47 - Bukott angyalok városa

Látogatók száma: 48

Los Angelesben elég egy kis hírnév és ajánlatokkal kezdenek bombázni, a fényképészek pedig vadásznak rád. Ez sokaknak tetszik, engem viszont irritált. Szerettem, hogy volt magánéletünk. A bukott angyalokról viszont hamar lehull a lepel. Vagy a ruha.

Reggel egy boldog sóhajjal vettem tudomásul, hogy a világ legcsodásabb férje mellettem szuszog békésen. Hiperaktív és vidám hangulatban ébredtem. Nem tudtam magam visszafogni, szó szerint ráugrottam. Csókolgatni kezdtem, ezért hamarosan felébredt. Álmosan és lustán ölelt át, majd megcsókolt és visszafeküdt.
-Miért vagy ilyen jókedvű? - kérdezte ásítva
-Mert borzalmasan imádlak - vigyorogtam csókolgatva az állát. Elmosolyodott.
-Ha olyan borzalmas, miért csinálod?
-Mert jól esik.
-Tényleg?
-Igennnnn.. tényleg - újra és újra megcsókoltam, aztán hozzábújtam. Úgy éreztem magam, mint egy ovis Karácsony reggel - Olyan boldog vagyok veled.
-Ezt örömmel hallom, Szivem. - adott egy puszit a vállamra és magához szorított
-Okozzak ennél is nagyobb örömöt?
Felnevetett és megcsókolt.
-Csak maradj itt velem. Most ez is épp elég öröm nekem.
-Meddig?
-Néhány percig.. - sóhajtott mosolyogva. Csendben feküdtünk egymás ölelésében, aztán dúdolni kezdtem - Nem bírsz magaddal?
-Nem.. - nevettem - Ritkán ébredek ilyen vidáman. Nem tudom, mitől pörgök ennyire.
-Én sem.
-Úgy szeretlek..
-Én is téged, csak álmosan.
-És.. zavarna, ha beborítanálak a csókjaimmal?
-Nem zavarna. De pár percet még várnod kell, míg viszonozni tudom őket.
-Addig kezdek magammal valamit - kibújtam az ágyból. Ő nevetni kezdett - Nem.. basszus.. mármint megyek takarítani, főzni, vagy valami
-Persze, főzni..
Visszamásztam az ágyra és megcsókoltam.
-Perverz vagy.
-Te vagy perverz. Én is tőled kaptam el.
-Hát jó. Remélem nem halsz bele, míg vissza nem jövök.
-Lehet három utolsó kívánságom?
-Aha, mit szeretnél?
-Valami finomat reggelire..
-Igen..
-Aztán valamit enni - mondta vigyorogva. Nevetni kezdtem.
-Na jó.. kezdesz elfajulni.. meg sem merem kérdezni, hogy mi a harmadik kívánságod.
-Szeretnék legalább egymillió évet veled tölteni.. és szeretném, ha ez a millió év olyan boldog lenne, mint az a hét év, amit együtt töltöttünk eddig.
-Chester..
-Igen?
-Meg fogsz unni - súgtam a fülébe. Megcsókolt.
-Már most unlak, szóval bújj ki az ágyamból, és csináld meg a reggelit.
-Mi? Mr. Bennington, kirúgsz az ágyból?
-Igen. Pontosan. Kell a hely, hogy nyújtózhassak.
-Jó.. - megcsókoltam és hagytam nyújtózkodni. Lementem és kitakarítottam a nappalit, a konyhát, aztán csináltam reggelit és visszamentem az emeletre. Az egész nem vett igénybe többet, mint egy órát. Tényleg nagyon pörögtem.
-Ennyi volt a nyújtózás? - kérdezte a párnájába sóhajtva
-Maradj csak, lustaság. Csak szólni akartam, hogy kész a reggeli. Ágyba hozzam?
-Fent vagyok.. - dünnyögte álmosan
-Nem vagy fent. Ébren vagy.
-Ne vitázz, anyu.
-Nem vitázom. Igazam van.
-Akkor ne legyen igazad..
-Akkor ne nyűgösködj.. - hozzábújtam és megint megpusziltam, aztán egy hirtelen mozdulattal letepert és megcsókolt - Hűha..
-Szóval. Hogy is volt az a lista?
-Valami finomat reggelire..
-Jól kezdődik. Lássuk, hogy végződik.
-Azt mondod?
-Mondom.. és teszem is.
Valami finommal indítottuk a napot, aztán ettünk valamit. Utána bementem az irodába, mert bár szabadnapos voltam, ott kellett lennem kettőre a fotós miatt. Julie-t viszont nem akartam magára hagyni a munkával, így néhány órát azért dolgoztam. Sokat beszélgettünk az esti fellépésről. Boldogan és izgatottan mesélt a "randijáról" Eddie-vel.
-Olyan úriember volt múlt éjjel és basszus, annyira be akartam rángatni az ágyamba az ingjénél fogva..
Abbahagytam a gépelést és meglepetten bámultam. Aztán kuncogni kezdtem.
-Túl sok info, Miss Andrews. Ilyenekről nekem nem nagyon kell tudnom.
-Bocs, Mrs. Bennington, de szingli vagyok és hihetetlenül kiéhezett. Ráadásul nincs akkora mázlim, mint neked, hogy ilyen férjet fogjak - mutatott rám vádlón a tollával. Elmosolyodtam.
-Gondolod, hogy Eddie jó férjalapanyag lenne?
-Gondolom? Tudom! Nézz rá. Dögös, elhivatott, kedves és normális.
-Mi van, ha meleg? Ez nem jutott még eszedbe? - gúnyolódtam kicsit poénból. Elhúzta a száját.
-Aljas vagy. Egyébként nem meleg. Kaptam jeleket.
-Milyen jeleket? - kérdeztem kíváncsi mosollyal
-Azt nem mondom meg - kinyújtotta a nyelvét, de vissza is húzta, mikor Eddie benyitott. Az arcából ítélve rá is harapott. Igyekeztem nem hangosan kinevetni.
-Reenz, itt a fényképész.
-Oké, engedd be.
Felálltam a helyemről és Julie mellé álltam. A fényképészt Seannak hívták. Elég fiatalnak tűnt, velem lehetett egyidős. Jóképű volt, de nem túl megnyerő. Volt benne valami, ami taszított. Eddie bekísérte és bemutatta nekem. Kezetráztunk, aztán sóhajtva mért végig.
-Tökéletes.
-Bocs, mi? - kérdeztem kicsit meglepetten. Sosem szerettem, mikor valaki a megjelenés alapján ítélt meg másokat, de mivel fotós volt, igyekeztem bóknak venni. Azt hiszem.
-Tökéletes vagy.. a különkiadáshoz. A címe "Bukott angyalok városa" - magyarázta. Julie-ra néztem, majd vissza rá.
-Nagyon kreatív - mosolyodtam el. Igazából azt gondoltam magamban, hogy "mekkora gyökér vagy" és ezt Julie is tudta. Nevetni kezdett, aztán köhögni.
-Bocs.. innom kell valamit - kiment az irodából és még hallottam egy-két kuncogó hangot. Sóhajtottam.
-Velem jöhet?
-Hogy? - kérdezte Eddie
-Julie. Ő is jöhet?
-Jah igen, persze.
-Csodás. Két gyönyörű csaj!
-Nem vagyok csaj.. - javítottam ki. Le is hervadt az önelégült vigyor a képéről. Eddie a falnak támaszkodott karbatett kézzel.
-Rendben, rendben - lépett hátra Sean - Csak tényleg csodásan nézel ki.
-Vigyázz vele, nagy szoknyavadász - figyelmeztetett Eddie egy futó mosollyal
-Még jó, hogy utálom a szoknyákat.
-Kár, pedig ezek a hosszú lábak hangsúlyért üvöltenek.
-Nézd Sean.. mielőtt lezavarnánk ezt az egész fotózást, szeretnék valamit tisztázni. Először is, férjnél vagyok, és nem örülök, ha olyanok bókolnak nekem, akiknek ehhez semmi joguk. Ne nyomulj ennyire. Másodszor pedig, gyerekeim vannak. Komoly munkám. Szóval nem hinném, hogy az lenne a legfontosabb, hogy kihangsúlyozzam a hosszú lábaimat.
Eddie nevetni kezdett, aztán Julie visszajött hozzánk. Pár perccel később elmentünk Seanhoz. Kellemes hely volt, sok lámpával, dekorációval, szakemberekkel. Miután mindenkinek bemutatott minket, elkezdtük a képeket. Egyesével kaptam meg a ruhákat, miután a sminkes végzett. Minden rendben ment, amíg fehérneműt nem kaptam. Meglepetten és kicsit idegesen bújtam bele, aztán kiszóltam Julie-nak, hogy jöjjön be az öltözőbe, vessen rám egy pillantást.
-Ejha - pillogott kicsit zavarban
-Azt hittem elég volt, hogy ragad a hajam a lakktól, de nézz rám. Úgy nézek ki, mint egy ribanc Barbie.. - suttogtam
-Annyira.. nem is rossz.. - összeszorította az ajkait, hogy ne kezdjen nevetni, de végül sóhajtott - De, rémes.
Kimentem és megkocogtattam Sean vállát.
-Kezdhetjük?
Széttártam a köntösöm és kérdőn néztem rá. A többiek elismerően kommentáltak.
-Mi van rajtam, Sean? - kérdeztem idegesen, majd összefogtam a köntöst.
-Victoria's Secret - nézett rám csodálkozva. Nem értette, mi a problémám.
-Hát ez minden, csak épp nem titok. Úgy nézek ki, mint egy prosti. A kiadás címe tudtommal NEM Ribancfalva.
-De mi ezzel a baj? Szerintem jól áll.
-Mi a baj? Ha ilyen képeket akarnék csináltatni, akkor elfogadnám a Playboy felkérését. Nem vagyok egy ostoba liba, akinek ki kell pakolnia a melleit, hogy felfigyeljenek rá.
-Pedig figyelemreméltó melleid vannak - nevetett. Mély levegőt vettem - Hé, nyugi..
-Cseszd meg a nyugidat.
-Jó, rendben. Igazad van. Ez így túl sok. Menj, öltözz át.
-Köszönöm.
Visszamentem az öltözőbe és átöltöztem. Valószínűleg mindenki egy hisztis némbernek tartott, de nem érdekelt. Lehet, hogy túlreagáltam, de nem akartam mindenemet mutogatni. Az egész fotózás szívesség volt, ennyit kérhettem viszonzásul. Sok képet csinált. Némelyikük szexis volt ugyan, de a visszafogottabb fajtából. Tiszteletben tartotta a kérésem és a véleményem. A fotózás végeztével egy dobozzal a kezében jött az öltözőmbe. Letette elém a dobozt és az asztalnak támaszkodott.
-Gondoltam, neked adom.
Őszinte érdeklődéssel nyitottam ki a dobozt. Meg is lepődtem.
-Fehérnemű? Szerintem nem illik ilyen személyes ajándékot adni valakinek, akit két órája ismersz.
-Talán. De tényleg jól állt rajtad és adni akartam valamit a bosszúságért cserébe. Sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam. És köszönöm a képeket.
-Hát jó, akkor köszi.
-Majd elküldöm a képeidet és kiválaszthatod melyik jelenjen meg a magazinban. Úgy ötre lesz szükségünk. Majd írok mellé pár sort.
-Rendben.
-Nos.. jó volt veled dolgozni. Köszi, hogy elvállaltad.
Hogy elvállaltam? Eddie vállalta el a nevemben. Annyira nem volt vészes azért. Sóhajtottam és elmosolyodtam.
-Szívesen.
-Szép napot
Magamra hagyott és becsukta az ajtót is. Pár perc múlva valaki bejött. Épp a mosdóból léptem ki. Lemostam a hajkeféről a sok lakkot, ami fésülködés közben tapadt rá. A vendégem a szó legszorosabb értelmében is váratlan volt, bár meg sem kellett volna lepődnöm. Sóhajtva kezdtem pakolászni az asztalon.
-Mit keresel itt?
-Dolgozik itt egy ismerősöm. Telefonon beszéltünk, és mesélt rólad.
-Aztán egészen véletlenül erre jártál, és gondoltad benézel?
Pete elmosolyodott és sóhajtott.
-Egészen szándékosan jöttem benézni hozzád. De a jó részt lekéstem.
-Kinek mi a jó rész - felvettem a kabátom és megkerestem a táskám. - Jó volt látni, Pete. Most mennem kell.
-Várj már.. - közelebb lépett és megfogta a kezem - Sean egy paraszt, ne törődj vele.
-Veled miért kéne?
-Mert én jó fiú vagyok.
Nevetni kezdtem és sóhajtottam.
-Ne haragudj, de ez volt az év vicce.
-Megnézhetem? - a dobozra nézett. Odaadtam neki.
-Meg is tarthatod. Sean ajándékozta nekem.
-Ejha. Nem semmi. Ez volt rajtad, mikor kiakadtál?
-Ez. Vidd haza, bújj vele ágyba, képzeld el és csináld, ami jól esik.
-Szeretnéd, ha rád gondolnék?
-Azt szeretném, ha hazaengednél.
-Miért vagy ilyen ellenséges? Semmi rosszat nem tettem..
-De. Megszülettél. Most pedig engedj.
Elengedett és el is indultam, de bunkónak éreztem magam. Az is voltam. Leginkább az utolsó néhány mondat bántott. Sóhajtva fordultam felé.
-Eszedbejutott egy újabb sértés? - kérdezte mosolyogva. Bármit is akart vele elhitetni, tudtam, hogy rosszul esett neki. Megöleltem.
-Sajnálom. Ma teljesen hülye vagyok..
-Semmi baj, kezdem megszokni. Na menj, nem akarlak feltartani.
-Nem tartasz fel, csak.. mindegy. Szia.. - adtam egy puszit az arcára és kinyitottam az ajtót. Átnyúlt a kezem fölött és becsukta. Éreztem, hogy most lesz a jó fiúból rossz. Mást is éreztem, de azt elfojtottam egy ingerült sóhajjal.
-Csak?
-Csak folyton ott vagy, ahol én. Neked ez nem furcsa? Úgy érzem, minden lépésemet figyeled és őszintén szólva kezd az agyamra menni.
-Nem követlek, ha ettől félsz.
-Nem félek, csak..
-Csak? - kérdezte megint közelebb lépve. Nagyon közel volt. Ha kinyújtottam volna a nyelvem, hozzáért volna a szájához. Nagyot nyeltem.
-Ez már.. zaklatás. Ugye tudod?
-Felzaklatlak?
-Fel..
-Mennyire?
Úgy nézett a szemeimbe, hogy nem tudtam mozdulni. Előre hajolt, majdnem megcsókolt, de csak figyelte, hogy idegesen becsukom a szemeimet. Elmosolyodott. Kinyitotta az ajtót és kiment. Kinyitottam a szemeimet és reméltem, hogy csak képzeltem az egészet. Julie pár perccel később biztosított, hogy nem. Megkértem, hogy Pete látogatása ezúttal maradjon köztünk. Leginkább a zavaros érzéseim mondatták ezt velem. Este a lányokkal mászkáltam. Mikor elmeséltem nekik a fehérneműs részt, alaposan kinevettek.
-Kár, hogy nem voltam ott - sóhajtott Mona
-Szerintem nem.
-Milyen fotózás volt ez?
-Egy magazin megkért, hogy legyek az angyaluk. Van egy különkiadásuk a héten, Bukott angyalok városa címmel. Gondolom azért kértek fel, mert jót teszek másokkal..
-Most majd több emberrel is tehetsz jót a képekkel - vigyorgott
-Vicces.. - mondtam mosolyogva. Aztán Pete jutott eszembe. Vajon mi lesz a reakciója? Volt pár tippem, de próbáltam elterelni a gondolataimat - Nyky.. inkább mesélj, milyen Billel? Nem túl "emocionális"?
-Nagyon vicces.. - mosolygott - Minden rendben van. Mi mást mondhatnék? De a ti életetek izgalmasabb, meséljetek ti.
-Mit szeretnél tudni?
-Például, hogy merre jár Dyna? Mert a teste itt van, de gondolatban egész máshol jár..
Kíváncsian néztünk rá, aztán hirtelen visszatért az álmodozásból.
-Mi? Bocsi, csak..
-Csak? - kérdeztem az üdítőmből kortyolva. Egy hatalmas, boldog mosoly jelent meg az arcán, és kicsit talán el is pirult.
-Szerintem én tudom - mondta Mona - Mi történt Joe és közted?
-Szerinted mi történt? - nevetett Dyna
-Hát.. - sóhajtott Mona. Felemelte a poharát - Isten hozott a Linkinfeleségek között!
-Azért ott még nem tartunk..
Koccintottunk, és folytattuk a beszélgetést. Niki sms-t kapott Billtől.
-Na mesélj - mosolyodtam el kíváncsian. Boldogan sóhajtott.
-Hiányzom neki..
-De mégis hogy jöttetek össze? - kérdezte Dyna az asztalra könyökölve - Nem tiszta nekem ez az egész váltás.
-Tommal minden rendben volt, de kezdtünk eltávolodni. Aztán Bill és köztem elkezdett szikrázni valami..
-A penge, amivel vagdosta magát? - viccelődtem megbújva a poharam mögött. Nevetett.
-Dehogy. Sosem vagdosta magát. Hülye téveszme, de ne menjünk bele. Szóval.. elkezdtünk vonzódni egymáshoz és olyan tulajdonságokat kezdtem benne felfedezni, amiket Tomban nem találtam meg, vagy már nem tetszettek annyira. De Bill.. ő olyan más. Teljesen új dolgokat érzek vele kapcsolatban.
Mesélt még erről, de a figyelmem máshol járt. Vajon Pete is olyan, mint Bill? Ő is új dolgokat vált ki belőlem és valamiért vonzódom hozzá. De miért, és hogyan állítsam meg? Dyna láthatta rajtam, hogy min gondolkodom, mert aggodalmasan végigsimította a combom az asztal alatt. Kérdőn nézett rám. Tudni akarta, jól vagyok-e. Bólintottam. Aztán megcsörrent a telefonom, de ez már egy másik fejezet.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink