41 - Jenny a táncparkettről

Látogatók száma: 45

A tánc az ősi rituáléktól kezdve napjaink modern stílusáig rengeteg mindent jelentett már. Volt köze a hithez, a kultúrához, a szerelemhez, a divathoz. Van, akinek a tánc az élete, a munkája, a hobbija, és van, aki ezzel csábít..

Mikor reggel mellettem ébredt, én még aludtam. Egész éjjel ölelt, így megpróbált óvatosan kibújni mellőlem, nehogy felébresszen. Egy pillanatra majdnem felébredtem, de csak sóhajtottam álmomban. Megcsókolt és végigsimította az arcom, aztán hagyott egy üzenetet, majd kisurrant a szobából. Egyedül ébredtem, csak a levelet találtam a helyén. Felültem, és mosolyogva olvastam a megszólítást "Drága Jenny". Tovább olvastam.
"Olyan nehéz itthagyni téged, de muszáj. Azóta várom, hogy egyszer melletted ébredhessek, amióta beléd estem.. hogy csókkal ébresszelek.. Olyan jó volt úgy kinyitni a szemem, hogy itt feküdtél mellettem, a karjaimban.. Bárcsak visszabújhatnék az ölelésedbe, hogy boldogan induljon a nap. De nem lehet. Úgyhogy, legyen szép napod, kellemes utad, és vigyázz magadra. Majd találkozunk.. remélem. Szeretlek. Pete."
Ásítva nyújtózkodtam kicsit, aztán összecsomagoltam és megebédeltem. Kimentem a reptérre és elindultam haza. Minden rendben ment az úton is, és otthon is. A gyerekek játszottak, Chester épp telefonált. Amint hazaértem, ledobtam a táskám, és ásítva feküdtem a kanapéra.
-Mennem kell, egy tündér fekszik a kanapémon.
Elmosolyodtam, mikor elindult hozzám. Leült mellém és lágyan megcsókolt.
-Hello, Mr. Bennington - sóhajtottam
-Szia Kicsim. Elfáradtál?
-Egy kicsit..
-Hallgattalak este. Büszke voltam rád.
-Igen? - kérdeztem mosolyogva. Eszembejutott Pete.. rá biztos nem lenne büszke.
-Aha. Főleg, mikor Wentzről kérdeztek.
-Azt mégsem mondhattam, hogy szerelmes belém..
-Hogy került oda egyébként? Majdnem belehaltam néhány elefántos krékerbe..
-Fogalmam sincs, Drágám. Pár napja New Yorkban volt, csak véletlen egybeesés.
-Sokat beszéltetek?
-Fogjuk rá. Segített szobát keríteni. Kedves volt, elvitt a hotelbe, ahol ő is volt. Kivettem egy szobát, és ennyi. Aztán bekopogott egy üveg borral és együtt megittuk. Beszélgettünk, nevettünk. Jó volt.
-Mennyire? - kérdezte kicsit féltékenyen
-Vidámak voltunk. Nem több.
Tudom, hazudtam. De mégsem mondhattam, hogy Pete feltette A kérdést, és hogy majdnem letepert.. kis hazugság volt, és jobb is volt így. Nem történt semmi rossz, nem kellett tudnia róla. Ráadásul semmit sem jelentett, nem kellett volna aggódnia.
-Jól van.
-Elaludtunk a szőnyegen, és reggelre eltűnt.
-Még jó. De én józanon sem tudnék ellenállni neked.
-Neki muszáj volt.
-Túl sokat ivott, és nem állt fel neki?
Elnevettem magam, és megcsókoltam.
-Olyan kis bunkó vagy. Szeretlek.
-Aha, persze, én is téged - mondta mosolyogva - Szivem, kérdezhetek valamit?
Felültem a kanapén, és kíváncsian néztem rá. A hangja alapján komoly dolog lehetett, és szinte éreztem, miről van szó.
-Persze.
-Ha szeretnéd őt, elmondanád nekem, igaz?
-Nem szeretem őt, de igen, elmondanám. Miért?
-Mert azt mondtad, hogy ha nem lennének akadályai..
-Te nem vagy akadály - sóhajtottam megértő mosollyal - Te vagy az életem.
Elmosolyodott és megcsókolt.
-Milyen messzire mentek, mikor megpróbál.. tudod..?
-Csókig. Sosem tettünk, és sosem fogunk többet tenni csókoknál. Utálom magam a csókokért is, és tényleg próbálom őt elutasítani, de valami hülye okból nem megy. Nem szeretem őt, nem akarok vele lenni, csak.. vonzódom hozzá. De ez nekem nem elég, hogy elhagyjalak, vagy megcsaljalak téged.
-Tudod.. folyton meglepődöm, mennyire türelmes vagyok veled. Olyan őszinte vagy velem, és annyira bízom benned, hogy teljesen nyugodtan kezelem.. már amikor tudom, persze. De ha Talinda tette volna ezt, míg együtt voltunk, sosem bocsátottam volna meg neki. Nem tudom miért, de érzem, hogy teljesen megbízhatok benned. Még ha utálom is Wentz-t, és az agyamra is megy, amíg nem történik több, addig igyekszem nem féltékenykedni. Nem tehetsz róla, hogy vonzódsz hozzá.. ezt el is fogadom. Csak kérlek légy észnél, jó? Nem akarlak elveszíteni.
-Chester.. - sóhajtottam félig mosolyogva, majd szorosan átöleltem - Szeretlek, sosem csalnálak meg, erre megesküszöm.
-Tudom - adott egy puszit a nyakamra és a vállamra - Csak arra kérlek, hogy mindent mondj el nekem.
-Ezt kérned sem kell.
Egy héttel később, mikor Chester a stúdióban volt a srácokkal, én otthon töltöttem a napomat. Új albumon dolgoztak, keveset volt otthon. Rengeteget dolgoztam a ház körül. Főztem, mostam, takarítottam, dolgoztam, játszottam Adie-vel. Aztán meg akarta nézni a kedvenc meséjét, így addig a netet böngésztem. Ugrált, táncolt, énekelt körülöttem. Elolvastam a leveleimet, néhány hírt, aztán felmentem az LPU honlapra és meglátogattam a rajongókat. A régi nevemmel mentem fel a chatre, így nem tudták, ki vagyok, és nem kezdtek el őrültként visítozni. Sokan voltak fent, mindenki izgatottan várta az új számokat, áradoztak. Volt egy lány, aki önmagamra emlékeztetett. Amy volt a neve. Teljesen bele volt habarodva Chesterbe, úgy egy órát beszéltünk. Aztán Chester hazajött. Akár egy hurrikán. Kérdőn néztem rá, ahogy felálltam a kanapéról.
-Öhm.. minden rendben?
-Igen, csak épp elkések..
-Honnan?
-Interjúról..
-És miért jöttél haza?
-Miért ilyen nagy az orrom? - kérdezett vissza átkutatva mindent
-Miért ilyen nagyok a szemeid?
-Hogy lássam, amit keresek..
-És mit keresel?
-A telefonom - odajött és megcsókolt - Majd elmondom.
Úgy húzott el, ahogy hazaért. Mikor elment, mintha azt hallottam volna, hogy "szeretlek", aztán becsapta az ajtót. Sóhajtottam és visszamentem a chatre. Néhány óra múlva elhoztam Mikey-t a suliból, és addigra Chester is otthon volt már. Ryan társaságában. A nappaliban iszogattak, és mivel nem szerettem az alkoholt, a keveset is megéreztem a levegőben. Nem szerettem, ha Chester ivott. Ez a múltja miatt volt így, nem azért, mert korlátozni akartam, vagy pórázon fogni. Felküldtem Mikey-t az emeletre, hogy mindjárt megyek én is.
-Szia, mizújs? - kérdezte Ryan vidáman
-Szia Ryan.. - köszöntem hidegen
-Jól vagy? - állt fel Chester, hogy odajön
-Tudod, ugye, hogy mi a véleményem az ivásról?
-Igen, tudom. Keveset ittunk.
-Oké.. - megcsókoltam, és elindultam felfelé. Alig fordultam sarkon, fordulhattam is vissza.
-Talindát sosem érdekelte - nevetett Ryan. Sóhajtottam és igyekeztem nem kidobni a házból.
-Én NEM vagyok Talinda, oké? Ha őt jobban szereted, piálj az ő nappalijában, édes egyetlen Ryan Shuck.. - felmentem Mikey-hoz. Kérdőn nézett Chesterre, aztán nevetni kezdett.
-Hűha, ezt megkaptam.. Mi baja van?
-Figyelj haver.. - sóhajtott - Tudom, hogy közel állsz a volt feleségemhez, és én is igyekszem barátként kezelni, de kérlek ne beszélj róla, mikor Reenzy ott van. Főleg, ne hasonlítgasd őket. Egyébként sem kedvel, de nem akarom, hogy utáljon.
-Várj.. el akar tiltani tőlem? - kérdezte nevetve, aztán magához ölelte Chestert - Nem akarlak elveszíteni Édes, szükségem van ráááád
-Ne hülyéskedj már.. - nevetett Chester
-Mióta vagy ekkora papucs? Se alkohol, se én.. levegőt még vehetsz engedély nélkül?
-Nem szab korlátokat, de nem szereti, amikor iszom.. És igaza is van. Sok gondom volt az alkohollal, emlékezz csak. Egyszerűen félt, nem akarja, hogy visszaessek. Téged viszont ki nem állhat, úgyhogy kérlek, ne bosszantsd szándékosan.
-Igyekszem - mosolyodott el Ryan
-Köszi.
-Tényleg nagyon szereted, ugye?
-Jobban, mint hinnéd. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de nagyon kevés hibádzik.
Egy ideig még beszélgettek, aztán Chester feljött Mikey szobájába, hogy elmondja a "híreket".
-Megkértem Ryant, hogy ne beszéljen Talindáról, ha a közelben vagy. Azt ígérte, megpróbálja.
-Jól van. Köszi. De ettől még seggfej marad.
-Ez van - mosolyodott el - Csak el akartam mondani. Megyünk a Kenji's-be a fellépés miatt.
-Oké, érezd jól magad.
-El kéne jönnöd.
-Áh.. sok munkám van, a gyerekekre is vigyáznom kell.
-Munka, munka, munka.. - megcsókolt - Rosszabb vagy, mint Mike.
-Aucs, ez fájt. Vondd vissza.
-Nemmmm.. nem vonom vissza. Csak ha azt mondod, szeretsz.
-Szeretlek - mondtam mosolyogva. Megcsókolt és adott egy puszit az orromra.
-Szeretlek Szivem, majd jövök.
-Rendben.
Hajnali 2 körül ért haza. Megpróbált csókokkal ébreszteni, de nem igazán akartam felkelni, így csak ásítva hozzábújtam. Reggel viszont egyedül ébredtem, ő zuhanyozott. Lementem teát főzni. Annyira álmos voltam, hogy észre sem vettem, hogy a hűtőt nyitottam ki. Ott álltam előtte, és azon gondolkodtam, hogy miért is akartam betenni a teafiltert a margarinba.. Sóhajtottam, és úgy döntöttem, még túl korán van. Nyűgösen bújtam vissza az ágyba. Chester egy szál törölközőben jött ki a fürdőből. Fölém mászott és a nyakamat, a hátamat csókolgatta.
-Jó reggelt.. - súgta a fülembe érzéki hangon. Mély levegőt vettem és ásítottam.
-Jó reggelt
-Hogy vagy ma? - kérdezte még mindig a hátamat csókolgatva
-Álmosan. Szerintem ma ki sem mászok az ágyból.
-Nem akarsz valami mást csinálni esetleg?
-Úgy nézek ki? - kérdeztem nevetve
-Határozottan.
-Határozottan egyáltalán nem.. - ásítottam megint. Lemászott rólam és öltözni kezdett. Sértődöttnek tűnt - Mi a baj?
-Egyfolytában elutasítasz.
-Miről beszélsz? - dünnyögtem a párnámba a lábaimat nyújtóztatva.
-Egy hete minden egyes nap.
-Tényleg?
-Észre sem vetted?
-Gyere vissza mellém.. kérlek.. - néztem rá boci szemekkel. Sóhajtva bújt vissza hozzám a takaró alá. Hozzábújtam és megcsókoltam a vállát - Sajnálom
-Mindegy.. csak kezdek aggódni.
-Szeretlek, te kis aggodalmas.
-Szeretlek, te kis bolond.
-Mikor jöttél haza az éjjel?
-Kettő körül. Ryannél volt egy kisebb összeröffenés.
-Ryan és az összeröffenés egy mondatban?
-Jah. Sokat ittunk és mocskos k****kkal szexeltünk.
-Tényleg? - kérdeztem ráfeküdve
-Igen. Nagyon nagyon mocskosak voltak..
-Aha.. - mosolyodtam el
-Hát.. talán nem olyan mocskosak, mint Te..
-Na kössz.. - sóhajtottam. Hirtelen felült alattam és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen belezsibbadt az agyam - Hűha
-Tudod, hogy te vagy az egyetlen mocskos k... - a tenyeremmel befogtam a száját és nevettem.
-Tartsd meg magadnak ezeket a bókokat inkább..
Elvette a kezem és megcsókolta.
-Te vagy az egyetlen mocskos kettyós, akivel le akarom élni az életem.
El kell ismerni, ez aranyos volt. Elmosolyodtam és megcsókoltam, aztán megszeretgette az ő kis mocskos kettyósát. Néhány órával később Dyna hívott munka közben.
-Szia Dyna baba, mi a helyzet? - kérdeztem vidáman
-Két okból hívlak.
-Ajaj, mi a baj?
-Úgy tűnik, szerelmes vagyok. Az is lehet, hogy összejövünk.
-Ez jó hír.. nem?
-De, csak szükségem van a tanácsodra. Jól ismered őt, és te vagy a legjobb barátom, szóval.. Mondjuk, meg fogsz ölni érte, de..
-Várj.. ugye nem azt mondod, hogy Mike-ról van szó?
-Nem.. nem Mike.
-Akkor bárki is az, örülök neki - mondtam mosolyogva
-Ryan - mondta egy másodperc csend után
-Ryan - ismételtem - Várj. Ryan a Dead By Sunrise-ból? Ryan Shuck?
-Igen..
-De hogyan?
-Felléptek tegnap a Kenji's-ben és beszélgettünk, flörtöltünk.. táncoltunk, aztán smároltunk is, mikor eljöttem.. semmi nem történt, de nagyon jó este volt.. - mondta boldogan. Túl boldogan. Nem akartam tönkretenni a hangulatát, ráfért már a boldogság, de nyílvánvalóan nem tudott az este folytatásáról.
-Drágám, nem akarlak elkeseríteni, de szinte biztos, hogy a koncert után meghúzott néhány csajt.
-A koncert után? Ezt honnan veszed? - kérdezte meglepetten
-Volt egy buli nála a fellépés után.. Chester is ott volt. Nem tudom, hogy mi történhetett, de lefogadom, hogy Ryannek része volt egy kis extra szórakozásban.
-Akkor ennyi.. - sóhajtott
-Sajnálom Szivem, de túl jó vagy hozzá..
-Köszi - nevetett
Beszéltünk még egy ideig, aztán folytattam a munkámat és elkezdtem készülődni az esti jótékonysági vacsorára. Chester nem volt otthon, de indulnom kellett, úgyhogy elvittem a gyerekeket Monához, ahogy megbeszéltük. Chesternek pedig hagytam egy üzenetet. Elmentem az étterembe. A vacsora finom volt és az adakozás is jól ment. Élő zene volt, lehetett táncolni. Éppen Julie-val beszélgettem, mikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Megfordultam és örömmel ugrottam Billie Joe nyakába.
-Nem is láttalak a vacsoránál.
-Pedig itt voltam. De hadd lássalak.. hűha.. csodásan nézel ki.
-Életemben először.. - nevettem - Billie, ő itt a munkatársam, és jó barátom, Julie Andrews.
-Mint a színésznő? - kérdezte mosolyogva
-Igen - válaszolt Julie - A szüleim szerették
-Adie is itt van? - kérdeztem
-Nem, otthon van. Lebetegedett.
-Ahj.. remélem, hamarosan rendben lesz.
-Chester hol van?
-Nincs itt ma este. Mondtam, hogy tegye magát szabaddá, de nem ment.
-Nem akarsz táncolni?
-Nem tudok.. - nevettem
-Hülyeség. Gyerünk lányom, rázd a hátsód.
Nevetve mentünk a táncparkettre. Százszor ráléptem a lábára, többnyire direkt, de csak nevetett és megpróbált tanítgatni.
-Nem tudok táncolni.. - sóhajtottam
-Ne add fel. Csak figyeld a ritmust és a lábaimat.
-Igyekszem..
-Mi újság amúgy? Minden rendben Chesterrel?
-Igen, megvagyunk.
-Fordulj.. - megfordított és elszúrtam, de csak nevettünk rajta - Sosem táncoltál ezelőtt?
-Nem.. Csak néha, de ilyet nem igazán.
-Szalagavató?
-Nem akartam, és partnerem sem volt, szóval nem is érdekelt.
-Hát.. most egész jól csinálod - dícsért meg mosolyogva. Halkan felnevettem.
-Borzalmasan megy, de köszi.
Valaki megérintette a vállam. Na ki volt az?
-Szabad? - kérdezte Pete illedelmesen Billie-től. Ő hátralépett és odaadta neki a kezem.
-Persze. Én úgy is öreg vagyok már ehhez, pihennem kell.
Sántítva ült le, de persze csak megjátszotta. Kuncogva néztem, aztán rám mosolygott. Leült és Pete magához ölelt. Táncolni kezdtünk. Aztán némán kezdett bámulni.
-Mi az? - kérdeztem mosolyogva
-Semmi.. - adott egy puszit az arcomra - Elképesztően nézel ki. Illik hozzád a vörös..
-Mintha hallottam volna már.. - nevettem
-Akkor biztos igaz.
A zene megváltozott. Lassúról és elegánsról gyorsra és tüzesre. Olyan volt, mint azok a zenék a Zorróban. Sóhajtottam.
-Azt hiszem, le kéne ülnünk.
-Külön neked kértem - súgta a fülembe.
-Hogy mit csináltál? - kérdeztem ijedten. Magához szorított - Szórakozol velem?
-Nem..
-Pete..
Tényleg nem szórakozott. Elkezdtünk táncolni, és pár másodperccel később a zene megtöltötte a testem, és nem tudtam irányítani magam. Szenvedélyesen táncoltunk, ahogy még soha, senkivel nem táncoltam. Utáltam a feltűnést, de nem akartam botrányt. A táncunk olyan volt, amilyen az éjszakánk is lenne, ha egyszer befejeznénk, amit elkezdtünk. Izgalmas volt, forró. Nagyon, nagyon forró. A testem szinte felrobbant, mint mikor a karjaiban feküdtem a kanapén. Mindig szerettem a latinosabb ritmusokat, könnyen átvettem a stílust. Ő pedig hihetetlenül jól táncolt, de végig a szemeimbe nézett. Aztán vége lett a zenének, és ott álltunk, egymást nézve. A karjaiban tartott, és a szívünk gyorsabban vert, mint az iménti ütemek. A szemeit bámultam, és éreztem, hogy gondolatban már teljesen máshol jár, és ha egyedül lennénk, be is fejezné az estét. Aztán nagyot nyeltem, és észrevettem, hogy a fél terem minket néz. Köztük Billie és Julie is. Hülyén éreztem magam, bűnösnek, zavartnak. Hátraléptem, az asztalnál összeszedtem a cuccaimat, és sietve távoztam. Billie és Pete mindketten utánam jöttek.
-Mi történt? - kérdezte Billie aggódva
-Semmi.. csak haza akarok menni.. - válaszoltam zaklatottan. Pete a lépcsőről szólt utánam.
-Várj!
-Hazavigyelek? - nézett rám Billie
-Az jó lenne..
-Mindjárt jövök, bent van a kulcsom.
-Veled megyek..
Nem akartam egyedül maradni Pete-tel. Őt ez természetesen nem érdekelte. Amikor elmentem mellette, megfogta a kezem, és visszahúzott.
-Várj.. mi történt?
-Férjnél vagyok, Pete. Nem teheted ezt velem, főleg, ha mindenki látja..
-Csak táncoltunk - mondta meglepetten. Sóhajtottam.
-De hogyan..
-Ahogy kellett - tényleg úgy nézett ki, mint aki nem akart megbántani - Csak tánc volt..
-Tényleg?
-Igen. Láttam, hogy a lassú tánc nem megy, gondoltam, kipróbálok valami gyorsabbat.. - mondta nagy kerek szemekkel. Egy pillanatra felnevettem, de sóhaj lett belőle.
-Jó, de ez..
Sóhajtott.
-Tudod, hogy szeretlek. Sosem tenném tönkre az életed.. - mondta őszintének tűnő szemekkel. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar pontosan. Egyszer jó volt, máskor meg rossz.
-Már megtörtént.
Billie és én elindultunk, és úton hazafelé elmeséltem neki mindent Pete-ről és rólam. Úgy hallgatta végig, mintha tényleg az apám lenne, és aggódna értem. Aggódott, támogatott, tanácsot adott. Jól esett hallani egy nálam tapasztaltabb, érettebb ember véleményét is. Mikor megálltunk a ház előtt, sóhajtottam.
-Mi a baj? - kérdezte
-Sötét van bent. Chester még nem ért haza.. de talán jobb is.
-Talán csak alszik.
-Este 10-kor?
-Egy fárasztó nap után gyakran le kell dőlnöm már fél 8-kor is.. - nyugtatott
-Igazad lehet.. - sóhajtottam és megöleltem - Köszönöm, hogy hazahoztál.
-Szívesen Hamupipőke - mosolyodott el
-Jó éjt
Adtam neki egy puszit, és bementem a házba. Letettem a táskámat és levettem a cipőmet. Meghallottam egy kellemes dallamot, és megláttam a nappaliból szűrődő gyertyafényt. Bementem és Chestert találtam ott, egy megterített asztallal a szoba közepén. Hátulról ölelte át a derekamat, és adott egy gyönyörű, vörös színű rózsát. Aztán megcsókolta a nyakam, és simogatni kezdte a hasam. A kezére tettem a kezem, és elmosolyodtam.
-Már vártalak.. - súgta
-Azt látom.
-Tetszik? - megfordított, ahogy Billie a tánc közben. Nevetve öleltem át a nyakát.
-Gyönyörű - mondtam mosolyogva. Megcsókoltam és átöleltem.
-Mesésen nézel ki.
-Köszönöm..
-Olyan szexis vagy vörösben - tette hozzá sóhajtva. Nevetve csókoltam meg újra - Imádom a ruhádat, a hajadat.. és ezek a kihívóan vörös ajkak.. ez az elbűvölő mosoly.. ahogy nézel.. kezdem átgondolni az estét. Vacsorát terveztem, de kezd elmenni tőle a kedvem..
-Hát nem vagy éhes? - csókoltam meg az ajkait néhányszor. Elmosolyodott és simogatni kezdte a combom.
-Nem igazán.. esetleg máshogy. Te?
-Hasonlóan..
-Kiürítettem a házat, hogy együtt tölthessük az estét.. Romantikus vacsora, forró fürdő.. egy szerelmes éjszaka.. De szerintem felborult a sorrend.
-Meglátjuk..
-A vacsora ezek szerint felesleges volt.
-Nem.. - mondtam mosolyogva - De miért várnál a desszertre?
Elmosolyodott, megcsókolt, és igen, a desszerttel kezdtünk.. aztán megettük a mennyei vacsorát, amit készített.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink