán Ryan ült le mellé. Egy pillanatra felnézett a poharából, aztán maga elé sóhajtott.
-Mit művelsz, haver? - kérdezte Ryan
-Iszok.. kérsz?
-Reggel 9-kor? - lepődött meg - Baj van otthon?
Chester elmosolyodott, és kivégezte a pohár tartalmát.
-Az utóbbi időben csak az van.. - válaszolta. Aztán szólt a pultosnak, de Ryan intett neki, hogy ne adjon már neki inni. A pultos biccentett, és visszament.
-Akarsz beszélni róla?
-Nem.. De mit keresel itt?
-Este fellépésünk van, jöttem lefixálni ezt-azt. El kéne jönnöd. Kapcsold ki az agyad egy estére.
-Meglátom, kösz.
Míg Ryan megpróbálta kirángatni Chestert a letargiából, én gondolkodtam. Végül felhívtam Pete-et. Miután Chesterrel beszélt, visszafeküdt aludni, és a hívásom sem ébresztette fel, de Hemingway észrevette, és felugrott az ágyra. Pete felébredt, és ásítva nyúlt a telefonjáért. Mikor meglátta a nevem, elmosolyodott, és visszafeküdt. A feje alá tette a kezét, és sóhajtva szólt a telefonba.
-Szia Bébi
-Szia. - köszöntem mosolyogva - Felébresztettelek?
-Nem te vagy az első. Mizújs? Jobban érzed magad?
-Igen, sokkal jobban. Szeretnék bocsánatot kérni az éjszaka történtekért.. és köszönetet mondani, amiért nem használtad ki a helyzetet.
-Ha tudnád, milyen nehéz volt.. De tudtam, hogy valami nem stimmel, ráadásul ittál is.. de ezt Chesternek is elmondtam.
-Chesternek? - lepődtem meg.
-Úgy egy órája hívott fel. Marha ideges volt. Folyton valami olyasmit hajtogatott, hogy biztos örülök, hogy idejöttél, és le meri fogadni, hogy azonnal letepertelek, csak nem mondtad el neki.
-És mit mondtál neki?
-Az igazat. Mi mást mondtam volna?
-Sajnálom, hogy összezavarom az életed.. - sóhajtottam
-Mi tagadás, jobban örülnék, ha a lepedőmet zavarnád össze.. - mosolygott - De ne aggódj, minden rendben lesz.
-Tényleg megváltoztál.. - jegyeztem meg mosolyogva. Mélyet sóhajtott.
-Volt rá okom, hidd el.
-Sajnálom, hogy nem volt értelme..
-Nem volt? Most is beszélünk, nem?
-De.. - sóhajtottam - Jól van, aludj csak. Most mennem kell.
-Szia - mondta. Egy ideig még nem tettem le - Még valami?
-Semmi..
-A semmi jó dolog..
-Az.
-Tegyem le én?
-Nem kell.. szia
-Szia
Letettük. Lefeküdtem az ágyra. Furcsán éreztem magam. Pete olyan érzéseket keltett bennem, amelyeket soha nem lett volna szabad éreznem. Akaratlanul is elképzeltem az illatát, az ölelését, az ajkait és a csókja ízét. Az édes, gyengéd csókjait, és a vad, szenvedélyes, fojtogató csókokat is. Valamiért vele akartam lenni, de ugyanakkor mégsem. Se vele, se nélküle. Úgy éreztem, azért kell ennyire, mert nem kaphatom meg.. és minél többet várunk arra, amit akarunk, annál jobban akarjuk őket. Ostoba emberi vonás, de sajnos igaz, és nem tehetünk ellene. Aztán úgy döntöttem, megpróbálok nem figyelni rá. Megpróbáltam felhívni Chestert. Nem vette fel. Tudni akartam, hol volt, mit csinált, még mindig haragudott-e. Felhívtam Joe-t. Mike-nak megvoltak a maga problémái.
-Reenzyness! - köszöntött vidáman
-Szia Josie - mosolyodtam el
-Mizújs Drága? Csupa fül vagyok.
-Nem akarlak sokáig zavarni, csak meg akartam kérdezni, hogy stúdióztok-e ma..
-Igen, és délután lesz egy interjúnk. Miért nem Chestert kérdezed?
-Jelenleg fogalmam sincs, hogy hol lehet.. - mondtam nyugtalanul - Idegesen ment el itthonról, és nem válaszol a hívásaimra.
-Még nincs itt. Felhívjalak, ha ideér?
-Megtennéd?
-Egy válaszért cserébe nagyon szívesen.
-Hallgatlak.
-Dynáról van szó.. mit gondolhat rólam?
Meglepett a kérdés, bár egyértelműen kijöttek egymással.
-Kedvel téged, miért?
-Mert én talán kicsit jobban kedvelem.. de ezt ne mondd el neki.
-Nem fogom.. - nevettem
-Nyugodjon meg, Mrs. Bennington.. - mosolyodott el - Később hívlak, rendben?
-Köszi Joe
-Bármikor
Munkához láttam, de csak Chesterre tudtam gondolni. Olyan váratlan volt az egész. Egyikünk sem gondolta, hogy ilyet tennék.. hogy részegen elmennék egy másik férfihoz. Hogy egyáltalán vonzódnék valaki máshoz. Engem meglepett, ő pedig elbizonytalanodott. Joe két órával később üzent nekem, de hogy Chester addig hol volt, és mit csinált, arról fogalmunk sem volt.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink