újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

82 - Gyerekszerelem

2012. február 11. - Látogatók száma: 46

A szerelem első pár éve kétségkívül a legédesebb időszak minden ember számára. Főleg, mikor kamaszok vagyunk. Rajongva imádjuk a másikat, gondtalanul élvezzük az együtt töltött perceket, és terveket szövünk a jövővel kapcsolatban. Álmokat váltunk valóra.

Pár héttel a temetés után sikerült továbblépnünk. Meglepően gyorsan ment, de örültem neki. Tyler jobban érezte magát, Chester sem volt depressziós. Sokat gondoltunk Talindára, de mindenki élte az életét. Chesterék megint stúdióztak, Julie-val pedig a szerkesztőségben szorgoskodtunk. Épp az agyamat törtem a cikkeken, mikor Chester felhívott. Elmosolyodtam és felvettem.
-Jó reggelt, Édesem.. Mi a helyzet?
-Hogy mi a helyzet? Fekszem az ágyban és rád gondoltam éppen.. - sóhajtott a feje alá téve a karját. Elvigyorodtam és beleittam a teámba.
-Mi van rajtad?
-Boxer..
-Hmm.. felmondok - mondtam sóhajtva. Nevetni kezdett.
-Rajtad mi van? - kérdezte mosolyogva. Megnyaltam a számat és megtámasztottam az állam az asztalon.
-Térdig érő bőr csizma és latex ruha. A táskámban akad egy korbács is.
-Nagyon vicces.. Figyelj, azért hívlak, mert Mikey igazgatója randizni akar velem és érdekelt, velem akarsz-e jönni.
-Randizni? Miért?
-Mikey verekedésbe keveredett, de ne aggódj, semmi baja.
-Hála az égnek..
-Felvegyelek út közben, vagy menjek egyedül?
-Vegyél fel, kettő körül végzek.
-Jól van Kicsim, szeretlek.
-Szeretlek.
Pontosan kettőkor kopogott az ajtómon. Már majdnem kész voltam az aznapi munkámmal. Tonnányi levélre, üzenetre, kérdésre és hozzászólásra kellett reagálnom. A cikkeket Julie vállalta be. Kreatív kedvében volt. Chester bejött és adott egy csókot az arcomra.
-Mehetünk?
-Mmm.. mindjárt. Ülj le addig.. - Leült velem szemben, de éreztem magamon a tekintetét. Nevetni kezdett, mikor elmosolyodtam és felváltva néztem őt és a monitort. - Na mondjad.
-Semmi, csak imádlak nézni.
-Miért?
-Gyönyörű vagy és kezdek begerjedni.
-Aha.. szóval úgy nézek ki, mint egy szexi titkárnő?
-Pontosan.. - nevetett. - Egy nagyon dögös titkárnő..
-Amúgy mi történt? Miért van bajban a fiunk?
-Behúzott egy csapattársának.
-Kezd kicsúszni a kezeink közül.. - sóhajtottam befejezve a munkát. Felálltam és összekészülődtem. Mire megfordultam, Chester még mindig félrehajtott fejjel nézett. Elmosolyodott, aztán megköszörülte a torkát, ahogy elfordult egy pillanatra.
Tudtam, miért volt így. Nem vicceltem a telefonban. Tényleg egy térdig érő csizma volt rajtam és egy viszonylag rövid ruha. Nem bőrből ugyan, de így is elég volt, hogy zavarba hozzam. Elmosolyodtam és várakozó pillantásokat vetettem rá karba tett kézzel. Felállt, magához húzott és megcsókolt. Rácsapott a fenekemre, aztán sóhajtott.
-Menjünk, amíg tudom magam tűrtőztetni.
Nevetve csókoltam meg újra, aztán elmentünk Mikey sulijába. Furcsán éreztem magam, mikor szinte az összes diák minket bámult. Chestert nem zavarta. Kézenfogva mentünk fel Mrs. Dawson irodájához. Bekopogtam és benyitottam.
-Jó napot, bejöhetünk?
-Persze, jó napot - mosolygott ránk. - Jöjjenek, üljenek le. Ahogy azt a férjének a telefonban már elmeséltem, Mikey a tornateremben összeverekedett egy csoporttársával. Mike.. elmondanád, hogy mi történt?
-Hetekig piszkált a srác.. elvesztettem az eszem és megütöttem.. - vallotta be bűnbánóan. Sóhajtva néztem Chesterre. Egyszer már beszéltünk arról, mivel jár a népszerűség, reméltem, hogy azzal annyiban is marad. Mikey okos fiú volt, értett a szép szóból.
-A fiúnak felrepedt a szája és bedagadtak a szemei. A szemtanúk igazolják, amit Mike állít, szóval nem rúgom ki, de figyelmeztetnem kell.
-Hogyne.. - mondtam mély levegőt véve. Hibásnak éreztem magam a gondjaiért. Jobban is figyelhettem volna rá az elmúlt időszakban. Látszott, hogy bánja a tettét, ezért nem is haragudtam rá. Egyszerűen nem tudtam. Mindkettőnktől örökölte a makacsságot, az érzékenységet, de a türelmet és a szeszélyességet is. Megértettem.
-Nézzék.. Tudom, hogy mindketten nagyon elfoglaltak és az életük közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnhet. Ezek nélkül sem könnyű jó szülőnek lenni. Két ilyen korú lányom van, tudom, miről beszélek.. - sóhajtott Mrs. Dawson. - De szeretném javasolni, hogy próbáljanak több figyelmet fordítani Mike-ra. Nagyon jó tanuló, de a magatartása az utóbbi időben fokozatosan romlik. Gyakran tiszteletlen és elég indulatos is. Kár lenne veszni hagyni az eszét és a tehetségét.
-Igen.. Igen, igaza van. Köszönöm a megértését. Igyekszünk a legtöbb időt a gyerekekkel lenni, de ez mostanában nem igazán sikerült. Úgy érzem, mindketten elhanyagoltuk kicsit a gyerekeinket. Sajnálatos dolog, főleg, ami engem illet..
Chester megfogta a kezem és elmosolyodott.
-Csak figyeljenek oda egy kicsit jobban. Tinédzser, ez nehéz időszak mindenkinek.
-Tudom.
-Michael, kérlek ígérd meg, hogy ez többé nem fordul elő.. Bízhatok benned? - kérdezte barátságos mosollyal. Mikey megszeppenten bólintott, aztán rám nézett. Elmosolyodtam. Sóhajtott.
-Jobb, ha megyünk.. - álltunk fel szinte egyszerre Chesterrel. Kezet ráztunk Mrs. Dawsonnal - Köszönjük, Mrs. Dawson, hálás vagyok a segítségéért.
-Csak hívjon Jane-nek - mosolyodott el megint.
-Viszlát, Mrs. Dawson.. - dünnyögte Mikey, ahogy elhagytuk az irodát. Hazafelé végig csendben volt. A tükörben láttam, hogy szánja-bánja, ami történt. Azon gondolkodtam, hogy akadályozhatnánk meg, hogy ez megismétlődjön és tudtam, hogy Chester agya is ezen jár. Mikor hazaértünk, Mikey elindult az emeletre. Chesterrel egymásra néztünk.
-Michael Ray, maradj itt egy kicsit.. - mondta. Mikey megfordult és lejött hozzánk.
-Tudom, mi jön most. Büntetés, igaz? - sóhajtott. Meglepetésére csak átöleltem és adtam neki egy puszit.
-Szeretlek Kicsim. Örülök, hogy nem esett bajod.
-Sajnálom, anyu.. nem kellett volna megütnöm.
-Előfordul.. - mosolyodott el Chester. - De szeretnék beszélni veled.
-Magatokra hagylak.
Felmentem az emeletre. Le akartam tenni a holmimat, mielőtt elmentem Adeline-ért. Ők leültek a nappaliban.
-Mike.. mi történt? Mindig jó gyerek voltál, most mi változott?
-Zack Wilson történt. Folyton gúnyolódik. Megaláz és kiröhög. Betelt a pohár, apa. Túl sok volt. Próbáltam nyugton maradni és nem törődni vele, de nem ment. Még Andy sem tudott leállítani.
-Nézd. Az én életem sem volt mindig ilyen. Meg kellett küzdenem érte. Ahogy anyádnak is. Mindketten tudjuk, milyen kiközösítettnek lenni. Ezért nem üvöltözik veled és ezért nem büntetünk meg. De ez nem fordulhat elő megint. Szeretném tudni, mi történt. Megbízhatsz bennem.
-Tudom.
-A suli a gond? Túl nehéz?
-Nem, a suli az megy. Mehetne jobban, de nem nehéz. Csak elég sok.. Nem tudok koncentrálni semmire, folyton elvonja valami a figyelmem.. - sóhajtott maga elé.
-Mi lenne, ha elmennénk valahová? Csak te és én. Mondjuk holnapután?
-Jól hangzik, de szerdánként edzésem van.
-Rendben - mosolyodott el Chester. - Na jól van, haver. Menj fel nyugodtan a szobádba. Valahogy megoldjuk, oké?
-Köszi.
Mike felment az emeletre, Chester pedig kiment cigizni a kertbe. Töprengős bagózás. Ezt már akkor láttam, mikor Adie-vel hazaértünk. Megebédeltünk, megcsináltuk a háziját, aztán filmeztünk. Chester mosolyogva nézett minket. Mikor észrevettem, elmosolyodtam és kimentem hozzá a hintára.
-Szia. Mi újság? Hogy van Mikey?
-Jól van. Tipikus tini gondjai vannak. Talán egy lány is van a történetben.
-Egy lány? Hogy hívják? - kérdeztem meglepetten. Elmosolyodott.
-Egy szót sem beszélt róla. De nem is kellett. Megérzem. Apai megérzés. De ki akarom deríteni.
-Hogyan?
-Elviszem valahová. Mondjuk pénteken. A Staples Centerbe.
-Mi? Egy meccsre?
-Igen. Most beszéltem Tommal. Régi barátom. Félretett nekünk pár jegyet.
-Ejha, ez jó ötlet volt. Kik játszanak?
-Anaheim. Mikey odáig van értük.. ééééés amit nem tud, hogy ismerem az egyik játékost.
-Teljesen le lesz nyűgözve.
-Mi lenne, ha téged is lenyűgöznélek? - kérdezte lágyan megcsókolva a vállam. Mély levegőt vettem és kivettem a kezét az ölemből.
-Várj egy kicsit.. Adie a nappaliban van.
-Nincs ott.
-Mi?
Visszamentem a házba, de igaza volt. Adie nem volt ott. Felmentünk megkeresni. Hívtam a nevén, de nem válaszolt. Aztán Mikey szobájából hallottunk hangokat. Játszottak és nevettek. Nem mentünk be, csak megálltunk az ajtóban és sóhajtottam. Chester átölelt és megcsókolta a fülem.
-Eleget törődsz vele, csak lassan felnő. Ne aggódj érte.
-Legyen igazad.
Megcsókolt. Ez a "menjünk szobára" csók volt. Bőven volt időm kiismerni a csókjait.
A következő pár nap mondhatni tökéletes volt. Chesterrel együtt keltünk, együtt zuhanyoztunk, megreggeliztünk a gyerekekkel. Elvitte őket a suliba, én elmentem dolgozni. Stúdiózás előtt gyakran ment el futni Vincenttel. Aztán péntek lett. Elment Mikey elé a suliba. Kiszállt a kocsiból, nekidőlt, rágyújtott egy cigire és várt. Mikor vége lett az óráknak, gyerekek százai özönlött ki az épületből, mintha menekülnének a tanulás elől. Aztán Mikey is kijött, pár barátjával.
-Az nem a te apád ott?
-De igen, ő az.. - sóhajtott Mikey. Aztán az a srác is észrevette Chestert, aki Mikey-t cseszegette.
-Ó nézd! - kiáltott vidáman. - Apuci eljött a kisfiáért az iskolába. Hát nem édes? Hé, Bennington, azt mondják, hogy a csajok megőrülnek apádért. Mi van, ha a csajod is csak egy autogrammot akar?
-Kussolj, Wilson.. - morogta Andy.
-Mert mi lesz? - vigyorgott Zack. Mikey már elég ideges volt, de Andy megpróbálta lenyugtatni.
-Hagyd, nem ér annyit.
-Jól van..
Elindultak Chesterhez, de Zack nem állt le.
-Menj csak apucihoz, Bennington! Mindig egy stréber maradsz. Mary kis fekete báránya!
Mike visszafordult és azzal a lendülettel be is húzott neki egyet. Andy leszedte róla, Chester csak elismerően mosolygott a cigijébe szívva. Aztán eldobta a csikkjét és megköszörülte a torkát.
-Mi van, mi? Ki volt ez?
-Csak egy barom.. - szállt be a kocsiba Mike.
-Andy, hazavigyelek?
-Nem, kösz, Mr. Bennington.
-Tegezz nyugodtan, nem vagyok egy 70 éves töri tanár.
-Jól van.. - nevetett Andy. - Viszlát.
-Helló.. - köszönt Mikey. Elindultak hazafelé. Mikor Chester megállt egy lámpánál, Mikey mélyet sóhajtott. - Ezt miért kellett? Szinte sosem jössz értem.
-Miért is ne? Nem vagy kajás?
-Nem igazán.
-Kár. Tudod, hol kapni a város legjobb hot dogját?
-Nem..?
-A Staples-ben.. - mondta mosolyogva. Mikey meglepetten nézett rá, aztán Chester elővett két jegyet a zsebéből.
-Ugye nem?
-Ugye de! Te, én, az Anaheim Kacsák..
Elvitte a stadionba és megnézték a meccset pár isteni hot dog kíséretében. Aztán Chester levitte a fiunkat az öltözőkhöz.
-Hová mész?
-Te is jössz.
-De mégis mit keresünk mi itt?
-Megkeresünk egy régi ismerőst.. - sóhajtott rejtélyesen. Aztán nyílt az ajtó. Jason Blake jött ki rajta és azonnal kezet is rázott Chesterrel. Mikey teljesen döbbenten állt ott, mintha el sem hinné, ami történik.
-Hey Chaz!
-Jase, mi újság?
-Ahh, semmi.. megnyertünk még egy meccset, tudod, hogy van ez.. - legyintett nevetve. Chester bemutatta neki Mikey-t. Ő még mindig dermedten állt a meglepettségtől.
-Ő a fiam, odáig van értetek.
-Hé haver, Mike, ugye?
-A nevemet is tudja? - nézett Chesterre ámultan. - Honnan ismeritek egymást?
-A középsulinak voltak előnyei is.. - nevetett.
-Hogy megy a játék? - érdeklődött Jason.
-Hát.. jól.. asszem.
-Hol játszol?
-Középen.
-Ott nagyon jónak kell lenni.
-Igyekszem..
-Na, majd megnézlek egyszer. Kíváncsi vagyok, hogy játszol. Talán bekerülhetsz az ifi csapatunkba.
-Komolyan?!
-Miért is ne?
-Ahhoz nem vagyok elég jó.
Jason végignézett Mikey-n, majd hümmögve megdörzsölte az állát.
-Tudod mit? Maradj itt. Mindjárt jövök.
Visszament az öltözőbe. Mikey nagyot nyelt, mikor Chesterre nézett.
-Apa.. ezt hogy intézted el?
-Vannak kapcsolataim. Legalább van előnye is, hogy híres az öreged.
-Őrület..
Jason pár perc múlva vissza is ért. Mikey kezébe nyomott egy ütőt és egy mezt.
-Tartsd csak meg.. - mosolygott rá.
-Ez túl sok, hogy igaz legyen.. hol a rejtett kamera? - nevetett zavarában Mike. Chester elmosolyodott.
-Fiam.. ez nem vicc. Hidd el. Vedd csak el, hajrá.
-Én.. izé.. Köszönöm..
-Most mennem kell, de a következő meccseden találkozunk - nyújtotta felé a kezét. Mikey bátortalanul rázott vele kezet. - Sok siker, haver. Sziasztok.
-Csá Jase.. - sóhajtott Chester.
-Apa, ez.. ez király!
-Tudom. Na gyere, hazaviszlek.
Mikey-t annyira lenyűgözte az eset, hogy egész úton hazafelé be nem állt a szája.
-Olyan őrületes volt, el sem hiszem!
-Én tudod, mit nem hiszek el? - nevetett Chester. - Hihetetlen, mennyit tudsz beszélni, fiam. Rosszabb vagy, mint anyád.
-Bocs, de annyira elképesztő volt.. Komolyan mondom, te vagy a legjobb.
-Örülök, hogy élvezted.
-Hogy élveztem? Viccelsz? Ez volt életem legjobb napja!
Chester elégedetten mosolygott, bár ez csak a terv része volt. Sosem kényeztettük el a gyerekeket, bár megtehettük volna. De mivel Mike már elég nagy volt és az értékrendje is teljesen rendben alakult, ideje volt, hogy kicsit több előnyét lássa a nevének, mint hátrányát.
-Elvigyelek valahová?
-Nem, de kedvem lett kosarazni.
-Hahh.. úgy is elverlek.
-Csak így, lazán? - nevetett Mikey. - Biztos vagy te abban?
-Nem hiszel nekem?
-Esélyed sincs.
-Akkor játsszunk nagyban. Kössünk fogadást.
-Oké.
-Ha nyerek, és fogok, egy hétig te mosogatsz. Minden este.
-Ez nem igazság! De rendben.. és ha nyerek?
-Egy hétig megduplázom a zsebpénzed.
-Tényleg? Ennyire biztos vagy a győzelemben?
-Haver. Magasabb és jobb is vagyok nálad.
-És persze sokkal szerényebb is.
-Na az pláne.. - nevetett Chaz.
Épp Adie-vel rajzoltam, mikor hazaértek. Hangosak voltak és vidámak. Chester odajött hozzám és megcsókolta a nyakam.
-Szia Kicsim - köszöntem meglepetten. - Mi újság?
-Jesszus, anya! Sosem hiszed el, mi történt ma! Jövök ki Andy-vel a suliból és apa ott feszített a kocsi mellett, mint egy rock sztár.. mármint.. tényleg rock sztár, de akkor is! Aztán jött az a patkány Zack Wilson és megint elkezdett piszkálni, de.. mindegy, és apa elvitt a Staples-be egy Anaheim meccsre, aztán találkoztunk Jason Blake-kel, aki apa haverja a suliból és basszus! Adott pár cuccot, amit az egész csapat aláírt! Annyira elképesztő volt!
-Drágám.. - nevettem. - Levegőt is vegyél közben.
-Annyira király volt, anya! Apa a legjobb!
-Igen, tudom.. - mosolyogtam Chesterre. Büszke volt magára és nagyon örült Mike jókedvének.
-Megyek átöltözni, mindjárt jövök.
Felszaladt a szobájába, én pedig boldogan sóhajtva megcsókoltam a hősömet.
-Chester, ez nagyon kedves volt tőled.. Szeretlek.
-Az apja vagyok, ez a dolgom.
-Nagyon büszke vagyok most rád.
-Hát még akkor milyen büszke leszel, ha elverem kosárlabdában.
-Fogadtatok?
-Naná. Ha veszít, egy hétig mosogat.
-Hűha, és ha nyer?
-Én mosogatok és dupla zsebpénzt kap.
-Hogy hogy?
-Mondjuk, hogy szerelmet szimatolok a levegőben. Később többet tudok.
-Jól van.. - csókoltam meg. - Rúgd szét a seggét.
Nevetve ment ő is átöltözni, aztán kimentek az udvarra játszani. Mikey nagyon jól játszott. Csak a labdára figyelt.
-Kérdezhetek valamit? - kezdte a faggatózást Chester néhány perc múlva. Mike nevetni kezdett.
-Nem fogom feladni.
-Mi a neve?
-Kinek?
-Annak, aki miatt piszkálnak.
-Nem tudom, miről beszélsz.. - sóhajtott újabb pontot dobva.
-Szóval nincs senki a képben? Mondjuk egy lány..?
-Na jó, van. Honnan veszed?
-Én is voltam kamasz, tudom, hogy megy ez. Szóval? Hogy hívják?
-Mary. A neve Mary Collins..
-Mi a baj vele? Miért ekkora segg ez a Zack?
-Semmi baj Mary-vel. Csak a rajongód. Mindenki azt hiszi, hogy csak azért érdeklem, mert te vagy az apám. Mary fekete báránya lettem. Egy lúzer.
-Értem.. Hogy találkoztatok?
-Az edző unokahúga. A szülei elutaztak, addig nála lakik. Néha ott marad délután az edzéseken.
-Megláttad a nézőtéren és beleestél..
-Azért ez nem így működik - nevetett Mikey. Chester elmosolyodott.
-Szerinted mi mit keresünk itt?
-Ahogy az állást nézem, épp a dupla zsebpénzemet.
-Várd ki a végét, haver.
-Te hogy találkoztál anyával?
-Egy koncertünkön láttam, a tömegben. Végig engem nézett és olvastam a gondolataiban. Kicsit zavarba is jöttem. Pár perc szünetet is kértem a srácoktól, hogy tudjak koncentrálni. Aztán beszélgettünk és belezúgtam.
-Csak így?
-Jah, csak így.
-Hogy vetted észre a tömegben pont őt?
-Előtte összefutottunk már. Magára vonta a figyelmem. Teljesen lenyűgözött.
-Nagyon szereted, ugye?
-Elmondani sem tudnám.. - sóhajtott. Aztán eszébe jutott valami. - Még mindig veszel leckéket Bradtől?
-Néha. Miért?
-Van egy ötletem, hogyan vedd le Mary-t a lábáról.
-Nem szerenádozok az ablaka alatt.
-És a színpadon, velünk?
-Bocs, mi van?
-Brad megtanítja neked a kedvenc dalát és elhívjuk Mary-t a jövő szombati fellépésünkre.
-Viccelsz velem?
-Hát nevetek én?
-De.. nem vagyok elég bátor, hogy egy világhírű együttessel színpadra lépjek és közönség előtt zenéljek.. ez hülyeség!
-Meg tudod csinálni. Nézd.. emlékszem, mikor megkértem anyádat, hogy énekeljen velem. Ideges volt, izgatott, órákig remegett, de megcsinálta.
-Nem is tudom.
-Hidd el, menni fog.
-Oké, de..
-Nincs de.. - Megdobta Mikey-t a labdával. Nem erősen, csak bátorítóan. - Te nyertél, gratulálok.
-Miről beszélsz? Vesztettem..
-Baromság.. - Vállon veregette és elindult befelé. - Felhívom Delsont.
Miután beszélt Braddel, megvacsoráztunk. Aztán Mikey a szobájába ment. Én pár óra múlva felmentem Adie-vel és felolvastam neki a kedvenc meséjét, majd adtam egy puszit a homlokára, mielőtt bebújtam volna a saját takarónk alá. Megcsókoltam Chestert, hogy magamra tereljem a figyelmét. A távirányítóért matatott az ágyon, kikapcsolta a tévét, és maga alá tepert.
-Chester.. nagyon büszke vagyok rád.. - mosolyodtam el az arcát cirógatva. - Fantasztikus vagy.
-Nahát.. - súgta a nyakamat csókolva. Lassan és gyengéden. Éreztem a forró lehelletét a bőrömön. Elmosolyodtam és megcsókoltam megint. - Igazam volt. Szerelmes.
-Tényleg?
-Aha. És már azt is tudom, hogyan segítsek. Velünk játszik jövő szombaton. A csaj teljesen odáig lesz érte.
-Mi? Chester, ezt komolyan gondoltad?
-Teljesen. Brad betanítja.
-Biztos vagy benne, hogy jó ötlet?
-Az ijeszt meg, hogy kezd felnőni? - kérdezte mosolyogva. Sóhajtottam.
-Lehet.
-Jaj, anyuci.. - csókolt meg újra. - Ne aggódj. Mindig a drága kis fiacskád marad.
-Tudom.
-Aludjunk?
-Igen.. elég lusta vagyok.
-Jól van.
Megcsókolt és lekapcsolta a villanyt, aztán összebújtunk.
A héten Mike leckéket vett Bradtől. Megtanította neki az alapokat, amivel bármelyik Linkin Part számot könnyen megtanulhatja. Aztán elkezdték Mary kedvencét gyakorolni. Brad büszke volt rá, ügyes gyerek volt. Az összes jó tulajdonságunkat örökölte, a rosszakból keveset. Mikey szombaton, a koncert előtt hívta fel Mary-t. Meg akarta lepni, hogy még véletlenül se számítson arra, ami történni fog. Egyre idegesebb volt.
-Gyerünk már.. - sóhajtotta a harmadik csengés után. Már majdnem letette, mikor meghallotta a lány hangját a vonal végén.
-Igen?
-Mary? Szia.. Itt Mike.
-Mike?
-Öhm.. Mike Bennington.. - sóhajtott izgatottan. Aztán nagyot nyelt. - Hívjalak később?
-Nem, nem, csak etettem a kisbabát..
-Kit?
-A nővérem kisfiát.. - nevetett Mary. Mike elmosolyodott. - Hogy vagy?
-Jól, köszi.. figyelj.. szabad vagy ma este?
-Nem tudom, miért?
-Mert.. meghívnálak az együttes mai koncertjére, ha mégis.
-Tényleg? Szórakozol?
-Nem.. - nevetett. - Szóval? Ráérsz?
-Nem tudom.. várj, anya most ért haza. Megkérdezem.
-Oké.
Mary letette a telefont az asztalra és beszélt az anyjával. Mikey-nak ez volt az első randija és a fellépés miatt is nagyon ideges volt. Csak pár percet várt a válaszra, de mintha egy óra telt volna el. Akkor értem haza Adie-vel, mikor leült a konyhában. Elmosolyodtam, mikor megláttam. Ő is elmosolyodott, de elég türelmetlennek tűnt.
-Ó, már értem.. - nevettem. - Beszélj csak.. gyere Adie.
Felmentünk az emeletre, de nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Egyrészt, mert nagyon aranyos volt a helyzet, másrészt, mert tudtam, hogy Mary mit fog érezni.
-Mike?
-Igen?
-Mikor? - kérdezte Mary izgatott mosollyal. Mikey elvigyorodott, aztán megkönnyebbülten hátradőlt.
-8-kor kezdődik, a Kenji's-ben. Fél 8-kor várlak a bejáratnál.
-Oké.
-Nos.. öhm.. ott találkozunk.
-Köszönöm, Mikey.
-Ugyan már..
Mikor letették, Mike felment a szobájába és kitalálta, mit vegyen fel estére. Nagyon izgult és én örömmel figyeltem, hogy a kicsi fiam lassan felnő. Aztán szép lassan teltek az órák és elindult a Kenji's-be. Fél 8-kor már tele volt az egész étterem. Kiment az utcára és várt. Nézelődött, türelmetlenkedett, aztán a tömegből Mary intett felé. Mély levegőt vett és odament hozzá.
-Szia. Jól nézel ki.
-Köszi.
-Menjünk be, rengetegen vannak.
-Oké.
Bementek és leültek a pulthoz.
-Mike! Szia, haver. Hozhatok valamit? - ért a vállához Brandon, az egyik pincér. Mike Mary-re nézett.
-Kérsz valamit?
-Nem is tudom, egy kólát.
-Akkor két kólát, légyszi. - Mikor megkapták az üdítőt, Mikey meg akarta törni a csendet. - Voltál már a koncertjükön?
-Nem.. - nevetett. - Izgulok is rendesen.
-Akarsz velük találkozni?
-Mármint.. most? - kérdezett vissza hatalmas, elkerekedett szemekkel. Már a koncert miatt is izgatott volt, de hogy találkozzon a srácokkal, az már több volt minden álmánál.
-Persze. Vannak kapcsolataim.. - vetette be az apja szövegét vigyorogva. Mary mosolyáért már megérte. - Gyere.
A Kenji's-nek volt egy öltöző részlege hátul, mert Mona szeretett volna kis koncerteket, bulikat és jótékonysági vacsorákat szervezni az étteremben. Jó célokra akarta használni a helyet, ami össze is jött neki. Népszerűek voltak az egész országban, hála a rajongóknak.
Joe nyitott ajtót, mikor Mikey bekopogott.
-Hogy ityeg? - kérdezte a rágóján csámcsogva. Nagyon lazának és jófejnek tűnt.
-Bejöhetünk?
-Persze, mi újság? - kísérte be őket Joe. - Ki a csinos hölgy?
-Én.. Mary Ann Collins vagyok.. és.. örülök, hogy.. szóval..
-Mi is örülünk - mosolyodott el Rob és Brad.
-Hol van apa és Mike bácsi?
-Öhm.. talán a bárban iszogatnak - mondta Joe. - Mindjárt jönnek.
Chester és Mike pár perc múlva mentek vissza a többiekhez. Meglepetésükre a gyerekek még ott voltak. Chaz barátságos mosollyal köszönt Mary-nek.
-Szia. Mary vagy, ugye? Örülök, hogy megismerhetlek. Már hallottam rólad.
-Üdv, Mr. Bennington.
-Mindjárt kezdünk, drótozódjunk.. - sóhajtott Mike. Mary félénken pislogott Mikey-ra.
-Menjünk, Mike.. nem akarom zavarni őket..
Zavarban volt, de kedves volt és szerény. Chester egy büszke mosolyt villantott a fiunkra, mikor kimentek az öltözőből. A koncert remekül sikerült, Mary nagyon élvezte. Ahogy telt az idő, Mikey próbálta összeszedni a bátorságát. Az utolsó dal volt az övék. Mikey felállt és nyugodtságot színlelt.
-Mindjárt jövök, maradj itt..
A színpad mögé ment. A srácok őt is bedrótozták, aztán remegő kézzel nyúlt a gitár után.
-És most.. - kezdte Mike a színpadon - Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött és jól érezte magát velünk.. Hogy együtt énekeltek velünk annyi év után is..
-Várj.. - súgta Chester a színfalak mögött Mikey-nak. Elővett egy üveget a táskájából. - Idd ezt meg.
-Mi ez?
-Folyékony bátorság.. Bízz bennem. Ezt ittam vizsgák előtt. Meg az első fellépéseim előtt. Csak ne mondd el anyádnak, rendben?
-Mi? Izé.. rendben..
Fintorogva, de megitta a titokzatos löttyöt. Chester elmosolyodott.
-Mehetünk?
-Aha.. csináljuk..
Chester visszament a színpadra és Mike fülébe súgta, hogy indulhat az utolsó dal. Elvette a mikrofont és megköszörülte a torkát.
-Hölgyeim és uraim.. engedjék meg, hogy egy nagyon különleges vendéget hívjak a színpadra. A legkisebb fiamat, Michael Ray Benningtont!
Mindenki ledöbbent, de hatalmas rajongással várták a színpadra. Mary szintén. Értetlenül nézett körbe az embereken, aztán megitta az utolsó korty kóláját is.
-Nos? Mi legyen az utolsó szám? - kérdezte Mike a keresztfia orra alá dugva a mikrofont. Mikey elmosolyodott és végignézett a tömegen. Mély levegőt vett és lenyelte az idegességét.
-A következő dal címe New Divide és.. Mary Ann Collinsnak küldeném.
Mary teljesen zavarban volt. Egyszerre pirult és sápadt el, aztán elmosolyodott és egy pillanatra eltakarta az arcát. Egészen meghatódott és elakadt a szava.
Mikey jó munkát végzett, a dal tökéletes volt. Nem is hallatszott rajta a különbség. Brad elismerően tapsolta meg a végén. A fellépés után még maradtak pár órát, majd Chester hazavitte Mary-t és elindultak haza. Mikey leginkább akkor volt ideges, mikor már otthon volt, a szobájában. Alig hitte el, ami történt. Lezuhanyozott és lefeküdt az ágyára. Én a szobánkban olvastam. Chester bejött, megcsókolt, aztán ő is letusolt és bebújt mellém. Letettem a könyvet és nézni kezdtem. Meglepetésemre csalódottnak tűnt. Kíváncsian ráncoltam a homlokom, aztán elvigyorodott és maga alá gyűrt. Kaptam tőle pár édes csókot, aztán sóhajtott.
-Elképesztő volt.
-Tényleg?
-Igen. Olyan büszke voltam rá. Látnod kellett volna. És Mary olyan, mint te.
-Már meg is kedvelted? - kérdeztem mosolyogva. Bólintott és megcsókolt. - Milyen?
-Nagyon kedves, aranyos, visszafogott.. és Mikey őrülten odáig van érte.
-Igen?
-Le sem tagadhatná.
-Kár, hogy nem tudtam menni.. - sóhajtottam.
-Lesz még rá alkalmad, szerintem.
-Annyira jó volt? Nem izgult előtte?
-De igen, nagyon. Ezért aztán.. adtam neki valamit inni.
-Inni? Mondd, hogy nem adtál neki alkoholt..
-Persze, hogy nem. De elhitte.. - vigyorgott. Megráztam a fejem és sóhajtottam.
-Mit ivott?
-Hát lássuk.. karamellás tejturmixot energiaitallal és pár csepp jamaicai rummal, az íz kedvéért.
-Finoman hangzik.. - nevettem. - Elhitte?
-Muszáj volt. Sosem ivott alkoholt. Azt meg nem akartam neki adni. Így legfeljebb csak egy kis hasmenése lesz.
-Őrült vagy, Édesem..
-Bizonyára, de ez tesz engem különlegessé.
-Te vagy a legjobb.
-Igen? - súgta az ajkaimra. Mielőtt válaszolhattam volna, csókolgatni kezdte a nyakam. Teljesen elgyengített. Mégis szét tudtam volna tépni.
-Chester..
-Igen?
-Mitől vagy így kiéhezve mostanában?
-Zavar?
-Nem..
-Akkor ne beszélj.. - újra megcsókolt és szinte felfalt. Aztán suttogni kezdett a fülembe. Valahányszor kimondta, hogy szeret, adott egy apró csókot a nyakamra. Teljesen kikészültem tőle. Csukott szemmel hallgattam a hangját, ahogy csókról csókra halkabban vall szerelmet. Szinte belereszkettem. Úgy éreztem magam, mint egy adrenalintól fűtött kamasz.

A cikket írta: Reenzy

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. február 12. 20:51
Valahogy a végére én is úgy éreztem magam, mint Reenz. És megkönnyeztelek, meghatódtam...jöhet a következő rész!!
2012. február 11. 22:05

megtekintés Válasz erre: Moonlight - 2012. február 11. 21:57

Már kellett egy ilyen cikk ahol Mikey-é a főszerep, már vártam:) Remélem lesz folytatása :P

Hehe :P :) Meglehet.. ;)
2012. február 11. 21:57
Már kellett egy ilyen cikk ahol Mikey-é a főszerep, már vártam:) Remélem lesz folytatása :P
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: