újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

83 - Visszatérés

Látogatók száma: 56

Minden szakítás nehéz. Akár mi adjuk fel, akár minket adnak fel. Időbe telik, mire túltesszük magunkat rajta és sokszor ez nem is sikerül teljesen. Sokak számára ilyenkor lesznek tiltott helyek és napok, hogy véletlenül se fussanak össze az exekkel..

Úgy fél évvel a Talinda halálát okozó autóbaleset és Mikey fellépése után megint a feje tetejére fordult minden. Dynával töltöttem az ebédszünetem egy hangulatos kávézóban. Majd' éhen halt, de én nem voltam éhes.
-Menjünk egy gyorsétterembe. Tudok egyet a közelben.
-Nem, Dee.. nem bírom elviselni azt a szagot.
-Tudom, de ölni tudnék egy burgerért. Légyszi! Be sem kell jönnöd velem.
-Jól van, de siess. Fél óra múlva vissza kell érnem.
-Te mit eszel akkor?
-Reggeliztem. Nem vagyok éhes.
Pár perc alatt oda is értünk. Kis étterem volt, de az ételszag ugyanaz volt. Kint vártam, míg ő bent volt. Mindig utáltam a gyorséttermeket. Valahányszor a közelükben jártam, felfordult a gyomrom. Amitől még rosszul voltam, azok a kellemetlen meglepetések. Míg Dyna bent volt, én kint vártam rá. Szürcsöltem a kávémat és elolvastam az SMS-t, ami közben érkezett. Chestertől. Mosolyogva válaszoltam, közben megláttam Pete-et kiszállni az autójából. Teljesen kirázott a hideg. Sietve mentem be az étterembe, szag ide, vagy oda. Dyna a pultnál várta a rendelését.
-Mennyei szendvicseik vannak, vettem neked egyet. Nem gyorskaja. Jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz. A szag miatt van?
-Mennünk kell, minél előbb.
-Miért? Vége a szünetnek? - nézett az órájára meglepetten. Megfogtam a kezét és próbáltam elrángatni. Az ablaknál álltunk meg. - Mi történt?
-Dyna, láttam!
-Kit?
-Pete-et, az utcán. Most azonnal el kell mennünk innen.
-Késő.. - mondta az ajtó felé nézve. - Ne fordulj meg, talán nem látott meg.
-Mit csinál?
-Rendel. Várj, észrevett. Ne.. ide jön. Maradj nyugton.. - sóhajtott. Nem tudtam megfogadni a tanácsát. Pete minden lépésével gyorsabban vert a szívem.
-Hé! - köszönt vidáman. - Mi újság?
Mély levegőt vettem, az arcomra illesztettem egy hamis mosolyt és megfordultam. Abban a pillanatban, hogy a szemeimbe nézett, az egész világ megszűnt egy pillanatra. Ahogy a reszketés is. Egy forró fuvallat simította végig a bőröm, mintha ő ért volna hozzám. Valami különös érzés kezdett szétfolyni a testemben. Csodásan nézett ki és a szemei még mindig megigéztek.
-Szia.. - köszöntem, amint visszatértem a valóságba. Nem tudtam, mit mondjak, vagy hogyan viselkedjek, csak azt tudtam, hogy nem akarok megint a karjaiban kikötni. Szerencsére Dyna velem volt. Épp a pulttól jött vissza.
-Gyere Reenz, menjünk. Mindjárt vége a szünetednek, én meg éhen pusztulok mindjárt.
-Menjünk.. - mosolyogtam rá. De a mosoly mögött egy ledöbbent szív pumpált. Sosem gondoltam, hogy ennyire furcsán érzem majd magam, ha egyszer újra látom.
-Jó volt újra látni - simította végig a karomat mosolyogva. Dynával elindultunk vissza az irodába, de olyan volt, mintha nem is haladnánk. El akartam futni. Menekülni.
-Jól vagy? - aggódott Dyna a kocsiban. Ránéztem és sóhajtottam.
-Annyira.. váratlanul ért.
-Igen, azt látom. Veled maradjak egy kicsit?
-Nem, jól vagyok. Jól leszek.
-Nem szeretném, ha megint hülyeséget csinálnál.
-Mi?
-Ne hívd fel és ne találkozz vele. Bármi legyen is. Ígérd meg.
-Igyekszem.
-Jó kislány. Edd meg a szendvicsedet. Kell az energia, hogy visszatérj a Földre.
-Nem vagyok éhes.. - sóhajtottam kibámulva az ablakon. A parkolónkban mély levegőt vett, mikor megállította a kocsit.
-Nézd. Tudom, hogy szeretted és tudom, hogy hiányzott, de már vége. Tudom, ez volt az első, hogy láttad, mióta szakítottatok, de lásd be, nem éri meg. Chesterrel imádjátok egymást.
-Igen. Tudom. Igazad van. Jól van, majd.. találkozunk - köszöntem el egy puszival.
Pár nappal később a srácok újra beköltöztek a turnébuszba. Néhány közeli várost és államot látogattak sorba. Mi úgy döntöttünk, kihasználjuk az alkalmat és rendezünk egy csajos estét. Beszélgettünk, nassoltunk, iszogattunk, aztán elmentünk moziba a gyerekekkel. Már nagyon kellett egy ilyen. De határozottan nem volt szükségem egy újabb klisére.
Épp kijöttünk a teremből a film után, mikor Julie megbökte Monát. Ő kíváncsian fordult hátra. Julie az állával a bejárat felé mutatott. Meglátta Pete-et egy lánnyal. Valahogy meg akart menteni egy kellemetlen találkozástól. Mona rögtönzött, hogy elkerülje a találkozást.
-Öhm.. Reenz, el tudnál jönni velem a mosdóba?
-Nem nőttünk ki ebből? - nevettem. - A kezedet is megfogjam, mint általános iskolában?
-Nem ugyanabba az általánosba jártunk - javított ki egy kicsit türelmetlenül. - Egész egyszerűen nem tudok úgy pisilni, hogy valaki nincs az ajtó előtt.
-Ezt azt jelenti, hogy Mike is folyton veled megy? - érdeklődött Dyna gúnyos mosollyal. Felnevettem. Egyre gondoltunk.
-Jah, néha. Mikor nem otthon vagyunk. Mehetnénk? Elég sürgős.
-Jól van, mindjárt jövünk.. - sóhajtottam mosolyogva.
Mikor eltűntük a színről, Julie mélyet sóhajtott. Dyna gyanakodni kezdett.
-Mi ez az egész?
-Csak.. nézz a pénztár felé.
Dyna megfordult. Ahogy Mikey is. A húga kezéért nyúlt.
-Adie, nincs kedved megnézni azokat a halakat?
-De! Imádom a halakat!
Megfogta Mikey kezét és magukra hagyták a lányokat. Tudott valamennyit rólam és Pete-ről. Nem akarta, hogy Adie meghalljon valamit a dologból. Julie hálásan mosolygott rá, mikor visszanézett. Dyna hümmentett egyet.
-Már látom. Jó csaj. Dögös pasi.
-Te meg férjnél vagy.. - nevetett Julz. - Nem akarom, hogy Reenzy összefusson velük. Épp elég nehéz volt túltennie magát rajta.
-A múltkor.. találkoztak.
-Mi?
-Egy étteremben voltunk, mikor Pete besétált.
-Hogy viselkedett?
-Először is menekülni próbált. Mintha legalább a baltás gyilkos kergetné. Aztán furcsa volt. Mintha még mindig szeretné.
-Ettől tartottam..
Nevetve jöttünk ki a mosdóból Monával.
-Nem hiszem el, hogy ezt mondtad neki! - nevettem.
-Mi történt?
-Mona a kezeit mosta, mikor egy magas, izmos, furcsa nőnemű lény megállt mellette. Mona felnézett a tükörbe és sikoltott egyet, mire a nő megijedt és leverte a táskáját. Segítettünk összeszedni, közben meg azzal mentegetőzött, hogy "elnézést, nem vettem észre.. megijedtem.. hasonlít a férjem nagybátyjára".
-Mondd, hogy nem! - nevetett Dyna is velem.
-De, teljesen! Sehol sem láttam, aztán ott volt mellettem. A frászt hozta rám.
-És mit válaszolt?
-Azt mondta.. várj, mit is..? Azt hiszem igazgatni kezdte a melleit és azt mondta, hogy Mike nagybátyjának bizonyára nincs ilyen.. Vagy mit? Reenz?
Engem nézett, de én addigra már észrevettem Pete-et és a lányt. Különös dolgokat éreztem, magam sem tudtam, miket. De nem tudtam másra figyelni.
-Ne bámuld már őket.. - sóhajtott Julie.
-Te tudtad, hogy itt vannak?
-Pár perce vettem észre őket. Nem nagy cucc. Menjünk el a bárba, amit mondtam. Őrületes koktéljaik vannak és pizzát is lehet kapni.
-Ki vezet? - sóhajtott vidáman Dyna. Valahogy vissza akart hozni a jelenbe. - Reenzy..
-Persze.. hogyne.. vezetek. Menjünk.
Mikor már készen álltam, hogy otthagyjam őket, meglátott minket. Elmosolyodott és hozzánk kísérte a lányt.
-Sziasztok! Micsoda meglepetés - mosolygott ránk barátságosan. - Csodásan néztek ki! Hadd mutassam be ezt a gyönyörű lányt. Ő itt Shaylee Banks. Ők itt Mona, Julie, Dyna és Reenzy.
-Sziasztok - mosolygott ő is. - Hallottam már rólatok. El sem hiszem, hogy összefutunk. Hű, tényleg jól néztek ki, Pete nem túlzott.
-Köszi.. - néztünk egymásra a lányokkal. Inkább hangzott kérdésnek, mint kijelentésnek. Mikey előkerült Adie-vel.
-Hello Pete.. - köszönt illedelmesen, aztán sóhajtva felém fordult. - Andy most hívott. Átmehetek?
-Persze Kicsim, menj csak. Jó szórakozást.
-Oké. Sziasztok - nyomott egy puszit az arcomra. Adie megfogta a kezem.
-Szia Adie. Nagyot nőttél. Mint egy hercegnő.. - guggolt le hozzá Pete. Sóhajtottam, mikor felállt.
-Ő a fiad? - érdeklődött Shaylee.
-Igen, ő pedig a kislányom.
-Hűha, elképesztően jól tartod magad. Mi a titkod? Szeretnék a te korodban ilyen dögösnek és fiatalnak látszani. Már ha meg nem sértelek. Nem úgy értem, hogy öreg vagy, csak idősebb nálam, két gyerekkel.. jaj istenem, teljesen zavarbahozom magam.. - vihogott. Elmosolyodtam. Igyekeztem nem hangosan felröhögni a mozi közepén.
-Hát.. nincs titkom. Elég stresszes az életem, szóval.. semmi esélyem hízni.. - néztem Pete-re célzásképp. Ő is elmosolyodott. Shaylee pedig nevetni kezdett. Bár ez annyira nem volt vicces.
-Ő mindig ilyen dögös volt.. - egészített ki Pete. Ezen én kezdtem nevetni.
-Na jó, menjünk.
-Rosszat mondtam?
-Nem, dehogy. Csak mennünk kell, a filmetek meg mindjárt kezdődik. - A lányok felé fordultam. - Ki kér inni? Én fizetek!
Elköszöntünk tőlük és kimentünk a kocsiba. Egy másodpercnyi csend után egyszerre nevettük el magunkat.
-Ó te jó ég.. - sóhajtott Mona. - Ezt meg honnan szedte? A Disney csatornáról?? Bocs, Ade..
-Nem tudom, de jesszusom.
-"Shaylee", ez úgy hangzik, mint egy ex-playboyos pornós Barbie - nevettem. Adie megütötte a vállam. - Aucs..
-Vigyázz a szádra, anyu.. - fenyegetett nagy barna szemekkel és karbatett kézzel. Elmosolyodtam, bekötöttem az övét és megpusziltam a homlokát.
-Bocs, Kicsim. Többet nem fordul elő.
Elmentünk enni, aztán hazavittem Adeline-t. Mikey már otthon volt, így nyugodtan el mertem menni a lányokkal iszogatni. Ritka eset volt, de rám fért. Sokat nevettünk és beszélgettünk, jó este volt.
Otthon üres volt az ágy. Chester még turnén volt. Sóhajtva feküdtem le aludni egy gyors zuhany után és annak ellenére, hogy egyedül aludtam, olyan jól esett, mint már hosszú ideje nem. De a telefonom felébresztett. Pete volt az. Mély levegőt vettem és visszafeküdtem a párnámra. Nem igazán voltam rá kíváncsi, késő is volt, nyűgös is voltam..
-Milyen volt a randi Shaylee-vel?
-A randi jó volt.
-Miért? A szex talán nem?
-Féltékeny vagy? - kérdezte mosolyogva. Ásítottam.
-Azt érzem legkevésbé.
-És mit érzel leginkább?
-Álmosságot. Miért hívtál?
-Shaylee rólunk kérdezett.
-Hát.. nincs olyan, hogy rólunk. Nem lehetett tartalmas beszélgetés.
-Én is mondtam, hogy nincs semmi.
-Akkor..?
Egy ideig csendben volt. Ha nem szólal meg, bele is alszom.
-Mindent megtettem, hogy elfelejtselek, mióta elengedtelek az életemből..
Megdörzsöltem a szemem és felültem az ágyon. Megint ásítanom kellett.
-Az, hogy felhívsz az éjszaka közepén, valószínűleg a legrosszabb módja ennek.. - Az óráért nyúltam és mély levegőt vettem. - Mindjárt hajnali egy van.
-Emlékszem, hogy néztél rám az étteremben. Aztán a moziban is.. de megint elmenekültél.
-Én nem.. menekültem. Sok dolgom volt, ma meg a lányokkal töltöttem az estét.
-Látni szeretnélek.
-Írd be a nevem a Google-be.. - sóhajtottam. Visszafeküdtem az ágyba és becsuktam a szemem. Próbáltam magam elé képzelni, ahogy letesszük a telefont és alhatok tovább. De a bunkó lekoptatás sosem volt a stílusom.
-Inkább találkozzunk. Mondjuk most.
-Most, Pete? Álmos vagyok.
-Csak pár perc.
-Mondd el telefonban. Ne pocsékold a benzint.
-Kérlek.
-Nem. Feküdj le aludni, vagy Shaylee-vel feküdj le, de engem hagyj békén. Késő van, Pete. Aludnom kell. Tudod, hogy mennyi munkám van ilyenkor.
-Inkább veled bújnék ágyba.. Annyira hiányzol.
-Esküszöm, beülök veled egy kávéra a héten, de hagyj engem aludni.
-Sehová nem kell menned. Mindjárt nálatok vagyok.
-Akkor kint ülsz a küszöbön, mert be nem engedlek.
Letette és éreztem, hogy vége az éjszakámnak. Viszont addig nem is érdekelt, míg fél óra múlva meg nem csörgetett megint. A másik oldalamra fordultam és sóhajtottam. Kikapcsoltam a telefont és próbáltam aludni. Aztán felkeltem és lementem a nappaliba. Kinéztem az ablakon. Tényleg ott volt. Várt a kocsiban. Elég hideg volt kint. Sóhajtottam és csináltam egy termosznyi teát. Kimentem hozzá és odaadtam neki.
-Köszi.
-Tíz perced van elmondani, hogy mit akarsz tőlem.
-Miért vagy velem ilyen azok után, ami történt?
-Pont azért, mert megtörtént. Egyébként is, hajnali fél kettő van. Te barátságosan vigyorognál, ha ilyenkor hívnálak?
-Őszintén? - nézett rám mosolyogva. Megráztam a fejem és keresztbe tettem a karomat.
-Ketyeg az órád, Wentz.
-Mikor Shaylee a kapcsolatunkról kérdezett, semmit nem tudtam mondani.
-Ennyi? Ezért ez a felhajtás?
-Neki nem. Neked igen.
-De engem nem érdekel.
-Akkor miért vagy itt? - sóhajtott megsimítva a kezem. - Még mindig megőrülök érted.
-Én nem érted, hanem tőled. És nem jó értelemben.
-Annyit változtál.
-Visszakaptam az életem. Nem akarom, hogy megint elcseszd. És ha befejezted, akkor visszamegyek aludni.
-Kérlek, Szivem, várj..
-Ne Szivemezz engem. Férjnél vagyok.
-Akkor hogy hívjalak? Mrs. Bennington?
-Hívj Reenzy-nek, ahogy mindenki más.
-De én nem vagyok mindenki más.
-Szeretném, ha az lennél..
-Miért? Nem szeretsz már?
-Miért szeresselek? Mert kihasználtál? Nem találtál senkit, ezért játszadoztál velem. Tudtad, hogy vonzódom hozzád és minden alkalommal kihasználtad.
-Ez nem így van.
-De igen, így van. Előtted meg sem fordult a fejemben, hogy bárki mással legyek, de te teljesen kifordítottál önmagamból. Most végre megint azt az életet élem, amit előtted is. Sajnálom, Pete, de nem teszek mindent kockára a bókjaidért.
-Tedd kockára a szerelmünkért. Érzem, hogy még szeretsz, ahogy én is szeretlek téged.
-Túl sok szappanoperát nézel. Nálam ez nem működik.
-Akkor mi működik nálad? Ez? - Magához rántott és megcsókolt. Pillanatok alatt kivert a víz és a szívem kész volt kirobbanni a mellkasomból. Eltoltam magamtól és megtöröltem a számat.
-Ezt soha többé ne csináld velem, érted?
-Még mindig szeretlek.
Őszintén mondta, láttam a szemeiben. Nagyot nyeltem.
-Letelt az időd. Jó éjt. Tartsd meg a termoszt.
Ki akartam szállni a kocsiból, de nem engedte.
-Szeretlek.
-Miért kell bonyolítanod az életem?
-Nem bonyolítom.
-De igen. Felhívsz az éjszaka közepén, idejössz, szerelmet vallasz. Mit vársz tőlem? Ugorjak a nyakadba és hagyjak itt mindent?
-Egyszer már majdnem sikerült. Ha nem engedtelek volna el, minden más lenne.
-Igen. De elengedtél. Akkor még volt esélyünk együtt. Már nincs, és nem is akarom.
-Tudom, hogy még te sem felejtettél el.
-Ezt mégis ki mondta?
-A szemeid. Olvasok a gondolataidban.
-Ó tényleg?! Gyerünk, mondd el, mit érzek.
Újra megcsókolt. Ezúttal nem löktem el. Nem tudtam. Kezdtem elgyengülni. Túl jól esett a csókja. És igaza volt, nem felejtettem el. Minden együtt töltött perc lepergett előttem, ha megláttam. Végül visszacsókoltam. Hátha úgy hamarabb szabadulok. Bevallom hiányzott a csókja íze. Annyira más volt. Utána elmosolyodott.
-Éreztem.
-És most? Mit akarsz?
-Téged.
-Miért engedtél el aznap? Meguntál és most megint kellenék?
-Boldoggá akartalak tenni.
-Akkor most is tedd azt és hagyj békén. Nem vagy rossz ember. Ha szeretsz, nem teszed tönkre az életem, ami szép lassan rendbejött, mióta nem láttuk egymást.
-Szükségem van rád. Nem tudok másra gondolni, csak hogy nem vagy ott, velem. Nem akarok ártani senkinek, egyszerűen kellesz.
-Neked nem én kellek. Van még sok hozzám hasonló. Adj fel hirdetést.
A szemeimbe nézett. Olyan mélyen és ellenállhatatlanul, hogy belepirultam.
-Nem kell más.
Nagyot nyeltem, mikor megint megcsókolt. Ez más csók volt. Behunytam a szemem és viszonoztam. Nem akartam folytatni, csak jól esett. Ő viszont nem hagyott elmenni. Magához húzott, az ölébe. Tovább csókolóztunk, aztán levette a köntösömet. Leírhatatlanul vágytam rá, pedig a Pokolba kívántam. De talán már ott voltunk mindketten. Vad és szenvedélyes pillanatok voltak. Aztán a pizsamám alá csúsztatta a kezét és éreztem a forró tenyerét a derekamnál.
-Engedj el.. - suttogtam, miközben lecsúsztatta a felsőm pántját a vállamról és csókolni kezdte a bőröm.
-Mi?
-Pete, ezt.. nem.. - sóhajtottam. Kibújtam a karjaiból és lemásztam az öléből. Csendben ültünk egymás mellett. Lassan és mélyeket lélegzett, majd megnyalta az ajkait.
-Nem kellett volna idejönnöm.
-Nem szabad találkoznunk többé. Remélem, megérted.
-Hogyne.
Adtam egy puszit az arcára és kinyitottam az ajtót.
-Jó éjt, Pete.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam a ház felé. Nem néztem vissza. Fojtogatott a sírás. Több okból is. Főleg Chester miatt. El akartam végre köszönni a múltamtól és az utóbbi időben rájöttem, hogy minden rendben lehet. Nem akartam újabb gondokat, de tagadni sem lehetett volna, mennyire fontos volt még nekem Pete.
-Várj! - Hallottam a hangját a hátam mögül. Mire megfordultam, már ott állt velem szemben. - Nem engedhetlek el megint, csak így.
-Pete.. - sóhajtottam nagyot nyelve. - Csak menj.
-Hibáztam, mikor menni hagytalak. Nem történhet meg megint.
-Nem volt hiba. Így kellett lennie.
-Boldog vagy?
-Igen. Minden rendben.
-Nem ezt kérdeztem. Boldog vagy vele?
-Igen, Pete. Boldog vagyok vele. Nem lehetnék boldogabb senkivel.
-Akkor csak egy kérdésre válaszolj: ha olyan boldog vagy, miért szeretsz engem? Mi volt az, a kocsiban?
-Ne kezdd előről. Ez már nem aktuális. Ne nehezítsd meg.
-Nem aktuális? Ja, értem. Ne is magyarázkodj. Bolond voltam, hogy egyáltalán ide toltam a pofám. Nem értem, miért játszadozol velem.
-Én játszadozom veled? - meresztettem a szemeimet meglepetten. - Ki miatt fagyok széjjel az utca közepén hajnali 2-kor? Pete, a fenébe is. Ki kérte, hogy ide gyere? Ki kérte, hogy megcsókolj?
-Senki. Igazad van. Csak látni akartalak, miért olyan nehéz ezt felfogni?
-Mondtam, hogy veled kávézok a héten. De nem, neked ide kellett jönnöd és felforgatni mindent.
-Ha fel tudom forgatni, akkor nem olyan stabil, mint gondoltad.
-Az ég szerelmére, befejeznéd ezt? Minden csodálatos és boldog vagyok. Ezt akartad, nem? Elengedtél, hogy boldog legyek. Vagy ez csak kifogás volt? Szexre jó voltam, de amint érzelmileg is kellett volna velem foglalkoznod, elküldtél, mert nekem úgy jobb. Engem megkérdeztél róla?
-Menj a francba. Szerettelek! Most is szeretlek! Miért hiszed te is azt, hogy önző vagyok és mindent tönkre akarok tenni?
-Mert ez az egyetlen, amit valóban bizonyítottál, mióta ismerlek!
-Mit akarsz? Menjek vissza az időben és tartsalak magam mellett? Ezért haragszol rám? Akaratod ellenére küldtelek haza? Ha annyira akartál volna, maradtál volna.
-Nem erről van szó. Arról van szó, hogy mióta ismerlek, csak gondunk volt Chesterrel. És mire el tudtalak felejteni, felbukkansz és közlöd, hogy még nem tetted magad túl rajtam. Szerinted meddig éreztem bűnösnek magam azért, hogy hazajöttem? Megint bűntudatot akarsz bennem kelteni, hátha akkor az ágyadban kötök ki?
-Erről szó sincs, Reenz.
-Nekem nagyon is úgy tűnik, hogy pont erről van szó.
-Arról van szó, hogy félsz beismerni, mennyire hiányoztam, mert akkor szembesülnöd kéne azzal, hogy csak áltatod magad és Chestert is a boldogsággal!
-Menj el.
-Nem.
-De, Pete, menj haza. Nem akarlak többé látni.
-Akkor ennyi?
-Ennyi.
Egyszerre volt dühös és szerelmes a tekintete. De erősnek kellett lennem. Ő csak így léphetett tovább és én így élhettem az életem. Néztük egymást, aztán sóhajtva nyugtáztam, hogy le kéne nyírni a füvet. Próbáltam nem őt nézni. Próbáltam az eszemre hallgatni és meggyőzni a szívemet, hogy ne kételkedjen. Közelebb lépett, megemelte az állam és lágyan megcsókolt.
-Jó éjt.
Sarkon fordult és elment. Egy kis ideig még az utcán maradtam, aztán mély levegőt vettem és visszamentem a házba. Az ajtónak dőltem és becsuktam a szemem, majd lenyeltem a könnyeket és visszafeküdtem az ágyba. Pár percig még hallottam a hangját és láttam az arcát magam előtt, aztán már csak Chesterre tudtam gondolni. Alig vártam, hogy újra ölelhessem, csókolhassam.. és elaludtam.

A cikket írta: Reenzy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Ehh ez a Wentz fiú:D Mindig akkor kerül elő mikor már épp béke lenne:D
Végre! Bár én nem keltem volna fel...de ismerem ezt a férfi típust, lehet neki igen...

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Végre! Bár én nem keltem volna fel...de ismerem ezt a férfi típust, lehet neki igen...

Vannak helyzetek, amikor a kíváncsiság és a szív legyőzik az észt.. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: