újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

65 - Viharos kapcsolatok 2/2

2011. december 17. - Látogatók száma: 44

A szerelem olyan, mint a tenger. A tenger is lehet nyugodt, langyos, romantikus, vagy játékos, ha a felszínén pár vidám hullám táncol. De a tenger lehet dühös, viharos, vad és mindent elsodró. Életet ad a benne élőknek, vagy kegyetlenül elveszi azt.

Mikor végre elindultam hazafelé, azon gondolkodtam, mit is tegyek ezután. Szörnyű bűntudat mardosta a szívem és rádöbbentem, mennyit változtam Pete miatt. Azelőtt én voltam a világ leghűségesebb embere és most csak egyetlen lépésnyire voltam attól, hogy megcsaljam a férjemet, aki ráadásul a legnagyszerűbb ember, akit valaha ismertem. Időre volt szükségem. Le akartam menni a partra, hogy egy kicsit gondolkodhassak, kitisztuljon a fejem a friss, óceáni levegőtől. De Julie felhívott, és inkább hazamentem. Aludni akartam, az álmaimba menekülni. Visszafordultam. Chester a nappaliban filmezett. És ivott. Egy szót sem szóltam, csak elindultam az emeletre. Utánam jött és a lépcső alján megállt.
-Lefeküdtetek, igaz?
Mély levegőt vettem és megfordultam.
-Mi van?
-Hallottál. Most pedig válaszolj.
-Nem.
-Legalább egyszer ne hazudj nekem!
-Chester, részeg vagy. Majd holnap megbeszéljük. Fáradt vagyok.
-Persze, hogy az vagy!
-Ne ordítozz velem, jó? A gyerekek már alszanak..
-Most hirtelen érdekelnek a gyerekek? – kérdezte nevetve. Sóhajtottam.
-Miért ne érdekelnének?
-Mert már csak Wentz körül forog az életed, nem vetted még észre?
-Chester, ez nem igaz..
-Persze, hogy az! – kiáltott a falnak vágva a poharát. Megijedtem. Tudtam, hogy részeg, de sosem bánt így velem. Igen, megérdemeltem, de ez váratlanul ért. A szemeiben lángolt a gyűlölet és a düh, a szívem egyre hevesebben vert az idegtől.
-Chester..
-Ki ne mondd a nevem többé! Feltettem egy kurva kérdést! Lefeküdtél vele?!
-Igen, le! Ezt akartad hallani? Mostmár boldog vagy?! – kiáltottam rá dühösen. Hogy melyikünkre voltam dühös, nem tudtam, de nagyon ideges voltam. Közel jártam a síráshoz, míg a válaszát vártam. Hamarosan lehiggadt és beletörődött.
-Rendben..
-De..
-Nem, ne is kezdd el.. – sóhajtott. – Tisztellek azért, hogy ennyi éven át elutasítottad. Biztos nem volt könnyű, igazából meg is értem, hogy feladtad..
-Chester, nem feküdtem le vele..
Az arcán egy gúnyos mosoly futott át.
-Hihetetlen vagy.. most meg letagadod?
-Sosem feküdtem le vele..
-Akkor miért vallottad be az előbb?
Szemrehányó volt a tekintete, kezdett visszaköltözni a szemeibe a harag, de egyelőre elfojtotta.
-Felidegesítettél. Szeretlek, Chester. Sosem csalnálak meg.
-Majdnem megtetted. Nem egyszer vagy kétszer. Utálom, hogy szórakozol velem! A rajongóim már a halálodat kívánják, amiért ezt csinálod, hát nem érted? Megpróbálom elviselni.. megpróbálom.. elhinni, hogy nem tennéd meg és védelek, ahol tudlak, de kezdek besokallni. Gúnyt űzöl mindenből, amit együtt felépítettünk. Azt mondod, sosem csalnál meg? Akkor mégis mi a jó francot művelsz?
-Tudni akarod? Megtagadom önmagam, hogy hűséges legyek hozzád!
-Miért nem fejezted be soha? Mondd el, miért? Ha olyan rohadt tökéletes számodra, akkor miért nem bújtál az ágyába első alkalommal és estél túl az egészen, míg nem voltál ennyire belezúgva?
-Miattad, Chester. Csak miattad nem teszem, te vagy az egyetlen oka. Miért nem veszed észre?
-Az egyetlen oka? Mármint akadálya? Mert ebben az esetben közlöm, hogy nem állok az utadba. Kefélni akarsz vele? Jól van, menj! Fejezd be, mire vársz még? Tudod mit? Nem hiszek neked. Tíz éve, Reenzy. Tíz elcseszett éve játszadozol mindkettőnkkel! Nem tudom elhinni, hogy ennyi éven át elutasítottad és még mindig kellesz neki. Mégis milyen gyakran randizgattok a hátam mögött?
-Részeg vagy.. azt sem tudod, miket beszélsz..
-Ne mondogasd, hogy részeg vagyok, az istenit! Tudom, hogy részeg vagyok! De ki miatt iszom megint? Ki az oka, mi? Nem a volt nejem, nem az együttes, a rajongók, vagy Ryan Shuck, csakis TE!
-Hibáztass, mert ember vagyok..
-Ó, én nem azért hibáztatlak, mert ember vagy, Reenzy. Azért hibáztatlak, mert elcseszted az életem! Próbáltam minden elviselni. Megpróbáltalak elfogadni, ahogy vagy, de kezd nagyon elegem lenni ebből. Igen, ittam, és? A feleségem egy ribanc, ez nem elég jó ok rá?
Igaza volt, de hogy leribancozzon, több volt a soknál. Mély levegőt vettem.
-Ribanc?
-Nem így van? Mégis meddig gondoltad, hogy együtt maradok egy olyan nővel, mint te? Meddig akarod, hogy ne vegyek észre semmit és boldogan mosolyogjak a rohadt kamerák előtt, miközben te azzal a seggfejjel kamatyolsz? Tényleg azt hitted, hogy örökké tűrni fogom? Tudod mit? Igaza volt. Toninak igaza volt. Nem illünk össze. És tudod mit? Ha nem lennének gyerekeink, már rég elváltam volna.
-Ez ne álljon az utadba.. – levettem a gyűrűmet és a földre dobtam, aztán felmentem az emeletre. Összepakoltam néhány dolgot és úgy döntöttem, hogy a lehető legtávolabb kerülök tőle.
-Hová mész?
-Valahová. Bárhová. Miért érdekel? Csak egy ribanc vagyok, nem?
-A feleségem vagy. Hová mész?
-Mondtam. Valahová.
-Hozzá mész vissza? Igen? Soha többé haza se gyere, ha oda indulsz éppen!
-Akár oda is indulhatok, már rohadt mindegy. Jó éjt.
Beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Becsapta az ajtót és dühöngött még egy kicsit, aztán ivott egy pohárral és elindult Pete-hez. Türelmetlenül dörömbölt az ajtón, míg Pete ki nem vánszorgott a nappaliból. Meglepetten állt arrébb, mikor Chester szinte belökte az ajtóval.
-Kerülj bejjebb.. – mondta. Chester idegesen nézett körbe, aztán visszament hozzá.
-Hol van?
-Ki?
-Ne játszd a hülyét! Hol a feleségem?
-Én tudjam? – hökkent meg Pete. – A te feleséged, vigyázz rá jobban.
-Hogy te milyen marha vicces vagy.
-Nézd.. én nem tudom, mi történt, de Reenzy nincs itt.
-Persze, nem tudod. Miért is érdekelne a házasságunk, igaz? Téged rohadtul hidegen hagy, hogy mit barmolsz szét, csak megdughasd a feleségem!
-Nyugodj le, jó? Mi történt?
-Mit érdekel? Mi közöd van hozzá?
-Tekintve, hogy részegen üvöltözöl a házamban, azt hiszem, valamennyi közöm azért van hozzá.
-Összevesztünk. Örülhetsz. Most még biztos duzzog valahol, de a végén úgyis itt köt ki, nálad. Nem így szokott lenni?
-Nem.
-Mekkora egy hazug görény vagy.. Hányszor feküdt le veled, hm? Jókat röhögtök rajtam? Nézd már, az idióta Chester Bennington olyan szerelmes a feleségébe, hogy észre sem veszi, hogy összejártok kefélni! Így van, vagy sem?
-Öregem.. komolyan.. mi az isten történt? Bízhatsz benne, hidd már el!
-Neked miért hinnék el bármit is?
-Mert szeretem! – csattant fel Pete. – Szeretem, érted? A helyedben örülnék, hogy ilyen feleségem van és nem cseszném el mégjobban! Józanodj ki és beszéld meg vele, engem meg hagyjatok békén mostmár. Semmi nincs köztünk!
-Aha, semmi. Szerintem meg van.
-Akkor van, ettől jobb? Keresd meg és béküljetek ki. Engem meg hagyj békén, elég szar napom van nélküled is.
-Akkor tanuld meg a leckét és ne kerülj az utamba, mert én biztos nem csak ennyivel intézlek el, ha megkörnyékezed a nejem.
Elviharzott és keresni kezdett. Pete sóhajtva zárta be az ajtót, majd visszament nyalogatni a sebeit. Mind a testén, mind a lelkén esetteket. Én ezidő alatt már egy szállodában voltam. Teljesen magamba roskadtam. Chester szavait az tette még borzasztóbbá, hogy volt benne igazság. Egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy a ”ribanc” jelző tökéletesen lefedte mindazt, amit csinálok. Az egyetlen, amiért igazságtalannak tartottam, az az igyekezetem. Sóhajtva álltam fel az ágy széléről és indultam el zuhanyozni. Megcsörrent a telefonom. Azt hittem, ő az, de tévedtem. Julie volt.
-Szia – köszönt vidáman. Elmosolyodtam.
-Szia..
-Bocs, hogy csalódtál.
-Nem számít.
-Az utunk miatt hívlak. Most hétvégén megyünk Sacramentoba. Holnap elmegyek érted. Chesterrel megbeszélted már?
-Nem. El is felejtettem mondani neki..
-Történt valami?
-A szokásos.. összevesztünk, leribancozott, egy szállodában alszom.. így megy ez.
-Mi van? Ennyire komoly?
-Igen. Most az. De semmi gond, csak időre van szükségünk.
-Lemondjam az utat?
-Nem. Tökéletes alkalom lesz, hogy indokoltan távol legyek tőle és az életemtől. Pár nap szabi, tudod.
-De mi történt?
-Majd elmesélem, jó? Ma már csak aludni szeretnék..
-Jól van. Akkor holnap beszélünk.
-Reggeli? Ugyanott, ugyanakkor?
-Oké. Aludd ki magad és nyugodj meg. Rendbejön.
-Köszi..
Miután letettük, pár percig csak feküdtem az ágyon. Nem tudtam elfelejteni, ami történt. Sem a Pete-tel töltött szenvedélyes, majdnem végzetesen szenvedélyes pillanatokat, sem Chester szemeit. Ölni tudott volna velük. Azért tartoztam neki annyival, hogy bejelentem a távollétem.. Felhívtam, de nem vette fel. Írtam neki egy üzenetet, és lefeküdtem aludni. Néhány órával később hívott vissza.
-Szia..
-Chester.. hajnali 2 óra van.. hol voltál?
-Beültem Ryannel valahová.. töltőn hagytam a telefonomat.
-És a gyerekek?
-Ne aggódj, minden rendben.. Te hol vagy? – kérdezte egy sóhaj után. Felültem az ágyban.
-Egy szállodában..
-Értem.
-Megkaptad az üzenetem?
-Igen.. persze, meg. Szóval holnap Sacramentoba mész.. Meddig leszel ott?
-Néhány napig. A hétvégére.
-Beszélhetnénk, mielőtt elutazol?
Sóhajtottam. Józan volt a hangja, de nem tudtam, mihez kezdjek a veszekedésünkkel.
-Persze, hogyne.
-Odamenjek? Vagy hazajössz?
-Mostmár nagyon késő van. Elég álmos vagyok..
-Akkor holnap? Mikor indultok?
-Julie-val reggelizek, utána hazaugrok..
-Hiányzol Szivem..
-Tényleg? Hiányzik a ribanc feleséged?
-Sajnálom..
-Ne tedd. Nincs ezzel baj. Volt egy véleményed, elmondtad, kész. Csak tudd, hogy fájt.
-Szeretlek, tényleg, és igen, sajnálom, hogy megbántottalak.. de ez nem jelenti, hogy mindent visszavonnék.
-Szarul kérsz bocsánatot..
-Mert nem hallgatsz végig.
-Bocs, folytasd.. – sóhajtottam. Egy részem azonnal a karjaiba rohant volna, de nehezen emésztettem meg, ahogy velem bánt.
-Azt akartam mondani, hogy nem vonnék vissza mindent, de a stílusomat mindenképp. Nem akartalak megbántani, csak.. elegem van abból, ami köztetek megy. Meg kell értened..
-Hogyne, Chester, én megértem. De te meg azt értsd meg, hogy nincs nálad fontosabb ember az életemben. Most viszont alszom tovább, pár óra múlva kelek.. jó éjt.
-Jó éjt..
Egy ideig nem tudtam még aludni, csak a plafont bámultam. Volt esélyem azonnal rendbehozni mindent, de túl sok volt. Idő kellett és gondolkodni akartam. Nem akartam elsietni semmit. Még a békülést sem. Néha jobb, ha az emberek egy kis ideig még elmélkednek a hibáikon, mielőtt rendbehoznák őket. Akkor is, ha tudják, hogy hogyan tegyék. Chesternek is szüksége volt erre. Ahogy nekem is. Ahogy Pete-nek is.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

2011. december 18. 16:01
Nagyon jó, mint az előző rész. Ha átpakolom az életbe, akkor viszont tökéletesen igaza van a férfinek. Felesége játszik mindkettőjükkel. Nagyon nehéz helyzetben van, ismerem a "kettőt szeretni" érzést, mégis dönteni kell. Legegyszerűbb ebben a helyzetben a férj helyébe képzelni magunkat. Vajon hogy esne, ha elrohanna ápolgatni egy másik nőt??....
Gondolom nincs még vége, kíváncsian várom a folytatást.

Tőlem ment egy valóságpont is, mert nagyon is valószerű az egész.
2011. december 18. 19:25

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. december 18. 16:01

Nagyon jó, mint az előző rész. Ha átpakolom az életbe, akkor viszont tökéletesen igaza van a férfinek. Felesége játszik mindkettőjükkel. Nagyon nehéz helyzetben van, ismerem a "kettőt szeretni" érzést, mégis dönteni kell. Legegyszerűbb ebben a helyzetben a férj helyébe képzelni magunkat. Vajon hogy esne, ha elrohanna ápolgatni egy másik nőt??....
Gondolom nincs még vége, kíváncsian várom a folytatást.

Tőlem ment egy valóságpont is, mert nagyon is valószerű az egész.

Nagyon szépen köszönöm :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: