újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

40 - Az alma nagy, a világ kicsi

2011. október 5. - Látogatók száma: 53

Rögtönzéssel kivághatjuk magunkat a kellemetlen helyzetekből, de ha hagyjuk, hogy bizonyos tényezők befolyásoljanak, akkor akár el is felejthetjük, amit mondtunk.

Reggel apró csókokkal ébresztett. Már ébredeztem ugyan, de hagytam, hogy folytassa. Élveztem ajkai minden egyes puha érintését. Szerencsére a hasamon feküdtem, így az arcomat nem látta. Nehezen bírtam nevetés nélkül. Csikizett a lehellete. Aztán végigsimította a gerincemet, és végem volt. Felnevettem. Játékosan beleharapott a vállamba, és kimászott az ágyból.
-Hééé - nevettem
-Csaltál.. - felvette az alsóját, de visszahúztam
-Miért?
-Mert az vagy.
Megcsókoltam, és ráfeküdtem.
-Ritkán ébresztesz így, kiélveztem.. - mondtam mosolyogva. Próbált duzzogást színleli, de nekem nem tudott hazudni.
-Akkor is csaltál.
-Tényleg annyira bánod, hogy felébredtem?
A vigyor az arcán egyértelmű válasz volt. Megcsókoltam, és folytatni akartuk, de Mikey berohant a szobába. Felnevettem.
-Apa! Vincent eltűnt.
-Csak fut néhány kört, utána hazajön.
-Nem megyünk őt megkeresni? - kérdezte kétségbeesetten. Megesett rajta a szívem.
-Apa elmegy, és megkeresi Vint, addig te megreggelizel, jó?
-Tényleg? - nézett Chesterre hatalmas szemekkel. Sóhajtott és elmosolyodott.
-Hallottad anyut.
-Köszönöm, te vagy a legjobb apa az egész világon!
-Aha, ezt írásban is kérem..
Mikey átrohant a szobájába, hogy leírja neki. Elmosolyodtam, és megcsókoltam Chazt.
-Utána befejezzük, ígérem.
-Mintha azt mondtad volna, hogy elmegyek, ÉS megkeresem a kutyát..
-Tudod, hogy értettem..
-Érthetted volna máshogy is - sóhajtott mosolyogva. Lemásztunk egymásról, és elkezdett öltözni. Felvettem a köntösöm, és átmentem Mikey-hoz.
-Mit kérsz reggelire?
-Csokis müzlit
-Van egy feltételem. Eszel gyümölcsöt is. Ebédnél meg zöldséget. Megegyeztünk?
-Hát jó..
-Biztos? - kérdeztem mosolyogva. Bólintott, és rajzolt tovább.
Adtam egy puszit a fejére, és lementem reggelit csinálni. Míg mi reggeliztünk, Chester elment megkeresni a kutyát. Pár perccel később haza is jöttek. Nem járt még messze, csak a környéken csavargott. Amíg ő evett, felöltöztem és segítettem Mikey-nak is, aztán megcsörrent a telefonom.
-Szia Reenz - köszönt Julie egy kicsit idegesen
-Julz? Mi a baj?
-Van egy kis probléma.. - sóhajtott - Meg fogsz ölni
-Az tényleg probléma lenne.. - nevettem - Mi történt?
-A héten rengeteg dolgom volt, és tudod, hogy megy ez. Elkavartam pár papírt az asztalomon, de most raktam rendet..
-Igen? - kérdeztem még mindig nevetve, ahogy lementem a nappaliba.
-Találtam egy rádiós meghívást, amit múlt héten kaptál, és oda kellett volna adnom, de elfelejtettem, és Eddie már elfogadta, szóval..
Tudtam, hogy mit csinál ilyenkor. Aggódva néz, és megharapja az alsó ajkát, arra várva, hogy leüvöltsék a fejét.
-Viccelsz?
-Nem.. Haragszol?
-Nem.. de.. mikor, hol?
-Most fogsz megölni..
-Julie.. - sóhajtottam
-New Jersey..
-New Jersey.. - ismételtem - Mikor?
-Ma este 9-kor..
-Ma este?!
-Igen.. annyira sajnálom.
-Rendben.. jól van.
-Biztos? - kérdezte idegesen
-Persze, ne aggódj.
-Csak mert, már minden kész, csak elfelejtettem szólni róla. Megvan a jegyed, minden le van szervezve..
-Oké.. Melyik rádió?
-FOE.. Friends or Enemies. Ismered őket, igaz?
-Igen - sóhajtottam - Akkor FOE, este 9-kor..
-Igen
-Elmondod a részleteket? Leírom gyorsan.. - kerestem egy tollat és egy papírdarabot, ő pedig diktálni kezdett.
-A géped 10:55-kor indul és este 7:25-re érsz New York-ba. Onnan még autóval egy óra a Hudsonön.
-Szuper. Leírtam.
-Annyira sajnálom, Reenz.. - sóhajtott
-Nincs gond. Megyek, összekészülök.
-Jó utat.
Miután letettük, elfeküdtem a kanapén és sóhajtottam. Chester leült mellém és az ölébe emelte a fejem.
-Nem találod ki, hová kell utaznom..
-Hová?
-Jersey-be. Meghívtak egy rádióba, és Julie elfelejtett szólni, ráadásul elhagyta a papírokat is. Most találta meg.
-Mikor mész?
-Ma este.. helyi idő szerint 9 órakor kell ott lennem. Fél órával korábban érek oda, ha minden rendben megy.
-Az szívás..
-Jah - sóhajtottam - Megyek, összekészülök.
-Csináljak kaját az útra?
-Megtennéd?
Megcsókolt és bement a konyhába szendvicseket csinálni. Addig lezuhanyoztam és átöltöztem. Mivel nem kellett sok cuccot vinnem, sok időm volt még. Legalább is viszonylag. Még csak reggel fél 9 volt. Az út is rendben volt. Sokat dolgoztam, zenét hallgattam, ettem Chester szendvicseiből. Alig vártam, hogy landoljunk, és végre szilárd talajt érezhessek a talpam alatt. Szerencsére találtam egy taxist, aki vállalta a fuvart Jersey-be, de persze nem a mosolyomért. Mielőtt adásba kerültünk, sokat beszélgettem Shelley Rome-mal, az egyik műsorvezetővel. Ismertem már őket, szerettem az adásaikat, főleg, miután újra szerződtették őket. Shelley kedves volt, közvetlen, és emlékezett rám régről. Aztán megjelent Pete. Meglepetten láttam, ahogy beszélget valakivel, aztán visszanéztem Shellora.
-Megbocsátasz egy pillanatra? Rögtön jövök.
-Hogyne.
Odamentem Pete-hez, és megköszörültem a torkom. Meglepetten fordult meg és boldogan ölelt át. Levakartam magamról, és karbatett kézzel vártam a magyarázatot.
-Jesszus, Reenz! Te vagy a megmentőm.
-Aha. Mit is keresel itt?
-A telefonomat.. - nevetett - Megcsörgetnél?
Sóhajtva hívtam fel a telefonját. A táskája alján rezgett. Felsóhajtott.
-Táska.
-Köszi, már mindenhol kerestem. Ritkán teszem a táskámba.
-Kijönnél velem egy pillanatra? Szeretnék beszélni veled.
Kimentünk és sóhajtottam.
-Igen? - nézett rám mosolyogva
-Hogy kerülsz ide?
-Én is épp ezt akartam kérdezni.
-Szóval.. nem te szervezted így?
-Nem, esküszöm. New Yorkban vagyok néhány napja, a srácok ma hívtak interjúra.
-Aha.
-Véletlen egybeesés.
-Nem hiszek a véletlenekben - sóhajtottam ismét. Átfutott egy mosoly az arcán, de visszafogta magát.
-Akkor a végzet. Melyik hangzik jobban?
-Egyik sem. Most mennem kell, szia.
-Megvárjalak? Segíthetnék eligazodni a városban, és talán ihatnánk is valamit.
-Értékelem a segítőkészséged, de a többire semmi szükségem.
-Ez a tarifám - mosolyodott el
-Akkor majd valaki más eligazít. Őszintén szólva.. ez a verzió jobban tetszik.
-Jó, rendben. Nem iszunk. Azért megvárhatlak?
-Ha nincs jobb dolgod.. - visszamentem a többiekhez, és elkezdtük a beszélgetést. Pete bejött, és hallgatott minket. Akár csak Chester, otthon. Shelley mellett ültem, velem szemben Bryan Lanz, azaz Blanz foglalt helyet.
-Szóóóóval.. itt is lennénk srácok. A stúdiónkban Reenzy Benningtonnal - indított Shelley - Milyen volt az út?
-Elég hosszú.. - nevettem - De kellemes
-Azt mondtad, gondok voltak reggel. Mi történt?
-Igen.. elkeveredtek a papírok, és reggelig nem tudtam, hogy elhívtatok. Julie reggel 8-kor hívott, hogy itt kéne lennem estére. Szerencsére még időben megtalálta az üzenetet, amit nem adott át - mondtam mosolyogva. Nem haragudtam Julzra, rengeteg dolga volt, és odaértem, minden rendben ment, nem volt okom bosszankodni.
-Ahogy láttam, találkoztál egy ismerőssel az előtérben - mondta Blanz
-Így van.
-Mióta ismered Pete Wentz-t? - ahogy feltette a kérdést, Chester kishíján belefulladt a rágcsába, amit munka és rádiózás közben eszegetett.
-Nem is tudom.. évek óta.
-Kezdhetjük a tanácsadást mondjuk vele? - kérdezte Shelley
-Hogyne.
-Gondolom, ismered az új Fall Out Boy dalt..
-Még nem hallottam - vallottam be őszintén
-Erről kérdeztük őt nemrég. Azt mondta, hogy jelenlegi érzések ihlették. Tudsz valamit erről a titokzatos lányról? Ő semmit sem mondott nekünk.
-Gondolom nem akar pletykákat.. - válaszoltam
-De ismered őt?
Pete-re néztem. Úgy nézett rám, ahogy addig még soha. Én pedig nem gondoltam volna, hogy dalt írna rólam. Míg ezen gondolkodtam, Chester feszülten várta a válaszom. Elmosolyodtam, és visszafordultam Blanzhez.
-Igen, ismerem. A neve Jenny, és sajnálom, nem mondhatok többet.
Pete elmosolyodott, és bejött hozzánk.
-Nem hiszem el, hogy megmondtad a nevét.
-Ne aggódj. Csak az államokban több ezer Jenny él.
A műsor többi részében telefonhívásokra válaszoltunk, tanácsokat adtunk, és sokat beszéltünk. Hamar elrepült az idő.
-Szóval.. így a műsor végén térjünk vissza egy kicsit Pete-re. Rengetegen hívtatok, írtatok, kérdeztetek Jenny miatt. Reenzy, ismered ezt a lányt személyesen is?
-Igen..
-Pete azt mondta, hogy ez a szerelem lehetetlen - folytatta Shelley - Milyen esélyeik vannak?
-Nem tudom. Nem beszélek vele túl gyakran, de kedveli őt. Talán, ha nem lennének akadályok, akkor esetleg megpróbálna vele együtt lenni.
-Milyen akadályok?
-Általánosságban mondtam, de olyasmire gondolok, mint kapcsolat, vagy akármi.. férj, házasság, gyerekek..
-Tegyük fel, hogy Jenny foglalt. Hogyan utasítsa el Pete-et, hogy ne törje össze a szívét? - kérdezte Shelley. Megint Pete-re néztem. Ő csak mosolygott, és kíváncsian figyelt. Azt, amit mondok, ahogy mondom, az arcomat.. a reakcióimat. Kicsit zavarban voltam emiatt.
-Ha Pete tényleg szereti, akkor ez nem megoldható. De azt hiszem, megpróbálnám neki elmagyarázni, hogy a kapcsolatom, vagy a házasságom mindennél fontosabb, és nem számít, mennyire vonzódom hozzá, nem adom fel, amit elértem.
-Kicsit kegyetlenül hangzik.. - jegyezte meg Blanz
-Nem biztos. Pete amúgy sem ért a szép szóból..
Pete megint elmosolyodott, és megrázta a fejét. Sóhajtva nézett rám ugyanolyan szemekkel, ahogy az imént.
-Köszönjük Reenz, hogy idáig eljöttél. Legközelebb telefonon hívunk, akkor nem kell ennyit utaznod - mondta Shelley - Jó utat haza
-Köszi a meghívást - öleltem át
-Reenzy Benningtont hallottátok itt, nálunk, a FOE rádió adásában - búcsúzott Blanz
Amíg ő beszélt, én kimentem Pete-hez. Bryan elindította a dalt, ami rólam szólt. A címe: She Loves Me Not
-Mehetünk? - ajánlkozott Pete megint. Egy pillanatra gondolkodóba estem a dal szövege, a tekintete, és a saját érzéseim miatt. Végül sóhajtottam.
-Menjünk.
Kimentünk a parkolóba, és beszálltunk a kocsiba, amit bérelt.
-Melyik hotelben vagy? - kérdezte, míg bekötöttük az övet. Nem szívesen tettem a közelében, hiszen így gyakorlatilag ki voltam szolgáltatva, nem menekülhettem, de megnyugtatott, hogy ő is le volt fogva.
-Még nem volt rá időm..
-Van egy üres ágy a szobámban, ha esetleg gondolod.. - pár másodperc csend után ki akartam szállni - Most hová mész?
-Keresek egy taxit és egy szállodát. Hihetetlen, hogy megint bedőltem az ártatlan mosolyodnak. Jó éjt.
Kiszálltam a kocsiból, ő utánam jött és megfogta a kezem.
-Viccelek, nyughass már.. - nevetett, ahogy megfordultam
-Nem nevetek.
-Megérdemelted, Jenny.. - mondta mosolyogva. Én is elmosolyodtam, aztán sóhajtottam - Miért Jenny?
-Mert egy rakás Jenny van a világon.. és egész nap egy J-Lo szám ment a fejemben.
-Na gyere, elviszlek oda, ahol én szálltam meg. Biztos van szabad szobájuk tőlem messzire is.
-Közel is lehet, majd bezárom az ajtót.
Elvitt a szállodába, és kivettem egy szobát. Egy emelettel voltam Pete felett. Felkísért az ajtómig, habár semmi szükség nem volt rá. Megálltunk az ajtóban, és adott egy puszit az arcomra.
-Jó éjt.
-Jó éjt.. - mondtam én is. Maradt még - Nem mész?
-Trollok.. - mosolyodott el - Le ne ejtsd a kulcsot
-Ne aggódj, nem fogom. Jó éjt.
Láttam rajta, hogy szívesebben tartana velem, de ez egyáltalán nem érdekelt. Zavart, idegesített, felzaklatott, de nem érdekelt. Bezártam az ajtót, és átöltöztem pizsamára. Fél órával később felhívott.
-Aludtál?
-Nem.. dolgozom.
-Pihenned kéne.
-Tényleg ezért hívtál? - kérdeztem sóhajtva. Elmosolyodott.
-Nem. Gondoltam, hátha lejönnél egy italra. A bárban vagyok, a földszinten.
-Meglátom..
Letettem, de újabb fél órával később már az ajtómon kopogott. Sóhajtva vettem fel a köntöst, és ajtót nyitottam. Türelmetlenül néztem rá. Mindig utáltam, ha zavarnak munka közben, és ő különösen idegesített néha. Volt nála egy üveg bor, és két pohár.
-Mi van megint?
-Gondoltam hozok neked inni, ha már ilyen nehezen szakadsz el a munkádtól.
-Egy feltétellel jöhetsz be.
-Mi lenne az?
-Ha azt mondom, menj, egy szó nélkül elhagyod a szobát.
-Értettem - mosolygott. Félreálltam, és beengedtem.
Leültünk a szőnyegre, aztán keresett valami zenét a neten. Nem láttam rajta semmi aggasztót, csak el akart lazítani. Tényleg feszült voltam, hosszú nap volt mögöttem. Kellett egy kis kikapcsolódás, mielőtt lefekszem aludni, és újabb fél napos repülőútra indulnék. Mindkettőnknek töltött a borból, de nem fogadtam el. Kérdőn nézett rám.
-Nem szeretem a bort.
-Pedig finom. Ráadásul jótékony hatásai is vannak, ezt már az ókorban is tudták.. - belekortyolt a borba, én meg elmosolyodtam - Mi az? Nem hitted, hogy okos dolgokat is tudok mondani?
-De.. hogyne.. - én is ittam egy kortyot.
Tényleg finom volt. Annyira, hogy pillanatokon belül el is tűnt az üvegből, hozattunk mégegyet, a kedvünk pedig egyre jobb lett. A padlón fekve dobáltunk mogyorót a levegőbe, és megpróbáltuk úgy elkapni őket. Rengeteget nevettünk, és kimondottan jól éreztem magam. Feloldódtam, pedig nem ittunk sokat. Nála volt az utolsó mogyoró.
-Ez nem éri - nevettem - Az volt az utolsó
-Kéred? - kinyújtotta a nyelvén és nevettünk
-Kösz, kihagyom.. - megette a mogyorót, aztán megpuszilt, és nézni kezdtük a plafont. Nem éreztem magam feszültnek, jót pihentem. Aztán sóhajtott.
-Reenz..
Felé fordítottam a fejem. Már engem nézett.
-Mi az? - kérdeztem félénken
-Hozzámjössz feleségül?
-Nem - válaszoltam nevetve, de ő nem nevetett velem, így én is abbahagytam. A szemei nem vicceltek - Mit kérdeztél?
-Hozzámjönnél, ha tehetnéd?
Felültem, és átöleltem a térdeimet. Nem gondolkodni kezdtem, legalább is nem ezen. Chester jutott eszembe, és a kérdezgetése. Nem akartam olyan helyzetben lenni, hogy meg akarjam gondolni a választ. Felült mellém.
-Kérlek menj.
-Ree..- megfogta a kezem, de elvettem tőle
-Megígérted. Menj.
-Előbb válaszolj..
-Férjnél vagyok. Nem is lenne szabad itt lenned.
-Ha nem lenne a férjed, és nem lennének akadályok, lennél a feleségem?
Nem akartam teljesen összetörni a szívét, igyekeztem a lehető legkíméletesebben válaszolni. Mély levegőt vettem.
-Ha szeretnélek, talán.
-Nem szeretsz?
Felé fordítottam az arcom. Nem tudtam mit éreztem iránta. Nem volt közömbös, de nem szerettem. Nem szerethettem. Nagyot nyelt és közelebb ült hozzám. Mikor átölelte a vállam, megpróbáltam elhúzódni.
-Kérlek, ne..
Nem figyelt rám. Adott egy csókot a homlokomra, aztán az arcomra is.
-Ne beszélj.. - megemelte az állam, és lágyan megcsókolt. Aztán lassan a hátamra fektetett. Csak suttogni volt erőm. Teljesen elgyengültem a közelében.
-Ne csináld ezt. Kérlek, menj a szobádba..
Nem ment. Megcsókolt, magához ölelt, és simogatni kezdett. Gyengéden szeretett, éreztem minden csókjában. Elkezdett levetkőztetni. Nem segítettem, de nem is akadályoztam. Fogalmam sem volt, miért, de egy pillanatig azt éreztem, hogy mozgásképtelen vagyok. Talán kívántam is. Ennek ellenére nem tehettem, és nem is akartam megtenni. Az, hogy távol voltam Chestertől, nem tette elfogadhatóvá, hogy ilyesmi történjen köztünk. Amikor megcsókolta a nyakamat, és szorosan ölelt magához, eltoltam magamtól. Leállította magát, és nézni kezdett. Megráztam a fejem. Láttam rajta, hogy igazat ad nekem, de bocsánatot nem fog kérni. Elragadta a pillanat, és a ki tudja hány pohár alkohol, amit a bárban ivott, mielőtt feljött hozzám. Mély levegőt vett, aztán megcsókolt, végül lefeküdt mellém, és nézett ki a fejéből. Én az arcát kezdtem nézni. Szeretett, velem akart lenni, én kedveltem, vonzott, mégsem tehettük. A mellkasára tettem a fejem, és így aludtunk el. Ha kettő lett volna belőlem, egyikünk boldogan maradt volna vele.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 22. 16:12
Reenzy!!! Ebből is látszik a pszichológus a legbolondabb ember...Tudod, a tanár gyereke mindig a legneveletlenebb....a cipésznek nincs jó cipője, a pszichológus meg hibát hibára halmoz....
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: