újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

61 - Vészmadarak

2011. december 1. - Látogatók száma: 50

Azoknak, akiket szeretünk, szinte mindent megbocsátunk. Elnézzük, ha nem tökéletesek, mert a hibáikkal együtt kellenek. De vannak olyan hibák, amik tönkretehetnek egy házasságot. Ha időben kinyitjuk a szemünket, még tehetünk ellenük. Csak kitartás kell..

Végre minden tökéletesnek tűnt: Chesterrel boldogok voltunk, Pete nem keresett és a rajongói sem utáltak egy idő után. Néhányan még bocsánatot is kértek, bár nem haragudtam rájuk. Tudtam, milyen egy olyan emberrel törődni, akit csak távolból szerethetünk. Ezen gondolkodtam pár nappal a történtek után az erkélyen egy csésze tea társaságában. Délelőtt volt, a gyerekek már suliban, Chester a stúdióban.. csend volt és nyugalom. Csak a város nyüzsgött. Nosztalgiázva figyeltem a sok autót és embert az utcákon. Pete rajongói emlékeztettek valamire: önmagamra. Olyan voltam, mint ők. Egy rajongó a világ másik feléről messze attól, akit igazán szeretett. Egy lány, aki menthetetlenül és reménytelenül volt szerelmes egy férfiba, aki talán sosem ismeri majd. Jobban féltem egy ”idegen” halálától, mint a sajátomtól. Jobban törődtem vele, mint magammal. De csak egy lány voltam. Egy olyan lány, aki ha rossz hírt hallott, rá gondolt, ha szomorú volt, az ő hangját hallgatta és ha lefeküdt aludni, az ő arcát képzelte maga elé. Sosem akartam vele találkozni, mégis ez volt minden vágyam. A közelében akartam lenni, de úgy éreztem jobb, ha a lehető legmesszebb maradok tőle. Csak fájdalmat okozott volna, ha néhány perc után el kell engedjem. Ráadásul nős volt. A feleségét, Talindát, sosem kedveltem. Önmagáért. Az viszont megnyugtatott, hogy ott volt neki helyettem és boldoggá teszi azt, aki nekem olyan sokat jelent. Most pedig a közös otthonunk erkélyén ültem, az ujjamon a gyűrűvel, amit ő adott nekem és elcsesztem. Elszúrtam a legjobb dolgot, ami valaha történhetett velem. Annyi hibát követtem el és annyi fájdalmat okoztam neki.. De végre úgy tűnt, hogy vége van. Pete nem volt már akadály. Szokatlan, de jó érzés volt. Addig gondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy elfogyott a teám és Chester az ajtóban állva néz. Semmit nem szólt, csak figyelte az arcom. Aztán megcsörrent a telefonom. Egy régi dallam. Elmosolyodtam és kivettem a zsebemből.
- Szia Ade.. – sóhajtottam.
- Szia kislány – mosolyodott el – Mi újság?
- Semmi különös, veletek mi újság?
- Szintén semmi, csak tudni akartam, van-e valami, amiben segíthetek?
- Mire gondolsz?
- Hallottam rólad és Pete-ről. Minden rendben van?
- Ja, hogy az. Igen, minden rendben. Végre elfelejthetem.
- Helyes. Új kollekción dolgozom az Adeline Streetnél és arra gondoltam, segíthetnél.
- Csak így? Szerinted alkalmas vagyok rá?
- Persze. Gyerekeknek tervezünk vagány cuccokat és bízom az ízlésedben. Ki tudnál kapcsolódni. Beszélgethetnénk is.
- Ade.. – sóhajtottam mosolyogva. – Kedves tőled, de minden rendben van. Jó ideje nem tudtam eltüntetni őt az életünkből, de most magától ment. Végre egy gonddal kevesebb.
- Azért hiányzik, nem?
- De, hiányzik. Persze, hogy hiányzik. Nagyon jó barátok lettünk. Én igyekeztem így kezelni. Sajnos nem mindig sikerült és emiatt Chesterrel meg is romlott a kapcsolatunk, de talán mostmár van esélyem rendbehozni.
- Helyes. Örülök, hogy így gondolod. Akkor, gondolom, totál feleslegesen merült fel bennem, hogy esetleg belezúgtál.. igaz?
- Nem zúgtam bele. Vagy.. nem tudom. Jól érzem magam a társaságában, de ez nem több, mint mikor a lányokkal megyek valamerre. Persze, más, de nekem nem jelent többet. Ő pedig nem erőltet semmit..
- Még jó. Én magam herélném ki.
- De erre nem lesz szükség. Pete jó srác, csak kevesen ismerik.
- Legyen igazad.. – sóhajtott. – Azt hittem, nagyobb a baj.
- Látod? Elvagyok. Ne pocsékold rám az idődet..
- Pocsékolja a hóhér. Erre vannak az anyukák.. Te vagy az egyetlen lányom.
- Hálás vagyok mindenért.
- Az ajánlatom komoly volt egyébként. Szóval emeld fel a segged, kisasszony, és riszálj az üzlethez délután 5-re.
- Értettem.. – mosolyodtam el ismét. Hálás mosoly volt, de mintha egyúttal bele is törődtem volna, hogy az élet nem áll meg Pete Wentz eltűnésével. Pedig annyira azért nem ragaszkodtam hozzá.
- Várlak!
Pár másodpercig csak néztem magam elé a bögrével a kezemben, aztán sóhajtva felálltam a székről. Mikor megfordultam és megláttam Chestert, összerezzentem. Mintha egy hűvös szellő szökött volna be, hogy végigszaladjon a gerincemen. Újra átgondoltam, amit Adriennek mondtam a telefonban és bűnbánóan néztem félre. Chester elmosolyodott és közelebb lépett. Elvette a bögrét és letette az asztalra, aztán megfogta a kezem és gyengéden magához ölelt. Közben az ujjainkat egybefonta és lágyan megcsókolt. A hűvös szellőt egy pillanat alatt leváltotta egy forró fuvallat, ami örvényként szippantott magába. Szédülni kezdtem a karjaiban, aztán adott egy puszit a homlokomra. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak mélyen belélegeztem az illatát. Reszketve suttogtam, hogy szeretem. Elmosolyodott és újra megcsókolta az ajkaimat. Leült az ágy szélére és az ölébe húzott. A fülem mögé tűrte a hajam és megcsókolta a nyakam, közben kigombolta az ingem és lecsúsztatta a vállamról. Érzéki percek voltak, akár csak azon a reggelen, Berlinben. Lassan megfordult velem, így le tudott fektetni az ágyra. Szerelmesen csókolt, ahol ért, aztán megcsörrent a telefon. Egyszerre sóhajtottunk fel.
- Ezt nem hiszem el.. - súgta. Elmosolyodtam és kibújtam alóla.
- Csak egy perc.
Visszahúzott és megcsókolt.
- Öt másodpercet kapsz..
Nevetve vettem fel a telefont.
- Igen, tessék?
- Hello, Talinda vagyok – köszönt vidáman. Az én arcomról lehervadt a mosoly.
- Szia. Adom... – odaadtam Chesternek a telefont és kimentem a mosdóba.
- Igen?
- Szia Chaz!
- Szia.. mi újság?
- Ráértek ma este? Szerveztünk Alyssának egy bulit. Örülne, ha el tudnátok jönni.
- Igen, talán, mindjárt megkérdezem.. – letakarta a telefont a tenyerével és kijött hozzám. – Drágám, ráérünk ma este? Családi buli lesz Alyssának.
- Nem tudom, ráérünk? – kérdeztem sóhajtva arcmosás közben. Chester sóhajtott és elvette a tenyerét.
- Talinda? Visszahívlak, rendben? Köszi.. – letette és türelmetlenül nézett rám. – Most mi a baj?
- Semmi.. – feleltem meglepetten.
- Tudod, hogy a bulik nem érdekelnek, de ez családi rendezvény. Töltök időt a fiaimmal, de gyakorlatilag elválasztasz tőlük. Bármennyire is felnőttek, szükségük van rám és nekem ugyanolyan fontosak és hiányoznak.
- Chester, én nem választom el őket tőled..
- Tényleg? Mikor töltöttünk együtt utoljára egy nagy családi hétvégét? Folyton dolgozol, nincs időd élni sem. Mikor pedig lenne alkalmad találkozni a családommal, azokkal, akik fontosak nekem, épp nem vagy hangulatban..
- Én ezt egy szóval sem mondtam, miért fújod fel? Annyit kérdeztem, hogy ráérünk-e.
- Oké. Akkor eljössz velem ma este?
- Szeretnék.
- Szeretnél.. Mi áll az utadba?
- Félek.. – sóhajtottam a mosdónak dőlve. Elém állt és megcsókolt. – Nem akarok némán ülni a helyemen, miközben ti régi emlékeket idéztek fel és jókat nevettek olyan dolgokon, amikről még nem is meséltél. Kívülállónak érezném magam.
- Akkor végleg távol akarsz maradni a múltamtól?
- Szeretlek, Chester..
- Bizonyítsd. Fontosak nekem, ahogy te is. Nem akarom, hogy választanom kelljen közöttetek.
-Nem is kér rá senki..
- Pedig mintha ezt akarnád elérni.. – sóhajtott gondterhelten. Csodálkozva néztem a szemeibe.
- Szerinted ezt akarom elérni? El akarlak szakítani a gyerekeidtől és a rokonaidtól? Hogy gondolhatsz ilyet, akár csak egy másodpercre is?
- Ne haragudj.. Csak olyan rossz ez így. Húzol egy vonalat a múltam és a jelenem közt, ha nem is szándékosan. Pont neked magyarázzam?
- Chester.. megígérem, hogy megpróbálok kicsit közelebb kerülni a családodhoz, de kérlek ne erőltesd.
- Ne erőltessem..? Drágám, mióta vagy a feleségem? Ezidő alatt hányszor töltöttünk együtt akár csak egy napot is? Olyan jó lenne, ha végre megint nagy lenne a család. Hiányzik, hogy sokan legyenek körülöttem.
- Ha ennyire tökéletes volt, miért hagytad el őket? – elindultam a szobába és elkezdtem öltözni. Próbálta visszafogni magát, de nem sikerült.
- Mert szeretlek, a rohadt életbe mostmár!
- Na várj egy pillanatot.. – fordultam vissza hozzá. – Mert szeretsz? Sosem kértem, hogy hagyd el őket értem, igaz? Azért hagytad el őket, mert a feleséged megcsalt, Chester, nem miattam. Sajnálom, de nem tudok vele úgy bánni, mint baráttal vagy családtaggal. Egyrészt, mert bántott, másrészt mert az exed. Ne engem hibáztass azért, mert nem működött a házasságotok és ott kellett hagynod a fiaidat annál a ribancnál.
- Nem ribanc.. ne beszélj így róla.
- Nem az? Akkor beszéljünk most róla. Miket is csinált? Levetkőzött a Playboynak és megcsalt az egyik barátoddal? Tényleg, tök természetes.
- A Playboyt ne keverd ide. Pénzre volt szüksége.
- Tudod, emlékszem, mikor az egyetemen pénzre volt szükségem. Korrepetáltam és bébiszitterkedtem. Néha egy boltba is besegítettem. Vagy ott van Jill. Neki is kell a pénz, és láss csodát! Ő nem dobta le a ruháit. Megdolgozik a pénzéért, Chester. Talinda a könnyebb utat választotta, mert lusta volt bármit is csinálni. De gondolom a ruhái ledobásában már bőven volt gyakorlata.
- Baromi könnyű másokat piszkálni a rossz döntéseikért.. de mi a helyzet veled? Te sem vagy olyan tökéletes, mint amilyennek magadat gondolod.
- Sosem gondoltam magam tökéletesnek, de halljuk, sorold fel a hibáimat. Kurva kíváncsi vagyok, hogy mit akarsz a fejemhez vágni.
- Te egy.. bassza meg, kívánlak.
- Mi? – nevettem meglepetten, mire ő megfogta a kezem és magához rántott egy csókra. - Várj, Chester, ezt meg kéne beszélnünk..
- Később.. – dörmögte a nyakamat csókolva, aztán le akarta venni a pólómat, de elvettem a kezét.
- Mit akartál mondani?
- Felejtsd el, mérges voltam.
- Ennyi? Csak akkor vagy velem őszinte, ha mérges is vagy mellé?
- Édesem, ne kezdd ezt.. – sóhajtott. – Nem csinálhatnánk mást inkább?
- Szeretném tudni. Mit akartál mondani?
Nagyot nyelt és leült mellém.
- Pete. Utálom, hogy része az életünknek. Oké, neked barátod, mit tudom én, de neki nem barátként van szüksége rád, remélem ezt azért te is észrevetted.
- Észre, de mit tegyek ellene? Nem bátorítom, visszafogom magam, ez a maximum.
- Ne találkozz vele, abból majd ért. Egyelőre megnyugtat, hogy összejött a volt nejével. Hagyd, hogy boldogok legyenek.
- Muszáj róluk beszélnünk?
- Te akartad hallani a véleményem.
- Igen, de elegem van ebből. Fogd fel, hogy Pete egy barát. Fontos nekem, kedvelem, de semmi több. Nem foglak megcsalni, ha ettől félsz.
- Csak egyszer az életben adj már igazat nekem! Nem veszed észre, hogy mindent tönkretesz közöttünk?
- Amit irántad érzek, arra nincs hatással.
- De egyáltalán mi a francnak barátkoztok?
- Te mi a francnak barátkozol a volt feleségeddel? Szállj már le rólam.
- Szálljak le rólad.. rendben. Akkor leszállok rólad. Majd később jövök.
Idegesen távozott és mivel aznap nem volt dolga, aggódtam, hogy esetleg hülyeséget csinál. Utána mentem és sóhajtottam.
- Chester, várj..
- Mire várjak? Nem érdekel, mennyire bele vagy zúgva abba a mocsokba, de nem fogom nézni, hogy az erkélyen itatod miatta az egereket.
- Miattad voltam szomorú.. – mondtam feladva a magamnak tett ígéretet, miszerint ahelyett, hogy ezen töröm az agyam, inkább csak hagyom rendbejönni a dolgokat és minden tőlem telhetőt megteszek ezügyben. – Azon gondolkodtam, miért történhetett ilyen Pete-tel, hogy egyáltalán az esélye megvolt, hogy félrelépjek. De hallottál Adriennel is beszélni. Engem is zavar, hogy törődöm vele.
- Akkor ne törődj vele többé.
- Nem megy. Vonzódunk egymáshoz.. de semmi nem fog történni.
- Pompás.. – nevetett. – Ez igazán megnyugtató. A feleségem, a gyerekeim anyja vonzódik valaki máshoz, de legyek hálás, mert csak játszadozik vele és nem akar tőle semmit? Ezt várod tőlem? Tudod mit? Szerintem félsz elveszíteni Pete-et, mert akkor rá kéne jönnöd, hogy üres az életünk és be kéne ismerned, hogy nem tartozunk össze!
Lenyeltem a könnyeimet és a feszültséget, de a többit nem tudtam befolyásolni. Rekedtesen, remegő hangon beszéltem.
- Ha nem tartozunk össze, nem értem, miért vagy még itt és miért zavar, hogy találtam valaki mást.
Szörnyen rosszul esett ezt mondani, főleg, hogy nem volt igaz. A mellkasomat szétfeszítő fájdalomnál csak a tekintete volt rosszabb. Láttam benne haragot, féltékenységet és csalódottságot, és nem úgy tűnt, hogy megbánná valaha ezeket a szavakat. Talán igaza is volt. A Pete és köztem egyre növekvő vonzalom miatt egyre gyengébbnek éreztem a házasságunkat. A nap további része olyan csendes volt, amilyen szerelmesen indult. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak a gyerekek előtt próbáltunk normálisan viselkedni. Aztán én elmentem Adriennel beszélni, Chester addig otthon volt. Teljesen kikapcsolta az agyamat. Mire hazaértem, teljesen megnyugodtam és bocsánatot akartam kérni Chestertől, de ő már nem volt otthon. Elment Alyssa bulijára. Sóhajtva ültem az ágy szélén és azon gondolkodtam, hogy miért nem tudtam egyszerűen rábólintani az estére. Így kellett volna tennem.
Alyssa nagyon örült, hogy újra látja a családját és mindenki nagyon jól érezte magát. Valahányszor arról kérdezték Chestert, hogy miért nem vagyok ott, azt mondta, hogy dolgoznom kell és fáradt vagyok. A sokadik ilyen után Talinda mindent megértett. Mikor Chester kiment a kertbe cigizni, utána ment és leült mellé a lépcsőre.
- Szia – mosolygott rá barátságosan. Chester mély levegőt vett.
- Szia..
- Mi a baj?
- Semmi.
- Ugyan már, ismerlek. Elmondhatod, köztünk marad.
-Veszekedtünk és olyat mondtam, amit nem kellett volna. Egész nap nem beszéltünk egymással.
- Mit mondtál?
- Hogy fél elveszíteni Wentz-t, mert akkor rá kéne jöjjön, hogy nem illünk össze.. – sóhajtott. – Minden sokkal jobb volt, mielőtt megismerte azt a majmot.
- De hogy mondhattál ilyen hülyeséget? Egyáltalán ki ez a fickó?
- Pete Wentz. Az az emo köcsög, tudod. Megváltozott, mióta találkoztak. Nem megyünk sehová és nem is érdekel, tényleg, de legalább a családommal találkozna néha. Baromi rossz érzés, hogy ennyire távolságtartó veletek.
- Értem. Szóval nem akart eljönni?
- Akart. Csak folyton azzal jön, hogy ki fogjátok rekeszteni, meg nem fogjátok kedvelni, mindenki őt fogja hibáztatni azért, hogy mi elváltunk, meg ilyen hülyeségek.
- De nem is az ő hibája.. – mondta meglepetten Talinda. Aztán sóhajtott és megfogta Chester kezét. – Nézd.. én kedvelem, ezt nyugodtan meg is mondhatod neki, ha hazamész. Jó lenne megismerni végre. Nincs miért félnie.
- Ne nekem mondd.. Ő ilyen. Zavarja, hogy a feleségem voltál, hogy megbántottál..
- Emlékszem, mikor összeházasodtunk. Egy ideig én is ezt éreztem Samantha miatt, de aztán megkedveltem. Szerintem neki is menne. De megértem, ne erőltesd.
- Meglepően türelmes vagyok vele.
- Mi van közte és Pete között..?
- Gőzöm sincs. Bízom benne, csak aggaszt. Ő egyelőre mindent elkövet, hogy ne gerjedjen rá, de Pete biztos nem bánná, ha hagyná magát.
- Biztos, hogy nem hagyja?
- Biztos. Egészen. De fontos neki, vonzódik hozzá.. Nem tudok vele mit csinálni. Szerencsére most újra összejött a volt nejével. Csak azt remélem, így is marad.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Imádjátok egymást, nem lesz baj.. – mosolygott rá kedvesen. Chester kételkedve húzta mosolyra a száját, ezért közelebb ült hozzá és simogatni kezdte a hátát.
- Kezd elegem lenni. Nem biztos, hogy a szerelmünk elég lesz.
- Elég lesz. Sokkal jobb vagy, mint ezer Wentz együtt.
- Köszi.. – nevetett Chester.
- Komolyan mondom. Tudom, tőlem ez kicsit furán hangzik, de nálad jobbat nem talál. Ti összeilletek. Én meg elcsesztem.. – sóhajtott. – Akár hiszed, akár nem, még most is bűntudatom van néha. Főleg, mikor Tylerre nézek és eszembe jut, hogy miattam elveszítette az apját.
- Ha tudtam, jöttem látogatni.
- Tudom, de miattam lett vége. Hiba volt. Még ha nem is működött már, okosabb is lehettem volna. Meg kellett volna beszélnünk, mielőtt bármi történik.
- Ez van.. – sóhajtott Chester, aztán adott egy puszit Talindának. Az illata viszont régi emlékeket hozott felszínre benne. Főleg most, hogy a válásukról beszéltek. Belélegezte a parfümjét és nagyot nyelt. Mikor Talinda ránézett, hirtelen megcsókolta. Pár másodperc volt csak, de semmit nem tudtak mondani utána. Talinda kicsit elhúzódott tőle.
- Chester, ezt.. nem igazán kellett volna.
- Tudom. Sajnálom. Talán jobb, ha hazamegyek..
- Igen..
Mindketten zavarban voltak kissé, aztán elmosolyodtak és Chester adott egy puszit a homlokára, majd felállt és bement elköszönni. Mikor hazaért, az ágyban olvastam. Kicsit jobban éreztem már magam és nem haragudtam rá, megnyugodtam, de szomorú voltam. Az ajtóban megállt és sóhajtva nézett. Felnéztem a regényből és elmosolyodtam.
- Szia.
- Szia..
- Minden rendben?
- Aha. Csak nézlek..
Elmosolyodtam és letettem a könyvet. Elindult az ágy felé és felmászott mellém. Megcsókoltam és hozzábújtam.
- Sajnálom, ami délután történt. Szívesen mentem volna veled, csak tényleg.. furcsa lenne.
- Tudom, és nincs semmi baj. De mielőtt megbeszélnénk, valamit el kell mondjak.
- Figyelek.
- Kimentem cigizni és Talinda utánam jött. Aggódott értem. Beszélgettünk, elmondtam, miért nem vagy velem és nagyon megértő volt. Azt mondta, nincs miért félned, mert kedvel és ő is járt ebben a cipőben, de összebarátkozott Samanthával..
- Igen..? – sóhajtottam, bár éreztem, hogy mit fog mondani. Adott egy puszit és folytatta.
- Megcsókoltam.
- Mi?
- Nem akartam, csak megpusziltam az arcát, hogy ne legyen bűntudata a válásunk miatt, aztán.. nem is tudom, az illata? Valamiért megcsókoltam. Rövid, jelentéktelen csók volt és azonnal hazajöttem.
- Értem. Most mit mondjak?
- Hogy nem haragszol rám..
- Nem haragszom. Kicsit rosszul esik, de én sem vagyok jobb. Hogy ítéljelek el?
- Lenne rá okod. Talinda mégis csak a feleségem volt.
- Igen, de.. csak egy csók volt. Én ezt többször követtem el és nem vagyok rá büszke, de.. megtörtént. Semmi baj.
- Szeretlek Szívem, sajnálom, hogy összevesztünk.
- Igazad volt és meg kéne változnom. Mostmár tényleg megpróbálom.
- Ne értem tedd, magadért. Nem fogom erőltetni, de hálás lennék, ha kicsit közelebb kerülnél a többiekhez. Neked is jobb lenne, ha túltennéd magad a régi dolgokon. Talindával barátok vagyunk és te is biztos kedvelnéd.
- Meglátjuk – mosolyodtam el. Ő is elmosolyodott és adott egy puszit az orromra. Hosszan a szemeibe néztem és láttam, hogy őszintén bánja a csókot és hogy kicsit kételkedik. Mintha bizonytalan lenne valamiben. Ideje volt biztosítanom, hogy nincs miért. Megcsókoltam és közelebb bújtam, aztán sóhajtott és olvastam a gondolataiban. Nevetni kezdtem.
- Mi az?
- Tudod.. utálom, mikor nyitott szemmel csókolsz. Megtennéd, hogy nem bámulod a melleimet?
- Honnan tudtad? – kérdezte édes vigyorral. Megnyaltam a számat és sóhajtottam.
- Szereted ezt a hálóinget és belenyögtél a számba. Nyitott könyv vagy már.
- Akkor talán ugorjunk a következő oldalra.. Ma már kétszer kezdtünk hozzá, végre befejezhetnénk.
- Jól van – megcsókolt és rám mászott, a kezeit a hálóingem alá csúsztatva, egészen a mellemig. – Várj..
- Nem várok!
- De, Édes.. várj.. – nevettem. Abbahagyta, én pedig kihúztam a telefont. – Most már senki nem fog zavarni.
- Okos..
- Az évek meg a rutin.. – súgtam az ajkaira egy csók mellé. Elmosolyodott és a fejünkre húzta a takarót, aztán befejeztük, amit már harmadszorra kezdtünk el. Se hívás, se semmi. Csak Chester és én. Oldalról oldalra haladva..

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 28. 16:52

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 3. 14:33

Tisztelt Reenzy!
Csak belecsöppentem a történetébe, de így is élvezetes volt Önt olvasni. Jó íráskészséggel, érthetően, logikusan fogalmaz. Az érzéseket, jellemrajzokat, helyzetek ábrázolását, jól vegyíti a párbeszédes részekkel. Gratulálok!
Bokor

Ha már belecsöppent, szánjon rá időt és olvassa végig...érdemes. :-))
2012. január 28. 16:51
Épp ideje volt már, hogy Cheester kifejtse a gondolatait és érzéseit Pete-tel kapcsolatban...jól tette és jól mondta, amit mondott. Ritka türelmes egy "madár"...
2011. december 3. 23:40

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 3. 14:33

Tisztelt Reenzy!
Csak belecsöppentem a történetébe, de így is élvezetes volt Önt olvasni. Jó íráskészséggel, érthetően, logikusan fogalmaz. Az érzéseket, jellemrajzokat, helyzetek ábrázolását, jól vegyíti a párbeszédes részekkel. Gratulálok!
Bokor

Tisztelt Bokor!
Hűha.. nagyon szépen köszönöm a kommentet! Hihetetlenül jól esett, szerintem ez a legjobb értékelés, amit valaha kaptam :) Örülök, hogy tetszik!
2011. december 3. 14:33
Tisztelt Reenzy!
Csak belecsöppentem a történetébe, de így is élvezetes volt Önt olvasni. Jó íráskészséggel, érthetően, logikusan fogalmaz. Az érzéseket, jellemrajzokat, helyzetek ábrázolását, jól vegyíti a párbeszédes részekkel. Gratulálok!
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: