49 - Táncolj még!

Látogatók száma: 45

Gyerekkorunkban azt tanították, hogy a jó ajándékot nem mindig a boltban kell keresni és sokkal többet ér, ha saját magunk készítjük. De telik az idő, fogy az ötlet, és a türelem. Mit adhatnánk egy 10 éve tartó kapcsolatban, ha a párunknak mindene megvan?

Chesterrel sosem ünnepeltük igazán a házassági évfordulóinkat, de úgy döntöttem, hogy meglepem. Kereken tíz éve voltunk már férj és feleség. Ez volt az első kerek számú napunk együtt, és szerettem volna, ha mindkettőnknek emlékezetes marad. Legalább neki. Egy héttel az évforduló előtt megihletődtem. Tévéztem az ágyon fekve, csipegetve, mikor eszembejutott valami. Egész héten szervezkedtem, de nem avattam be senkit. Nem akartam, hogy bárki is elszólja magát Chesternek. Egy nappal a nagy 1-0 előtt valahogy mégis kibukott belőlem. A lányokkal éppen a Shinoda nappaliban beszélgettünk.
-Elfelejtem az évfordulót - nyögtem be teljesen váratlanul. Csendben néztek rám. Felsóhajtottam - Olyan jó, hogy végre elmondhattam..
-Hogy mit csinálsz?
-Holnap leszünk 10 évesek, és úgy fogok tenni, mintha elfelejtettem volna. Segítségre és titoktartásra van szükségem.
-Jól van, de mégis mit tervezel? - érdeklődött Dyna
-Múlt héten otthon voltam, és épp az egyik kedvenc sorozatomat néztem a nappaliban, mikor kitaláltam. Már le is szerveztem néhány dolgot, szóval.. ki fog rúdtáncolni a férjének?
-Ezt nem mondod komolyan - mondták szinte egyszerre, teljesen meglepett arccal. Felnevettem és köhintettem párat.
-De.. teljesen. Már le is foglaltam egy bárt holnap estére.
-Már elnézést, de.. mi a franc? - döbbent le Mona
-Meg akarom lepni.
-És mégis hogy fogod őt elvinni a bárba? - ahogy Dyna feltette a kérdést, Mike hazaért és bejött a nappaliba, hogy megcsókolja a feleségét.
-Hé csajok, mi a helyzet? - kérdezte mosolyogva. Félredöntött fejjel és töprengő mosollyal néztem rá - Reenzy?
-Kellesz.. - mondtam egyszerűen
-Igen? - kérdezte meglepetten
-Igen. Kellesz, hogy úgy tegyünk, mintha elfelejtettük volna az évfordulómat Chesterrel. Tartsd a stúdióban, aztán mikor hazaér, hívd vissza valami hülye ürüggyel.
-Át akarod verni?
-Igen. Pontosan - mosolyodtam el
-Mi a lényeg?
-Meg akarom lepni. Holnap éjjel szeretném, ha elvinnéd egy sztriptízbárba, miután felhívtalak a címmel.
-És hogy fogom elvinni egy sztriptízbárba?
-Nem tudom. Mondd, hogy találkozód van valakivel.. Egy rendezővel, DJ-vel, a Dalai Lámával, akármi.
-Egy sztriptízbárban..? - kérdezte nevetve
-Nem kell tudnia, hogy milyen helyre mentek.
-Oké, rendben. Tetszik. Megcsinálom.
-Tényleg?
-Igen, tényleg. Sok baromsággal lógok neki.
-Köszi, köszi, köszi!
Mikor hazaértem, próbáltam másra gondolni, hogy ne vigyorogjak egész este. Belekerült egy kis időbe.. Chester az emeleten játszott és mesézett Adie-vel. Megálltam az ajtóban, hogy nézzem őket együtt. Aranyosak és békések voltak. Aztán Adeline odarohant hozzám, így felkaptam és megpusziltam. Chester felállt a szőnyegről és odajött hozzánk egy mosollyal az arcán. A mosolya és ez a kis családi jelenet teljesen kiverte a fejemből a rúdtáncot. Megcsókolt és adott egy puszit a homlokomra.
-Milyen napja volt anyunak? - kérdezte összegyűjtve Adie játékait a padlóról. Nem tudtam elfelejteni, amivel készültem, ezért sóhajtottam, és megköszörültem a torkom.
-Jó.. minden rendben ment.
-Az jó.
-Aha.. milyen volt a tiéd?
-Nagyszerű volt. Adie-vel rengeteget játszottunk.. ééééés semmi dolgom holnap.
Ideje volt elkezdeni a játékot. Szerencsére mindig tudtam, hogyan tűnjek ártatlannak, vagy jelen esetben értetlennek. Sosem hazudtam, vagy játszottam meg magam, de legbelül egy tökéletes színésznő lapult.
-Az jó.
-Aha - sóhajtott kicsit csalódottan - Nem örülsz neki?
-De.. mindig örülök, ha itthon vagy velem.
Már most sajnáltam. Olyan volt, mint egy szomorú kiskutya, ami kérdőn néz rám a hatalmas barna szemeivel: "hogy..? nem is érdekel?"
-Azt hittem, jobban örülsz majd. Különösen holnap.
-Mi van holnap? - kérdeztem meglepettséget színlelve. Sóhajtva puszilt meg mindkettőnket.
-Nem számít.. - átment a szobánkba, én pedig halkan kuncogni kezdtem. Adie ugyanolyan szemekkel nézett rám, ahogy az apja az imént. Rossz érzés volt átverni őt, de vicces is volt egyben. Lefektettem Adie-t és átmentem a szobánkba. Chester éppen zuhanyzott, így én csak felmásztam az ágyra, és olvasni kezdtem. Mikor kijött, sóhajtva feküdt le mellém. Nem figyeltem rá, persze a szemem sarkából azért kémleltem az arcát. Kérdőn nézett rám. Letettem a könyvet, és nézni kezdtem.
-Jól vagy, Édesem?
-Igen, persze.. - sóhajtott. Lefeküdtem mellé, és megcsókoltam. Elmosolyodott és megcsókolt.
-Mi a baj? Fáradt vagy?
-Nem.. - válaszolt szomorkásan. Megint megcsókoltam, aztán hozzábújtam - Kicsim.. emlékszel az esküvőnkre?
-Persze. Hogy is felejthetném el?
-Csodálatos nap volt..
-Tudom - mondtam mosolyogva - Életem legszebb napja volt..
-Igen?
-Igen. Álmaim férfijához mentem feleségül.
-Tudod, milyen nap lesz holnap?
-Hogyne.. - adtam egy puszit a mellkasára. Elmosolyodott - Csütörtök, ugye?
Eltűnt a mosoly az arcáról, de én alig bírtam magammal. Nevetni akartam, rámászni, boldogan megcsókolni.. de nem tettem.
-Az.. csütörtök.. - mondta, majd megcsókolt - Jó éjt Szivem
-Jó éjt Chester - mondtam mosolyogva. Egészen addig vigyorogtam a sötétben, amíg el nem aludtam. Nehezen bírtam, hogy ne nevessek és valljam be az igazat. Aztán elnyomott az álom, és másnap egyedül ébredtem. Nyújtóztam egyet, és elindultam megkeresni Chestert a házban. A konyhában találtam rá. Csinált reggelit, és hozott egy szál gyönyörű rózsát is.
-Jó reggelt - mondta
-Jó reggelt - sóhajtottam átölelve a nyakát. Aztán megcsókoltam - Köszönöm, ez hihetetlenül édes.
-Szerettem volna, ha különlegesen indul a nap..
-Nekem minden nap különleges, ha melletted ébredhetek.
-Tudom.. de.. - befejezte volna, hogy emlékeztessen, de egy telefonhívás félbeszakította. Sóhajtva vette fel - Igen?
-Chester? Fura a hangod - kezdte a szerepét Mike
-Talán..
-Nézd.. tudom, azt mondtam, nem zavarlak ma, de el tudnál jönni a stúdióba egy kicsit? Két óra, maximum három.
-Nem is tudom.. talán. Mindjárt indulok.
-Minden rendben? Vagy csak fáradt vagy? - kérdezte mosolyogva - Megmondtam, hogy csökkentsd a szexadagodat..
-Csökkenti helyettem az asszony - sóhajtott - Csak nyúzott vagyok..
-Mikor jössz át?
-Nem tudom. Két óra múlva ott leszek.
-Oké, alig várom.
-Bárcsak én is ezt mondhatnám.
-Aucs, ez fájt.
-Mindegy.. ott leszek.
Letették és megreggeliztünk. Végig csendes volt, és láttam rajta, hogy bántja valami. Mikor befejeztük, elkezdte leszedni az asztalt. Odamentem hozzá, és megfogtam a kezét.
-Mi a baj? - kérdeztem aggódva
-Ne is törődj vele.. - megpuszilt és felment az emeletre öltözködni. Elmosolyodtam és utána mentem. Leültem az ágy szélére, és nézni kezdtem.
-Rosszat mondtam?
Megrázta a fejét és úgy döntöttem, kicsit jobb kedvre derítem. Felálltam, közelebb húztam magamhoz, megcsókoltam az ajkait és mosolyogva néztem a szemeibe. Nagyot nyelt és sóhajtott.
-Mi a terved mára? - kérdezte a karomat simogatva. Közelebb léptem és újra megcsókoltam.
-Két órát mondtál Mike-nak? - érdeklődtem. Elmosolyodott és megpuszilta a kezeimet.
-Igen, de most nem vagyok hangulatban. Ne haragudj.
-Tehetek ellene valamit?
-Csak mondd, hogy szeretsz.
Elmosolyodtam és megcsókoltam.
-Szeretlek Chester, mindig szeretni foglak.
-Én is téged.. - sóhajtotta. Teljes szívemből sajnáltam.
-Mi lenne, ha összebújnánk az ágyon? Csak úgy, mert jól esik.
Szomorú, de ragyogó szemekkel nézett rám. Felmásztam az ágyra és magam mellé húztam. Magához ölelt és újra sóhajtott. Csókolgattam a mellkasát és simogattam a karját, a hátát.Mély lélegzetet vett és becsukta a szemeit. Felültem mellette és tovább simogattam, aztán magára húzott és megcsókolt. Hogy mi volt ezután, nem kell találgatni. Elképzelni sem.
Később bement a stúdióba, és bár Mike 2-3 órát ígért, ott tartotta 5 órára. Chester felhívott, hogy később ér haza, de úgy tettem, mint akit nem érdekel túlzottan. Mintha nem tudnám, ez miért meglepő. Este elég nyúzottan és ingerülten ért haza. Egy szót sem szólt, és egyre jobban sajnáltam az egészet. Már-már azon gondolkodtam, hogy lefújom az egészet és elmondom neki. Attól tartottam, hogy az egész felhajtás rosszul sülhet el és nem tetszik majd neki a "műsor", és csak jobban kihozom a sodrából. Leültem mellé a kanapéra és nézni kezdtem az arcát, majd közelebb ült hozzám és a szemeimbe nézett.
-Szeretnék tőled kérdezni valamit, de nagyon kérlek, légy velem őszinte.
-Persze. Mindig őszinte vagyok veled. Mi a baj?
-A mai nap sokkal jobb kellett volna, hogy legyen. Sajnálom, hogy nem lehettem veled.
-Semmi baj Édesem, ne érezd magad rosszul emiatt. A munkád rengeteg időt és odafigyelést igényel. Teljesen megértem.
-Igen.. De azt nem értem, hogy te hogyan.. - a telefon félbeszakította a konyhában. Sóhajtva állt fel - Hogy te hogyan viselted ezt el ennyi éven át.. mindjárt jövök, meg kell ölnöm valakit.
Kiment a telefonhoz, én pedig próbáltam nem nevetni.
-Chester? Bocs, hogy megint hívlak, de valamit elfelejtettem - mondta Mike
-Nagyszerű, rendben, cseszd el nyugodtan az egész napomat.
-Nyugodj meg öregem, csak egy randi az egész. Találkoznunk kell Daviddel és valami producerrel..
-Mindenképpen ma kell vele találkoznunk?
-Nincsenek otthon a gyerekek, és a ház minden pontján szexeltek éppen? - kérdezte nevetve
-Nem.. basszus.. Miért gondolod, hogy a mi életünk csak a szexről szól?
-Terveid voltak mára?
-Igen. Éppenséggel lettek volna. De tudod mit? Nem érdekel. Úgy tűnik, hogy senki mást sem.
-Nem tudom, miről beszélsz, de velem kell jönnöd. Találkozzunk a stúdióban.
-Jó. Ott leszek.
Mikor Chester visszajött a nappaliba, már nem voltam ott. Sóhajtva jött fel az emeletre. Éppen készülődtem a bárba. Megállt az ajtóban és kérdőn nézett rám. Láttam a tükörben. Megfordultam.
-Mi az? Elfelejtettem szólni, hogy ma üzleti vacsorám van?
-Igen. Elfelejtetted. Ahogy mostanában mindent. De nem érdekel.. úgyis vissza kell mennem a stúdióba. Érezd jól magad a vacsorán.
Dühösen ment el otthonról. Bűntudatom volt. Egyre nagyobb. Tényleg azt akartam, hogy nagyszerű legyen az éjszakánk, máskülönben sokáig haragszik majd rám. Egy óra múlva hívtam fel Mike-ot.
-Mike, én vagyok. Csinálj úgy, mintha más valaki lennék.
-Szia Édes, mi újság?
-Köszi.. - mosolyodtam el - Nagyon dühös?
-Egy kicsit - nevetett - Ne aggódj, minden rendben lesz.
-Nagyon remélem. Van nálad toll és papír?
-Nem.. mondd csak, megjegyzem.
-Oké.. - elmondtam a címet, ő pedig elraktározta az agyában
-Jó, akkor két dobozzal veszek. Az finom volt múltkor is.
-Köszi - nevettem - Remélem, nem fog nagyon utálni minket.
-Én is Kicsim
-Oké, várlak. Addig gyertek, míg elég bátor vagyok..
Letettük és elindultak. Nagyon izgatott voltam. Sosem táncoltam még oszloppal, sőt, Chesternek soha sehogy nem táncoltam még. Zavarban voltam, idegesen, de jó érzés volt. Ittam egy keveset, mielőtt a tulajdonos magamra hagyott. Kedves nő volt, senki nem gondolná róla, hogy sztriptízbárt vezet. Próbáltam nem stresszelni, aztán Mike és Chester megérkeztek. Sötét volt a bárban, csak néhány nagy oltárgyertya égett. Chester addigra már nagyon nyűgös volt, de igazán csak akkor lett ideges, mikor Mike beküldte, és rázárta az ajtót. Chester mély levegőt vett és próbálta kinyitni az ajtót, de nem tudta. Dörömbölni kezdett.
-Michael, ez nem vicces, hallasz?! Engedj ki, te barom! Shinoda engedj ki, Reenzy már vár.. nyisd már ki ezt a kurva ajtót!
Halkan kuncogva indítottam el a zenét, aztán felkapcsoltam a világítást az oszlop körül. Meglepetten fordult meg, majd lassan közelebb lépkedett. A háta mögé osontam és átöleltem, közben a mellkasát simogattam és a nyakát csókolgattam. Kicsit megijedt, hogy valami idegen nő fogdossa, aztán megfordult és megkönnyebbülten sóhajtott. Elmosolyodtam, mire ő alaposan végigmért. Abban a fehérneműben voltam, amit Sean adott nekem.
-Szia.. - köszöntem kicsit izgatottan. Mély levegőt vett és nevetni kezdett.
-Utállak.. - mondta, miközben én a szemeibe nézve simogattam mindenét. Megnyalta az ajkait és nagyot nyelt. Megcsókoltam.
-Hazudsz.. de ha mégsem, akkor majd jóvá teszem.
-Hogyan? - körbenézett, aztán leültettem az oszloppal szemben egy nagyobb fotelbe. Felmentem a színpadra. Nevetni kezdett, aztán sóhajtott - Most viccelsz?
-Nem..
Táncolni kezdtem, közben az arcát figyeltem. Sokáig nem fogta fel, hogy mi is történik, de tetszett is neki. Bár kinek ne tetszene, hogy a szeretett nő egy oszlop körül táncol? A kis műsorom részeként, illetve utána, az ölébe ültem és megcsókoltam, majd elkezdtem levetkőztetni.
-Mit művelsz? - kérdezte halkan. Mintha nem lett volna egyértelmű. Újra megcsókoltam, ezúttal kicsit szenvedélyesebben. - Már értem..
A "már értem" után letettük a padlóra a takarót, amit magammal vittem. Éreztem, hogy szükség lesz rá. Magához ölelt és sóhajtott. Pár perc után megtörtem a csendet.
-Éhes vagyok.
-Nem lennél, ha üzleti vacsorára mentél volna.. - megcsikizett és megcsókolt. Mosolyogva csókoltam vissza - Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem..
-Tudom, és sajnálom. Olyan rossz volt húzni az agyad.
-Mostmár mindegy. Azért ez a táncos meglepetés.. ez mindenért kárpótolt. Te jó ég.. - nevetett
-Tudom - mosolyodtam el - Tudod mit? Van még itt neked valami.
-Ennél is jobb? Lehetetlen.
-Nem jobb, de azért tetszeni fog.. - átmásztam rajta, hogy elérjem a táskámat. A mellkasomat csókolgatta, míg fölötte voltam. Egy tál eperrel, folyékony csokival és egy üveg pezsgővel ültem rá végül - Boldog tizedik évfordulót, Mr. Bennington
Elmosolyodott és megcsókolt.
-Neked is, Édesem.
Csodás éjszakánk volt, bár éjfélkor haza kellett mennünk. Lezuhanyoztunk és bebújtunk az ágyba. A műsor minden bizonnyal elég hatásosra sikeredett, mert az ünneplés a takaró alatt is folytatódott.

A cikket írta: Reenzy

támogatóink