újabb események régebbi események további események
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

68 - Tetteink következményei 2/1

2011. december 29. - Látogatók száma: 57

Ha minden tökéletesen menne, az emberek élete túl egyszerű lenne. Ha nem lennének gondok, egy idő után megunnánk a boldogságot és üres lenne minden. De ahol gondok vannak, ott unatkozni nincs esély. Ez további gondokat eredményez néha.. és így tovább.

Három napja voltam távol. Ezt a néhány napot pihenésre szántam, bár dolgozni mentünk Sacramentoba és nem kikapcsolódni. Az egyre sűrűsödő veszekedéseink alaposan próbára tették az idegeimet és ha ez nem lett volna elég, az utolsó beszélgetésünk meghatározhatatlan érzéseket keltettek bennem. Féltékeny voltam, de közben mégsem. Sokkal inkább azt mondanám, hogy kezdtem elfogadni, hogy vége. Rengeteget gondolkodtam ezen az aznapi interjún és a moziban, ahová Julie rángatott magával. Utána beültünk egy bárba, ahol megint megláttam egy ismerős arcot a tömegben. Ezúttal nem Pete volt az és még csak nem is képzelődtem. Bár az esti beszélgetésünk után elgondolkodtam, hogy őt sem képzeltem. Az arc tulajdonosa mindenesetre felém intett és mosolyogva lépdelt oda hozzám. Billie Joe Armstrong volt az, a ”fogadott apám”. A városban koncerteztek. Beszélgettünk egy ideig, aztán meghívott minket vacsorázni.
Eközben Chester felhívta a bébiszittert, hogy vigyázzon a kicsikre, míg ő Ryannél van. Összekészülődött és küldött nekem egy üzenetet, majd eltűnt az éjszakában. Ryan megint kitett magáért: rengeteg alkohollal, szebbnél szebb csajokkal, zenével és egy hatalmas tortával. Chester sok régi ismerősébe botlott a bulin és észre sem vette, hogy sorban legurított néhány pohárral – szinte mindenből. Aztán meglátta Talindát néhány barátnőjével a kanapén. Nevetgéltek, beszélgettek. Chester elmosolyodott. Deja vu. Ugyanaz a hely, ugyanazok az emberek, azok az érzések. Azok az érzések? Nagyot sóhajtott és letette a poharát. Ryan sétált oda hozzá.
-Jól vagy, haver?
-Jah.. de egy cigi nem ártana. Mindjárt jövök..
-Egy cigi? – kérdezte meglepetten. – Nem úgy volt, hogy leszoktál?
-Hát most visszaszoktam. A drogoknál jobb, nem? – kérdezte a válla fölött, ahogy elindult az udvarra. Mélyet lélegzett a friss levegőből, majd leült a fa alá. Úgy fél órája lehetett kint, mikor Talinda kiment hozzá. Épp akkor gyújtott rá egy újabb cigire.
-Szia, leülhetek?
-Persze..
Talinda leült mellé és nézni kezdte az arcát.
-Mi a baj? És ne mondd, hogy semmi, ahhoz túl jól ismerlek.
-Csak fáj a fejem.. – mondta. A parázzsal játszott, majd kifújta a füstöt és sóhajtott. – Mi a baj velem? Mit csinálok rosszul?
-Semmit.. – nevetett Talinda meglepetten. – Mi történt?
-Folyton veszekszünk és nem tudom, hogyan oldhatnám meg ezt az egész rohadt helyzetet.
-Milyen helyzetet?
-Azt hiszem kezd beleszeretni valaki másba és nem tehetek ellene semmit. Sosem csalt meg vele, ez egészen biztos, de ezt nem tudom már nézni.. Nem akarom elveszíteni.. – válaszolt lassan elcsukló hangon. Lenyelte az érzéseit és beleszívott a cigijébe. – Bocs, nem akarok panaszkodni..
-Semmi baj. Szívesen meghallgatlak.. – mondta megértő mosollyal. Barátságos volt, segítőkész és megbízható. Chester ezt mindig tudta, megnyugtatta a jelenléte. Most először nézett rá az este folyamán. Talinda gyönyörű volt. Szebb, mint mikor megismerte. Nyugtalanította a sajnálkozás a szemeiben, így elnyomta a cigijét és újra sóhajtott.
-Inkább hazamegyek. Nem akarom elrontani az estédet a gondjaimmal.
-Ne viccelj.. nem rontod el. Látom, hogy jól esne beszélni róla.. – mosolyodott el. Chester fel akart állni, de megfogta a kezét. – Komolyan beszélek..
-Nem sok kedvem van beszélni róla..
A fának dőlt és az eget kezdte nézni. Egy repülőt, ami rám emlékeztette.
-Szereted őt?
-Persze..
-Akkor mi a baj? Ő is szeret. Minden rendben lesz, csak türelmesnek kell lenned. Senki nem veheti el tőled.
-Kezdem elveszíteni a belé vetett hitemet. Sokat változott. Már nem tudom, megbízhatok-e benne. Ezzel egyidőben magamat hibáztatom, mert úgy érzem, nem vagyok neki elég jó. Nem boldog velem.
-Dehogy is nem. Nagyon boldoggá teszed, csak ugyanolyan bonyolult, mint te. Néha nehéz megérteni, de mindent okkal tesz. De nem te vagy a hibás.
-Akkor ki? Ő? Mert megkedvelt valakit és nem tudja elfelejteni? Az én hibám Linda, csak az enyém. Ha elég jó lennék neki, nem érdekelné más. Valamit rosszul csinálok. Nem ez az első.
-Elment az eszed? – hökkent meg Talinda. – Chester, ez orbitális hülyeség. Nagyszerű ember vagy, bárkit boldoggá tudnál tenni. Őt különösen. Kezdettől fogva szeretett téged és most a feleséged. Szerintem ő a világ legboldogabb nője.
-Ha olyan nagyszerű vagyok, téged miért nem tettelek boldoggá? Miért csaltál meg?
-Az egy másik dolog. Mi nem illettünk össze, de ő erősebb nálam. És hidd el, nem érte meg nekem sem. Minden pillanatát megbántam. Még az ártatlanokat is. Hatalmas hiba volt és ha tehetném, visszacsinálnám.
-Miért?
-Mert megbántottalak.. – sóhajtott a közismert kínos csend után. – Elveszítettem a világ legjobb férjét. Sosem követném el ezt a hibát mégegyszer.
Chester nézni kezdte az arcát. Az arcot, amit rég nem látott már ennyire vonzónak. Deja vu.. megint. A nosztalgia, néhány zavarodott gondolat és pár pohár alkohol fura dolgokat művel az emberrel. Talindának túl ismerős volt, ahogy őt nézte. Egy pillanatig zavarban volt, aztán az égre száműzte a tekintetét. Chester ugyanígy tett. Csend. Kínos, idegesítő csend. Aztán Chester újra az arcát kezdte nézni, hogy megbizonyosodhasson arról, amit érzett. Ott ült mellette, gyönyörű volt, szinte megbabonázta megint. Eszébe jutott egy régi dal.
-Ha felnézek a csillagokra, tudom, hogy merre jársz..
-Chester, ezt inkább ne kezdjük el. Rendben? Bemegyek inkább.. – felállt a fűről, de Chester megfogta a kezét.
-Maradj.. kérlek.. – suttogta szomorú szemekkel. Talindának megesett rajta a szíve. Sóhajtott és leült.
-Figyelj. Hétfőn visszajön és minden rendben lesz. Erősnek és türelmesnek kell lenned.
-Belefáradtam. Komolyan. Nem tudom, mit tehetnék, de azt igen, hogy mit szeretnék..
Nem kellett mondania. Talinda megértette minden szavát. Nagyot nyelt és megrázta a fejét, de Chester közelebb ült hozzá.
-Kérlek, ne.. ne rontsd el..
-Nincs mit elrontanom..
Linda kezdett elgyengülni, de eltolta magától.
-Gyere, hazaviszlek. Fáradt vagy és piás.
-Mi van azzal, amiket mondtál?
-Mi van velük? Visszacsinálnám, igen, de ez nem jelent már semmit. Barátok vagyunk és van egy nagyszerű feleséged. Nem jó ötlet nosztalgiáznod.. Szóval gyere, aludnod kell.
Miután meggyőzte, hazamentek. Talinda elköszönt, de nem tudta magára hagyni. Sajnálta és segíteni akart, ahogy a barátok szoktak. Ott maradt, teát főzött és beszélgettek. Többet nem tehetett. Talán ő volt az egyetlen, aki úgy ismerte, ahogy én.
-Olyan egyedül érzem magam.. még akkor is, ha itt van. Néha olyan, mintha lakótársak lennénk. Nagyon szeretem, tényleg. De nem tudom, elég erős vagyok-e küzdeni érte.
-Persze, hogy erős vagy! Nem adhatod fel. Annyi mindenen mentetek már keresztül, annyi év van mögöttetek. Nem adhatod fel, nem veszítheted el.
-Annyira bizonytalan vagyok.. – Elcsuklott a hangja és lenyelte a könnyeit. Talinda egyre jobban aggódott érte. – El fogom őt veszíteni.. de én abba belehalnék..
-Istenem, Chaz.. – sóhajtott, majd szorosan átölelte. Sosem látta még ennyire gyengének. Chester mindig próbálta elrejteni a bizonytalanságát és a félelmeit és most szinte sírt a karjaiban. Aztán mély levegőt vett és kibújt az öleléséből.
-Alig hiszem el, hogy itt vagy most velem.
-Jó barátok vagyunk, mindig itt leszek neked – mondta mosolyogva. Chester nézni kezdte. Láthatóan gondolkodott valamin. Megköszörülte a torkát és távolabb ült tőle. – Figyelj rám.. az egész azon múlik, mennyire szereted. Nem hagyhatod, hogy vége legyen a házasságotoknak.
Chester megfogta a kezét és nézni kezdte az ujját. Azt, ahol a gyűrűjét hordta.
-Emlékszel, mikor megkértelek?
-Öhm.. igen.. persze. Miért?
-Te voltál a legszebb, legkedvesebb, leggondoskodóbb nő, akivel valaha találkoztam. Sosem gondoltam, hogy találnék valaki mást ugyanezekkel a tulajdonságokkal. Aztán, mikor tönkrement a házasságunk, ő ott termett a semmiből. Ott volt velem. Ahogy most te is itt vagy..
-Chester..
-Kérlek, hallgass meg. Lehet, hogy ittam, de az érzéseim józanok. Sosem gondoltam, hogy megtörténhet, de tegnap rájöttem, hogy ami belőle hiányzik.. az megvan benned. Tudom, hogy nem kéne ezt éreznem, de most megint érzem.. Nem tudom befolyásolni.
-Részeg vagy, azt nem tudod befolyásolni. Teljesen el vagy keseredve. Nem mondhatod ezt komolyan.. Csak félsz, hogy veszélyben a boldogságotok. De nem fogod őt elveszíteni. Menj fel, zuhanyozz le és aludj egyet. Reggelre elmúlik, bármit is érzel most. Holnapután visszajön és megbeszélhetitek. Minden rendben lesz.
-Néha azt érzem, hogy.. nem akarom megmenteni a házasságunkat.
-Mi?
-Itt vagy velem és én.. – sóhajtott és próbálta szavakba önteni az érzéseit, de nem tudta azt sem, hogy mit érez éppen. – Olyan nyugodt vagyok és.. basszus..
Megcsókolta Talindát és magához húzta. Gyengéd volt, de kifejező. Talinda egy ideig nem tudta elutasítani, aztán eltolta magától.
-Ne csináld ezt..
-Akkor mégis mit tegyek?
-Most mondtam el. Zuhanyozz le és bújj be az ágyba.
-Gyere velem..
-Haza kell mennem, csak.. nem akarlak egyedül hagyni. Segítségre van szükséged.
-Akkor segíts és ne hagyj magamra.
-Nem lehet.. – felállt és az ajtóhoz sietett, de Chester megragadta a karját és visszahúzta egy szenvedélyes csókra. Egy elképesztően heves és vad csókra. Talinda menni próbált, tudta, hogy ez hiba lenne, de nem tudta elutasítani. Nagyon rég érezte már ezt a vágyat vele vagy bárki mással. Szinte reszketett tőle, de hamarosan felforrósodott, ahogy Chester hozzáért. Azok után, hogy órákon át példás barátként viselkedett, elveszítette az önuralmát.
Mikor hazaértem Sacramentoból, szakadt az eső. Julie-val külön taxit fogtunk, mert más irányba mentünk. Napokig voltam távol, rettenetesen hiányzott az ágyam. Mikor a házhoz értünk, igyekeztem minél gyorsabban bemenni a házba. A kulcsom a táskám alján lehetett, így becsengettem és vártam. Próbáltam nem megázni közben. Chester fejfájással ébredt a csengő hangjára.. a nappali közepén. Nem értett semmit, míg Talinda nem sóhajtott álmában. Mellette aludt a pokróc alatt.
-Te jó isten.. – mondta idegesen, mikor felfogta, mi történt. – Te jó ég, Talinda.. ébredj!
-Mi az? – nyitotta ki álmosan a szemeit. Mikor meglátta Chestert, teljesen elsápadt. – Mondd, hogy nem..
-Azt hiszem, de..
-Chester, én..
-Oké.. öltözz fel és megbeszéljük, csak.. öltözz már fel, én meg ajtót nyitok. Nem tudom, ki lehet az, de elküldöm..
Újra becsengettem, aztán Chester felkapta a pólóját és a farmerét és ajtót nyitott.
-Na végre.. – csókoltam meg nevetve, aztán elindultam befelé. – Most keltél? Fáradtnak tűnsz..
A nappaliban mintha egy hurrikán söpört volna végig. Aztán megláttam Talindát egy pokrócban, és mindent megértettem. Elindultam az ajtó felé. Chester utánam jött.
-Szivem, hadd magyarázzam el..
-Mit? Mit akarsz elmagyarázni?! – kiáltottam rá. – Elhagyom a házat egy nyomorult hétvégére és EZ vár, mikor hazajövök? Mi a jó francot akarsz te nekem megmagyarázni?
-Kérlek, hallgass meg.. – megfogta a karom, de elrántottam tőle.
-Hozzám ne érj..
-Kérlek, Reenzy.. várj..
-Mit mondanál? Szegény Talindának le kellett vetkőznie és hupsz, megdugtad? Nem érdekelnek a részletek, de jó volt? Visszamenjek Sacramentoba?
-Nem.. kérlek.. részeg voltam, csak megtörtént.. nem tudom, hogy hogyan és miért..
-Jöttek a trollok és elvarázsoltak?
-Mi? Miről beszélsz? Milyen trollok? Nem hallgatnál el csak egy másodpercre?
-Nem. Nem érdekelnek az ostoba kifogásaid.
-Bemehetnénk a házba? Meg fogsz fázni..
-Ó! Most hirtelen törődsz velem? Akkor is gondoltál rám, mikor a volt feleséged karjaiban fetrengtél a nappalinkban?
-Annyira sajnálom, én esküszöm.. nem akartuk.. részegek voltunk és csak megtörtént.. azt sem tudom, hogyan..
-Szóval nem tudod. Akkor majd kapsz Karácsonyra egy ezzel kapcsolatos oktatófilmet, hogy eszedbe jusson.
-Ne csináld ezt, Édesem.. beszéljük meg.
-Ne hívj Édesemnek. Elszúrtad, Chester, hagyj engem békén.. – beszálltam a kocsimba és elmentem. Egy ideig még állt az esőben, aztán bement és hazaküldte Talindát. Én Dynához mentem. Az eső egyre jobban szakadt, mintha helyettem is sírna. Csurom vizesen, reszketve álltam az ajtója előtt.
-Jesszusom, mi történt veled? – Beengedett és adott egy csésze forró teát meg egy takarót.
-Vele töltötte az éjszakát..
-Ki és kivel?
-Chester.. Talindával.
-Most szórakozol velem?!
-Nem.. bárcsak vicc lenne.. – sóhajtottam remegve. Átölelt és próbált megnyugtatni. – Hazaértem Sacramentoból és mikor hazaértem, ott találtam Talindát. Annyira egyértelmű volt.
-A helyedben megtéptem volna.
-Nem.. én csak.. meglepődtem és kicseszettül csalódtam.
-Chester mit mondott?
-Valami olyasmit, hogy részegek voltak és nem akarták megtenni. Megpróbálta elmagyarázni, de én csak.. beszálltam a kocsiba és idejöttem. Remélem, nem bánod.
-Nem, dehogy. Mi lesz ezután?
-Gőzöm sincs, de nem tudok ránézni sem. Felfordul a gyomrom, ha belegondolok az egészbe. Hogy védte előttem és mennyiszer megkaptam, hogy jobb nálam..
-Azt mondta, jobb nálad?
-Így nem, de ez volt a lényege. Istenem, Dyna.. – sóhajtottam fájdalmasan. – Soha nem tették még ezt velem. Nem így. Ez volt a leggusztustalanabb módja. Miért most történt és miért? Én sem voltam soha angyal, de bassza meg, nem ezt érdemeltem..
-Tudom és megértelek.. Itt maradhatsz, ameddig csak szeretnél.
-Nem akarlak zavarni titeket.. – adtam neki egy puszit és hozzábújtam. – Köszönöm..
-Nem akarsz lezuhanyozni, vagy csináljak egy forró fürdőt? Megfázol..
-Már az sem érdekel, csak aludni akarok.. Örökké..
-Jól van.. gyere.. – megfogta a kezem és felmentünk az emeletre. Bepakoltuk a cuccaimat egy szekrénybe, utána lezuhanyoztam és lefeküdtem az ágyra. Pár percig csak néztem ki a fejemből, aztán sírni kezdtem. Hamarosan el is aludtam. Este ébredtem fel. Felöltöztem és lementem a nappaliba. Dyna épp tévézett.
-Szia – köszöntem halkan.
-Szép jó ”reggelt”. Hogy aludtál?
-Egész jól. Jobban, mint vártam.
-Mindjárt kész a vacsora. Éhes lehetsz.
-Hol van Joe? – néztem körbe kíváncsian.
-A stúdióban Mike-kal..
Felállt a fotelből és átment a konyhába megkavarni a vacsorát. Utána mentem és az ajtónak dőltem.
-Megtennéd, hogy nem mondod el senkinek, hogy itt vagyok?
-Hogyne. Már Joe-t is megkértem erre.
-Köszönöm..
Pár napig maradtam náluk, aztán egy hotelbe mentem. Nem akartam zavarni őket és Chester is sokat kérdezett rólam. Joe állta a sarat, aztán elmondta, hogy náluk voltam, de nem tudja, hová mentem. Senki sem tudta.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 29. 22:48
Na, ezt ugrottam, pont a legfontosabb részt. De most megvan. Tipikus női hiba, amikor a saját férjünket kergetjük más nő karjaiba, azután csodálkozunk...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: