73 - Határokon túl 2/1
Látogatók száma: 59
Az életben rengeteg szabály van, írott és íratlan, ami mindenkire egyaránt vonatkozik. Attól, hogy egyesek megszegik őket, mi még nem vagyunk feljogosítva, hogy ugyanezt tegyük. Hivatkozhatunk arra, hogy bezzeg ő, de ez nem mentség. Kivétel mindig van..
November közepén Chester túl messzire ment a brilliáns ötleteivel.
Gyakrabban látogattam a gyerekeket és azt hitte, hogy több esélye van. Sokszor volt otthon ő is, mikor ott voltam, ez nem is zavart, elvoltunk. De ha közeledett, egy fájdalmas sóhaj kíséretében lekoptattam. Épp Adie-vel játszottam a nappaliban, mikor egy macska futott oda hozzánk. Teljesen meglepődtem. Nagyon szerettem a macskákat, de Vincent miatt nem mertünk egyet sem befogadni. Ő viszont már-már rutinosan közlekedett a házban és felugrott az ölembe.
-Chester.. mióta szereted a macskákat? - kérdeztem végigsimítva a hátát. Alig értem hozzá, dorombolni kezdett.
-Szeretem a macskákat, csak inkább kutyás vagyok.. egyébként Adie macskája. Az utcán talált rá.
-Az utcán? És ha fertőző?
-Nyugalom, elvittük orvoshoz.. - sóhajtott lehuppanva mellém a kanapéra.
-Rendben. Mi a neve?
-Répa - válaszolt Adie.
-Hogy mi? - nevettem elpakolva a játékait.
-Répa - ismételte. - Szereti a répát.
-Erre hogy jöttetek rá?
-Múltkor leejtettem egy kis répát a padlóra és megette. Adie azt mondta, nevezzük el Répának - magyarázta Chester.
-Szokatlan név egy macskának, de nem rossz. Vincenttel hogy jön ki?
-Meglepő, de csípik egymást.
Elmosolyodtam, de megláttam az időt.
-Már ennyi az idő? Mennem kell..
-Ne, maradj még! - fogta meg a kezem Adie.
-Drágám.. maradnék, de nem lehet.
-Anyu nagyon elfoglalt.. rengeteg dolga van. Sok embernek segít. De holnap visszajön, rendben?
-Ígéred? - nézett rám nagy, könyörgő szemekkel. Átöleltem és sóhajtottam.
-Ígérem.
-Olvasol nekem mesét, mielőtt elmész?
-Persze - mosolyodtam el újra, majd felmentünk az emeletre. Olyan rossz volt belegondolni, hogy nem maradhatok, miután elaludt. Ő volt a kislány az álmaimból. Órákig tudtam volna nézni, hogy alszik, de Chester pár perccel később benyitott. Megtöröltem az arcom, majd adtam egy puszit Adie homlokára és kimentem a szobából.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva. Bólintottam.
-Igen.
-Nagyon hiányoznak?
-Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy hiányoznak. Ők a mindenem. Főleg Adie.. Még nagyon kicsi, szüksége van rám.
-Gyere vissza hozzánk.
-Chester, ne kezdd előről. Már megbeszéltük, miért nem megy.
-Persze, tudom, megértem, de nem tudom magamban tartani. Napról napra jobban hiányzol, szükségem van rád. Nem megy ki a fejemből az a csók az udvaron..
-Hányszor fogod még ezeket elmondani? Mindig ez van, ha átjövök. Távol akarsz tartani a kicsiktől?
-Nem, dehogy.. ne haragudj.. - ült le a lépcsőre sóhajtva. Leültem mellé és megfogtam a kezem. Még mindig rajta volt a gyűrűje.
-Figyelj rám.. - kezdtem nehéz szívvel. - Tudom, hogy sajnálod és elhiszem, amit mondtál. Nem arról van szó, hogy utállak vagy haragszom. Nem arról, hogy nem hiányzol, csak nehéz túltennem magam rajta..
Egy ideig nézte a kezünket, majd megszólalt rekedtes hangon.
-Szeretsz még?
Megköszörülte a torkát és sóhajtott.
-Hogy ne szeretnélek?
-Vissza akarlak kapni.
-Megnehezíted..
-Mit nehezítek meg? Szeretsz, hiányzom. Gyere vissza és minden rendben lesz.
Felálltam, de megfogta a kezem, hogy maradásra bírjon.
-Chester, még mindig nem értesz? Időre van szükségem.
-Igen, tudom, de..
-Nincs de, Chester.. kérlek engedj el..
-Rendben.. - nézett a szemeimbe szomorúan. Adott egy puszit a kezemre és elengedett. Adtam egy puszit a homlokára és mély levegőt vettem.
-Jó éjt, Chaz..
Visszamentem Pete-hez és a szobámba vettem az irányt. Ledőltem az ágyra és bámultam ki a fejemből. Bejött hozzám és leült mellém.
-Valami baj van? Úgy rohantál át a házon, mint egy hurrikán.. - mosolygott. Sóhajtottam.
-Bocs.. Jól vagyok.
-Rossz nap? - kérdezte együttérzőn a karomat simogatva. Elmosolyodtam.
-Rossz időzítés. Chesterrel álmodtam múlt éjjel, erre ma megint megpróbált meggyőzni, hogy menjek vissza.
-Mi tart vissza?
-Nagyon sok minden.. - sóhajtottam megint. - Csak én fázom, vagy hideg van itt?
-Csak te. Gyere, felmelegítelek.. - felhúzott az ágyról és átölelt. Jól esett a karjaiba bújni. Aztán tüsszentett.
-Szóval csak én.. - nevettem. Tüsszentett megint és megint. - Jól vagy?
-Igen.. - válaszolt ismét tüsszentve. Elengedtem és kicsit ijedten figyeltem. Köhögött párat és vakarózni kezdett.
-Biztos jól vagy?
-Igen, én.. nem is értem. Rég volt ilyen. Nem találkoztál ma esetleg macskákkal?
Beletelt egy kis időbe, mire leesett a tantusz. Allergiás volt. A lehető leggyorsabban kinyitottam az ablakot és a fürdőszobába mentem. Levetkőztem, felvettem a köntösöm és visszamentem hozzá.
-Jesszusom, Pete.. annyira sajnálom, teljesen kiment a fejemből..
-Semmi baj, kicsit jobb.
Nem volt jobban. Alig kapott levegőt. Szinte fulladozott, mikor kivittem az erkélyre.
-Maradj itt, hívom az orvost.
-Oké..
Mikor visszaértem, már kicsit tényleg jobban volt. Tudott lélegezni, de a szemei vörösek voltak és kiütéses volt a bőre.
-Ne vakard őket. Gyere, beviszlek a kórházba.
Felöltöztem és beültünk a kocsiba. Tényleg rosszul érezte magát, nagyon aggódtam érte. Kapott egy krémet a bőrére és szemcseppet. Mikor hazaértünk, megcsináltam vacsorára a kedvencét. Addig ő lepihent. Már az asztalt terítettem, mikor mögém osont és átölelt.
-Mit csinálsz? - dünnyögte egy csókban a nyakamra.
-Vacsorát.. - sóhajtottam. - Jobban vagy? Hogy van a bőröd?
-Határozottan jobban vagyok.
-Annyira sajnálom, nem lett volna szabad elfelejtenem..
-Nem a te hibád. Ráadásul még élek. Ne aggódj.
-De aggódom, mert majdnem meghaltál.
-Ne reagáld túl - fordított meg nevetve. - Jobban vagyok, hála neked.
-Meghalhattál volna.. hála nekem.. - mondtam lehajtva a fejem. Elmosolyodott, megemelte az állam és a szemeimbe nézett.
-Nyugodj meg végre, rendben vagyok.. - mondta. Megöleltem és sóhajtottam. Felelősnek éreztem magam. Másnap az ő ágyából indultam munkába. Bár azt mondta, rendben van, nem akartam magára hagyni. Hátha megint fulladozni kezd az éjszaka közepén. Szerencsére erre nem került sor. Már majdnem végeztem az aznapi teendőimmel az irodában, mikor bejött hozzám.
-Hé, te meg mit keresel itt? - kérdeztem vidáman. Elmosolyodott és adott egy puszit, majd az asztalnak támaszkodott.
-Hazafelé tartottam, mikor kedvem lett sütizni a Szerelmemmel.
-Ó..
-Bocs. Tudom, hogy utálod, ha ilyeneket mondok, szóval.. megyek egyedül, majd otthon találkozunk.
-Nem utálom.. - tiltakoztam meglepetten. Mosolyra húzta a száját és megnyalta az ajkait.
-Szerintem csak a sütit akarod.
-Erre mit mondjak? Imádom a sütit.. - mosolyodtam el én is.
-Tudom. Ezért kértem meg Stacey-t, hogy csináljon neked valami finomat. Nagyon sok dolgod van még?
-Nem igazán. Mindjárt végzek, pár perc.
-Megvárlak. Csendben, türelmesen.. - leült a fotelbe és nézelődött. A szemei rajtam álltak meg. Tettem a dolgom, de néha éreztem a fürkésző tekintetét. Kicsit zavarba is jöttem. Elmosolyodtam és összecsuktam a laptopot.
-Inkább menjünk. Nem tudok úgy dolgozni, hogy felfalsz a szemeiddel.
-Sajnálom.. - mondta kicsit sem bűnbánó hangon. - Csodásan nézel ki.
-Köszi.. - álltam fel nevetve. - Mindjárt jövök, szólnom kell Julie-nak, hogy elmegyek.
-Oké.
Julie az iroda konyharészlegén volt, mikor megtaláltam.
-Na végre, hol a csudában voltál? Elmegyek Pete-tel egy sütire, neked hozzak valamit?
-Szerinted jó ötlet ez most?
-Micsoda?
-Hogy Pete-tel randizgatsz. A LALAH előtt.. - mondta meglepetten. - Elfelejtetted a fotózást?
-El, a fenébe.. - sóhajtottam. - Nem tudtam megváltoztattatni a neveket.
-Hát.. szerintem jobb, ha beletörődsz. Végülis még mindig a férjed, nem akkora gond.
-Nem akkora gond? Ez most a legnagyobb gond, Julie. Még mindig nem tudom, hogy engedjem magamhoz közelebb..
Pete megköszörülte a torkát a hátam mögött.
-Már megint rólam áradozol? - kérdezte mosolyogva. Julie is elmosolyodott.
-Nem.. majd a kocsiban elmondom - sóhajtottam megint. Elköszöntünk Julie-tól és lementünk a kocsihoz. Alig szálltunk be, kíváncsian nézett rám. - Majd a süti mellett?
Elnevette magát és elindultunk Stacey Pite Paradicsomába. Nem ez volt a hely neve, de igazán lehetett volna. A süteményei messze jobbak voltak, mint amit valaha bárhol ettem. Már bent ültünk az étteremben, mikor újra úgy nézett rám.
-Na mesélj. Mi a baj?
-Holnap.. Chesterrel töltöm a napot.
-Értem, szóval döntöttél.
-Nem.. ez egy fotózás. A neve LALAH.
-LALAH? - kérdezte nevetve. Elmosolyodtam.
-Love And Lust Against HIV - magyaráztam. Ez magyarul annyit tesz: szerelem és szenvedély a HIV ellen.
-Értem, és hogy is megy ez?
-A szervezők kiválasztottak néhány híresebb párt, köztük Chestert és engem is. A képek elég romantikusak és erotikusak lesznek, mert ugyebár ez egy AIDS ellenes kampány része. Amolyan.. "ha akarsz még szexelni, légy óvatos" dolog. Felhívjuk a fiatalok figyelmét a védelem fontosságára és a felelőtlenség következményeire. Megpróbáltam lemondani, vagy Chester nevét a tiédre változtatni, de nem lehetett.
-Várj.. mi?
-Jelen körülmények között veled inkább vállalnám, mint vele.. - vallottam be egy sóhaj kíséretében. Zavartan kezdett pislogni. Elmosolyodtam és belekortyoltam a kávémba. Nincs is jobb, mint egy kellemes kávé a finom sütik mellé.
-Nem is tudom, mit mondjak erre..
-Semmit nem kell mondanod. A lényeg, hogy egy napra megint a közelembe kell engednem Chestert.
-Hát hajrá..
-Hát hajrá? Azt hittem, hogy féltékeny leszel, vagy valami..
-Féltékenynek kéne lennem? - nevetett. - Jó, kicsit az vagyok, mert most, hogy azt mondtad, inkább csinálnád velem, teljesen le vagyok nyűgözve és tényleg örülnék neki, de Reenzy.. Ő a férjed. Én csak egy barát vagyok. Egy túl jó barát, de akkor sem több. Kicsit sem kell, hogy zavarjanak az érzéseim. Ez egy jó célt szolgál. Büszke leszek rád.
-Tényleg?
-Aggódsz, hogy rosszul esik? - Bólintottam és megfogta a kezem. - Édes vagy.
Ha már valami édesről volt szó, Stacey ki is hozta nekünk a sütit.
-Jó étvágyat, gyerekek.
-Köszi - mondtuk mosolyogva. Épp hozzáláttunk volna, mikor Pete telefonja megcsörrent.
-Igen? Szia.. Stacey-nél, Reenzy-vel. Igen. Most kell? Jól van, pillanat.. - eltakarta a telefont a tenyerével. - Mindjárt jövök, kell valami a kocsiból.
Felállt és kiment a kocsihoz. Stacey egy kis gondolkodás után leült velem szembe. Épp Pete-et néztem az ablakon át. Nyugodtabb volt, mint vártam.
-Válthatnánk pár szót? - sóhajtott Stacey.
-Hogyne.. persze.
-Pete-ről szeretnék veled beszélni.
-Hallgatlak.
-Drágám, én nagyon kedvellek, tudod jól. Pete csak úgy ragyog, ha veled van, vagy rólad beszél. Nagyon szeret téged és attól félek, hogy ez nem tesz jót neki.
-Ezt hogy érted? - néztem rá meglepett kíváncsisággal. Elmosolyodott és öntött még nekem egy kis kávét.
-Pete olyan, mintha a fiam lenne. Nagyon szeretem. Tudom, hogy neked is fontos, hogy szereted, de kérlek, Szivem.. dönts végre. Nem az én dolgom, tudom. De minél tovább maradsz vele, ő annál jobban beleéli magát abba, hogy együtt maradtok. De Kicsikém.. ha szereted, mondd meg neki és maradj mellette. Ha nem így van, menj haza, mert ártasz vele mindenkinek.
Kinéztem az ablakon. Igaza lehetett. Pete vidám volt, kiegyensúlyozott, a szemei csak úgy ragyogtak. Észre sem vettem, már természetes volt.
-Az a baj, hogy ez nem ilyen egyszerű.. - sóhajtottam. Megfogta a kezem.
-Lehetne egyszerűbb, csak gondolkodj el ezen..
Felállt és visszament a pult mögé. Egy kis ideig őt néztem, aztán megint Pete-et. Mikor visszajött, beleittam a kávémba és megettük a sütit. Közben beszélgettünk és figyeltem a jeleket. Néha Stacey-re néztem. Igaza volt, de mit tehettem volna? Lett volna pár tippem, de egyik sem lett volna jó senkinek.
A süti után visszavitt az irodába és hazament. A munkát már Julie-val folytattam. Sokat gondolkodtam azon, amit Stacey mondott. Azon, hogy ezekre én eddig miért nem gondoltam. Talán magával sodort a szomorúságom és az, hogy Pete mellett végre jól érezhettem magam. Erről az az éjszaka jutott eszembe. Sóhajtottam.
-Julie?
-Igen?
-Az orális szex megcsalás?
Meglepetten nézett rám és gondolkodóba esett.
-Aaaaaz.. nem is tudom, attól függ. Férfi vagy nő írta a levelet?
Nem is levelekkel foglalkoztunk éppen, de azt hitte, tanács kell. Végülis kellett.
-Nő.. - válaszoltam aztán. Talán jobb is volt így.
-Adta vagy kapta?
-Kapta..
-Férfitól vagy nőtől? - tette fel az újabb kérdést a laptopjába merülve. Meglepődtem. - Most mi van? Az sem mindegy.
-Férfitól..
-Hát.. - sóhajtott hátradőlve a fotelben, mint aki próbál nagyon tudományosan fogalmazni. Alig vártam, mivel rukkol elő. - Van ebben valami rendszer szerintem. Ha férfi adja, az megcsalás.. az is, ha ő kapja. Úgy értem.. senkit ne nyalogasson és ne vegye senki a szájába..
-Értem, Julie.. - nevettem. Elmosolyodott.
-Te kérted a véleményem.
-Oké, folytasd.
-Szóval.. ha férfiről van szó, mindenképpen megcsalás. Mármint, ha férfi a kérdező és akár adja, akár kapja. Ha nő adja, hát az egyértelműen megcsalás. De ha nő kapja.. azon már gondolkodnom kell. Végülis ő csak "szenvedő" alany, na persze nem hiszem, hogy szenvedés elviselni a kényeztetést, de érted, mire gondolok..
-Értem.. szóval?
-Nem is tudom. Megcsalás, de azért nem olyan, mintha adta volna. Bárhogy is, elég erkölcstelen és gusztustalan dolog volt, hogy hagyta magát.
-És ha megvolt rá az oka?
-Mi oka lenne rá, hogy más nyalogassa? Kapcsolata van, vagy férjnél van a nő?
-Férjnél van.
-Akkor pláne.
-Tegyük fel, hogy a férje megcsalta és ezért hagyta magát.
-Na álljunk meg. Tegyük fel? - nézett rám pislogva. Lebuktam. Sóhajtottam. Szinte teljesen elsápadt. - Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy..?
-Julie..
-Nem, Reenzy, figyelj rám. Ezt nem teheted Chesterrel. Nem ezt érdemli. Hogy lehetsz ennyire.. ilyen.. basszus, egy szó sem jut eszembe, ami tökéletesen magába foglalná, mennyire elment az eszed!
-Csak megtörtént.. elvesztettem a fejem.
-Mi történt még?
-Semmi, esküszöm. Csak.. majdnem..
-Reenz, ez már nem játék. A helyedben a lehető leghamarabb eljönnék onnan, mielőtt olyasmi történik, ami végleg elkaszálja a házasságomat. Ez őrület.. - dőlt hátra sóhajtva. - Hogy tehetted?
-Julie, érts meg.. ahelyett, hogy fokozatosan múlna a fájdalmam, csak messzebbre sodródom Chestertől.. Pete annyira más. Minden olyan jó vele.. nem tehetek róla, hogy a közelében néha megkattanok.
-Nem? Akkor mégis ki tehet róla? Te magad sem hiszed el, hogy rá van szükséged, ugye? Tudod mit? Chestert szereted benne. Azért szereted, mert nagyon hasonlítanak, csak a házasságotok ellaposodott és félsz, hogy nem élne túl egy ilyen krízist, mint amilyenben most vagytok. A kapcsolatod Pete-tel meg még friss és energikus, vad, szenvedélyes, tralala. Azért menekülsz hozzá, mert azt adja, amit Chester is régen.
-Mi van ma, hogy mindenki ilyen okos? - kérdeztem mély levegőt véve. Egyáltalán nem zavart, vagy bántott, hogy kioktatott és igaza van, hanem az, hogy én ezeken nem gondolkodtam. Pedig elemző vagyok, minden lehetséges szempontot, okot, okozatot, lehetőséget kiveséztem mindig.
-A helyedben tényleg elmennék valahová Pete-től. Még nem annyira késő. Ha nem tudsz hazamenni, akkor menj máshová. De ne maradj ott, mert csak rontasz a helyzeten.
Ezer olyan dolgot mondott még, amin akaratlanul is elgondolkodtam. A nap végére már el is felejtettem a fotózást. A zuhany alól jöttem ki éppen, mikor Chester felhívott. Megtörölköztem és felvettem a telefont.
-Szia, mi újság? - ültem le az ágyra.
-Szia. Ugye nem felejtetted el, hogy holnap reggel jelenésünk van?
-Nem, dehogy. Időben ott leszek, ne aggódj.
-Elmenjek érted?
-Nem kell, Pete-tel megyek a stúdióba - mondtam nemes egyszerűséggel. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Sóhajtott.
-Szóval tudja. Hogy reagált?
-Hogy kellett volna reagálnia?
-Nem tudom. Elvileg szeret.
-Gyakorlatilag is.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy szeret.
-Már értem. Biztosítottad, hogy ő a fontosabb.
-Hülyeségeket beszélsz. Javaslom, tegyük le.
-Ha én lennék a fontosabb, már itthon lennél, velem. Reméltem, hogy egyedül lehetek veled holnap..
-Nem kockáztatok.
-Hja, rendben.
-Ez minden?
-Tán zavarok?
-Nem. Vacsorázni megyünk.
-Hát persze. Nem is tartalak fel tovább. Jó szórakozást.
Letette. Sóhajtva feküdtem el az ágyon. Szó sem volt semmilyen vacsoráról, csak száműzni akartam őt a gondolataimból. Az igazat megvallva izgultam a fotózás miatt, bár egyáltalán nem vártam. Tudtam, hogy Chester majd bizonyítani akar Pete-nek, őt pedig megöli majd a féltékenység. De jobb volt, hogy velem jött. Legalább rá koncentráltam, nem arra, hogy aki épp ölelget, csókol és simogat, pár hónapja egy egész fényképes albumnyi emléket égetett porrá a szívemben.
A cikket írta: Reenzy
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nekem kezd ez a hölgy ellenszenvessé válni. Játszik a két pasival, mint macska az egérrel...az egyik még ha megérdemli is, a másik semmiképp....
Hajaj :) Ilyen kommentet még nem kaptam, de jogos. Elég összetett gond ez, mármint a megbocsátás. Egy ilyen esetben főleg. Annak a megértéséhez, hogy miért megy ilyen nehezen, kicsit bele kell képzelni magunkat a helyzetbe. Lesz egy hosszabb monológ, amikor kitör belőle(m) minden, szóval.. azt nem árt kicsit empatikusabban végigolvasni majd. Hátha érthetőbb lesz, miért is "játszik" :)
Rendben, várom. Bár nálam empatikusabb ember kevés van, de már komolyan sajnálom azt a szerencsétlen Pete-et. Persze az élet sokszor produkál furcsa helyzeteket....
Most, hogy elejétől olvasom Cheestert sajnálom, bár bizonyos értelemben Pete-et is, bármilyen galád módon férkőzött is Reenzyhez. A legkevésbé őt tudom sajnálni...egy pszichológus, okosnak tartott nő nem lehet ilyen hülye! Vagy sosem volt boldog csak el akarta hitetni magával...várom a monológot.
Milyen monológot? :)
Te írtad, lesz egy hosszabb monológ, amikor majd megértelek.