újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

46 - Showtime

Látogatók száma: 49

Színpadra állni sosem egyszerű. Főleg első alkalommal. De ha van valaki, aki fogja a kezünket, akkor minden sokkal könnyebb. A bátorítás mindig hasznos. Legyen az nyílvános szereplés vagy egy kezdődő románc..

A nap további része gyorsan telt. Túl gyorsan. Chesterrel sokat gyakoroltuk még a dalt és estére már tényleg nagyon jól ment. Sok tanácsot adott, és bár fura érzés volt előtte énekelni, a tizedik után már nem zavart a jelenléte. Annak ellenére, hogy nagyon megnyugtatott, éreztem egy kis feszengést. Ezért nem is nagyon beszélt a fellépésről. Vacsorát főztem, mikor lejött és megállt mögöttem. Igen, gyakran csinálta ezt. Megpuszilta a vállam, aztán a hűtőhöz ment üdítőért. Míg ivott, észrevette a rózsát, amit Pete hozott nekem.
-Szép rózsa, Bee-től kaptad?
-Nem.. Pete-től. Reggel meglátogatott. Hozott egy doboz csokit és egy rózsát.
-Pár hónapot késett a köszöntéssel - mosolygott gúnyosan
-Nem a szülinapomra hozta, hanem a névnapomra.. - sóhajtottam megfordulva
-A midre? - kérdezte meglepetten. Elmosolyodtam.
-Európában szokás névnapokat tartani. Az enyém ma van. Ajándékot hozott, ennyi.
-Mi mást kaptál még?
-Egy ölelést - mondtam a szemeimet forgatva. Odaléptem hozzá és megcsókoltam - Ha befejezted a féltékenykedést, akár vacsorázhatnánk is.
Adott egy puszit a számra és felment a gyerekekért. Megvacsoráztunk, aztán lefektettük őket, és egy zuhany után magunkat is. Bemásztunk az ágyba, de ő tévézett, én pedig e-maileket olvastam. Elég feltűnően kapcsolgatta a csatornákat. Sóhajtottam és nézni kezdtem az arcát.
-Mi az? - kérdezte még mindig kapcsolgatva. Elvettem a távirányítót és lekapcsoltam a tévét.
-Kérdezd meg nyugodtan, bármi is az.
-Miért gondolod, hogy kérdésem van? - pislogott értetlenül. Elmosolyodtam.
-Azért, Édesem, mert nyitott könyv vagy számomra. Akaratlanul is olvasok a fejedben.
Felnevetett és megcsókolt.
-Csak azon gondolkodtam, miért jött ide valójában.
-Hozott nekem egy szál virágot és egy kis csokit. Ebben semmi rossz nincs.. bár elég letargikus volt.
-Mint az emók általában..
-Olyan gonosz vagy vele.
-Nem érdekel amúgy.
-Nem, mi? Ezért beszélünk róla folyton..
-Engem nem érdekel Wentz, felőlem fel is fordulhat.. de utálom tudni, hogy el akar venni tőlem.
-Kicsim ezt már annyiszor megbeszéltük.. - sóhajtottam letéve a laptopot az éjjeli szekrényre.
-Persze, de akkor is ez a célja. Te meg túl naiv vagy és nem veszed észre, hogy már rá is vagy kattanva.
-Oké, miért hívsz folyton naivnak?
-Tudod, hogy értettem..
-Nem vagyok naiv. Csak tudom, mit érez. Te nem ismered őt..
-Nem is akarom. És neked sem kéne. De egy dologban biztos vagyok. Egy nap ki fog varázsolni a bugyidból a szomorú szemceruzás szemeivel és a mártírkodásával.
-Ezt most akár be is fejezheted - mély levegőt vettem, megpróbáltam nem felidegesíteni magam. Hihetetlen volt, hogy ennyire gyengének gondol.. ahogy az is, hogy lehetett benne valami. Nem akartam elképzelni mi lenne, ha beigazolódna ez a mondat.
-Rendben, de csak hogy tudd, igazam van.
-Igazad van. Ezt akartad hallani? Mert akkor remélem örülsz, és végre témát válthatunk.
-Utálom.
-Tudom.. de én téged szeretlek.
-Igen? - kérdezte mosolyogva. Elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Igen.. ahogy te is engem.
-Ó és ezt csak így eldöntötted?
-El hát.
-Mit még?
-Hogy meg fogsz csókolni, és bebizonyítod az igazam.
Elmosolyodott, megcsókolt, és hamarosan elaludtunk. Másnap minden normális volt, míg Julie le nem ült velem szembe nagy, érdeklődő tekintettel. Furcsa mosoly ült a szája sarkában, így befejeztem a munkát és felnéztem rá.
-Úgy hallottam, ma este Chesterrel énekelsz.
-Jól hallottad. És?
-ÉS? És te jó Isten, ott akarok lenni!
-Mint egy ovis.. - nevettem - A Kenji's-ben lesz, este 8-kor.
-De nem fogsz üvölteni, hörögni, meg ilyenek.. ugye?
-Nem - sóhajtottam
-Izgulsz?
-Persze. Viccelsz?
-Nem tűnsz idegesnek.
-Ezer dolgon jár az agyam, nem érek rá idegeskedni.
-De ez mégis hogy történt? Mármint.. hogy jött, hogy Chesterrel énekelj?
-Úgy volt, hogy Holly Brookkal énekel, de megbetegedett. Engem választott a helyére, és Beyoncé tegnap kisegített..
-Beyoncé? - sikított fel. Kicsit megugrottam ijedtemben. Váratlanul ért. - Bocs.. ne haragudj.. csak még nem szoktam hozzá, hogy ennyire híres körökben mozogsz..
-Én nem is. Csak Chester. Engem ez a része nem különösebben érdekel..
-Persze, nem is úgy értettem. Egyébként ott lesz ő is?
-Nem, dolga van.
-Kár. Király lenne vele találkozni.
Eddie bejött és megállt az ajtóban.
-Mi ez a női gyűlés? Mi volt a visítás?
-Reen ma este fellép Chesterrel.
-Tényleg? - lepődött meg Eddie. Julie elvigyorodott. Egyre nyílvánvalóbb volt, hogy tetszett neki. Felsóhajtottam.
-Kenji's, este 8..
-Azt látnom kell.
-Mehetnénk együtt - nyögte be Julie. Diszkréten megmosolyogtam, aztán a szemeimmel az övéit kérdeztem "megőrültél?" mire ők azt felelték "naná". Kuncogtam kicsit és folytattam a munkát.
-Rendben. Este 7-kor elmegyek érted - adta be a derekát Eddie. Elfelejthette, miért is akart beszélni velem, mert szinte hallottam, ahogy kattognak a fogaskerekei. Kérdőn néztem rá. - Ja igen. Azért jöttem, mert a fotós holnap 2-re jön érted. Együtt mentek a stúdióba.
-Jól van.
-Mennem kell, este találkozunk - lépett ki a küszöbön. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, válloncsaptam Julie-t.
-Elment az eszed? - kérdeztem kicsit halkan
-Miért? - nevetett
-A főnököd.
-Na és?
-És nem szerencsés keverni a munkát a magánélettel.
-Nyugi már, csak elmegyünk együtt a klubba. Ha akar valamit, majd jelzi. Ha nem, akkor nem fogok ráugrani. Most még.
-Te őrült vagy - nyugtáztam nevetve
-Nem vagyok .Egyébként is a szexisten férjedet fogom bámulni.
Megint megcsaptam a vállát, és nevettünk egy sort. Pár óra múlva befejeztük a munkát és hazamentem. Egyre idegesebb voltam. Mint mikor az első randimra mentem, vagy mikor először mentem orvoshoz egyedül. Bizonyos értelemben majdnem ugyanaz volt. Ez volt az első, hogy Chesterrel mások előtt énekeltem. Sőt. Ez volt az első, hogy énekelni hallott. Ő este 6 körül ért haza és mivel nagyon izgultam, megkértem, hogy énekeljük el megint, mielőtt élesben menne. Készségesen vállalta, aztán indulás előtt még megfogadtam Bee tanácsait. Méz, légzések, stb. Chester mosolyogva nézett.
-Mi van? Még sosem énekeltem mások előtt. Csak az öcsém hallott párszor, de az ő füleinek úgyis mindegy. Érts meg, baromira félek.
-Megértelek Szivem, de hihetetlen aranyos vagy.. - megcsókolt és sóhajtott - Szeretlek
-Oh tényleg? És az segít?
-Remélem.
-Na jó, menjünk.
Elmentünk a Kenji's-be, ahol alaposan meglepődtem. Rengetegen jöttek el a rendezvénye. Aggódva néztem Chesterre. Elmosolyodott, megdörzsölte a hátam, és megfogta a kezem. Leültünk a többiekhez, mert még sok időnk volt a duettig. A kezem szinte remegett. Közelebb ült hozzám és a fülemhez hajolt.
-Jól vagy? Ne mondjam le?
-Nem tudom. Feszült vagyok. Félek.
Sóhajtott és gondolkodni kezdett. Adott egy puszit a fülem alá a nyakamra.
-Szeretnéd, ha feloldanálak?
Meglepetten és zavartan néztem rá. Vajon arra gondolt, amire gondoltam, hogy gondolt? A tekintetétől elpirultam, így valószínűleg igen. Egy pillanatig tényleg gondolkodtam rajta. Körbenéztem és megráztam a fejem. Elmosolyodott. Aztán én is. Mike odajött hozzánk és a vállára tette a kezét. Ő felnézett rá, majd megcsókolt és felállt a helyéről.
-Hová mész?
-Bemelegítem a közönséget. Készülődj. Fél óra és mi jövünk.
-De.. én még.. nem állok rá készen.
-De igen. Hidd el nekem. Ne izgulj. Menni fog.
Ott maradtam a lányokkal, és egyre idegesebb voltam. A fellépésük, mint mindig, most is tökéletes volt. Aztán Mike egyedül állt fel a színpadra. Ez volt az a pillanat, amitől annyira rettegtem.
-Hölgyeim és uraim! Fiúk, lányok, mindenki.. ahogy valószínűleg hallottátok, Holly lebetegedett, így sajnos ma nem tud Chesterrel énekelni, de van egy meglepetésünk számotokra. Kérlek fogadjátok sok szeretettel Reenzy-t a színpadon.
Lélegezni már egyáltalán nem tudtam. Reszkettem, közben izzadtam, éreztem, hogy teljesen kiszárad a szám és zsibbad a lábam. A jelenlévők tapssal és ujjongással várták, hogy történjen valami. Chester kísért fel a színpadra. Megpróbált megnyugtatni, de lehetetlen küldetés volt. A színpad alján még megölelt és a fülembe súgott.
-Jól vagy?
-Igen.. talán. Nem tudom. Áll még az ajánlatod?
-Kérjek szünetet, szeretnéd?
-Nem tudom Kicsim.. még hozzá kell ehhez szoknom.
-Jól van. Szeretlek.
-Szeretlek. - egy mély lélegzetvétel után felmentünk Mike-hoz. Elkértem a mikrofont. - Sziasztok. Őszintén szólva már rég voltam ilyen ideges, de igyekszem megnyugodni. Sajnos Holly nem lehet itt, és én nem tudom őt pótolni.. de ha tudnám, sem akarnám. Mindegy, vágjunk bele, míg van hozzá bátorságom.
Próbáltak tapssal bíztatni, de az egyetlen, ami megnyugtatott, az az volt, ahogy Chester nézett rám. Az igazat megvallva eléggé zavarban voltam, és esküszöm még el is pirultam, de mikor énekelni kezdtünk, megfogadtam a tanácsát: a közönség helyett a dalra koncentráltam. Ez megnyugtatott. Ahogy az is, hogy végig a kezemet fogta. Tudtam, hogy bízott és hitt bennem, és ez erőssé tett. Tudta, hogy elég jó vagyok, hogy vele énekeljek. Tudta, hogy meg tudom tenni érte, és büszke volt rám. Ahogy én is magamra. Jó érzés volt, hogy ezt váltotta ki belőlem. Hogy el tudtam felejteni a félelmeimet érte. Míg Chesterrel énekeltem, valaki megállt a lányok asztalánál.
-Hali, miről maradtam le? - kérdezte Beyoncé
-Azt mondtad, Mexikóban leszel - lepődött meg Mike
-Igen, ott voltam, de korábbra tették a koncertet, így haza tudtam jönni. Te jó ég, ott van. Tudtam, hogy meg tudja csinálni. Pedig olyan félénk és hisztis volt - nevetett.
Életem leghosszabb 5 perce után teljesen átértékeltem az egészet. Mintha túlreagáltam volna. Nem volt olyan rossz és olyan nehéz, ahogy azt képzeltem. Alig volt több, mint a zuhany alatt, vagy Adeline-nek énekelni. Mikor vége lett a zenének, alig tudtam elhinni, hogy túl vagyok rajta. Pár másodpercig Chester szemeit bámultam és a mosolyát. Aztán én is elmosolyodtam és kicsit meghajoltunk. Csak a móka kedvéért. Aztán végre lementünk a színpadról. A backstage-ben szorosan ölelt magához és boldogan sóhajtott. Az idegességem pedig visszatért egy futó pillanatra. A csók, amit ezután kaptam tőle, minden reszketésemet enyhítette. Egy ismerős hang köszörülte meg a torkát mögöttem. Megfordultam és Beyoncéval találtam szemben magam. Büszkén mosolygott rám.
-Látod? Megmondtam! Nagyszerű voltál - ölelt át vidáman
-Annyira hálás vagyok neked, olyan ideges voltam.
-Tudom, de nagyon ügyes voltál. Büszke vagyok rád.
-Végre vége van.. - sóhajtottam - Egyetlen dal volt, nagyon rágörcsöltem, de mintha órákig lettem volna ott fent..
-Kezdetnek egy dal is elég. Mostmár tudod, hogy képes vagy rá - dörzsölte meg a karom barátságosan. Elmosolyodtam, aztán valaki hozzáért a vállamhoz. Meglepetten ugrottam Nyky nyakába egy másodpercnyi fáziskésés után. Mikor már levegőt is kapott, bemutattam őket egymásnak.
-Örülök, hogy találkozunk - mosolygott Beyoncéra. Ő szintén egy mosollyal köszöntötte.
-Én is - mondta, aztán sóhajtott és átölelt megint - Most mennem kell, csak hallani akartalak. Tényleg jó voltál, büszke vagyok rád.
-Mégegyszer kösz mindent.
-Ez mindig benned volt, Szivem. Én csak segítettem felszínre hozni. Talán egyszer még velem énekelsz duettet - kacsintott játékosan. Felnevettem.
-Azért annyira nem voltam jó..
Miután elköszöntünk, elvittem Nykyt a lányokhoz.
-Te jó ég.. - fagyott le Dyna. Ahogy én. Mona a nyakába ugrott. Ahogy én. Nicol csak nevetett.
-Levegőt, hé!
-Hogy kerülsz ide? - kérdeztük izgatottan
-Hallottam a Bennington duettről és nem hagyhattam ki.
-Egyetlen dalért utaztál ennyit? - hökkentem meg
-Neeeeem - nevetett megint - Üzleti úton vagyok.
-Tom hogy van?
-Tom jól van.. gondolom.
-Gondolod?
-Igen.. tudod mi már.. nem vagyunk együtt.
-Mi? - kérdeztük egyszerre meglepetten. Nevetni kezdett.
-Igen, tudom.. De már nem működött. Sokat változtam és ez nem tetszett neki. Sokat veszekedtünk hülyeségeken, aztán szakítottunk. Békésen, nyugodtan, csak úgy.. elmúlt.
-Hogy érted, hogy változtál és nem tetszett neki? - kérdezte Dyna
-Felnőttem. Végre. Már nem vagyok akkora bulimacska. Inkább otthon üldögélek, könyvet olvasok, vagy megnézek egy jó filmet.. Jobban esik összebújni valakivel, vagy sétálni a parton..
-Kétlem, hogy egyhamar találnál valaki ilyet magad mellé.. - sóhajtott Mona
-Már találtam - mondta egyszerűen. Összenéztünk. Sóhajtva ittam az üdítőmből.
-Ez gyorsan ment..
-Ne ítélj el - nézett rám megértést kereső szemekkel. Megfogtam a kezét és megsimogattam. - Változás kellett. Ő pedig tökéletesen megfelel nekem.
-Minden tudni akarok róla - hajolt előre kíváncsian Dé. Nyky elmosolyodott.
-Mindent tudsz róla. Bill az.
Hát ez.. meglepő volt. Tényleg. Bill és Tom testvérek voltak, és inkább volt lány, mint fiú. Nem is kedveltem egyiküket sem, a zenéjüket sem, de ha Nikinek ez kellett..
-Billel randizol? - törte meg a csendet Mona
-Nem éppen. Hozzámentem.
-Hogy mit csináltál?!
-Hozzámentem - ismételte nevetve. A lányok meglepettek voltak, de örültek neki. Én csak ültem és kavargattam az italomat - Utálsz?
-Mit? Dehogy.. - átöleltem és sóhajtottam - Hogy utálnálak? Főleg ilyenért? Örülök, hogy látlak. Jó, hogy itt vagy ma este. Csak hosszú napom volt, ne haragudj.
-Semmi baj - mondta mosolyogva
-És Bill itt van?
-Nem. Otthon van a kislányunkkal.
-Mi??
-Van egy lányunk.. De ne aggódj, adoptáltuk. Két éves, a neve Melanie.
-Hű, hát.. gratulálunk - mondta Mona mindhármunk nevében. Átöleltük Nykyt, aztán Chester sétált oda hozzánk.
-Chester, ő itt Nicole.
-Nikk? - lepődött meg - Örülök, hogy végre találkozunk. Akkor neked köszönhetem ezt az angyalt..
-Ajaj, akar valamit - sóhajtottam, mintha bánnám. Elmosolyodott.
-Kijönnél velem egy percre? - kérdezte. Dyna elvigyorodott.
-Csak egy percre?
-Csak beszélni akarok vele. Miért kell folyton a szexre gondolnod? Joe, neveld meg az asszonyt..
Kimentünk az öltözőbe és szorosan átölelt. Aztán felkapott, felültetett az asztalra és hosszan megcsókolt.
-Ejha. Ezt miért kapom?
-Mert elképesztő vagy. Büszke vagyok rád és kimondhatatlanul szeretlek.
-Én is szeretlek - mosolyodtam el. Megcsókoltam, de nem akart elengedni. Ehelyett az államat cirógatta és az arcomat puszilgatta gyengéden.
-Mi lenne, ha bezárnám az ajtót vagy hazamennénk?
-Imádnám, de annyira hiányzott Nyky és most itt van.. évek óta nem láttam.
-Igen, tudom. Rendben.
-Nem haragszol?
-Nem, dehogy. Addig majd a szőke pincérnővel flörtölök a pultnál és elnevezem a melleit.
-Jahj Chester, te annyira..
-Annyira szerelmes vagyok beléd - fejezte be a mondatot. Mosolyogva ráztam meg a fejem, aztán megcsókoltam. Magamhoz öleltem és boldogan sóhajtottam.
-Én is annyira.. és mindig az leszek.
Adott egy puszit a vállamra és visszamentünk a lányokhoz. Dyna az óráját nézte.
-Két perc. Ez gyors volt.
-Dehogy kettő - intette le Mona - Nem látod, hogy a haját is megcsinálta?
-Nagyon vicces, köszi - ültem le sóhajtva
Úgy egy órát beszélgettünk, aztán Chesterrel hazamentünk. A Kenji's viszont hajnalig nem aludt. A lányok magukra hagyták Dynát és Joe-t, hogy beszélhessenek. Egy ideig csendben ültek egymás mellett, aztán Joe sóhajtva nézett rá.
-Kettesben hagytak minket.
-Igen, leesett..
-Fura volt, mikor Chaz azt mondta, neveljem meg az asszonyt..
-Nekem mondod? - nevetett Dé - Engem is meglepett
-Én kicsit zavarba is jöttem tőle.
-Miért?
-Mert randira akartalak hívni - vallotta be Joe egy újabb sóhaj kíséretében. Dyna elmosolyodott és belekortyolt a koktéljába.
-Mi tart vissza?
-Mi van veled és Ryannel?
-Tetszik, de nem tartana sokáig. Nem illünk össze.
-De együtt vagytok most?
-Nem..
-És.. mi volt köztetek?
-Elvoltunk. Nem úgy voltunk el, de jól éreztük magunkat egymás társaságában.
-De láttalak titeket csókolózni..
-Csókok azért voltak.. - mosolygott Dyna. Joe kicsit furán érezte magát. Nem sok köze volt ehhez, de remélte, hogy ez még változhat. Valami mégsem hagyta nyugodni.
-És amikor megcsókoltál.. az is csak a móka kedvéért volt?
-Nem..
-És.. szeretnéd esetleg folytatni? Mármint.. nem úgy.. vagy hát.. esetleg, de..
-Örömmel folytatnám. Nyugi, nem értem félre.
-Mi lenne, ha elhívnálak vacsizni? Holnap?
-Holnap akarsz elhívni vacsira? - kekeckedett Dyna. Joe elmosolyodott és köhintett.
-Nem. Most hívlak el, és holnap vacsorázunk.
-Meg kell nézzem a naptáramat, de azt hiszem, ráérek..
-Ráérsz.. és el is jössz?
-Igen - mondta mosolyogva a lány. Joe megint elmosolyodott, aztán sóhajtott.
-Akkor majd felhívlak.
-Rendben.
-Öhm.. akarsz táncolni?
-Nem rossz a sorrend? - nevetett Dyna
-Ki szabja meg, milyen sorrendben haladjunk? - kérdezett vissza sejtelmesen Joe. Dyna fantáziáját nem kellett soha félteni, rögtön a "desszertre" gondolt a vacsorával kapcsolatban. Megvonta a vállát és elvesztek a tömegben.
-Hűha - ment a srácokhoz Brad - Láttátok Joe-t és Dynát? Szerintem kicsit összemelegedtek.
-Szerintem majd a tánc után a raktárban - nevetett Mike
-Csak össze ne törjék az új poharaimat - sóhajtott Mona
Nem törték. A tánc után Joe hazavitte Dynát és kicsit tényleg összemelegedtek.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: