újabb események régebbi események további események
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

74 - Határokon túl 2/2

2012. január 13. - Látogatók száma: 49

Az életben rengeteg szabály van, írott és íratlan, ami mindenkire egyaránt vonatkozik. Attól, hogy egyesek megszegik őket, mi még nem vagyunk feljogosítva, hogy ugyanezt tegyük. Hivatkozhatunk arra, hogy bezzeg ő, de ez nem mentség. Kivétel mindig van..

Az éjszakát Pete ágyában töltöttem, így meg sem lepett, hogy apró csókokkal ébreszt. Senki nem értette, miért aludtam vele néha, de ez elég egyszerű: valahányszor egyedül voltam, Chesterre gondoltam és szörnyen éreztem magam tőle. Egyébként is szerettem, ha volt ki átöleljen, mielőtt elalszom. És most, hogy Chestert megint úgy kellett kezelnem, mintha minden rendben lenne, szükségem volt rá, hogy Pete elterelje a figyelmemet. Hogy őszinte legyek, rettegtem a fotózástól. Belegondolni is rossz volt, hogy hozzám fog érni és meg fog csókolni azok után, hogy mi történt Talinda és közte.
A stúdióba Pete vitt el, nem hagyott egyedül. Chester már ott volt. Biztos voltam benne, hogy megpróbálta meggyőzni a fotóst, hogy a lehető legerotikusabb képeket csináljuk. De talán csak paranoiás voltam. Az első pár kép egyszerű volt, romantikus, de elejétől fogva feszült voltam. Nagyon furcsa helyzet volt.Főleg Pete miatt. Kezdtem megbánni, hogy elhívtam magammal. Mintha ő lett volna a férjem és épp megcsalnám. Mély levegőt vettem és igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. A szépítészek segítségével sikerült is. Gyakran néztem őt, de csak mosolygott. Ez nem nyugtatott meg. Matt sóhajtott. Ő volt a fotósunk.
-Minden rendben?
-Igen, jól vagyok.. - válaszoltam kicsit bizonytalanul.
-Ne tartsunk szünetet? Izgatottnak tűnsz.
-Nem kell, tényleg. Köszi.
-Biztos?
-Aha.. - sóhajtottam. Chester a fülemhez hajolt.
-Régen imádtad, ha így értem hozzád.. - súgta. Nagyot nyeltem. Közben megint hozzá kellett bújnom.
-Ne feledd, hogy nem önszántamból engedem.
-Sosem utasítottál el.
-Amíg meg nem csaltál..
-Mikor bocsátasz meg végre?
-Következő életedben.
-Mit szólsz a ma éjjelhez? - dünnyögte a nyakamra, majd megcsókolta a bőröm. Kirázott a hideg. Teljesen libabőrös lettem.
-Ne.. várj.. mégis kéne az a szünet, igazad van. Mindjárt jövök, pár perc.. - mondtam kiszabadulva Chester karjaiból. Felvettem a köntöst, hogy azért mégse egy szál semmiben mászkáljak, és az öltözőbe mentem. Egy kis habozás után Pete bejött hozzám.
-Mi a baj? - kérdezte a karomat cirógatva.
-Haza akarok menni.
-Tudom, de be kell ezt fejezned. Talán rájössz, hogy mennyire szereted, hogy hiányzik..
-Hát nem érted? Nem akarok rájönni!
-Mit beszélsz? Miért ne akarnál?
-Mert ha meg is bocsátok neki.. sosem felejteném el sem azt, amit tett, sem pedig az azóta eltelt hónapokat.
Sajnálkozó pillantásokat vetett rám. De megértett. Átölelt és sóhajtott.Aztán elmosolyodott és a köntösöm alá csúsztatta a hideg kezeit. Felnevettem és kibújtam a karjaiból. Nem akart ő semmit, csak felvidítani. Adott egy puszit a homlokomra és visszamentünk a többiekhez. Jobban éreztem magam, ha velem volt. Ezért volt olyan elcseszett az egész. Mégis ettől volt könnyebb. Elhatároztam, hogy erős leszek és egy délutánra kikapcsolom az agyam. Ha másért nem is, a jó ügy érdekében. Ezúttal nem rontottam el. Ahogy a képek, úgy a zene is egyre fokozta a hangulatot. Kezdtem élvezni. Ahogy Chester is. Megint hozzám érhetett anélkül, hogy elutasítanám, megint csókolhatott, ölelhetett. Az igazat megvallva hiányzott. Imádtam az érintését, ahogy a forró bőrével simítja az enyémet és a keze nyomán bizsereg a testem. Őrülten jó volt a karjaiban. A képek a lehető legjobban sikerültek. Öleltük, csókoltuk, simogattuk egymást, szinte felfalt ott mindenki előtt. Teljesen beleszédültem. Pár órára megint a felesége voltam és elfelejtettem mindent, ami történt. Aztán megláttam Pete arcát. Megértő volt, nem láttam, hogy fájna neki, de szörnyen éreztem magam, amiért elhívtam. Chester elégedetten nézett rá. Én pedig őt néztem. Undorodva.
-Ki a fene vagy? - kérdeztem csalódottan, gombóccal a torkomban. Kérdőn nézett rám, de megráztam a fejem, elvettem magamról a kezeit és az öltözőbe mentem. Szinte becsaptam az ajtót magam mögött, aztán leültem és a tenyerembe temettem az arcom. Úgy döntöttem, itt vége a fotózásnak. Felnéztem a tükörképemre. Egy vadítóan szexis nő nézett vissza rám. De ez a nő nem én voltam. Nyugodt volt, dögös, magabiztos.. de csak egy álarc. Egy álarc, amit felvettem aznap, hogy elrejtsem a dühöm és a fájdalmat. Felöltöztem és ittam egy pohár vizet. Kellett egy kis idő, mielőtt újra szemben találom magam Chesterrel. Vagy Pete-tel. Nem tudtam a szemeibe nézni. Féltem a csalódástól, amit látnék bennük. Végül sóhajtottam és kimentem. Chester már nem volt kint, talán épp öltözött. Pete az előtérben várt. Elköszöntem a csapattól és elindultunk hazafelé. Egész úton csendben voltam, aztán megállt az út szélén és nézni kezdett.
-Mi a baj? És ne mondd, hogy semmi, mert látom rajtad.
-Kérlek, csak vigyél haza..
-Egy süti belefér?
-Fel akarsz hízlalni? - kérdeztem nevetve.
-Hát.. nem. De majdnem biztos vagyok benne, hogy javítana a hangulatodon. Közben beszélgethetnénk.
-Édes vagy, de nem szeretnék beszélni róla.
-Séta a parton?
-Pete.. - mosolyodtam el. - Hazaviszel?
-Jól van.
Otthon lezuhanyoztam, míg ő lement a boltba. Filmezést terveztünk, de le akartam mosni magamról a 6 kiló cicamázt. Mire visszaért, már fel is öltöztem. Összebújva filmeztünk a kanapén. Nagyon jól esett és semmit nem kérdezett, csak cirógatott. Aztán adott egy puszit a homlokomra. Sóhajtottam és leállítottam a filmet.
-Sajnálom.
-Mit? - nézett rám meglepetten.
-Annyi fájdalmat okoztam neked, valahányszor elutasítottalak, éveken át.. és most itt vagyok veled, csak Chesterre gondolok, de közben rád is. Teljesen összezavarodtam.
-Mi?
-Pete, azt hiszem, hogy.. én.. nem, nem számít, inkább ledőlök, kikészített a fotózás.. - fel akartam állni, de visszahúzott a karjaiba.
-Engem is. De maradj és mondd el, mi a baj.
-Nem, Pete.. nem akarok beszélni róla. Nem akarok olyat mondani, amit megbánhatok. Téged sem akarlak hitegetni semmivel..
-Mi? - nevetett megrázva a fejét. - Mondd már..
-Tudod jól, hogy miről van szó..
-Azért még jól esne, ha kimondanád.
-Nem, Pete. Még nem..
A szobámba mentem, hogy megejtsem az említett ledőlést, de utánam jött. Nem kellett sokat várnom, hogy kiderüljön, miért. Fölém hajolt és megcsókolt. Az a csók nagyon kellett akkor. Jól tudta. Ahogy azt is, hogy többet nem szeretnék. A csók után kiment a szobából és hagyott pihenni. Tíz perc múlva megcsörrent a telefonom. A párnába nyomtam az arcom, aztán felvettem.
-Szia Bébi! - vidámkodott Dyna. Elmosolyodtam.
-Szia. Mi újság?
-Nincs kedved összejönni este?
-Nem is tudom, megkérdezem..
-Nem, Reenzy, nem koptatsz le, hogy Pete-tel lehess - mondta határozottan. Mintha sértődött is lett volna a hangja.
-Julie-t akartam megkérdezni, hogy muszáj-e vele mennem egy rendezvényre. Elég sűrű ez a nap.. - sóhajtottam.
-Miért? Történt valami?
-Figyelj.. majd.. holnap veletek ebédelek, jó?
-Ajánlom is. Hiányzol. Mióta vele élsz, alig láttalak. Attól, hogy Chestert kerülöd, minket még nem kéne.
-Tudom, tudom. Ne haragudj.
-Bocsánatkérés elfogadva. Holnap várunk a szokott helyen!
-Oké.
Miután letettük, felhívtam Julie-t.
-Nem, nem hagyhatsz egyedül. Utálom az ilyen rendezvényeket. A sok sznob összejön megváltani a világot.. A kajáiktól meg három napos gyomorrontást kapok. Úgyhogy most kezdj el készülődni, kajálunk valamit, aztán megyünk bájologni.
-Értettem, Miss Andrews.. - sóhajtottam mosolyogva. Ő is sóhajtott.
-Pete ugye nem jön veled?
-Nem, van egy fellépésük..
-Helyes, túl sokat vagy vele. Még a végén beleszeretsz.
-Mi?
-Én így látom. Kezdesz nagyon közel kerülni hozzá. Valódi, vagy csak önvédelmi mechanizmus?
Jó kérdés. Én is ezen tűnődtem sokszor.
-Bármi is legyen, jobban vagyok tőle és nekem csak ez számít most. Sokat jelent és minden okkal történik. Ha beleszeretek, bizonyára így kell lennie.
-Ez baromság.
-Miért? Pete nagyszerű ember és..
-Igen, igen, tudom. De van egy másik nagyszerű ember is az életedben. Chesternek hívják, vagy megint amnéziád van? Te jó ég, az életed tiszta szappanopera.
-Nekem is feltűnt, kösz, hogy emlékeztetsz.
-Mi lett azzal, hogy Chester az életed és mindent megtennél érte?
-Kérlek ne emlékeztess rá. Nincs most erre szükségem. Ne védd megint.
-Nem őt védem, hanem téged. Gondolkodtál már Pete-en? Jóképű, híres, elég sok a pénze is, nem is beszélve egyéb dolgokról, amiért bele vagy habarodva. Nem azért van egyedül, mert a felesége elhagyta. Bárkit megkaphatna, de ő téged akar. Ne érts félre, teljesen érthető, de már évek óta vár az alkalomra, és mikor a férjed megcsal, ő ott van és befogad. Ha ez nem furcsa, akkor mi?
-Látod? Nem véletlen. Ott kellett legyen mellettem. Mi van, ha vele kell lennem?
-Nem, az lehetetlen.. - mondta megrázva a fejét. - Neked Chester Benningtonnal kell lenned, senki mással.
-Én is azt hittem. Most mégis itt tartok. Nem fogom elüldözni a sorsom, ha becsenget az ajtón.
-Mondd meg őszintén. Akarod őt? Ez a régi szexuális vonzalom, vagy több annál? Szerelmes vagy belé?
-Talán így van. Nem tudom, mit érzek.
-Akkor fogadd meg a tanácsom és NE kockáztasd a házasságod. Már hónapok óta kínzod Chestert. Szeretlek, de ez már csak hiszti. Ha akarnád, egy pillanat alatt megbocsáthatnál. Az az igazság, hogy nem mersz szembenézni a tetteid következményeivel, mert rá kéne jönnöd, hogy elsősorban a te hibád volt. Ha nem akarsz megbocsátani Chesternek, akkor ne tedd, de ne is játsz vele. Küzdd le a makacsságod, vagy megbánod.
-Hűha, Miss Andrews.. mi a fene történt veled?
-Havibaj, mi más?
Nevettem, aztán elköszöntünk. Átöltöztem és elmentem a bálba. Bármennyire is rendben voltam kívül, belül olyan voltam, mint egy deszkákból összetákolt házikó a viharban. Maga az összejövetel teljesen átlagos volt. Már annak, aki hozzászokott a sok tehetős, befolyásos, nagylelkű emberhez. Az első két-három ilyen még érdekes volt, de a sokadik után már nyűg. De legalább még volt, aki segített a pénzével, ha kellett. De Chester jelenléte meglepett. Nem tudtam, hogy meghívták, Julie egy szóval sem mondta. Én beszélni akartam vele, ő táncolni akart. Belementem. Végülis jótékonysági esten voltunk.
-Hogy vagy? - kérdezte mély, bizsergető hangon. Adott egy csókot a nyakamra. - Imádom ezt a parfümödet..
-Mit gondolsz, hogy vagyok?
-Gyönyörű vagy.
-Az csak a látszat. Mit keresel itt?
-Julie jótékonykodott kicsit.
-Velem ugyan nem..
-Édesem, tudom, hogy elcsesztem..
-Ne cseszd el az estémet is, jó? - sóhajtottam. Julie-t kerestem a szememmel, de nem láttam sehol.
-Hiányzol.
-Engedj el.
-Nem akarlak elveszíteni..
-Már megtörtént.. - megpróbáltam eltolni magamtól, de visszahúzott és megcsókolt. Úgy tettem, mintha mi sem történt volna, és táncoltunk tovább. Egy kis ideig csendben, aztán eszembe jutott Pete. - Majdnem megölted.
-Mi?
-Pete-et. Majdnem megölted.
-Komolyan nem tudom, miről beszélsz.
-Szóval teljesen véletlen, hogy annyi év után most először van macskád, mikor Pete közelében vagyok?
-Nem látok semmi összefüggést.
-Allergiás, de persze erről fogalmad sem volt.
-Őszintén?
-Na látod? Ez a különbség köztetek. A sok egyéb között. Kezdem azt hinni, hogy jobb nálad. Sokkal.
-Az ágyban is letesztelted már?
Erre egy "véletlen" lábtaposás volt a válaszom. Ha már olyan sokan voltak körülöttünk.
-Veled ellentétben én még mindig tudom, hogy mik a kötelességeim.
-Gondolom.. - mondta gúnyosan.
-Gondolsz, amit akarsz. A lelkiismeretem tiszta. A tiédhez képest legalábbis biztos.
Elmosolyodott.
-Egyszer hallottam, hogy azzal a csajjal randizgat. Hogy is hívják? Bebe?
-Gyerekes vagy. Kösz, hogy ezt az estét is elrontottad.
Elhagytam a termet, de utánam jött.
-Mégis mit akarsz, mit tegyek, hogy velem maradj? Beszélnünk kell. Nem hiszem el, hogy még mindig haragszol. Az istenért, Reenzy.. szeretlek, vedd már észre. Azt akarod, hogy térden állva könyörögjek neked? Mit akarsz, mit tegyek?
-Menj vissza az időben és változtasd meg az elmúlt hónapokat.
-Tudod, hogy megtenném.
-Nem, nem tudom, Chaz. Semmit sem tudok. Egyedül vagyok, Chester, ha azt is hiszed, hogy nekem jó így. Rohadtul hiányzol, de akkor sem tudok visszamenni hozzád, érted? Mikor fogod már fel, hogy mit tettél? Mindent elrontottál és én már nem tudok a közeledben lenni!
Egy ideig csak egymást néztük. Én dühös voltam és csalódott, ő teljesen reménytelennek tűnt. Aztán páran kijöttek az ajtón. Mély levegőt vettem és beszálltam a kocsiba. Sóhajtott és elővette a telefonját.
-Mike? Itt Chaz. Megtennél egy szivességet?
-Persze, mizu?
-Mikor van a következő Music For Relief út és hová?
-Nem is tudom, várj egy percet, megnézem.. igen, itt is van.. Jövő héten. Afrikába.
-Tökéletes. Megkéred Greget, hogy hívja el Pete-et?
-Wentz?
-Igen. El akarom őket választani. Reenzy kezd megtörni, érzem.
-Tényleg? Ez jó hír!
-Egy kis magányra van szüksége és rájön. Azt akarom, hogy Pete a lehető legmesszebb legyen tőle, hogy beszélhessek vele.
-Rendben, mindent megteszek - lelkesedett Mike. - Öregem.. végre..
-Ugye? Na jó, megyek haza. Kösz mindent, te vagy a legjobb.
Másnap együtt ebédeltem a lányokkal, ahogy megbeszéltük. A fotózás témáját ahogy tudtam, kerültem. Nem volt szükségem újabb lelkizésre. Épp ezért jól elvoltunk. Sokat beszéltünk, nevettünk, nosztalgiáztunk. Szerencsére rengeteg emlékünk volt Los Angeles előttről.
-Olyan öregnek érzem magam.. - sóhajtott Dyna az üdítőjébe szürcsölve. Mona megsimította a hátát.
-Nyugi, mi is öregszünk veled.
-Múltkor Joe kitalálta, hogy szexeljünk a falnak dőlve.. szerintetek sikerült?
-Nem akarom tudni.. - nevettem Monával. SMS-t jelzett a telefonom. Pete-től jött. Még a nevetés maradványaként egy nagy mosollyal olvastam el azt a pár sort, aztán meglepetten hívtam fel.
-Szia
-Szia.. mi az, hogy megyünk Egyiptomba?
A lányok összenéztek.
-Az előbb hívott a Music For Relief, hogy szeretnék, ha részt vennék a jövő heti utazáson. Azt mondtam, még meggondolom és lehet, hogy jön velem valaki. Azt mondták rendben, én meg elhívtalak. Gond?
-Nem is tudom, váratlanul ért.
-Gyere velem. Szükséged van egy kis távolságra Angelestől. Kikapcsolódhatsz. És tudom, mennyire imádod azt az országot. Hidd el, jól fogod magad érezni és még segítesz is vele.
-Meggyőztél - mondtam mosolyogva. - Délután beszélek Julie-val és elrendezem a jövő hetem.
-Nagyszerű. Akkor én meg elrendezem a regisztrációt.
-Jól van, este találkozunk.
-Szia.
Miután letettük, a lányok felváltva néztek rám.
-Megyek Egyiptomba.. - kortyoltam az italomba.
-Pete-tel..
-Igen, vele.
-Pete-tel?
-Mondhatod, kérdezheted, sőt, kiálthatod is, de igen, Pete-tel.. - nevettem. A reakciójuk lehangolt.
-Rengeteget változtál miatta - kezdte az agytágítást Mona. Sóhajtva hátradőltem és vártam, hogyan folytatódik. - Nézd, Reenz.. én megértelek. Tudod jól. De hülyeséget csinálsz. Nehéz most, tudom. Azt is tudom, hogy mindig féltél, hogy nem vagy elég jó Talinda helyére és most vele lépett félre. De ne áldozd fel a boldogságotokat Pete Wentzért.
-Én nem értelek meg - vallotta be Dyna őszintén. - Komolyan nem. Mi olyan érdekes Wentzben? Tucatjával rohangálnak ilyen pasik a világban, sőt, dögösebbek is. Ott van például Chester. Mielőtt megismertétek egymást, megvesztél volna már azért is, hogy fél percre a közeledben érezd. Ne beszéld be magadnak, hogy már nem szereted. Persze, most jön az, hogy megcsalt és fáj, nem tudsz továbblépni.. de ez hülyeség. Ha le akarsz feküdni Pete-tel, ess túl rajta. Állj bosszút, ha attól jobb lesz, de menj haza. Az a baj veled, hogy túl sokat drámázol. Nem áll jól a mártír szerepe.
-Veled meg az a baj, hogy nem fogod fel, milyen érzés. Pont neked nem kéne ehhez hozzászólnod. Nézz Monára és mondd azt neki, hogy hülyeség volt drámáznia Mike miatt. - Felálltam a helyemről és intettem a pincérnek. Míg odajött, előtúrtam a tárcámat és kifizettem a számlát. Dyna sértődötten ült a helyén, de egy szót sem szólt. Fájó pontot találtam el, haragudott rám.
-Reenzy.. - sóhajtott Mona. - Csak segíteni akart. A maga nyers módján, hisz ismered.
-Hagyd csak.
-Nem Dyna, nem hagyom, hogy összevesszetek ilyenen. Egyszer már elveszítettem a barátságotokat, megint nem fogom. Reenz, ülj le.
Leültem és sóhajtottam. Nem akartam megbántani Dynát, mégis így történt. Egy kis csend után odamentem hozzá és megöleltem.
-Sajnálom..
-Felfogom mit érzel, de attól még igazam volt. Ez már csak hiszti. Legalábbis remélem.
-El sem tudjátok képzelni, milyen jó Pete-tel. Pont azért nem tudok visszamenni Chesterhez, mert nagyon szeretem. Ellentmondásos, tudom, de ki érthetné meg, ha nem ti?
-Úgysem dönthetek helyetted.. de ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi olyat, amiről te is tudod, hogy hülyeség.
-Ígérem..
Délután beszéltem Julie-val. Elmondta megint, amit a telefonban. Ennek ellenére segített elintézni, hogy szabaddá tehessem magam arra a pár napra. Abban bízott, hogy ha messze leszek Chestertől, rájövök majd, hogy mennyire hiányzik.
Chester teljesen kiborult, mikor megtudta, hogy én is megyek Pete-tel. Első dolga volt felhívni Mike-ot. Ő épp aludt, ezért beletelt egy kis időbe, mire felvette a telefont.
-Hello?
-Szia, beszélhetnénk?
-Persze, ki vagy?
-Chester.. - sóhajtott ingerülten. Próbált lehiggadni.
-Jól vagy, tesó? Idegesnek tűnsz.
-Persze, hogy ideges vagyok!
-Mi történt? - kérdezte ásítva, közben visszabújt Mona mellé a takaró alá.
-Reenz most hívott. Találd ki, miért?
-Gőzöm sincs. Miért?
-Hogy elmesélje, hogy pár napig Egyiptomban lesz.
-Mi ezzel a baj?
-Hol van Egyiptom, ember?
-A piramisok körül.. nem értelek.
-Hogy küldhetted őket Egyiptomba önkéntesnek? Elment az eszed?
-Higgadj le és mondd el, mi történt.
-Greg Egyiptomba küldte Wentzt és Reenzy elmegy vele. Imádja azt az országot, lefogadom, hogy nem kellett győzködnie. Egy óceánnyira lesz innen egy egzotikus országban azzal, akivel nem lenne szabad lennie. Mondd meg, mit csináljak?
-Először is nyugodj meg, jó? Nem lesz semmi baj. Ha itt nem jöttek össze, akkor Egyiptomban sem fognak összejönni.
Négy napot töltöttünk ott. Szegény városokat látogattunk. Gyógyszert vittünk, ennivalót, vizet, ruhát, könyveket az iskolába. Egy mosolyuk többet jelentett, mint bármilyen más hála. Sosem láttam még gyerekeket annyira boldognak. Még a sajátaimat sem. Az ott töltött napoknak több haszna is volt. Egyrészt segítettünk, akin tudtunk. Másrészt ki tudtam kapcsolni az agyam. Három napig voltunk önkéntesek, a negyedik napon turisták. Minden múzeumba, bazárba és piacra elrángattam Pete-et. Örült neki, hogy jól érzem magam. Feszültségmentesen. Mindig imádtam az ország kultúráját, művészeteit, a titkait, a varázslatos légkört. Ezért aztán rengeteget sétáltam. Esténként a parton, mezítláb. A gondolataimat eltemette a homok, a gondjaim a felhőkben úsztak tova. A friss levegő teljesen más megvilágításba helyezte az egész világot.
Az utolsó éjszakán nem tudtam aludni. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó volt egy kis szünetet tartani a mindennapoktól távol. Csodásan éreztem magam, Chester cseppet sem hiányzott. Kicseréltek. Pete remek munkát végzett a falvakban is. Jó volt megismerni ezt az oldalát is. Az érzéseim napról napra növekedtek és nem hagyták, hogy aludjak. Azt sem tudtam elfelejteni, hogy kezdetben milyen szenvedélyes volt a kapcsolatunk és most, hogy adottak a lehetőségek, messzebb van, mint valaha. Kavarogtak az érzéseim és a gondolataim. Ahogy a gyomrom is. Meghoztam egy döntést, amit azonnal közölni akartam vele is.
Bekopogtam az ajtaján. Kétszer is. Nem nyitotta ki. Akkor jött ki, mikor már elindultam vissza a szobámba. Nagyon álmosnak tűnt.
-Szia.. - köszönt ásítva. Bátortalanul elmosolyodtam.
-Szia. Felébresztettelek?
-Mit gondolsz?
-Bocs.. Aludj csak. Majd megbeszéljük a gépen. Nem olyan fontos.
-Be akarsz jönni?
-Igen. - Túl álmos volt, hogy megértse a helyzetet, én pedig nem akartam hangosan kimondani. Bementünk a szobába és bebújtunk az ágyba. Átölelt és megpróbált aludni. Én nem tudtam. - Pete..
-Igen? - dünnyögte a hátamra egy sóhajjal. Nagyot nyeltem és megköszörültem a torkom.
-Megcsókolsz?
-Mi? - ásított értetlenül. Megfordultam, hogy szemtől szembe lehessünk. Kezdte kapisgálni.
-Megcsókolsz? - kérdeztem újra. Nem felelt. Nem is kellett. A néma csendben szinte hallottam a szívverésem. Közelebb húzott, majd hozzáért az ajkaimhoz, aztán megcsókolta őket. Puha, meleg tenyerét a nyakamhoz tette és a gyengéd ízlelgetésünk vad, szenvedélyes csókká változott. A pizsamafelsőm alá csúsztatta a kezét és simogatni kezdte a hátam. Nem állítottam meg, csak mikor lejjebb vándorolt a keze és megpróbált magára fektetni. A szemeiben megbocsátást kerestem, pedig nem érdemeltem volna meg.
-Mi a baj? - kérdezte suttogva, újabb csókkal felpezsdítve a vérem.
-Nem megy.. Megpróbáltam. Annyira kellenél..
-De még szereted.
-Én csak nem akarok hibázni.. mármint.. nem vagy hiba, én csak..
-Nem erőltetek semmit.. - sóhajtott. Kezdtem azt hinni, hogy pillanatokon belül elalszik megint.
-Esküszöm, nem játszadozom veled. Akarlak, de nem lenne helyes.
-Ne agyalj ezen.. - ásított. - Majd megbeszéljük, most aludj inkább. Hosszú utunk lesz holnap.
-Rendben..
Adott egy csókot és magához ölelt. Hülyén éreztem magam. Tényleg akartam, tényleg kezdtem jobban megszeretni, de még mindig akadályozott a lelkiismeretem. Egy ideig csak néztem ki az ablakon, míg ő békésen aludt mellettem. Aztán horkolni kezdett. Halkan felnevettem és megcsókoltam a vállát. Tapasztalatból tudom, hogy a horkolók elhallgatnak, ha megcsókolják őket. Ő is így tett. Megtámasztottam a fejemet és nézni kezdtem az arcát. Sok minden jutott eszembe, de főleg az érzés nem hagyott nyugodni, amit kiváltott belőlem. Ki akartam mondani és mégsem. Nem voltam benne biztos. De jól esett volna. Így aztán kimondtam. Nem hallotta, nem ébredt fel rá, de talán pont így volt jó. Adtam neki egy puszit és hamarosan én is elaludtam. Álmomban befejeztük, amit elkezdtünk. Másnap egész úton azon gondolkodtam, hogy miért nem hagytam neki?

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 13. 21:22

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. január 13. 19:22

Oóóóó...
"-Akkor fogadd meg a tanácsom és NE kockáztasd a házasságod. Már hónapok óta kínzod Chestert. Szeretlek, de ez már csak hiszti. Ha akarnád, egy pillanat alatt megbocsáthatnál. Az az igazság, hogy nem mersz szembenézni a tetteid következményeivel, mert rá kéne jönnöd, hogy elsősorban a te hibád volt. Ha nem akarsz megbocsátani Chesternek, akkor ne tedd, de ne is játsz vele. Küzdd le a makacsságod, vagy megbánod."

Ezt mintha én mondtam volna. Ha akarnál megbocsájtanál...ez az. Ha meg nem ment eddig, akkor nem fog menni ezután sem. Persze az a jó, hogy nem vagyunk egyformák...én egy évet adtam a férjemnek, amikor külön mentünk. Néha amikor rá gondoltam azt hittem menni fog. Aztán megláttam és tudtam, nem megy. Elváltam.

Mint mindig, várom a folytatást, annyira jók a fordulataid és most valahol tisztelem ezt a nőt...nem szeretem, hogy nem tud dönteni, de szeretem a vívódását mégis... :-)) Tudod, amikor az ember egy jó könyvet olvas, alig várja, hogy megtudja mi lesz a vége. Amikor aztán vége, hiányzik a könyv...veled is így leszek. :-))

Nagyon szépen köszönöm!! :)
2012. január 13. 19:22
Oóóóó...
"-Akkor fogadd meg a tanácsom és NE kockáztasd a házasságod. Már hónapok óta kínzod Chestert. Szeretlek, de ez már csak hiszti. Ha akarnád, egy pillanat alatt megbocsáthatnál. Az az igazság, hogy nem mersz szembenézni a tetteid következményeivel, mert rá kéne jönnöd, hogy elsősorban a te hibád volt. Ha nem akarsz megbocsátani Chesternek, akkor ne tedd, de ne is játsz vele. Küzdd le a makacsságod, vagy megbánod."

Ezt mintha én mondtam volna. Ha akarnál megbocsájtanál...ez az. Ha meg nem ment eddig, akkor nem fog menni ezután sem. Persze az a jó, hogy nem vagyunk egyformák...én egy évet adtam a férjemnek, amikor külön mentünk. Néha amikor rá gondoltam azt hittem menni fog. Aztán megláttam és tudtam, nem megy. Elváltam.

Mint mindig, várom a folytatást, annyira jók a fordulataid és most valahol tisztelem ezt a nőt...nem szeretem, hogy nem tud dönteni, de szeretem a vívódását mégis... :-)) Tudod, amikor az ember egy jó könyvet olvas, alig várja, hogy megtudja mi lesz a vége. Amikor aztán vége, hiányzik a könyv...veled is így leszek. :-))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: